Az érvénytelen szerződés a szerződés céljában, a szerződési akaratban vagy a szerződési nyilatkozatban lévő hiba miatt nem alkalmas a kívánt joghatás elérésére, annak beállását a jogrend megtagadja. Az érvénytelenség két formája a megtámadhatóság és a semmisség. A Ptk. 200. § (2) bekezdés szerint: "Semmis a szerződés, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik." A polgári jogban a szerződési szabadság és a diszpozitivitás érvényesül, azonban ez nem jelenti a magánautonómia korlátlanságát. A jogi normák mindig valamely erkölcsi, a társadalom által elfogadott normában gyökereznek. A nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző szerződés olyan szerződést jelent, amely konkrét jogszabályi rendelkezést nem sért ugyan, azonban az általánosan elfogadott normákat, a társadalmi közfelfogást súlyosan, nyilvánvalóan, kirívóan sérti. A jó erkölcsbe ütköző szerződés tilalma egy generálklauzula, amely lehetővé teszi a szerződő felek mellett a társadalom érdekének és a szerződésben részt nem vevő harmadik személyek érdekének a figyelembevételét és érvényre juttatását. A tényállás a szerződési jog korlátjaként fogható fel, hiszen (függetlenül attól, hogy egy jogi norma maga is erkölcsi norma) olyan morális normarendszert tesz a szerződési jog részévé, amelyet a Ptk. nem szabályoz és amely társadalom által elfogadott erkölcsi normarendnek a konkrét perben való leképezésére ("kinyilatkoztatására") a bírói gyakorlat hivatott.
A BH 2000/260. sz. eseti döntés szerint: "Jó erkölcsbe ütközőnek minősül az a szerződés, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti." A jóerkölcs - polgári jogi értelemben - a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan kialakult erkölcsi normákat, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A bíró természetesen nem a saját morális értékrendje alapján köteles megítélni a támadott ügyletet, hanem a társadalom közfelfogása szerint, amely utóbbi objektivizált mércének tekintendő. A generálklauzula (nyitott tényállás) normatartalma azonban nem ront(hat)ja le a szerződési jogot, nem szorítja korlátok közé, sőt éppen ellenkezőleg, a törvényes érdekek érvényesülését biztosítja az érvénytelenség jogkövetkezményének kilátásba helyezésével.
A jóerkölcsbe ütköző szerződés tilalma szoros kapcsolatban van a jóhiszeműség és tisztesség alapelvével, amelyek erkölcsi tartalmúak és ezekből is levezethető a tisztességes piaci magatartás követelménye, hiszen az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó. (BH 2009/106.) Ezen okból a jóerkölcsön belül kiemelem az "üzleti jóerkölcs" kategóriáját, amely kifejezetten a vagyoni-gazdasági forgalomra vetítve hivatott hangsúlyozni a tisztességes eljárás követelményét, és egyben itt térek ki a jóerkölcsbe ütközés esetcsoportjaira.
Különböző országok joggyakorlata szerint jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütköznek többek között azon szerződések, amelyek a gazdasági verseny korlátozására, szerződésszegését való felelősség indokolatlan korlátozására vagy adójogszabályok megkerülésére, továbbá ha harmadik személyek érdekeinek a kijátszására irányulnak. "Harmadik személyek érdekének sérelme miatt csak kivételesen, jól meghatározott, a gazdasági forgalom alapvető követelményeit súlyosan sértő esetekben lehet a szerződés jó erkölcsbe ütközés miatti semmisségét megállapítani." (Menyhárd Attila: A jó erkölcsbe ütköző szerződések tilalmának tartalmi meghatározása, Gazdaság és Jog, 2004/9., 6. oldal) Harmadik személynek minősülhetnek a fizetésképtelenné vált gazdasági társaság hitelezői.
Korábban vitathatatlannak és magától értetődőnek véltem, hogy a fizetésképtelen állapotban lévő gazdasági társaság hitelezőinek kijátszására irányuló szerződés egyben nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződésnek is minősül, így a szerződés érvénytelensége mindkét jogcímen megállapítható. Ezen határozott jogi álláspontomat (a morális meggyőződésem mellett) a BH 2000. 24. sz. alatt közzétett, felszámolás alatt álló gazdasági társaságokat képviselő ügyvédek által gyakran hivatkozott eseti döntésre is alapoztam, amelyben kifejtett legfelsőbb bírósági álláspont szerint: "A gazdasági társaság tulajdonosai, egyben ügyvezetői által bejelentett csődhelyzetet közvetlenül megelőzően a társaság által lízingelt személygépkocsik adásvétel keretében, az ügyvezetők részéről történő megvásárlása a jó erkölcsbe ütközik, mert elvonja a társaság hitelezőinek kielégítési alapját. Az ilyen adásvételi szerződések semmisek."
Úgy tűnik azonban, hogy a jogalkalmazás menete mégsem ilyen egyszerű, mert a létezik ám konkurens tényállás. A Cstv. elsődleges célja a hitelezők érdekeinek a védelme, amely cél megvalósítását szolgálja többek között az adós által a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően kötött fedezetelvonó szerződések megtámadásának a lehetősége. A Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ún. "csalárd ügylet" tényállása szerint a hitelező vagy az adós nevében a felszámoló keresettel megtámadhatja az adósnak "a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett." A tényállás két fontos eleme az, hogy a szerződés az adós vagyonának a csökkenését eredményezi, továbbá a felek szándéka az adós hitelezőinek a kijátszására irányul (azaz lényegében fizetésképtelen állapotban köttetett). (A 3/2008. sz. PJE határozat szerint a csalárd ügylet szubjektív alakzat, ugyanis bizonyítandó, hogy a szerződésben részes minkét fél akarata az adós hitelezőinek kijátszására, azaz a kielégítési alapjuk elvonására irányult.)
Sajnos "konvergenciát keltett ez erőben" a Fővárosi Ítélőtábla 15. Gf. 40.280/2006/6. sz. (BDT 2007/1686.) alatt hozott ítélete, amely a korábbi bírói gyakorlatot felülírni látszik, a hitelezővédelmet aláássa és amely eseti döntésre a felszámoló által támadott peres felek jogi képviseli a saját pernyertességükben bízva "dalolva hivatkoznak." A jogesetben a felszámolás alá került adós támadta meg a felszámolás elrendelése előtt néhány hónappal az adós által kötött engedményezési szerződést annak jóerkölcsbe ütköző voltára hivatkozva, amely szerződéssel az adós az egyik hitelezőjére (alperesre) engedményezte a megrendelőjével szembeni követelését úgy, hogy az engedményezés ellenértékébe beszámították az alperes követelését (hitelezői igényét). Az ítélet indokolása szerint: "A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség megállapítására irányuló kereseti tényállításnak - ha ez a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében foglalt valamelyik tényállás elemeit is magában foglalja -, olyan egyéb, az itt szabályozott tényállási elemeken felüli hivatkozást is kell tartalmaznia, amelyből megállapítható, hogy a szerződés tartalma, célja vagy joghatása nyilvánvalóan sérti a társadalom kialakult erkölcsítéletét, azaz nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Márpedig sem az adós hitelezőinek kijátszására irányuló szándéka és a vele szerződő fél erről való tényleges vagy elvárható tudomása, sem a felszámolási vagyon csökkenése - mint a szerződés joghatása - nem minősülhet a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti semmisséget megalapozó többlettényállási elemnek, hiszen az előbbi a 40. § (1) bekezdés a) pontjában, utóbbi pedig mindhárom - a)-c) - pontjában meghatározott tényállás eleme."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
