A bizalmi vagyonkezelési szerződés magyar jogba történt bevezetése és szabályozásának kialakítása számos kérdést vet fel. A tanulmány célja azoknak a sarokpontoknak a bemutatása, amelyek a bizalmi vagyonkezelési szerződés kapcsán is méltán merülhetnek fel a külföldi szabályozások és gyakorlat ismeretében.[1]
Az angol jog a trust létesítéséhez a felek akaratát (intention) és a vagyonkezelő részéről a lelkiismeretet (conscience) kívánja meg, formalitáshoz azonban nem köti azt. A magyar jogi szabályozás írásbeliséget rendel a jogviszony létrehozásához, amelynek elsősorban a bizonyítási kérdések tekintetében van, illetve lesz jelentősége. Mind az angol, mind a magyar trust szabályai megkövetelik a vagyon átruházását a vagyonkezelőre, és amennyiben ez nem történik meg, úgy ezt a vagyonkezelő kikényszerítheti a vagyonrendelővel szemben. Megjegyzendő, hogy vannak olyan országok, ahol a vagyonkezeléshez nem feltétlenül kell a vagyonkezelőnek tulajdonjogot szerezni, elegendő, ha a vagyonrendelő rábízza a vagyont (pl. Kínai Népköztársaság, Oroszország, Izrael stb.).
Az angol jogban három ésszerű bizonyosságnak (reasonable certainty) kell fennállnia ahhoz, hogy a trust érvényes legyen.[2] A magyar jog követi ezt a szemléletet, és szintén megköveteli a kezelendő vagyon meghatározását, a kedvezményezett személyét és azt, hogy a trust ne irányuljon jogellenes célra. Biztosnak kell lennie, hogy az alapító szándéka trust létrehozására irányult, és nem másra.[3] A trustvagyont szintén egyértelműen meg kell határozni, csakúgy, mint a kedvezményezett személyét. Megjegyzendő, hogy emellett számos kérdéskört szükséges a vagyonrendelőnek a jogviszony alapjául szolgáló okiratban rendezni ahhoz, hogy a vagyonkezelés azt a célt szolgálja, amire ténylegesen rendelni szeretné.[4] Csak példaként, a teljesség igénye nélkül, csupasz trust (bare trust, naked trust) esete áll fenn, ha a vagyonkezelő feladata és kötelezettsége csak arra terjed ki, hogy a ráruházott vagyont kiadja a kedvezményezett részére. Ilyen esetben a vagyonkezelő tevékenysége leszűkül, valójában csak átmeneti tulajdonos lesz. A csupasz (bare) trust megkülönböztető jellemzője, hogy a vagyonkezelőnek nincs önálló hatásköre, mérlegelési lehetősége.[5] A special trust esetében a vagyonkezelő kötelezettsége az, hogy a meghatározott célra fordítsa a ráruházott vagyont és ilyen esetben nem egyszerű tulajdonos.[6] Ehhez képest a másik végletet az jelenti, amikor a vagyonkezelő teljesen szabad kezet kap a vagyon kezelésére (discretionary trust), belátása szerint dönthet annak kiadásáról is. A rögzített trust (fixed trust) esetében ezzel szemben a vagyonrendelő csak a kedvezményezettek körére utal. A magyar jogi szabályozás ehhez képest csak azt írja elő, hogy a kedvezményezett személyét meg kell jelölni, viszont ehhez elegendő a kedvezményezettek körének meghatározása, nem szükséges konkretizálni valamennyi kedvezményezettet (Ptk. 6:311. § (1) bekezdés). Megjegyzendő azonban, hogy a Ptk.-nak ez a szabálya nem tekintendő kógensnek, és a vagyonkezelőt is fel lehet jogosítani a kedvezményezettek személyének kiválasztására.[7]
A már említett rögzített trust (fixed trust) esetében a kedvezményezettek személye egyértelműen meghatározható, még ha nem is került név szerint megjelölésre. Ilyen esetben a teljes felsorolás tesztjét (complete list test) kell alkalmazni annak érdekében, hogy valamennyi kedvezményezett beazonosítható le-
- 49/50 -
gyen. Önkényes, diszkrecionális trust (discretionary trust) esetén a vagyonkezelő köteles szétosztani a vagyont bármely személyek részére, akik a kedvezményezettek valamely osztályába tartoznak. Mint azt már érintettük, ez a magyar jogban is lehetséges konstrukció, és valószínűsíthető, hogy a joggyakorlatban alkalmazást nyer majd az ún. "is or is not test", vagyis azt kell vizsgálni, hogy a trust vagyonból részesedni kívánók vonatkozásában egyértelműen meg lehet-e határozni, hogy a feltételeknek megfelelnek.[8]
Általánosan a nemzetközileg ismert szabályozások két különböző megközelítést alkalmaznak a vagyonkezelési jogviszony időtartamára. A tradicionális angol szabályzás történeti háttere miatt a határozatlan időre, illetve a vagyon halmozására irányuló trust tiltott (rule against perpetuities, rule against accumulations). A szabályozás oka, hogy megakadályozza a vagyon kivonását a forgalmi életből, ami hátrányos lehet akár nemzetgazdasági szinten is. Emellett lényeges szempont, hogy a vagyonkezelő a fokozott felelőssége miatt általában a konzervatív befektetési politika mellett dönt,[9] míg aki a saját tulajdonát kezeli, az adott esetben jelentősebb kockázatokat is vállal, és ez utóbbi a gazdaság számára sokszor előnyösebb.[10] Szintén fontos szempont, hogy ne a halott kéz (dead hand) írja elő az élő személynek, hogy mit tehet és mit nem, vagyis a halott már ne befolyásolhassa a vagyontárgyak felhasználását. Ezeken túlmenően szintén fontos szempont, hogy a vagyontárgyak hasznosítása időről-időre újragondolható legyen, ami csak akkor valósulhat meg, ha valamikor a kedvezményezett megkapja a kezelt vagyont és arról már ő tud rendelkezni. Ennek szellemében Lord Nottingham 1681-ben az mondta, hogy örökkévalóságok harcolnak Isten ellen olyan állandóságot érintve, amelyet az emberi gondviselés sosem érhet el".[11] Kister bíró pedig akként fogalmazott, hogy a fantomok uralmának korlátozására van szükség.[12]
Ezzel szemben számos ország vagy nagyon hosszú időtartamra teszi lehetővé a trust rendelését, pl. Belize, Labuan 120 év, Man sziget 80 év, vagy akár határozatlan időre is lehet trustot létesíteni, pl. Jersey, Guernsey, Cook-szigetek, Ciprus, Bermuda, stb. Az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak trust törvényeiben is látható, hogy sokan így pl. Oklahoma nem ragaszkodik a határozatlan idejű trust tilalmához, míg Alaszka, Utah, Wyoming és Colorado államok ezer évben, Delaware száztízben (ha ingatlan is van a trust vagyonban), Nevada háromszázhatvanöt, Tenesse pedig háromszázhatvan évben limitálja a trust időtartamát. Ennek oka elsődlegesen a vagyonvédelmi trustban rejlik. Amennyiben ugyanis egy diszkrecionális és időbeli korlátozás nélküli trustot létesítenek, úgy a kedvezményezett hitelező akár sohasem juthatnak hozzá a kezelt vagyonhoz.
A magyar szabályozás az ötven éves maximális időtartamot kógens szabályként határozza meg. Megítélésem szerint ez ellentétes a nemzetközi trenddel, ahol pl. legutóbb éppen az e téren sokáig konzervatívnak minősíthető angol szabályozásban terjesztették ki a trust időtartamát 125 évre.[13] Emellett valamennyi olyan rezsim, amely a külföldi befektetők számára (is) szeretné csábítóvá tenni a trustot, ennél jóval hosszabb időtartamra engedi meg annak a létesítését. Nem szabad ugyanis elfelejteni azt, hogy a trust elsődleges célja akár több generáción keresztüli vagyontervezés.
A vagyonkezelő személyével kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy a magyar Ptk. szabályozása megfelel nemzetközi viszonylatban is az elfogadott elveknek. Az alapvető filozófia, miszerint a vagyonkezelő nem személyhez, hanem tisztséghez kötendő, a magyar szabályozásban is érvényesül. Ennek a lényege abban rejlik, hogy a vagyonkezelő halála, lemondása stb. nem szünteti meg a vagyonkezelési jogviszonyt, csak a vagyonkezelő személyét kell pótolni.
A magyar szabályozás szintén követi az angolszász modellt abban, hogy több vagyonkezelő kijelölésére is sor kerülhet, sőt indokolt is. Ennek elsődleges oka az, hogy a vagyonkezelők egymás tevékenységét is ellenőrizzék, valamelyik vagyonkezelő kiesése esetén ne legyen gond a vagyon további kezelése - a vagyonkezelők növedékjoga alapján -, valamint sokszor a kezelt vagyonhoz szükséges szakértelemnek megfelelően választanak több vagyonkezelőt.
Ugyanakkor a magyar szabályozás egy érdekes utat választott, ami-
- 50/51 -
kor a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályozásáról szóló 2014. évi XV. törvényben ("Bvktv.") elkülönítésre került egymástól az üzletszerű és a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelés. Az angol jogban és az azt követő szabályozások esetében ez az elkülönítés nem jelenik így meg. Életszerűbb az angol szabályozás, ahol a pénzügyi tevékenységhez kötik az esetleges engedély beszerzésének szükségességét. A pénzügyi eszközök piacáról szóló 2004/39 számú EU Tanácsi irányelv (Markets in Financial Instruments Directive, MiFID) szabályai értelemszerűen vonatkoznak a vagyonkezelőre, ha ilyen tevékenységet folytat, Szintén irányadó a működésére pl. a Financial Services and Markets Act 2000, vagy a Conduct of Business Sourcebook, ha befektetési tevékenységet végez.
A magyar szabályozás vonatkozásában azonban erősen vitatható az életszerűsége annak, hogy pusztán azért, mert valaki egy évben két szerződést köt, vagy a kezelt vagyon rendeléskori értékének 1 %-át meghaladó díjazást kap, akkor a Magyar Nemzeti Bank engedélyére legyen szüksége. Nem beszélve arról a kifejezetten szigorú feltételrendszerről, amit a Bvktv. meghatároz.[14] Nyilvánvalóan nem ad lehetőséget a Bvktv. a bizalmi vagyonkezelési szerződés széles körű elterjedésére, ami azt is felveti, hogy esetleg a törvényi szabályozás ilyen irányú szándékos jogpolitikai döntés volt.
Természetesen az is igaz, hogy nem csak Magyarországon korlátozták az üzletszerű bizalmi vagyonkezelési tevékenység folytatását. Cipruson egy 2012. évi szabály alapján[15] a Securities and Exchange Commission engedélye szükséges az ilyen tevékenység folytatásához. Ugyanakkor ügyvédek és bejegyzett könyvelők a saját szakmai szervezetük felügyelete alatt szintén végezhetnek ilyen tevékenységet. A befektetési és hitelintézeteknek meg kell felelniük az Investment Services and Activities and Regulated Markets Laws of 2007 előírásainak a trustee tevékenység folytatásához. Az előzőekben felsorolt, a törvény kivétele alá tartozó személyek, illetve cégek számára csak lehetőség, hogy engedélyt kérjenek a vagyonkezelői tevékenységre, ilyen esetben a Cyprus Securities and Exchange Commission felügyelete alá kerülnek.
Máltán a Trust (Amendment) Act 2004 szabályai alapján a Financial Security Authority engedélyével végezhető a vagyonkezelési tevékenység.[16]
Franciaországban a 2007-211. számú törvény a Code civil XIV. fejezetébe, a 2011-2031. szakaszaiba építette be a fiducie szabályait.[17] Franciaországban a bizalmi vagyonkezelési szerződést nyilvántartásba kell venni, vagyonkezelő pedig csak hitelintézet, befektetési, biztosítási vállalkozás vagy ügyvéd lehet.[18]
Luxemburgban a francia szabályozáshoz hasonló feltételek mellett van lehetőség fiducie létrehozására. Először 1972-ben egy nagyhercegségi határozattal lehetővé tették a kötvénykibocsátások esetében a fiducie alkalmazását, majd 1983-ban alkottak jogi szabályozást a fiducie-re, amit azonban a pénzintézetekre korlátoztak.[19] A 2003. évi jogszabály módosítás a pénzintézetek mellett lehetővé tette a befektetési vállalkozások, értékpapír kibocsátó társaságok, nyugdíjalapok, biztosítók részére is a vagyonkezelői szerződés megkötését. Mint a vagyonkezelő személyére vonatkozó előírásokból látható, a luxemburgi jogban a fiducie alkalmazása csak szűk körben, a pénzügyi szektorban lehetséges. A vagyonkezelői tisztséget is csak pénzügyi szolgáltató végezheti, akire értelemszerűen a pénzügyi szférában irányadó jogszabályok vonatkoznak.
Románia szintén ezt a modellt követi a 2011. október 1-jén hatályba lépett ptk.-ban szabályozott fiducia esetében. A román szabályozás alapján vagyonkezelő csak hitelintézet, befektetési társaság, biztosító vagy viszontbiztosító intézet, közjegyző vagy ügyvéd lehet. A fiducia létesítését az illetékes adóhatóságnál egy hónapon belül be kell jelenteni, a fiducia pedig csak akkor válik harmadik személyek irányában hatályossá, ha a létesítő okiratot nyilvántartásba vették (Electronic Archive of Security Interests in Personal Property), amennyiben a kezelt vagyonba ingatlan tartozik, úgy azt az ingatlannyilvántartásba is be kell jegyezni.
- 51/52 -
A 2014. január 1-én hatályba lépett cseh ptk. (89/2012.) szintén szabályozza a vagyonkezelést. A cseh szabályozás viszont csak akkor ír elő engedélyeztetési kötelezettséget, ha a befektetési tevékenység végzése során a befektetési alapokról szóló törvény hatálya alá tartozik.
A dél- és közép-amerikai országokban (pl. Panama, Puerto Rico. Mexikó, Chile, Kolumbia, Bolívia, Peru) elsősorban pénzügyi intézmények végezhetnek vagyonkezelést, így értelemszerűen engedélyhez kötött a tevékenységük.
Japánban az üzleti célú trust a Trust Business Act 2004 alapján miniszterelnöki engedély alapján és nyilvántartásba vételi kötelezettség mellett lehetséges. A Kínai Népköztársaságban a trust létesítéséhez a Kínai Népi Bank vagy a Kínai Értékpapír-szabályozási Bizottság engedélye szükséges.
Dél-Afrikában a Trust Property Control Act 75 of 1988 alapján a legfelsőbb bíróság önálló bírósági titkára (Master of the Rolls) végzi a nyilvántartásba vételi és ellenőrzési tevékenységet.
San Marinóban 2010-ben bevezették az affidamento fiduciario elnevezésű szerződést és a trustot is. A törvény art. 6. alapján a trustot nyilvántartásba kell venni. A trustok felett ellenőrzési jogkört a san marinói központi bank gyakorol. A törvény art. 18. alapján bárki lehet vagyonkezelő, azonban az üzletszerűen végzett vagyonkezelői tevékenységre külön jogszabály vonatkozik. Az üzletszerű vagyonkezelési tevékenységre csak pénzintézetek jogosultak a San Marinói Központi Bank engedélyével.
A nyilvántartásba vétel, az üzletszerű tevékenység engedélyhez kötöttsége és az ellenőrzés tehát önmagában nem idegen a vagyonkezeléstől napjainkban. Azt azonban látni kell, hogy a valóban angolszász alapokon nyugvó trust-rendszerek esetében ilyen előírásokat általában nem találunk. Az engedélyeztetés és a nyilvántartásba vétel elsősorban azokra az országokra jellemző, ahol mesterséges úton került a trust vagy ahhoz hasonló vagyonkezelési jogi konstrukció bevezetésre, illetve a szabályozás önmagában nem nyújt kellő magánjogi védelmet a kedvezményezettek vagy a hitelezők számára. A magyar Ptk-beli szabályozás azonban véleményem szerint nem tartozik ebbe a körbe, a jogalkotó megfelelő felelősségi szabályokkal teremt jogi garanciákat a kedvezményezett és a jogviszonyban szereplő személyek hitelezői számára is.
Megítélésem szerint a magyar szabályozás feltételrendszere alapvetően nem piacképes. Az üzletszerű bizalmi vagyonkezelési vállalkozásokkal szemben támasztott követelmények eltúlzottak, és talán csak néhány tőkeerős hitelintézet, pénzügyi vállalkozás számára elfogadhatóak. A bizalmi vagyonkezelő vállalkozások pénzügyi biztosítékainak egyes szabályairól szóló 87/2014. (III. 20.) Korm. rendelet a kezelt vagyon összértékének 20 %-ának, de legalább hetvenmillió, maximum egymilliárd ötszázmillió forint összegű pénzügyi biztosítékot ír elő. Önmagában a pénzügyi biztosíték még talán nem is jelentene gondot, de annak mértéke - figyelembe véve annak költségeit - nem tűnik arányosnak a tevékenységből származó lehetséges nyereséggel.
Összességében álláspontom szerint egy háromszintű szabályozás lehetne egy olyan kompromisszumos megoldás, amely alapján a bizalmi vagyonkezelés betölthetné a valódi funkcióját. A nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelés esetében a jelenlegi szabályozás elfogadhatónak tűnik. Az üzletszerű bizalmi vagyonkezelés esetében viszont csak a befektetési tevékenységet végző vagyonkezelők vonatkozásában tartom elfogadhatónak a Bvktv. jelenlegi szigorú feltételrendszerét, amelyek vonatkozásában értelemszerűen az ilyen vállalkozásoknak meg kell felelniük a tevékenységük végzésére irányadó törvényi feltételeknek,[20] és ezt lehet összhangba hozni a Bvktv. előírásaival. Amennyiben pedig befektetési tevékenységet nem végző, de üzletszerű vagyonkezelő vállalkozás esete áll fenn, úgy arra vonatkozóan a jelenlegi szabályozásnál jelentősen egyszerűbb és könnyebben teljesíthető feltételrendszert kellene kialakítani.[21] Ez utóbbi esetében a külföldi mintákat látva kifejezetten életszerű lenne az, hogy az ügyvédi tevékenység körébe is bekerüljön a bizalmi vagyonkezelést folytatni jogosultak személyi körébe.
Érdekes kérdést vet fel a vagyonkezelő kötelezettségeinek teljesítése során tanúsítandó gondosság mércéje. Az angol szabályozás e tekintetben kétszintűnek minősíthető. A vagyonkezelő kötelezettségére a fiduciárius kötelezettség szabályait kell alkalmazni. A fiduciárius jogviszonyoknak négy esete van az angol jogban, így a vagyonkezelő és a kedvezményezett, a partnership esetén a társak közötti, a társaság és igazgatója, valamint a megbízó és a megbízott közötti jogviszonyok alapján.[22] Ez tekinthető az általános gondossági mér-
- 52/53 -
cének, amelyet kiegészít a speciális előírás a befektetési tevékenység vonatkozásában. Erre az angol jogban a Trustee Act 2000 pl. előírja, hogy a befektetésnek diverzifikáltnak és kis kockázatúnak kell lennie. A korábbi joggyakorlat szerint a trustee a feladatainak ellátása során olyan gondosságot volt köteles tanúsítani, amilyet a saját ügyeiben szokott.[23] Ez alól kivételt jelentett a befektetések eszközlése, amelynek során az átlagos óvatos ember gondosságával volt köteles eljárni.[24] A Trustee Act 2000 ezen a konzervatív megközelítésen jelentősen változatott és sokkal liberálisabb szabályozást vezetett be. A korábbi óvatos (prudent) eljárással szemben az ésszerű (reasonable) gondosság lett a vagyonkezelő felelősségének zsinórmértéke.[25] A magyar szabályozás szintén kétszintűnek minősíthető. Általános szabály a Ptk. 6:317. § (1)-(2) bekezdéseiben rögzített, a polgári jogi jogviszonyok esetében az általános elvárhatóságot meghaladó gondosság előírása. A vagyonkezelő a bizalmi jogviszony jellegéből fakadó "fokozott követelményeknek megfelelően", a "kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembevétele mellett" köteles a tevékenységét kifejteni. Ez jelentős mértékben hasonlóságot mutat az angol jogban a trustee lojalitási kötelezettségéhez.[26] Ezen túlmenően a Ptk. alapján a vagyonkezelő a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint köteles a kezelt vagyont az előreláthatóan fenyegető kockázatokkal szemben megóvni. Ez a Ptk.-beli előírás szintén összhangban áll az előzőekben hivatkozott Trustee Act 2000 rendelkezésével. Ugyanakkor a magyar szabályozás az üzletszerű bizalmi vagyonkezelő vállalkozások esetében még ezen a gondossági előíráson is túlmutat, a Bvktv. VI. fejezetének részletes szabályozása szerint, és egyúttal valójában MiFID tesztet ír elő a fogyasztó, valamint a kis- és középvállalkozásnak minősülő vagyonrendelők esetében. Mint az a vagyonkezelő kötelezettségének teljesítésével, gondosságával kapcsolatos szabályok alapján is látható, a Bvktv. VI. fejezetének szabályai megítélésem szerint csak akkor indokoltak, ha a vagyonkezelő befektetési szolgáltatási tevékenységet is végez.
Ebben a körben érdemel említést az is, hogy a Bvktv. 43. §-ában szabályozott, a vagyonkezelő ön-szerződésének tilalmát előíró szabály teljesen megalapozottan került beépítésre a magyar jogba. Az angol jogban ismert fiduciárius kötelezettség szigorúan tiltja azt, hogy a vagyonkezelő bármilyen módon részesedjen a kezelt vagyonból, leszámítva a vagyon kezelése kapcsán kikötött költségeit és díjazását. A fiduciárius nem élhet vissza a helyzetével vagy az abból származó tudásával vagy lehetőségével a saját maga vagy harmadik személy előnye érdekében, illetve nem lehet személyes érdeke vagy összeférhetetlen megállapodása harmadik személlyel a tevékenysége körébe tartozó tárgykörben, kivéve, ha ehhez a kedvezményezett szabad akaratából és megfelelő tájékoztatás mellett hozzájárult vagy a jog ezt lehetővé teszi.[27] Megítélésem szerint a Bvktv.-nek ez az angolszász gyakorlatnak megfelelő szabálya tehát teljes mértékben indokolt.
A vagyonkezelési jogviszonyba a bírósági beavatkozás lehetővé tételével kapcsolatban az angol szabályozás sem volt mindig egyértelmű. 1901-ben még Farwell bíró akként nyilatkozott, hogy "Nem fogadom el, hogy a bíróság hatáskörébe tartozhat, hogy megváltoztassa valaki végrendeletét azért, mert előnyösnek gondolja. Ez számomra lehetetlennek tűnik" (Re Walker).[28] Ehhez képest 1954-ben a Chapman v. Chapman ügyben a Lordok Háza kijelentette, hogy a
- 53/54 -
bíróság, mint parens patriae jogosult a trust létesítő okiratát a kiskorú kedvezményezett érdekében módosítani.[29] A folyamatba a parlamenti jogalkotás is bekapcsolódott, és a Variation of Trusts Act 1958 már négy nevesített esetben adott lehetőséget a bíróság számára a trust okirat módosítására. Vaisey bíró 1959-ben kifejezetten így nyilatkozott: "nem vagyok biztos abban, hogy a törvény ne lenne hasznos a trust elemzésében, mert ha a bíróság nem érti a trustot, úgy azzal fogja helyettesíteni, amit megért".[30] Fontos megemlíteni továbbá az angol gyakorlatban az ún. Hastings-Bass elvet, amely egy 1975. évi döntésről nyerte el nevét és lényegét tekintve a bíróság számára ad beavatkozási lehetőséget a vagyonkezelő tevékenységébe.[31]
Megjegyzendő, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyes tagállamaiban az angolhoz hasonlóan a bíróságnak lehetősége van beavatkozásra, bár ez szűkebb az angol szabályok adta lehetőségnél.
Érdekes kérdést vet fel ugyanakkor a vagyonkezelő eredeti kötelezettségeinek megváltoztatása. A magyar szabályozás erre vonatkozóan semmilyen támpontot nem ad, így a szerződések általános szabályai alapján van lehetőség szerződésmódosításra. Igen, de a szerződés módosításához az szükséges, hogy a vagyonrendelő még létezzen ennek szükségességekor. A 22-es csapdája pedig általában éppen ebben jelentkezik. Pl. ha a vagyonrendeléstől már eltelt egy-két évtized, a gazdasági helyzet megváltozott, vagyis a vagyonrendelő által a vagyon kezelése, hasznosítása tekintetében előírtakat módosítani kellene. Ugyanakkor a viszonylag hosszabb idő eltelte valószínűsíti azt, hogy a vagyonrendelő időközben elhalálozott, jogutód nélkül megszűnt. A magyar szabályozás alapján tehát ilyen esetben a vagyonkezelő kénytelen az idejétmúlt, adott esetben nem a leggazdaságosabb hasznosítást, befektetést fenntartani.
A magyar jogi szabályozás a bíróság számára csak szűk körben ad lehetőséget a vagyonkezelési jogviszonyba történő beavatkozásra, a vagyonrendelő halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetén kérheti a kedvezményezett a bíróságtól másik vagyonkezelő egyidejű kirendelése mellett a vagyonkezelő visszahívását (Ptk. 6:325. § (2)-(3) bekezdései). Tekintettel arra, hogy a vagyonkezelési jogviszony hosszabb távra tervezett jogviszony, amely esetében a körülmények lényeges megváltozása várható, ezért indokoltnak tűnik, hogy ilyen esetekben a vagyonrendelésről szóló okirat módosítható legyen. Tekintettel arra, hogy a vagyonrendelő és a kedvezményezett nem utasíthatja a vagyonkezelőt,[32] illetve a vagyonrendelő halálát, jogutód nélküli megszűnését követően az okirat módosítására sincs lehetőség, ezért az ilyen helyzetekre érdemes lenne szabályozást alkotni. Külön szabály nélkül valójában csak a Ptk. 6:192. §-ában szabályozott, a bírósági szerződésmódosításra irányadó általános szabályt lehet alkalmazni. Ez a szabály azonban aggályokat vet fel, kérdéses, hogy a "fél" kategóriájába a kedvezményezettet biztosan bele kell-e érteni, valamint figyelembe kell venni azt is, hogy ez a szabály a szerződésmódosításokra irányadó, így csak kiterjesztő értelmezése mellett van lehetőség a végrendelet vagy egyoldalú jognyilatkozattal létrehozott vagyonkezelési jogviszonyra alkalmazni.
A trustee felelőssége kapcsán érdemes a Target Holdings v Redferns (1996) és a Lipkin Gorman v Karpnale (1986) ügyeket figyelembe venni. Irányadó döntés született a Target Holdings v Redferns ügyben.[33] A Target Holding jelzálog-hitelintézetként (mortgage lender) működött és az egyik ügyfelének 1,5 millió £ kölcsönt adott ingatlanvásárlás céljából. A pénz kifizetése az ügyvéden keresztül történt, az ő számlájára utalták át a pénzt azzal, hogy ebből fizesse ki a vételárat az eladó részére és egyúttal jelzálogjogot jegyeztessen be a Target Holding javára a megvásárolt ingatlanra. Az ügyvéd az átutalt pénzt nem a vételár kiegyenlítésére fordította, hanem egy, az ügyletben nem szereplő harmadik személy részére utalta át. Az ügyvéd ettől a pillanattól kezdve felelős lett azért, hogy a saját vagyonából fedezze a vételárat. Az ügyvéd elérte a harmadik személynél, hogy az a pénzt az eladó részére utalja át, visszaállítva ezzel a trustot és bejegyeztetve a jelzálogjogot a Target Holding javára. Később azonban a
- 54/55 -
vevő nem tudta törleszteni a kölcsönt, így a Target Holding érvényesítette a jelzálogot, amelynek során fény derült arra, hogy az ingatlan értéke jelentősen kisebb, mint az eredeti vételár volt, a Target Holding csak mindösszesen 500 ezer £-ért tudta azt értékesíteni. A Target Holding az ügyvédet perelte be kártérítésért, mivel megszegte a trust előírásait, amikor rossz helyre utalta át a vételárat. A Court of Appeal megállapította, hogy az ügyvéd megszegte a trustot a pénz más helyre történő átutalásával, és ezáltal azonnali helyreállítási kötelezettsége keletkezett. Az ügyvéd felelősségének megállapítása mellett kártérítési kötelezettsége állt be, azonban a kétszeres kártérítés elkerülése érdekében az ingatlan eladásából származó bevételt a felperes köteles lett volna kölcsönadni az ügyvédnek a kár megtérítése érdekében. A Lordok Háza ítéletében elutasította a kártérítési követelést, mivel az olyan távoli ok-okozati viszonyban volt a kárral, hogy nem befolyásolta azt. Vagy a Target Holding járt hanyagul, amikor a kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlan értéke messze elmaradt a kölcsön összegétől, vagy az ingatlanpiac visszaesése következtében csökkent az ingatlan értéke.[34] Érdekes az ügy kapcsán Lord Millen véleménye, aki szerint a Lordok Házának döntése érdemben korrekt volt, azonban az indokolásában nem. Mellett véleménye szerint az ügyben csak az számít, hogy a vagyonkezelő megszegte a kötelezettségét, amivel felelőssé vált akár saját vagyonából is helyreállítani a trustvagyont. Az ügyvéd ennek a kötelezettségének eleget tett, így ettől kezdődően fel sem merülhet a felelőssége.[35]
A Lipkin Gorman v. Karpnale Ltd. ügyben Cass a felperesi ügyvédi iroda partnere volt.[36] Cass 1979 és 1980 között 223 000 £-ot vett fel részletekben jogtalanul az ügyvédi iroda ügyfeleinek az iroda által kezelt számlájáról és ezt a pénzösszeget a Playboy Clubban szerencsejátékon elveszítette. A felperes a bankját, a Lloyds Bankot és a kaszinót is perelte, arra hivatkozva, hogy mindketten constructive trusteeként közrejátszottak a pénz elveszítésében. A banknak tudnia kellett arról, hogy Cass jogtalanul használta fel a pénzösszegeket, mivel a saját számláját is ott vezette, és ebből láthatónak kellett lennie, hogy súlyos pénzügyi zavarokkal küzd, ami abból is kitűnt, hogy sokszor csekkel fizetett. Az ügyben a bank felelősségét megállapították, mivel a bank alkalmazottainak látniuk kellett, hogy Cass csalárdul használja fel az ügyvédi iroda ügyfeleinek számláján lévő összegeket. A kaszinó felelőssége viszont nem került megállapításra, mivel annak alkalmazottjai számára nem volt észlelhető, hogy Cass az ügyfelek pénzét költi szerencsejátékra.
Az első ügy tapasztalatai egyértelműek a magyar joggyakorlat számára is. A Ptk. új felelősségi szabályai alapján az előreláthatóság, az okozatosság fennállása mellett hasonló ügyben hasonló döntés prognosztizálható. A második ügyben azonban az angol joggyakorlat kiterjeszti a felelősséget, és a vagyonkezelőn kívül olyan személyek eljárásának gondosságát is bevonja az értékelésbe, akik közvetlenül a vagyonkezelési jogviszonyban nem felek és a vagyonkezelő közreműködőjének sem tekinthetők. Az ilyen személyek felelősségének (accessory liability) megállapítása megítélésem szerint várhatóan nem válik a magyar joggyakorlat részévé.
Általánosan elfogadott az angol jogban, hogy a trust csak akkor jön létre érvényesen, ha kedvezményezett is megjelölésre kerül. Ennek döntő oka a trust alapján a vagyonkezelő kötelezettségeinek kikényszerítésében rejlik. Hayton megítélése szerint, akárcsak az autónak szüksége van motorra, úgy a trustnak is kedvezményezettre.[37] Roxburgh bíró pedig ítéletében az en-forcer-elvet fogalmazta meg.[38]
A kedvezményezettre vonatkozó szabály alól kivételt jelent a jótékonysági trust, amikor meghatározott közérdekű cél érdekében kerül a trust létrehozásra. Ezeket a célokat kezdetben a bírósági gyakorlat alakította, majd később jogszabályban kerültek felsorolásra. Az alapítványt az angol jog nem ismeri, de annak funkcióját tölti be a jótékonysági (charitable) trust (charity). A charity egy olyan trust, amelynek nincs kedvezményezettje, de közérdekből (public benefit) jön létre. A középkorban a Poor Relief Act 1597,[39] majd a Statute of Charitable Uses 1601 szabályozta az ilyen jogi konstrukciókat. Ez utóbbi részletes listát tartalmazott a jótékonysági célokról. Angliában jelenleg a szabályait a Charities Act 2006 tartalmazza, amelyet konszolidált a Charities Act 2011.[40] A trust
- 55/56 -
általános szabályaitól tehát jelentősen eltér a jótékonysági trust, mivel a kedvezményezettek nem kerülnek határozottan megállapításra, csak a célok kerülnek megjelölésre.
Kivételesen mégis felmerül az angol jogban is, hogy magáncélra létesítsenek trustot, azonban ebben az esetben is valamilyen haszonnal kell rendelkeznie. Ugyanakkor nem elfogadott ez pl. egy hasznos emlékmű, vagy valamely apácarend részére általában létesített trust.[41] Egy másik esetben kifejezetten jogellenesnek tartották azt a trustot, amely alapján egy teljes háztömböt akartak lezárni annak érdekében, hogy a házmester és családja használjon kizárólagosan négy lakást az épületben.[42] Az ilyen magáncélra rendelt trust kivételes, az emberi gyengeséghez és a szentimentalizmus való hozzájárulást jeleníti meg Roxburgh bíró szerint. Lord Evershed és Harmann szerint aggasztó, visszás és aberrált az ilyen trust[43] Ugyanakkor síremlékek szobrok, emlékművek fenntartása lehet ilyen cél, csak úgy, mint az állatok gondozása.
A magáncélú trust teljesen újszerű felhasználását teszi lehetővé az 1997-ben a Kajmán-szigeteken kialakított modell, az ún. STAR. Ennek lényege abban rejlik, hogy a kedvezményezett jogai csak arra szűkülnek, hogy a trust vagyonból részére járó vagyont átvegye. Teljesen új szereplő a jogviszonyban az enforcer, ő jogosult a vagyonkezelő tevékenységét felügyelni, őt utasítani és szükség esetén vele szemben fellépni a kedvezményezetti érdekek teljesítése érdekében. Ugyanakkor az sem szükséges, hogy konkrét kedvezményezett, vagy akár kedvezményezettek csoportja megjelölésre kerüljön a trust létesítő okiratában, elegendő valamilyen célt meghatározni. Márpedig ha konkrét kedvezményezett nem kerül megjelölésre, akkor értelemszerűen annak hitelezői sem támaszthatnak igényt a kezelt vagyonra, vagyis teljes mértékben megvalósult a vagyonvédelem jogi lehetősége.
A Ptk. nem szabályozza a jótékonysági trustot, amely egyértelműen azzal magyarázható, hogy az alapítvány ezt a funkciót tökéletesen betölti és annak hagyományai, elterjedtsége miatt nincs is feltétlenül szükség ilyen intézményre. A magáncélú trustot a Ptk. nem szabályozza, a 6:310-311. §-aiban kedvezményezett megjelölését írja elő, bár ennek elmaradásához expressis verbis nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét. Érdekes kérdést vet fel tehát ez alapján, hogy adott esetben egy magáncélra rendelt trust a STAR-hoz hasonló konstrukcióban mennyiben fogadható el érvényesnek a magyar szabályozás figyelembe vételével.
Az angol jogi szabályozás alapján a kedvezményezett az equity alapján jogosult a kezelt vagyonra, vagyis ún. equitable interest-je van, ami önálló jogot jelent. Az adózási szabályok oldaláról vizsgálva 1796-ban az illeték fizetését csak a vagyon megszerzéséhez kötötték, majd az 1894. évi Finance Act a vagyonátruházási adót is ezzel összefüggésben állapította meg.
Kiemelt jelentőségű volt az angol jogban a Saunders v Vautier (1841) eset.[44] A trust létesítő okirata alapján a kedvezményezett a 25. életévének betöltésekor lett volna jogosult a vagyon kiadására. A 21. életévének elérését követően (Angliában ez számított nagykorúságnak) pert indított a vagyon kiadása érdekében. Lord Langdale (Master of the Rolls) elrendelte a vagyon kiadását arra hivatkozva, hogy a kedvezményezett nagykorú és egyedüli jogosultja a vagyonnak, így közte és a vagyonkezelő között valójában csak egy megbízási jogviszony áll fenn, amelynek megszüntetésre jogosult. A Saunders v Vautier általános elvvé vált és a va-
- 56/57 -
gyonrendelőnél erősebb jogokat biztosít a kedvezményezett számára. Ennek pandantja a vagyonrendelő joga arra, hogy a trust létesítésekor fenntartsa magának a trust visszavonásának jogát (revocable trust).
Az Amerikai Egyesült Államokban némileg eltérően alakult ki a gyakorlat. Ott a kedvezményezett tékozlása elleni trust (spendthrift trust) ad lehetőséget arra, hogy a vagyonrendelő korlátozza a kedvezményezett és annak hitelezőinek jogát a trust vagyon kiadására.
Megemlítendő a Louisiana állambeli Reynolds v Reynolds eset is (198 0),[45] amely alapján a trust vagyon csak valamilyen idegen dologbeli jog, és így pl. nem tartozik a házastársi közös vagyonba.
Québecben az alanytalan tulajdonjog elmélete érvényesül. Az először Lepaulle által vázolt, majd Faribault által továbbfejlesztett teória szerint a rendelt vagyon valójában a vagyonkezelő vagyonától elkülönített vagyontömeg, amelynek önálló jogalanyisága van (patrimoine affecté, an independent patrimony without owner), ezért annak valójában önálló jogalanyiságot, esetleg jogi személyiséget kellene biztosítani."[46] A bírósági gyakorlat is ebbe az irányba mozdult el, és a trustot sui generis tulajdonjognak tekintette,[47] amely autonóm, elkülönült jogalanyisággal rendelkezik. Ugyanebben az ítéletben ugyanakkor hangsúlyt kapott az is, hogy a tulajdonjog a vagyonkezelőnél csak időleges és nem tartalmazza a gyümölcsöztetési jogot.
A magyar szabályozás alapvetően a vagyonrendelőt tekinti a jogviszony urának, mivel egyrészt a megbízási szerződés szabályainak alkalmazásával, másrészt a Vht. 132/A. § (3)-(5) bekezdései alapján a vagyonrendelő hitelezőinek jogot biztosít a bizalmi vagyonkezelési szerződés felmondására. Ezt támasztják alá a számviteli törvény, valamint az Szja tv. és a Tao tv. előírásai is. Ezek alapján gyakorlatilag a vagyonrendelő vagyonaként kell nyilvántartani a kezelt vagyont, és az csak akkor keletkeztet akár személyi jövedelemadót, akár társasági adót, vagy illetékfizetési kötelezettséget, ha a kezelt vagyon kikerül a vagyonkezelő tulajdonából. Ebben a megközelítésben a kezelt vagyon bár jogilag a vagyonkezelő tulajdonában áll, azonban az gazdasági értelemben a magyar szabályozás alapján inkább a vagyonrendelőhöz kapcsolható. Megítélésem szerint a végrehajtási és a pénzügyi szabályok ezzel gyengítik a Ptk.-ban szabályozott eredeti vagyonkezelési konstrukciót.
A magyar szabályozás jól oldja meg a vagyonelkülönítést, leszámítva talán a már hivatkozott Vht. szerinti előírást. Ehhez kapcsolódó külföldi eset lehet a színlelt trust (sham trust). A sham trust vonatkozásában figyelemre méltó a Trustor AB v Smallbone ügyben hozott döntés.[48] Az Introcom (International) Limited részvényeinek tulajdonjogát Smallbone úr kontrollálta egy liechtensteini bejegyzésű Anstalton keresztül. Smallbone úr egyúttal a Trustor AB igazgatója is volt, amely cégből közel 39 millió £-ot sikkasztott, melynek egy részét az Introcom Ltd-be utalta át. A Trustor AB beperelte az Introcom Ltd-t ennek az összegnek a kiadása iránt. A bíróság két tényezőt vizsgált az ügyben, az egyik, hogy Smallbone tudomással bírt-e és aktívan részt vett-e a pénz átutalásában, ami egyértelműen megállapítható volt. A másik kérdés az volt, hogy az Introcom által megszerzett pénzösszeg tekinthető-e úgy, mint Smallbone által szerzett pénz. Ez utóbbi volt a nehezebb kérdéskör, azonban Morritt V.-C. a lepelátszúrás (pierce of corporate veil) szabálya alapján egyértelműen azt állapította meg, hogy mind a cégjogi, mind a trust struktúrák esetében csak a pénzmozgatás csatornáiról volt szó, azonban azok mögött ténylegesen a magánszemély állt.[49] Az equity alapján a felelősség és a helytállási kötelezettség a tényleges érdek alapján állapítható meg, és a cég vagy trust struktúra nem ad védelmet a magánszemély részére.[50]
A Ptk.-beli szabályozás a fedezetelvonó szerződéshez fűzött relatív hatálytalanság jogkövetkezményével ezt a kérdéskört kezeli. Ehhez képest a már hivatkozott Vht. 132/A. §-ba beépített szabályozás megítélésem jelentősen túlmutat a vagyonrendelő hitelezőinek ésszerű védelmén, mivel sem időbeli, sem tárgybeli korlátokat nem tartalmaz, továbbá nem veszi figyelembe a vagyonrendelés idején fennálló körülményeket sem. Határozott véleményem szerint ezzel a vagyonkezelés Ptk.-beli koncepciója jelentős hátrányt szenved, mivel éppen a vagyonelkülönítés lehetőségét korlátozza indokolatlan mértékben.
- 57/58 -
Összességében megítélésem szerint a bizalmi vagyonkezelési jogi konstrukciójának bevezetése jelentős lépést jelent a magyar jognak a nemzetközi szinten is látható, "trust rush"-ban való részvételéhez. A szabályozás alapvető vonásai alkalmasak arra, hogy ez a jogintézmény elterjedjen és a hozzá fűzött társadalmi, gazdasági elvárásokat betöltse.
A külföldi minták és gyakorlat alapján azonban egyértelműen megállapítható, hogy vannak olyan részletkérdések, amelyek átgondolása még várat magára. Bízom benne, hogy a gyakorlat alapján egyes szabályok bevezetésének vagy éppen módosításának létjogosultsága megismerhető válik a közeljövőben. ■
JEGYZETEK
[1] A jelen tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának Civilisztikai Albizottsága által Pécsen 2014. május 12-én "A 2013. évi V. törvény hatása a magánjog egyéb területeire II. rész" című tudományos konferencián a szerző által előadott azonos című előadás szerkesztett változata.
[2] Ld. ehhez Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust. Jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzés. Budapest, 2014. 114. s. kk.
[3] "There is no particular formula that has to be used in the creation of an express trust - that is, there is no form of abracadabra that will bring a trust into existence". Hudson, Alastair: Understanding Equity & Trusts. Routledge, London, New York, 20134. 35.
[4] A vagyonkezelés gyakorlati alkalmazási köreire ld. Illés István: Mire jó a bizalmi vagyonkezelés? Jogtudományi Közlöny 2011/11. 552. s. kk.
[5] Mowbray, John-Mowbray, Lynton-Le Poidevin, Nicholas-Simpson, Edwin-Brightwell, James: Lewin on Trusts. London, 2008. 15. s. kk. Ezt nevezik "meztelen", "egyszerű" vagy "száraz" trustnak (naked, simple, dry trust) is. Oosterhoff, A. H.-Chambers, Robert-McInnes, Mitchell-Smith, Lionel: Oosterhoff on Trusts. Text, Commentary and Materials. Toronto, Ontario, 20046. 14. s. kk.
[6] Hoffsiein, Maria Elena: Trust. In: Halsbury's Laws of Canada. Transportation. Trust. Ontario, 2011. 510. s. kk.
[7] A bizalmi vagyonkezelési szerződés esetében a jogalkotó négy esetben írja elő a semmisség jogkövetkezményének alkalmazását, így a szerződés írásba foglalásának elmulasztása, a vagyonrendelő kizárólagos kedvezményezettként való jelölése, a vagyonkezelő utasítása és az ötven éves időtartamot meghaladó vagyonrendelés esetére.
[8] Pl. a vagyonkezelő köteles a trustvagyonból a settlor bármely jó barátjának évente 1000 fontot fizetni. Ilyen esetben, ha bármely kedvezményezettnek jelentkezőre nézve nem lehet a kategorizálást megvalósítani, úgy a trust megdől. Hudson: Understanding Equity & Trusts (i. m.). 44.
[9] Lásd Re Whiteley (1886) Ch D 347, 355. Lásd továbbá Weisman, Yoshua: Shortcomings in the Trust Law 1979. Israel Law Reviewl5 (1980). 585.
[10] Vö. már Iustinianusnál a fideicommissum legfeljebb négy generációra engedélyezését.
[11] "... perpetuities fight against God, by affecting a stability which human providence can never attain to". Duke of Norfolk's Case (1681) 2 Swans 454, at 460.
[12] Greiber v. Greiber (1975) (II) 29. D. 673, 679. Weisman: i. m. 382.
[13] Perpetuities and Accumulations Act 2009.
[14] A feltételrendszert részletesen ld. B. Szabó Gábor-Illés István-Kolozs Borbála-Menyhei Ákos-Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés. Budapest, 2014. 157. s. kk. Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés magyar vagyonjogi és hatósági szabályozása. Számviteli tanácsadó 2014/5. 2. s. kk.
[15] Regulation of Fiduciaries, Administration Businesses and Company Directors Law of 2012
[16] A Trusts Act (Amendment) Act 2004 alapján átalakított Trust and Trustees Act 2005 (Chapter 31 of the Laws of Malta) 44-57. szakaszai szabályozzák a vagyonkezelő részére az engedély megadásának és a működésével kapcsolatos feltételeit. A máltai Financial Services Authority egy eljárási kódexek bocsátott ki a vagyonkezelők működésére vonatkozóan, amely valamennyi vagyonkezelőre irányadó, függetlenül attól, hogy az bejegyzésre kerül-e vagy sem.
[17] A 2007-ben meghozott törvény jelentősen behatárolta a fiducie alkalmazási körét, amit 2008. augusztus 4-én meghozott törvénnyel kiterjesztettek, majd 2008. december 18-án tovább módosítottak. A törvényi szabályozást kiegészítette a 2009. január 30-án meghozott rendelet, ami alapján magánszemély is létesíthet fiducie-t, majd 2009. május 12-én meghozott törvénnyel a biztosítéki célú fiducie egyes rendelkezéseit módosították. A fiducie nyilvántartásáról szóló törvény csak 2010 májusában került elfogadásra.
[18] A francia szabályozás alapján a fiducié-t csak szerződés vagy törvény hozhatja létre, és nyilvántartásba kell vennie egy kifejezetten erre a célra létrehozott állami szervnek (registre national des fiducies), amelynek elmaradása a szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A szerződés bejelentésére egy hónapos határidő áll rendelkezésre. Szintén bejelentésre köteles, ha a kedvezményezett csak később kerül megnevezésre, vagy ha a szerződésből eredő jogok átruházásra kerülnek.
[19] Reglement Grand-ducal relatif aux contrats fiduciaires des établissements de crédit 19 juillet 1983). Ezt követte a 2003. július 27-ei törvény ("law of 27th July 2003 concerning the trust and fiduciary contracts", amelynek Art. 6(1) értelmében a kezelt vagyon elkülönült vagyontömeg a vagyonkezelő vagyonától.
[20] A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény.
[21] A Bvktv. személyi és tárgyi feltételei ebben a körben bizonyos módosítások mellett alkalmazhatók lennének, azonban a tőke vonatkozásában és a pénzügyi biztosítékok terén hatályos szabályok jelentős változtatására van szükség. Megjegyzem, hogy nemzetközi viszonylatban az általános gyakorlat az, hogy értékpapírok kezelése esetén a vagyonkezelő egy befektetési szolgáltatónak adott megbízás keretében hajtja végre a vagyonrendelés szerinti tevékenységet, így elegendő, ha a befektetési szolgáltató számára áll fenn a tevékenység végzéséhez szükséges szigorú feltételrendszer.
[22] Hudson: Understanding Equity & Trusts (i. m.). 72.
[23] Ifj. Szladits Károly: Az angol jogi trust-intézmény. Budapest, 1939. 70.
[24] A 17. században a bírósági gyakorlat még nem határozott meg különösen nagy gondosságot. "»They must invest money with due care; but the court did not as yet set an excessively high standard of prudence. »If the trustee let it (money) out to supposed able men (though they fail) (the court) will not charge the trustee for no more than he received«". Carew v. Peniston (1637-1638), Tothill 136. Idézi: Holdworth, Sir William Searle: A History of English Law I-XVII. Vol. V. London, 19567. 306. A 19. században azonban már nagyobb hangsúlyt fektettek a vagyonkezelő felelősségére, tekintettel arra, hogy saját befektetései esetében az ember hajlandó nagyobb kockázatot is vállalni. Szladits: i. m. 70.
[25] A Trustees Act 2000 sec. 1(1) értelmében "such skill and care as is reasonable in the circumstances"), vagyis az adott helyzetben ésszerű gondosságot határozza meg. Ha a vagyonkezelő speciális szakértelemmel rendelkezik (pl. ügyvéd, bróker), akkor a gondossági zsinórmérték magasabb, mint ha szakértelemmel nem rendelkező személyről van szó. "Thus, a standard of acting »with reasonable care and skill« means that trustees can take greater risks than before, provided that the level of risk that they take is reasonable in the context of the trust that they are managing. [...] This movement from »prudence« to »reasonableness« has therefore had an enormous impact on the conceptualisation of trustees' obligations in general terms." Hudson: Understanding Equity & Trusts (i. m.). 74. s. kk. Hudson, Alastair: Equity and Trusts. London, New York, 20] 37. 467. skk.
[26] Ld. ehhez részletesen B. Szabó-Illis-Kolozs-Menyhei-Sándor: i. m. 200. s. kk. A lojalitás a fiduciárius kötelezettség körében meghatározó jelentőségű. More bíró véleményében szemléletesen foglalja össze a vagyonkezelő fiduciárius kötelezettségét. A vagyonkezelő kizárólag a kedvezményezett érdekeit szem előtt tartva köteles a vagyon kezelésére, semmilyen saját vagy harmadik személy részéről jelentkező érdeket nem vehet figyelembe. Ezen túlmenően nem kerülhet olyan helyzetbe, ami érdekösszeütközést eredményezne a trust tekintetében, nem lehet saját érdeke a trustban és mindennemű érdek nélkül köteles a trust vagyon tekintetében döntéseket hozni. More J.: The Duty of Loyalty. (1956) 5 Cleveland-Marshall Law Review 9. Asante, K. B.: Fiduciary Principles in Anglo-American Law and the Customary Law of Ghana - A Comparative Study. International Comparative Law Quarterly 14 (1965). 1156. s. kk.
[27] Ld. ehhez Finn, Paul: Fiduciary Law and the Modern Commercial World. In: Ewan McKendrick: Commercial Aspects of Trusts and Fiduciary Obligations. Oxford, 1992. 9. Lásd ehhez Huang, Peter H.: Trust, Guilt, and Securities Regulation. University of Pennsylvania Law Review 151 (2003). 1076. s. kk.
[28] Farwell bíró szerint: "I decline to accept any suggestion that the court has an inherent jurisdiction to alter a man's will because it thinks it beneficial. It seems to me that is quite impossible". Re Walker (1901) 1 Ch. 879, at p. 885. Idézi Waters, Donovan: The Variation of Trusts. Current Legal Problems 13 (1960). 36.
[29] A Chapman v Chapman (1954) 2 WLR 723; A.C. 429.) ügyben a bíróság kimondta, hogy a vagyonkezelő négy esetben térhet el a vagyonrendelésben foglaltaktól. Ha a bíróság változtatásokat eszközölt a kiskorú vagyonában, ha a settlement esetében a bíróság engedélyezte üzleti tevékenység folytatását, ha a bíróság tartást engedélyezett az alapító által felhalmozásra rendelt bevételből, és ha a bíróság alkut engedett a kiskorúak és a lehetséges utószülött kedvezményezettek között. Hudson: Understanding Equity & Trusts (i. m.). 62. A Re Heyworth's Comingent Reversionary Interest (1956) Ch. 364. ügyben megállapítást nyert, hogy a bíróság elrendelheti valamely vagyontárgy elidegenítését a trustvagyonból, ha az a kiskorú eltartásához, oktatásához vagy egyébként a javára történik (maintenance, education, or benefit). Lásd ehhez Camp, H. H.: The Variation of Trusts Act 1958: A Departure from Traditional Principles of Trust Law. Tulane Law Review 34 (1959) 92. A Chapman v Chapman ügyben hozott szabályhoz képest a Variation of Trust Act 1958 széles körű jogosítványt biztosít a bíróságok számára a trust céljainak megváltoztatására, azonban ez nem járhat adómegkerüléssel. Greenberg, Daniel (gen. ed.): Jowitt's Dictionary of English Law. Vol. 2. London, 20103. 2307.
[30] Re Needler's Will Trusts, The Times, April 14, 1959. Idézi Waters, Donovan: The Variation of Trusts. Current Legal Problems 13 (1960). 36.
[31] Re Hastings-Bass (1975) Ch 25.
[32] Az ún. letter of wishes jogi megítélésével kapcsolatban ld. B. Szabó-Illés-Kolozs-Menyhei-Sándor: A bizalmi vagyonkezelés. Budapest, 2014. 100. s. kk.
[33] (1996) AC 421.
[34] Penner, J. E.: An Un theory of the Law of Trusts, or Some Notes Towards Understanding the Structure of Trusts Law Doctrine. Current Legal Problems 63 (2010). 658. s. kk. Mitchell, Charles: Equitable Rights and Wrongs. Current Legal Problems 59 (2006). 284. s. kk.
[35] Milieu, P. J.: Equity's Place in the Law of Commerce. The Law Quarterly Review 114. (1998). 223. s. kk. Ld. továbbá Penner: i. m. 659.
[36] Lipkin Gorman v. Karpnale Ltd. (1986) 136 N.L.J. 659. Harpum, Charles: Liability for Intermeddling with Trusts. Modern Law Review 50 (1987). 222. s. kk.
[37] Hayton, David: Developing the Obligation Characteristic of the Trust. The Law Quarterly Review 117 (2001). 97.
[38] Re Astor's S.T. (1952) Ch. 534. at p. 541.
[39] (39 Elizabeth I. c. 3.).
[40] A jótékonysági trust esetében a kedvezményezettek nem kerülnek határozottan megállapításra, csak a célok kerülnek kijelölésre, amelyek lehetnek a szegénység enyhítése (the prevention or relief of poverty), a művelődés fejlesztése (the advancement of education), a vallási élet fejlesztése (the advancement of religion), és olyan cél, amely a közösségre áldásos és nem tartozik az előzőek közé. A Charities Act 2011 a negyedik kategória tekintetében már számos célt sorol fel, a korábbi esetjogra is támaszkodva, így jelenleg 13 célt tartalmaz. Ilyenek az egészség és életmentés fejlesztése, a közösségi élet fejlesztése, a művészet, kultúra, örökség és tudomány fejlesztése, az amatőrsport fejlesztése, az emberi jogok fejlesztése, a környezetvédelem fejlesztése, a hátrányos helyzetűek segítése, az állatok védelme, a Korona fegyveres erőinek támogatása, a rendőrség, tűzoltóság, mentőszolgálat segítése, illetve minden olyan cél, amit az esetjog már elfogadott. Charities Act 2011. 3(4).
[41] Érdekes eset volt, amikor egy zsidó végrendeletében Jesuba létesítésére létesített trustot, viszont ebben az időben Angliában a zsidó vallás tiltott volt. Hardwicke lordkancellár a trust megítélése tekintetében igyekezett a lehető legközelebb álló célt megtalálni, és végül a rendelt vagyont egy árvaház kórházában a keresztényvallás tanítására rendelte fordítani (De Costa v De Paz 1753). De Costa v. De Paz (1753) Chancery, 1754; 2 Swans 487. Idézi Rückert, Joachim: Kontinuität und Diskontinuität in der Treuhandforschung. In: Richard Heimholz - Reinhard Zimmermann (ed.): Itinera Fiduciae. Trust and Treuhand in Historical Perspective. Duncker & Humblot, Berlin, 1998. 450. Megjegyzendő, hogy a Jewish Relief Act 1846, valamint a Catholic Relief Act 1832 azóta lehetővé tette, hogy jótékonysági trust céljából vallási célokat is lehessen támogatni. Lásd ehhez Meakin, Robert: The Law of Charitable Status. Maintenance and Removal. Cambridge et al., 2008. 41.
[42] Brown v Burden (1882) 21 ChD 667. A bíróság szintén szeszélyes célúnak és ezért érvénytelennek tekintette azt a trustot, amely szobrok és művészi tornyok építése érdekében jött létre (M'Caig v University of Glasgow 1907 SC 231), és azt is, amely a családtagok emlékére tizenegy bronzszobor emelését célozta (M'Caig's Trustees v Kirk-Session of United Free Church of Lismore 1915 SC 426). Ld. Baxendale-Walker, Paul: Purpose Trust. London, Dublin and Edinburgh, 1999. 237.
[43] "A court of equity does not recognize as valid a trust which it cannot both enforce and control. This seems to me to be good equity and good sense". Re Astor's Settlement Trusts (1952) Ch 534. Idézi Walkin, Thomas Glyn: Changing Concepts of Ownership in English Law During the Nineteenth and Twentieth Centuries. The changing idea of beneficial ownership under the English trust. In: Martin Dixon-Gemsyn LLH Griffiths, (ed).: Contemporary Perspectives on Property, Equity and Trusts Law. Oxford, 2007. 150.
[44] [(1841), Cr. & Ph. 240.; 4 Beav 115]. A konkrét ügyben a trust akként szólt, hogy a kedvezményezett 25. életévének elérése esetén lesz jogosult az addig a vagyonkezelő által kezelt vagyon és annak hasznainak kiadására. Amikor a kedvezményezett elérte a 21. életévét, kérte a vagyon kiadását a vagyonkezelőtől. Lord Langdale, Master of Rolls elrendelte az ügyben a vagyon kiadását. Később ezt az elvet kiterjesztették és abban az esetben is alkalmazták, ha több kedvezményezett volt, akik a trustvagyon 100%-ára jogosultak voltak, továbbá valamennyi nagykorú és cselekvőképes, még akkor is, ha nem párhuzamosan, hanem szukcesszíve rendelték számukra a kezelt vagyont. Lásd ehhez Brown v Pringle (1845) 4 Hare 124; Anson v Potter (1879) 13 Ch D 141; Re White (1901) 1 Ch 570; Re Sandeman's Will Trusts (1937) 1 All ER 368; Re Smith (1928) Ch 915. Watkin: i. m. 146. skk. Hudson: Equity and Trusts (i. m.) 182. skk.
[45] 388 So. 2d 1135 (La. 1980).
[46] Caron, Y.: The Trust in Quebec. McGill Law Journal 25 (1980). 431.
[47] "...un droit de propriété sui generis". Royal Trust Co. v. Tucker (1982) 1 S.C.R. 250, at pp 272-273. Idézi: Cumyn, Madeleine Cantin: The Quebec Trust: A Civilian Institution with English Law Roots. In: J. M. Milo-J. M. Smits (ed.): Trusts in Mixed Legal Systems. Ars Aequi Libri, Nijmegen, 2001. 75. Oosterhoff-Chambers-Mclnnes-Smith: i. m. 44. Lásd ehhez Fuglinszky Ádám: A polgári jogi felelősség útjai vegyes jogrendszerben. Québec, Kanada. Budapest, 2010. 86.
[48] (2001) 2 B.C.L.C 436
[49] Watson, Susan: Two Lessons From Trustor. The Law Quarterly Review 119. (2003). 13. s. kk.
[50] "The decision in Trustor AB v Smallbone reveals that, for knowing receipt liability, the apparent problem of money being chanelled through a company is in fact no problem at all. The company can be trated in the same way as any other person through whose hands the money passes. The ultimate beneficial receiver is the key focus of equity's interest in establishing a personal libility. That receiver's receipt in the context of or through a company will not give him or her any special protection". Watson: i. m. 16.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habitált egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest).
Visszaugrás
