A Miskolci Egyetem Bűnügyi Tudományok Intézete a miskolci Bíbor Kiadó gondozásában ez év második felében a szakma kitüntetett érdeklődésére számot tartható művet jelentetett meg a "Bűnügyi Tudományi Közlemények" sorozat2 első darabjaként. A 167 oldalas, modern kiállítású, "ujjlenyomattal" is ellátott kötet a miskolci büntetőjogász szellemi műhely jeles képviselőinek tanulmányait tartalmazza, amelyek tematikus összefüggését az Intézet és Warwicki Egyetem Jogi Kara közötti tudományos együttműködési projekt keretében végzett kutatás adja. A hét tanulmány tárgykörei széles spektrumot ölelnek fel, kriminálpolitikai (Roger Leng, Lévay Miklós, Farkas Ákos), "kontinentális értelemben vett" anyagi büntetőjogi (Sántha Ferenc, Görgényi Ilona), büntető eljárásjogi (Farkas Ákos, Róth Erika), kriminalisztikai (Matus Márk) és a szigetország bűnözési jellemzőit magába foglaló kriminológiai elemzés (Lévay Miklós) egyaránt található a kötetben. Számomra, kontinentális büntetőjogász számára a brit büntetőjog és büntető igazságszolgáltatás akár csak részbeni megismerése is a felfedezés örömét jelenti, hiszen a szigetország common law - precedensjogi rendszere mindig újat mutat és különleges megoldásokkal kecsegtet. Ilyen felfedezőútra indultak a miskolci kollégák is, hogy a földrajzilag Európához tartozó, de az európai jogrend közös jellemzőit kevéssé felmutató brit büntető igazságszolgáltatás és büntetőjog változásait az utóbbi évtizedben megvizsgálják3.
Roger Leng "Újraformálódó büntető igazságszolgáltatás a '90-es évek Angliájában"4 című munkája mind magyar, mind angol nyelven megjelent a könyv-ben5. Az eredeti angol szöveg fordítását két fiatal kollega, Ábrahám Márta és M. Nyitrai Péter készítették el. A fordítás általában jól követhető, szakszerű, és az angol jogi szakszöveg magyarítását is összességében sikerrel oldották meg a fordítók. A brit szerző az elmúlt húsz év kriminálpolitikai reformjait mutatja be, amelyek alfája a igazságszolgáltatás tekintélyét megtépázó justizmordok nyomán, 1978-ban felállított Büntetőeljárással Foglalkozó Királyi Bizottság 1981-es jelentése volt. A reformok formai szempontból mindig büntetőjogi törvényekben (többek között 1984. Police and Criminal Evidence Acf, 1985. Prosecution of Offences Acf) öltöttek testet, áttörve azt az elméletet, miszerint nem az átfogó törvénykönyvek, hanem a bírák által esetről-esetre fejlesztett common law az, amely a legjobban védi az egyén jogait és az igazságszolgáltatás minőségét. A kilencvenes évek reformjai közül Leng kiemeli azokat a módosításokat, amelyek az angol büntető igazságszolgáltatás természetét radikálisan megváltoztatták. A hallgatáshoz való jog 1994-ben történő eltörlése (illetve gyöngítése), az angol jogban mélyen gyökerező alapelvet relativizálta, miszerint az állam nem kényszerítheti az egyént arra, hogy vallomást tegyen. 1994-et megelőzően a hallgatáshoz való jog két fő rendelkezésben jutott kifejezésre: a gyanúsított megtehette, hogy a rendőrségi kihallgatáson hallgatott és nem tárta fel azon védekezést, amelyet a tárgyaláson kívánt felhasználni; ha pedig úgy kívánta, élhetett a hallgatás jogával és nem tett vallomást a tárgyaláson. Egyik esetben sem származtak hátrányos következmények a hallgatásából. Az új szabályok azonban ezt a viszonylagos védettséget gyengítik, mert bár a vádlottat nem kényszerítik arra, hogy vallomást tegyen, hallgatása azonban azzal a kockázattal jár, hogy azt bizonyítékként használják fel ellene. 1998-ban, a Crime and Disorder Act8 alapján több új intézkedést vezettek be, amelyek - ahogy Leng fogalmaz - feloldják "a büntetőjogi felelősség határait, aláássák az egyetemesség és kiszámíthatóság kívánalmait a büntetőjogban, valamint alapjában véve mellőzik az alkotmányos eljárás szokásos követelményeit."9 Leng munkájában a gyermekkorú elkövetőkkel és egyes különös bűncselekmények elkövetőivel szembeni újabb jogintézményeket10, és azok bevezetésének hatásait vizsgálja, bemutatva egyben ezek kétségességét is. Összefoglalásképpen megállapítja Leng, hogy a 1990-es évek változásait a hatékonysági célkitűzések és az elítélések valószínűségének növelésének célja hatja át, és amelyek legmarkánsabb fejleménye a terhelti jogok korlátozása.
Az angol "kriminálpolitika" jellemzőit és átpolitizálódásának lassú folyamatát Lévay Miklós mutatja be "Az angol büntető igazságszolgáltatási politikáról, annak szerzőiről és szereplőiről" címmel11. A hetvenes évektől kezdődően a kriminalitás állandósuló magas szintje és az ezzel összefüggő tényezők (pl. lakossági reakciók, a bűnözés megjelenítése a médiában) következtében a közbiztonság a mindenkori kormány és a pártok számára kiemelkedően fontos politikai kérdéssé vált Angliában is. Így a bűnözéssel, büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos döntéseknél, de már a politikai dokumentumok megfogalmazásánál is, a szakmai szempontok mellett korábbiakhoz képest jóval nagyobb súlya lett annak, hogy mit vár el a rendre és biztonságra vágyó közvélemény. Lévay két brit szerzőpáros Ann James / John Raine és Ian Dunbar / Anthony Langdon nyomán a brit kriminálpolitika újszerű megközelítését elemzi, különös hangsúlyt helyezve a magyar párhuzamok felvillantására is. Megállapítja így a magyar szerző, hogy a kilencvenes évek Angliájában a büntető igazságszolgáltatásra vonatkozó kriminálpolitikában a korábban irányadónak számító ún. "jóléti" paradigmát felváltotta az ún. "igazságossági" paradigma, amelynek térhódítása a közel húsz éven át (1979-1997) kormányzó Konzervatív Párt belügyminiszterének 1993-as beszédjével kezdődött. Howard szerint az - akkori - büntető igazságszolgáltatási politika a bűnözőknek kedvez és szemben áll a társadalom érdekeivel. Az általa is kifogásolt "jóléti" paradigma kiindulópontja az elkövető, az alapkérdése pedig, hogy miért követte el az adott elkövető a bűncselekményt? A paradigmának megfelelő büntető igazságszolgáltatási rendszer a megelőzésre figyelemmel kerül kialakításra, így a legfontosabb értékek a bűnözés okainak meghatározása; a bűnelkövetők jövőbeni magatartásának megváltoztatása; az elkövetők közösségbe való visszailleszkedése. Ezzel szemben az "igazságossági" paradigma kiindulópontja az elkövetett bűncselekmény, és újabban a sértett (áldozat), valamint a jogalkalmazó is. A paradigma alapkérdése pedig, hogy mi a megfelelő (igazságos és tisztességes) büntetés az elkövetett bűncselekményre? A paradigma értelmében a büntető igazságszolgáltatás lényege a megtorlás, amelyhez jóvátételi, helyreállító funkció is társulhat.
A vázolt paradigmaváltáson túlmenően a brit krimi-nálpolitikai reformok gyökerei a következő okokban keresendők (James és Raine szerint): a) a büntető igazságszolgáltatás politizálódása (a kormánypárt és az ellenzék közötti versenyfutás a választók kegyeiért a bűnözés elleni harccal összefüggésben); b) a menedzserizmus (a piaci törvényszerűségek és jellemzők bevezetése az igazságszolgáltatás szférájában is); c) a büntető igazságszolgáltatás működési sajátosságai és az ebből fakadó belső fejlődési folyamatok; d) a közvélemény bűnözéssel és büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos álláspontja (erősödő véleménynyilvánítás, az elsőként említett okkal összefüggésben is). A folyamatok részletes elemzése után Lévay kimondja, hogy Angliában a kilencvenes évekre a kormány bűnözés elleni stratégiájának elsődleges célja a társadalom védelme lett. Háttérbe szorultak a kriminalitás társadalmi, gazdasági okainak orvoslására vonatkozó társadalom- és szociálpolitikai elképzelések. A bűnözés "mindentől független", kizárólag büntetőjogi relevanciával bíró jelenséggé, pontosabban a bűnelkövető egyedi cselekményévé minősült a büntető igazságszolgáltatási politika alakítói számára. A hangsúly a bűnmegelőzésről a rendfenntartásra, míg az elkövető jogairól, reszocializációjáról az áldozat jogaira, érdekeire helyeződött. A változások következtében a bűnözés elleni fellépés meghatározó és szinte egyetlen intézménye a büntetés lett. A büntetések közül pedig felértékelődött a végrehajtandó szabadságvesztés szerepe, amelyet az is jelez, hogy véget ért az angol büntető igazságszolgáltatási politikának az a mintegy százéves időszaka, amikor a mindenkori kormányt e vonatkozásban akkor tekintették sikeresnek, ha kormányzása idején csökkent a börtönnépesség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
