Élete filmjének mindenki saját maga a forgatókönyvírója, főszereplője és rendezője. De még a látványért, hangokért és zörejekért is mi vagyunk felelősek. Egyszóval és divatosan:
Te magad vagy életed filmjének show runnere.
Innen indítunk, és nyomban vissza is tekintünk. Ebben legyen most útitársunk egy kis indiai népmese, amely a kecskéről és az oroszlánról szól. A történet szerint: "az öreg kecske leszakad a többiektől és véletlenül az oroszlán barlangjába téved. Elsőre a rémület önti el, aztán vesz egy mély levegőt és úgy dönt, szembenéz a helyzettel. Mivel tudja, az ő ereje összemérhetetlen az oroszlánéval, azt hazudja, ő a kecskék királynője, és azért jött, hogy a tigrisek és elefántok után végezzen tíz oroszlánnal is. Az oroszlán elhiszi ezt, de azért megkérdezi a sakáltól, hallott-e már ilyenről, mire a sakál azt mondja, a kecske csak egy ravasz, vén kecske, nem rendelkezik semmiféle hatalommal. Vissza is mennek a barlangba közösen, de a kecske már tudja, hogy a sakál elárulta, ezért elébük megy és megkérdi: így teljesítetted a parancsomat? Elküldtelek, hogy hozz tíz oroszlánt, erre te meg visszajössz egyetleneggyel! Mindjárt meg is nyúzlak! Az oroszlán haragjában széttépi a sakált, mert azt hiszi, elárulta, a kecske meg eközben kisurran a barlangból." Egyes szakértői vélemények szerint a mese arra mutat példát, honnan és hogyan merítsünk önbizalmat váratlan, félelmet keltő, ismeretlen helyzetekben. Arra mutat rá, hogy önbizalommal, tartással, valamint azzal, hogy képesek vagyunk szembenézni a félelmünkkel, akár nyert ügyünk is lehet. A sztoriból az is jól megtanulható, mi a különbség a tartás és elbizakodottság között. Mint látható, a kecske józan, tisztában van, ki az erősebb. Nem véletlen, hogy ezért is surran ki végül a barlangból. A hozzáértők szerint a gyerekek a mese segítségével megtanulhatják felismerni a veszélyes vagy számukra ismeretlen helyzeteket. S emellett azt is, hogy a félelmet keltő szituációkban mire hallgassanak. Jelesül: a bennük élő, önbizalommal teli kecskekirálynőre, vagy az oroszlán és sakál képében megjelenő félelmeikre. A mindenkiben meglévő szorongásokra, romboló vagy éppen visszahúzó, negatív gondolatokra.
Kérdés, hogy mit tanulhatunk mi ebből felnőttként? Meríthetünk-e ebből útkeresőként? Vannak-e ennek számunkra is megszívlelhető üzenetei? A válasz egyértelműen: igen. Hiszen kicsit mi is így vagyunk azzal, amikor a nehéz és határ helyzetekben égető szükségünk lenne lelemény(esség)re. Amikor fel és el kellene szállnunk. Vagy el kéne rugaszkodnunk attól, amiben éppen vagyunk.
Pedig ugrani és biztosan talajt fogni például nekik nem egy nagy kunszt:
Érthető, hogy mi ezt neveltetésünknél, előéletünk által determináltan kissé másként látjuk. És persze joggal tartunk és gyakran félünk az ismeretlentől, az előre nem látható és kevésbé kiszámítható következményektől. Vagy éppen a reánk váró - kellemetlen, esetleg nyakunkba hulló - meglepetéstől.
Éppen ezért, ha útelágazáshoz érünk, vagy komolyabb döntési helyzetbe kerülünk, igen nehezen tudunk dönteni. Gyakran még a szükségszerű krízishelyzetekben is beköszön a halogatás pató páli taktikája. Ennek lényege: várjunk, ráérünk arra még, majd lesz valahogy. Nem szeretnék, és nem akarok kockáztatni. S jó lenne az egészet valahogy megúszni. Végül erre egészen komoly üzletágat és szókincstárat építettünk már fel. Íme néhány - a teljesség igénye nélküli - példa ebből a gazdagnak tekinthető adatbázisból:
- 45/46 -
Ezek mind a halogatás nagyszerű és örökbecsű példái, amelyeket akár útmutató mesterünk, a dél kaliforniai Edwards légibázisra érkező ifjabb Edward A. Murphy légierő százados sem mondhatott volna jobban. Bár ő még ezeken is túlment, mivel egy korábbi írásban már felidézett ún. halogatási törvényeiben rámutatott arra, hogy:
1. A halogatás lerövidíti magát a munkát, melynek befejezéséért végül valaki más (a határidő kitűzője) lesz a felelős.
2. A halogatás szorongáscsökkentő hatású, mivel a munkavégző - ahelyett, hogy a lehető legeslegjobbat kellene nyújtania - a korlátozott időn belüli lehetségeset is nyújthatja.
3. A halogatás növeli a tekintélyt (a munkavégző önbecsülését is növeli), mivel önként adódik, hogy a szorult helyzetet a munka fontossága okozza.
4. A halogatás többnyire mentesít a félbeszakítás (pl. más feladatokkal való megbízatás) alól, hogy a látnivalóan megszorult helyzetű munkavégző a maga egyetlen feladatára összpontosíthasson.
5. A halogatás kizárja az unatkozást; a halogató sohasem érezheti, hogy nincs fontos tennivalója.
6. A halogatás magát a munkát is kiiktathatja, feltéve, hogy eltart addig, ameddig a feladat tárgytalanná válik.
A fenti aranyigazságok ismételt és értő módon történő átolvasása, de be nem tartása ellenére, mi bátran kövessük és járjuk csak a saját utunkat. Mivel az lesz a legkifizetődőbb még akkor is, ha egy másik jeles szakértő, Parkinson, szintén híres 5. törvényében - a hivatal tinta ízű tengerében élőknek - azt mondja:
"Ha van mód egy döntés elodázására, az ügyintézés - akár magán-, akár közügyekben - feltétlenül megtalálja ezt a módot."
S hogy miért ne hezitáljunk, és miért éri meg mégis ugrani? Elsősorban azért, mert:
• aki kimarad az lemarad,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
