1. Kérdés: Mi volt az indokoltsága a 2. § (2) bekezdésében a jogi személy - nem jogi személy kategóriák közötti megkülönböztetés fenntartásának, hiszen gyakorlati jelentőségét nem látom-e megkülönböztetésnek?
Válasz: Az új Gt. kodifikációja során az egyik koncepcionális kérdésként merült fel, hogy ne kapjanak-e jogi személyiséget a közkereseti és a betéti társaságok. Ennek dogmatikai akadálya nem lett volna. Annak, hogy e formák továbbra sem kaptak jogi személyiséget, egyrészt tradicionális okai vannak (régi kereskedelmi jogunkban sem kaptak jogi személyiséget e formák) másrészt pedig - és ez a fontosabb - gyakorlati okai. A saját cégnév alatti teljes körű jogalanyiság biztosítása mellett ugyanis a jogi személyiség hiánya a gyakorlatban semmiféle problémát vagy hátrányt sem okoz e formáknak, sőt inkább előnyökkel jár, hiszen mint egyszerűbb, jogi személyiség nélküli formák több szempontból kedvezőbb megítélés alá esnek (pl. egyszerűbb számvitel, gyorsabb cégbejegyzés, szűkebb körű törvényességi felügyeleti ellenőrzés, kevesebb eljárási illeték, közzétételi díj, egyszerűbb végelszámolási és átalakulási szabályok).
2. Kérdés: A Gt. 4. § (2) bekezdés új tiltó szabályát a miniszteri indokolás a Ptk.-nak a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező kiskorú személyek polgári jog által korlátozott vagyoni felelősségével indokolja. Helytálló-e az említett indokolás?
Válasz: A 4. § (2) bekezdéshez fűzött miniszteri indokolást nyilvánvalóan tévesnek tartom, hiszen a polgári jog egyáltalán nem korlátozza a kiskorúak vagyoni felelősségét. Magának a tiltó szabálynak a helyessége is meglehetősen vitatható pl. egy 17 éves gyermek az apja halála után nem léphet be a helyére a közkereseti társaságba, még mint jogutód sem. A jogalkotót feltehetően az a megfontolás vezethette, hogy nem tartotta indokoltnak megengedi azt, hogy a korlátlan tagi felelősség vállalásával a törvényes képviselő kockára tehesse a kiskorú vagyonát. A Ptk. 20. §-a szerint a kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért ellenérték nélkül felelősséget vállal vagy jogokról ellenérték nélkül lemond. A Gt. 4. § (2) bekezdés lényegében e rendelkezéssel összhangban mondja ki a kiskorú gazdasági társaságban való korlátlan felelősségű részvételének a tilalmát.
3. Kérdés: Mi indokolja a 4. § (4) bekezdésében foglalt tilalmat?
Válasz: Ahogy azt a jogszabályhelyhez fűzött miniszteri indokolás is tartalmazza, ezt az új előírást az Európai Közösség társasági jogi irányelveihez való igazodás tette szükségessé. A szabály indoka nyilvánvalóan a korlátlan felelősségek halmozódásának az elkerülése. A törvény eltérő rendelkezésére való utalás a privatizációs törvényre vonatkozik, amely az ÁPV. Rt. tekintetében ad "felmentést" a Gt. 4. § (4) bekezdésének tilalma alól. A 4. § (4) bekezdésben említett "egyszemélyes gazdasági társaság" a törvény hatályából következően magyarországi székhelyű gazdasági társaság, vagyis ez a tilalom nem vonatkozik a külföldiekre. Külföldi székhelyű egyszemélyes gazdasági társaság tehát létesíthet Magyarországon további egyszemélyes gazdasági társaságot. A 4. § (4) bekezdésébe ütköző helyzetet egyébként az első változás cégbírósághoz való bejelentésekor meg kell szüntetni.
4. Kérdés: A Gt. 9. §-ának (1) bekezdése kizárja-e azt is, hogy a társasági szerződésben a felek a Gt. szabályainál szigorúbb rendelkezéseket alkalmazzanak (pl. lehetőség van-e szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok megállapítására)?
Válasz: A régi Gt. diszpozivitásával szemben az új Gt. főszabályként kogens rendelkezéseket tartalmaz. Több rendelkezésnél érvényesül az ún. "egyoldalú kogencia" [pl. 153. § (2) bekezdés, 159. § (1) bekezdés]. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a kogens törvényi szabályoknál szigorúbb rendelkezéseket mindig fel lehet venni a társasági szerződésbe, mert ezt úgy kell felfogni, hogy ez nem eltérés a törvénytől, hanem a törvényi előíráson felüli többletrendelkezés. A kérdésre válaszolva a törvényi tilalmakon túlmenő további összeférhetetlenségi szabályok minden további nélkül kimondhatóak a társasági szerződésben.
5. Kérdés: A régi Gt. 22. § (4) bekezdéséhez képest az új Gt. a kötbérfizetési kötelezettség előírásának lehetőségét már nem tartalmazza. A Gt. kogenciája folytán ez egyben azt is jelenti-e, hogy a társasági szerződésben már nem írható elő kötbérfizetési kötelezettség, avagy ellenkezőleg, mivel arról az új Gt. már nem tesz említett a 9. § (2) bekezdése folytán a Ptk. szabályait alkalmazni lehet?
Válasz: Természetesen az utóbbi a helyes értelmezés: mivel az új Gt. nem rendelkezik a kötbérfizetési kötelezettség előírásáról, a Ptk. szabályok alapján van erre lehetőség a társasági szerződésben.
6. Kérdés: Az új Gt. az általános részi szabályok között nem határozza meg, hogy mi lehet apport, hanem a 12. § (1) bekezdése csak annyit tartalmaz, hogy apport csak a társaság tulajdonába adott nem pénzbeni hozzájárulás lehet. Ehhez képest eltérő speciális szabálynak minősül-e a kft.-nél a 124. § (3) bekezdés, részvénytársaságnál pedig a 208. § (2) bekezdés? Más társasági formáknál ezentúl kizárt-e vagyoni értékű jogok apportálása, figyelemmel arra, hogy a Ptk. szerint tulajdonjog tárgya csak dolog lehet, jog nem?
Válasz: Az új Gt. apport szabályai valóban vetnek fel értelmezési problémákat, annak ellenére, hogy nem volt semmiféle jogalkotói szándék, ami alapvetően változtatni akart volna az apport koncepción. Bár az általános részi rendelkezések közül - szerintem szerencsétlen módon - valóban kimaradt annak meghatározása, hogy mi lehet apport, a 12. §-hoz fűzött miniszteri indokolásból is kiviláglik az a jogalkotói elgondolás, hogy továbbra is minden társasági formára irányadó az, hogy: "a nem pénzbeli hozzájárulás elvileg minden vagyoni értékű forgalomképes dolog, szellemi alkotás vagy jog lehet". A miniszteri indokolás így folytatódik: "A nem pénzbeli hozzájárulást a törvény csak a kft.-nél és az rt.-nél határolja tüzesebben körül, alapvetően hitelezővédelmi okokból a végrehajthatóságra koncentrálva." Ebből az következik, hogy a 124. § (3) bekezdés és a 208. § (2) bekezdés voltaképpen csak a végrehajthatóság, illetve a harmadik személy hozzájárulása nélküli átruházhatóság követelményei tekintetében minősülnek speciális rendelkezéseknek. Azzal, hogy apport csak a társaság tulajdonába adott nem pénzbeli hozzájárulás lehet, a törvény csak azt kívánta kifejezni, hogy számvitelileg a társasági vagyon részét csak az képezheti, ami a társaság tulajdona. A Gt.-ből egy olyan jogalkotói felfogás látszik kitűnni, amely a Ptk.-tól eltérően nem csak dolog tulajdonba adását tartja lehetségesnek. Ugyanakkor a jogirodalomban többen is olyan álláspontot fejtettek ki, amely szerint a jövőben vagyoni értékű jogok apportálására nem kerülhet sor. A cégbírói gyakorlat viszont tudomásom szerint változatlanul megengedi vagyoni értékű jogok apportálását.
7. Kérdés: A Gt. 13. §-ának (3) bekezdése a polgári jog általános szabálya szerinti felelősségre utal. E szerint a tag kimentheti magát annak bizonyításával, hogy a vagyoni hozzájárulását nem teljesítette ugyan, de annak teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható?
Válasz: A felelősség alóli kimentés elméleti lehetősége természetesen fennáll, hiszen vétkességi és nem objektív felelősséget ír elő a Gt. amikor a polgári jog általános szabályai szerinti felelősségre vagyis lényegében a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére utal. Ugyanakkor annak, aki aláírt egy társasági szerződést vállalva a vagyoni hozzájárulás teljesítését, nyilvánvalóan nagyon nehéz lesz kimentenie magát a felelősség alól. Természetesen az új rendelkezésnek nincs még bírói gyakorlata, de el tudom képzelni pl. azt, hogy a vagyoni hozzájárulását valamilyen utólagos körülményváltozás (clausula rebus sic stantibus) miatt nem teljesítő tag, tagsági jogviszonya ex lege megszűnik ugyan, kártérítésre azonban felróhatóság hiányában nem lesz kötelezhető. További érdekes kérdés, hogy egyáltalán mi a kár: a be nem fizetett vagyoni hozzájárulás összege automatikusan kárként jelentkezik, vagy a társaságnak valami ezen kívüli kárt kell bizonyítania?
8. Kérdés: A Gt. 15. § (1) bekezdés a) pont szerinti törvény által kötelezően előírt tagváltozási eset-e az, ha az előtársaság tagjának halála miatt öröklés folytán következik be jogutódlás? Az előtársaság tagjának örököse automatikusan az előtársaság tagjává válik, vagy a már létrejött társaság tagjának halálára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni már előtársaság esetében is?
Válasz: Halál esetén az öröklés valóban ipso iure, vagyis a törvény erejénél fogva következik be, nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy az egyes társasági formáknál az örökös egyáltalán nem mindig automatikusan válik a társaság tagjává. Szerintem tehát elvileg bekövetkezhet az előtársaság tagjainak személyében változás öröklés következtében, de csak az adott társasági formára vonatkozó Gt. szabályok szerint, vagyis pl. akkor, ha közkereseti társasági, betéti társaság, közös vállalat, egyesülés esetében az örökös a többi taggal való megállapodás alapján az előtársaság tagjává válik. Kft.-nél pedig az előtársasági létszakban még nem is beszélhetünk üzletrészről, amely átszállhatna a jogutódra (hiszen az üzletrész mint elvont fogalom a 133. § értelmében csak a bejegyzést követően értelmezhető), nem beszélve arról, hogy az üzletrész jogutódra való átszállását a társasági szerződés ki is zárhatja (139. §). Egyébként a probléma nem túlzottan gyakorlati, mert az előtársasági szakasz időben nagyon rövid, mire az örökös jelentkezik a társaságnál, addigra az már bejegyzést nyert a cégjegyzékbe.
9. Kérdés: A Gt. 15. § (3) bekezdése szerinti vezetői tisztségviselői felelősségi szabály kizárólag a társaság formájából eredően korlátozott felelősségű tagok helytállásának hiányára, tehát kifejezetten csak a kft. és az rt. tagjaira vonatkozik, avagy vonatkozik a vegyes tagi felelősségű társaságnak, a betéti társaságnak a korlátozott felelősségű kültagjára is?
Válasz: A Gt. 15. §-ának (3) bekezdése értelmezésem szerint kizárólag a kft.-re és az rt.-re vonatkozik, tehát a vezető tisztségviselők előtársaság nevében vállalt kötelezettségekért való felelőssége csak akkor merül fel, ha az az adott társasági formánál kizárólag korlátozottan felelős tagok vannak. Betéti társaságnál van egy vagy több korlátlanul felelős beltag, akik a 15. § (2) bekezdésén keresztül alkalmazandó 56. § (1) bekezdés alapján felelnek az előtársaság nevében vállalt kötelezettségekért. Korlátlan tagi felelősségű formáknál a vezető tisztségviselők helytállási kötelezettsége tehát akkor sem áll be, ha a tagok korlátlan felelőssége ellenére marad kielégítetlen hitelezői követelés, mert pl. a tagokkal szembeni végrehajtás eredménytelen volt. Ezt a jogalkotói megoldást közkereseti és betéti társaságnál az magyarázza, hogy a tag és a vezető tisztségviselő személye azonos, közös vállalatnál és egyesülésnél pedig a jogi személy tagok mellett a természetes személy igazgató felelőssége nyilvánvalóan nem jelentene többletfedezetet.
10. Kérdés: A Gt. 20. § (1) és (2) bekezdéseiből az következik-e, hogy társasági szerződés módosítás csak a legfőbb szerv jegyzőkönyvbe foglalt határozatával történhet és a Ptk. 240. § (1) bekezdés szerinti szerződést módosító okirattal nem?
Válasz: A 20. § megfogalmazásából valóban úgy tűnik, mintha valamennyi tag által aláírt okirattal nem történhetne társasági szerződésmódosítás, természetesen azonban ez nincs így. A 20. § (1) és (2) bekezdéseinek a megszövegezése véleményem szerint rossz. A 20. § (1) bekezdés első mondatát én így fogalmaztam volna: "Ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) módosításáról a gazdasági társaság legfőbb szerve határoz, a tagok aláírására - ha e törvény másként nem rendelkezik - nincs szükség." Egy ilyen megfogalmazás egyértelművé tette volna, hogy szerződésmódosítás továbbra is kétféleképpen történhet, vagy valamennyi tag által aláírt okirattal, vagy pedig a legfőbb szerv jegyzőkönyvbe foglalt határozatával. A 20. § (2) bekezdése csak annyiban ad könnyebbséget, hogy az ott írt esetekben a szerződésmódosításhoz elegendő az egyszerű szótöbbség. Ez azonban nem az (1) bekezdéstől eltérés, hanem pl. a 159. § (1) bekezdésétől. Egyébként az új Gt.-ből valójában hiányzik annak kimondása, hogy a létesítő dokumentum módosítását is közokiratba vagy ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni, ezt ugyanis se a 10. §, se a 20. § nem mondja ki, azonban ez természetesen változatlanul követelmény. Itt jegyzem még meg, hogy a Cégtörvény 29. § (3) bekezdésének szövege is meglehetősen rossz, hiszen az egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratra és annak jogi képviselő általi ellenjegyzésére, illetve közjegyző általi hitelesítésére nemcsak a (3) bekezdésben foglalt esetekben van szükség, hanem minden létesítő okirat módosításnál. A 8/1998. (V. 23.) IM rendelet (Cég. Vhr.) 10. §-ának (2) bekezdése pedig még rosszabbul fogalmaz, amikor azt mondja, hogy az egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés szövegét a közjegyző készíti el és írja alá.
11. Kérdés: A Gt. 24. § (1) bekezdés második mondatára tekintettel a Gt. szabályaiba ütközik-e az a társasági szerződés, amelyik a vezető tisztségviselői megbízás időtartamát határozottan, meghatározott év terjedelemben nem jelölik meg, hanem akként rendelkezik, hogy a vezetői tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok a megbízás alkalmával és magában a megbízásban rendelkeznek (amely azonban természetesen ilyenkor sem haladhatja meg az öt évet)?
Válasz: A 24. § (1) bekezdés első mondatából következik, hogy a vezető tisztségviselők megválasztásának az idejéről máshol nem lehet rendelkezni csak a létesítő dokumentumban. Az egyetlen egyéb lehetőség, hogy a létesítő dokumentumban erről a kérdésről nem szólnak és akkor a második mondat értelmében a szerződés tartalmává válik az öt éves időtartam. A kérdésben szereplő megoldást azonban nem lehet választani. Arra tehát nincs lehetőség, hogy a társasági szerződés a vezetői tisztség időtartamáról nem rendelkezik, a megbízási szerződésben azonban pl. két évet határoznak meg. Ez ugyanis ellentétes lesz a 24. § (1) bekezdés második mondata folytán a szerződés részévé vált öt éves időtartamnak. Ha utóbb a tagok mégis rövidebb időt akarnak megállapítani, akkor ehhez szerződés-módosítás kell, vagyis a társasági szerződésben ki kell mondani a két éves időtartamot.
12. Kérdés: A vezető tisztségviselők 26. § (2) bekezdés szerinti felelőssége kivel szemben áll fenn?
Válasz: A 26. § (2) bekezdése valóban nem ad eligazítást arra nézve, hogy kivel szemben áll fenn ez a felelősség. Kártérítési felelősségről lévén szó nyilván azzal szemben áll fenn a vezető tisztségviselők felelőssége, akinek a kárt okozták. Ez a konkrét tényállástól függően lehet maga a társaság, de lehetnek a tagok (részvényesek) is ha pl. a bejelentés elmulasztása folytán a társaság cégbejegyzésére nem is került sor. Ha már létrejött társaság vezető tisztségviselője okoz kárt kívülállónak vagy a társaság tagjának, a Gt. 26. § szerinti kötelezettség megszegésével, akkor ezért kifelé a társaság fog helyt állni, hiszen ezt a kárt a vezető tisztségviselő az ügykörében eljárva okozta és majd a társaság fordulhat megtérítési igényével a vezető tisztségviselője ellen. A vezető tisztségviselő felelőssége tehát mindig csak a társaságával szemben áll fenn, míg kifelé a társaság lesz a felelős, kivéve azt az említett esetet, amikor a társaság vezető tisztségviselő mulasztása folytán létre sem jön.
13. Kérdés: A társaságnak csak egy ügyvezetője van, ő pedig a Gt. 31. § (1) bekezdés d) pontja szerint le kíván mondani. Kinek címezze a lemondását?
Válasz: Véleményem szerint ilyenkor a lemondást a taggyűléshez, a tagokhoz kell intézni. Ilyenkor célszerű lehet taggyűlést összehívni, és ott bejelenteni a lemondást, hiszen úgyis a taggyűlésnek kell gondoskodni az új ügyvezető megválasztásáról.
14. Kérdés: Az ügyvezető képviseleti joga értékhatárhoz van kötve. A közjegyző tudomására jut ez a körülmény a szerződéskötéskor. Megtagadhatja-e a közreműködést?
Válasz: A közjegyző nem tagadhatja meg a közreműködést a szerződéskötéskor, mert az ilyen szerződés a Gt. 39. § (1) bekezdés utolsó mondata következtében érvényes lesz azért a társaságnak a szerződő fél felé helyt kell állnia, a korlátozás pedig csak a társaság és az ügyvezető belső viszonyában fogja megalapozni az azt megszegő ügyvezetőnek a társasággal szembeni felelősségét.
15. Kérdés: Van-e annak törvényi akadálya, hogy a felügyelő-bizottság tagjai egymással közeli hozzátartozói kapcsolatban legyenek?
Válasz: Nincs olyan törvényi tilalom, hogy az fb. tagjai nem lehetnek egymás közeli hozzátartozói. Ha a társaság ezt tilalmazni kívánja, ezt a létesítő dokumentumban vagy esetleg az fb. ügyrendjében kell hogy kimondja.
16. Kérdés: A könyvvizsgálóval a Gt. 41. § (4) bekezdése alapján a polgári jog általános szabályai szerint megkötendő szerződés a miniszteri indokolás szerint vállalkozási vagy megbízási szerződés lehet. A könyvvizsgáló munkája hogy egyeztethető össze a vállalkozási szerződés eredménykötelem jellegével?
Válasz: A 41. § (4) bekezdése szerint a gyakorlatban a könyvvizsgálóval a társaságok szinte kivétel nélkül megbízási szerződést kötnek. A könyvvizsgálói munka gondossági kötelem, így véleményem szerint sem szerencsés ebben az esetben a vállalkozási szerződés alkalmazása.
17. Kérdés: Ki és milyen ismérvek alapján dönti el azt, hogy a Gt. 42. § (1) bekezdés alkalmazásában valamely üzleti jelentés "lényeges"-e, így azt a könyvvizsgáló köteles-e megvizsgálni vagy sem?
Válasz: Nyilvánvaló, hogy azt törvényben nem hogy meghatározni, de még csak körülírni sem lehetett, hogy egy adott társaságnál a legfőbb szerv elé terjesztett mely üzleti jelentés minősül lényegesnek és melyik nem, melyik igényli a könyvvizsgáló általi ellenőrzést és melyik nem. Az biztos, ha a legfőbb szerv, az ügyvezetés vagy felügyelő-bizottság igényli, hogy egy jelentést a könyvvizsgáló vizsgáljon meg, akkor ő erre köteles. Ha pedig a könyvvizsgálói megvizsgálásra vonatkozó indítványt a legfőbb szerv elutasította, akkor az 51. § (3) bekezdés alapján a szavazatok egytizedét képviselő kisebbség kérheti, hogy a cégbíróság rendelje el a könyvvizsgáló általi megvizsgálást. Ha a társaság részéről senki sem akarja a könyvvizsgálót igénybe venni, akkor a könyvvizsgáló - elhárítandó a felelősségét - maga is követelheti, hogy megnézhessen valamely jelentést, hiszen ő a 44. § (1) bekezdés értelmében ott van a legfőbb szerv ülésén, tehát már a meghívóból értesült az üzleti jelentés létezéséről. A 42. § (2) bekezdés alapján a könyvvizsgáló egyébként is a társaság bármely dokumentumába betekinthet. Ha pedig a könyvvizsgáló úgy érzi, hogy a társaság részéről akadályozzák a munkáját, akkor erről értesítheti a cégbíróságot, illetőleg végső esetben a 45. § (1) bekezdés értelmében felmondhatja a megbízást.
18. Kérdés: A 43. § (1) bekezdés második mondatában a három év csak a társaság munkavállalójára vonatkozik, avagy a vezető tisztségviselőkre, fb. tagokra és közeli hozzátartozóikra is?
Válasz: A törvényszöveg nyelvtani értelmezése szerint a három év csak a munkavállalóra vonatkozik. A jogirodalomban is olvasható ilyen álláspont tekintettel arra, hogy a három éves várakozás értelme az, hogy ennyi idő után már nem fordulhat elő, hogy a könyvvizsgáló a saját korábbi munkavállalóként végzett munkáját ellenőrizze. Ugyanakkor a törvény miniszteri indokolása az ellenkező álláspontot erősíti: "a törvényjavaslat az eddigi erőírásoknál szigorúbb, és széles körűbb összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg, mégpedig nemcsak az alapítói, tagi, vezetői tisztségviselői és felügyelő-bizottsági tagság vagy a munkaviszony fennállása alatt, hanem annak megszűnésétől számított három évig".
19. Kérdés: Egyes cégbírák a könyvvizsgálói társaságok cégbejegyzéséhez igénylik a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által kiadott nyilvántartási számot, amelyet viszont a kamara csak a cégbejegyző végzés bemutatása után akar kiadni. Mi a követendő eljárás?
Válasz: A cégbíróságnak a Cégtörvény melléklete [I. 3. f) pontja] értelmében csak a kamarai tagságra (nyilvántartásba vételre) vonatkozó igazolást van joga megkövetelni és nem a nyilvántartási számot.
20. Kérdés: Egy már bejegyzett társaság székhelyváltozás folytán egy másik cégbíróság illetékessége alá került, amely hiánypótló végzésben kifogásolta a társasági szerződés több pontját. Jogszerű volt-e a cégbíróság eljárása?
Válasz: Már bejegyzett társaság társasági szerződésének a törvényességét véleményem szerint a cégbíróság már nem vizsgálhatja, a Cégtörvény 50. § (1) bekezdés a) pontja ilyen vizsgálatra nem ad lehetőség. Ez a jogszabályhely szerintem arra az esetre vonatkozik, amikor a cégadat törvénysértő voltáról a cégbíróság a bejegyzési eljárás során nem szerezhetett tudomást. Olyan - esetleg valóban törvénysértő - rendelkezések utólagos felülvizsgálatára azonban nem ad lehetőséget, amikor a törvénysértést a cégbíróság kellő körültekintés mellett felismerhette volna, de azt még sem tette. Meg kell azonban jegyeznem, hogy tudomásom szerint a cégbírói gyakorlat az én véleményemtől eltérően a Cégtörvény 50. § (1) bekezdés a) pontja alapján olyan esetben is lehetőséget lát a törvényességi felügyeletre, amikor a cégbíróság felismerhette volna, de mégsem ismerte fel a törvénysértést, vagy közkereseti és betéti társaságok esetén a bejegyzéskor nem is vizsgálhatta az adott szerződési rendelkezés törvényességét.
21. Kérdés: A Gt. 47. § (3) bekezdésében megjelölt 90 napos határidő jogvesztő jellege akadálya-e egyben annak is, hogy a társaság által a tag ellen a határozat alapján indított teljesítési perben a tag e határidő eltelte után is kifogásként hivatkozhasson az alapul szolgáló társasági határozat érvénytelenségére, avagy a jogvesztő határidő elteltével a határozatból eredő követeléssel szemben a megtámadási jog már kifogás útján sem érvényesíthető?
Válasz: Valamely jog jogvesztő határidő eltelte után kifogás útján való érvényesítéséhez kifejezett törvényi rendelkezés kell, mint amilyen pl. a Ptk. 236. § (3) bekezdése, illetve 308. §-ának (4) bekezdése. A Gt.-ben nincs olyan kifejezett törvényi rendelkezés, amely lehetőséget adna arra, hogy a 47. § (3) bekezdés szerinti 90 napos jogvesztő határidő eltelte után kifogásként lehetne hivatkozni valamely társasági határozat jogsértő voltára.
22. Kérdés: A Gt. 50. § (3) bekezdése a tag kizárása iránti perben a félbeszakadás lehetőségét nem zárja ki. A kizárási kereset alperesének halála esetén félbeszakadás megállapításának, avagy a per megszüntetésének van helye?
Válasz: A Pp. 111. § (1) bekezdés értelmében, ha valamelyik fél meghal, vagy megszűnik, az eljárás a jogutód perbelépéséig, illetve perbevonásáig félbeszakad. Ugyanakkor a kizárási per egészen sajátságos, mert e per tárgya a tag jogsértő magatartása, így a tag halálával a per okafogyottá válik és a jogutóddal szemben még abban az esetben sem folytatható, ha az a társaság tagjává válik.
A logikus megoldás tehát a per megszüntetése lenne a Pp. 157. § a) pontja alapján figyelemmel a 130. § (1) bekezdés e) vagy g) pontjaira. De praktikus megoldás lehet az is, hogy a félbeszakadt eljárást a felek nem folytatják, vagy a jogutóddal szemben a felperes eláll a keresetétől, amit a Gt. 50. § (3) bekezdése alapján az alperes hozzájárulása nélkül is megtehet.
23. Kérdés: Hogyan alakul a perbeli jogutódlás kérdése a társasági határozat megtámadása iránti perben; folytathatja-e az ilyen pert az olyan örökös, aki nem vált (nem válhatott) a társaság tagjává?
Válasz: Olyan örökös (jogutód) aki nem vált a társaság tagjává, nem folytathatja a pert, mert az ilyen per felperese csak tag lehet, kívülálló nem. Ha viszont az örökös (jogutód) a társaság tagjává vált, nincs akadálya annak, hogy folytassa a Gt. 47-48. §-ok szerinti pert.
24. Kérdés: A Gt. 51. § (5) bekezdésében írt eset a hatályos magyar jogban egyébként nem ismert perbizomány törvényi megjelenése-e?
Válasz: Az 50. § (5) bekezdés szerinti igényérvényesítés annyiban valóban hasonlít a perbizomány konstrukciójára, hogy más a peres fél, mint az, akinek a javára a per folyik. Az 51. § (5) bekezdés alapján indított perben felperesként a kisebbséget alkotó tagok járnak el, akik a társaság javára érvényesítik az igényt, hiszen a kár közvetlenül a társaságot (a perindító tagokat pedig csak közvetve) érte, így a marasztalási összegnek is a társasági vagyonba kell befolynia (és a tagok mint tulajdonosok csak közvetve juthatnak majd onnan ahhoz). Kikényszeríthetetlen az a törvényi rendelkezés, amely szerint a perindítás költségeit a gazdasági társaság előlegezi. A bíróság ugyanis a perben nem álló társaságot nem kötelezheti perköltség előlegezésére. Ha tehát erre a társaság önként nem lesz hajlandó, akkor a perköltséget alighanem a kisebbségi tagok lesznek kénytelenek megelőlegezni.
25. Kérdés: Vonatkozik-e az 56. § (1) bekezdése a közös vállalatra, ahol a tag felelőssége korlátlan ugyan, de nem egyetemleges?
Válasz: A közös vállalatnál a tagok vagyoni hozzájárulásuk arányában kezesként felelnek, ami lényegében korlátlan felelősséget jelent. Az 56. § (1) bekezdése a korlátlan felelősségű társasági formákra, a (2) bekezdés pedig a korlátozott tagi felelősségű társasági formákra vonatkozik. A közös vállalat tehát inkább az (1) bekezdés alá tartozik még akkor is, ha a tagok felelőssége valóban nem egyetemleges.
26. Kérdés: A cégbíróság által hivatalból kijelölt végelszámoló a megbízást visszautasíthatja-e?
Válasz: Ezt a kérdést sem a Gt., sem a Cégtörvény nem rendezi, tehát joghézag van. A joghézagot szerintem a Cstv. 27/A. §-ának (5) bekezdése analógiaként való alkalmazása útján lehet megoldani, amely szerint a felszámoló a kijelölést csak akkor utasíthatja vissza, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A jogirodalomban (Céghírnök 99/7. szám) van azonban olyan álláspont is, amely ezt az analógiát nem tartja megengedhetőnek. Az biztos, hogy ha a cégbíróság hajlandó rá, akkor kérelemre felmentheti az általa kijelölt, de a megbízást elhárítani kívánó végelszámolót.
27. Kérdés: Felszámolás alatt levő cégeknél a felszámoló jelenti be a változásokat. A cégbíróság kéri az illeték és a közzétételi díj befizetését. A felszámolás alatt levő társaság nem rendelkezik ehhez pénzeszközzel. Van-e arra lehetőség, hogy ezeket besorolják hitelezői igényként? Az általános gyakorlat szerint a felszámolót hívják fel a költségek megelőlegezésére, amely a felszámoló cégnek hátrányos.
Válasz: A cégbírósági változásbejegyzés illetéke és közzétételi díja a Cstv. 57. § (2) bekezdés e) pontja alá vonható felszámolási költség és így az 57. § (1) bekezdés a) pontja szerint elsőnek kerül kielégítésre. A Cstv. 57. § (2) bekezdés e) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy "a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek", a cégbírósági illeték és közzétételi díj pedig ilyen költség.
28. Kérdés: A Gt. 89. § (1) bekezdésének első mondata azt jelenti-e, hogy a tagok gyűlése hatáskörébe tartozó ügyben a tag meghatalmazott útján nem nyilatkozhat? Akkor azonban ha taggyűlés létrehozásáról rendelkeznek a tagok, a taggyűlésen már lehetőség van-e arra, hogy a többi társasági formára lehetővé tett módon a taggyűlés tevékenységében a tag már meghatalmazott képviselője útján vegyen részt?
Válasz: A jogalkotói szándék az volt, hogy mind a taggyűlés, mind a tagok gyűlése munkájában a tag csak személyesen vehessen részt, tehát egyik esetben sem kívánt a jogalkotó lehetőséget adni a meghatalmazott útján való képviseletre. E mögött az a jogalkotói felfogás húzódik meg, hogy még a formalizáltan működő taggyűlés sem tekinthető a tagok személyétől elkülönült társasági szervnek. A közkereseti társaság taggyűlését tehát az a körülmény, hogy azon a tag nem képviseltetheti magát, megkülönbözteti pl. a kft. taggyűléstől.
29. Kérdés: Mi az indoka annak, hogy a Gt. 96. §-a különbséget tesz természetes személy jogutódja és nem természetes személy jogutódja között azzal, hogy a meghalt tag örököse csak a társaság tagjaival történt megegyezés alapján léphet be a társaságba, míg a nem természetes személy tag jogutódja maga döntheti el, hogy a társaság tagjává kíván-e válni, avagy sem?
Válasz: A Gt. 92. §-ának f) pontja szerint a tagsági jogviszonyt a természetes személy tag halála, illetve a jogi személy tag jogutód nélküli megszűnése szünteti meg. A 96. § szerint a meghalt tag örököse a társaság tagjaival történt megegyezés alapján léphet be tagként a társaságba. A jogi személy jogutódlással történő megszűnése nem szünteti meg a tagsági jogviszonyt, hanem a jogi személy tag jogutódja automatikusan (folyamatosan) tag, neki tehát ahhoz külön fel kell mondania a társasági szerződést, ha nem kíván a társaságban tagként részt venni (tehát nem arról kell döntenie, hogy taggá akar-e válni). A természetes személy és a jogi személy tagok közötti megkülönböztetést az indokolta, hogy míg a jogi személy jogutóddal történő megszűnése vagyis az átalakulás csak jogi értelemben jelent formaváltást, "szociológiai" értelemben azonban a cég ugyanaz, addig a természetes személy tag örököse az ténylegesen egy másik személy. A kkt. személy egyesülés jellegéből következik, hogy a többi tagnak ezért lehetőséget kell adni annak eldöntésére, hogy ezzel a másik személlyel is együtt kívánnak-e működni a társaságban.
30. Kérdés: Vajon az állagörököst és a haszonélvezeti jog örökösét egyaránt megilleti-e az a jog, hogy a 96. § alapján a többi taggal való megegyezés esetén a társaság tagjává váljék, avagy ez a jog csak az állagörököst illeti meg?
Válasz: A 96. § alkalmazásában a meghalt tag örökösén csak az állagörököst kell érteni, tehát ő válhat a társaság tagjává. A haszonélvezeti jog örökösét csak a tagsági jogból fakadó vagyoni jogok ("a hasznok szedése") illetik meg, de a szavazati jog (mint "rendelkezési jog") az állagörökösé. A haszonélvezeti jog örököse véleményem szerint az osztalék iránti igénnyel sem léphet fel a társasággal szemben, hanem a társaság az állagörökös tag felé köteles teljesíteni és a haszonélvezeti jog örököse csak az állagörököstől követelheti az őt megillető osztalék kiadását. Természetesen a haszonélvezeti jog örökösének épp úgy mint bárki másnak lehetősége van arra, hogy közös megegyezés esetén saját személyében (tehát nem mint a meghalt tag örököse) belépjen a társaságba.
31. Kérdés: A Gt. 102. §-a kizárja-e azt, hogy a kültag a cég képviseletre jogosult beltagtól a Ptk. 222. §-a alapján kapott meghatalmazás alapján képviselje a társaságot? Ez a meghatalmazás lehet-e akár a társaság képviseletére vonatkozó általános meghatalmazás is?
Válasz: A Gt. 102. §-a csak azt tiltja, hogy cégjegyzékbe bejegyzett általános törvényes szervezeti képviselő legyen a kültag. Ezt a tilalmat a Ptk. 222. §-a alapján adott általános meghatalmazással sem lehet megkerülni. Eseti meghatalmazásnak azonban nincs akadálya, mert ez nem ellentétes a Gt. 102. §-ával. Ugyanígy az üzletvezetési tilalom sem akadálya annak, hogy a kültag személyes közreműködés keretében egyes szervezési-irányítási tevékenységeket elláthasson (BH 1995/2/114.).
32. Kérdés: Egy betéti társaság tagjai között a viszony megromlott. A kültag nem kívánja megszüntetni a tagsági viszonyát és a társaság végelszámolását is ellenzi. Megoldás-e a beltag számára, ha a tagsági jogviszonyát a 93. § (1) bekezdés alapján írásban felmondja? Ebben az esetben a felmondási idő alatt továbbra is köteles-e ellátni a társaság képviseletét? Ajánlott vagy kötelező-e a tagsági viszony megszűnésének napján mérleget készíteni?
Válasz: A kérdésben vázolt szituációban a rendes felmondás valóban megoldás lehet a beltag számára, mert ezzel a felmondási idő lejártát követő társasági kötelezettség-vállalásokért már megszűnik a korlátlan felelőssége. A felmondási idejének a lejártáig a beltagnak természetesen el kell látnia a képviseletet. Ami a mérleg készítését illeti nem a társaság, hanem csak a tagsági viszony szűnik meg, ezért a társaságnak nem kötelező mérleget készíteni. Az esetleges elszámolási vitákat megelőzendő azonban ez esetleg ajánlatos lehet.
33. Kérdés: Egyszemélyes kft. esetén lehetőség van-e arra, hogy a társaság ügyvezetését, illetőleg képviseletét maga az egyetlen tag lássa el? Megilleti-e ezt az egyetlen tagot az önszerződés joga, tehát eljárhat-e a társaság képviseletében olyan ügyben, amelyben a másik szerződő fél személy szerint ő maga, avagy ezt a Ptk. 221. § (3) bekezdésének a képviseletre vonatkozó általános szabálya kizárja?
Válasz: A 172. § (2) bekezdés egyértelmű rendelkezése folytán egyszemélyes kft. egyedüli természetes személy tulajdonosa jogosult lehet az üzletvezetésre és a képviseletre. A 172. § (4) bekezdés alapján elvileg az egyedüli tag mint képviselő írásban köthetne a társaság nevében eljárva önmagával, mint taggal szerződést, hiszen ez jogilag nem önszerződés, mert a szerződés a kft. és a tag között jön létre. A 25. § (2) bekezdés tilalma folytán ez a szerződés eleve nem lehet a társaság tevékenységébe tartozó ügylet. A Ptk. 221. § (3) bekezdése viszont gyakorlatilag kizárja az ilyen szerződés lehetőségét, mert e szabály szerint "A képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel". Az egyszemélyes társaság tehát gyakorlatilag csak akkor tud szerződést kötni a tagjával, ha a tag nem egyedüli képviselője a társaságnak.
34. Kérdés: Mi a teendő dolgozói üzletrész tulajdonosának halála esetén akkor, ha a dolgozói üzletrészt többen közösen öröklik oly módon, hogy az egyik örökös munkavállalója a kft-nek, a többi örököstárs azonban nem?
Válasz: A Gt. 146. § (2) bekezdése szerint a dolgozói üzletrész tulajdonosának halála esetén örököse a dolgozói üzletrészt a társaság más munkavállalója részére kell hogy átruházza. Az olyan örököst, aki maga is munkavállaló nyilvánvalóan nem terheli átruházási kötelezettség. Úgy nem keletkezhet dolgozói üzletrészen közös tulajdon, hogy a közös tulajdon alanyai közül nem mindenki munkavállaló. Ha a dolgozói üzletrész örökösei közül egyesek munkavállalók, mások pedig nem, akkor megoldás lehet az üzletrész felosztása (140. §), ehhez azonban a taggyűlés hozzájárulása szükséges. Egyébként az sem kizárt, hogy a társasági szerződést dolgozói üzletrész esetén kizárja az öröklést a 139. § alapján. Jogalkotói hiba, hogy a 145. § (4) bekezdése folytán a 146. § (1) bekezdése tulajdonképpen diszpozitív szabály, ami elvileg azt jelentené, hogy a társasági szerződésben ki lehet mondani azt is, hogy a dolgozói üzletrész kívülállóra is átruházható. A jogalkotónak azonban nyilvánvalóan nem ez volt a szándéka.
35. Kérdés: Kkt., bt., közös vállalat, valamint egyesülés esetén amennyiben az elhalt tagnak több örököse van, lehetséges-e, hogy a több örökös közül csak az egyik válik a társaság többi tagjával való megállapodás alapján a társaság tagjává, avagy több örökös esetén ez a lehetőség csak valamennyiüket együttesen illeti meg?
Válasz: Mindegyik örökösnél külön-külön kell azt megítélni, hogy a ráeső vagyonnal be kíván-e lépni az adott társaságba és ahhoz a társaság többi tagja hozzájárul-e. A Gt. vonatkozó rendelkezései [96. §, 119. § (2) bekezdés második mondat, 286. § (4) bekezdés harmadik mondat] egyes számban beszélnek az örökösről, logikus azonban, hogy több örökös esetén mindegyikükre külön-külön irányadóak a törvényi rendelkezések.
36. Kérdés: Dologi hagyomány tárgya lehet-e a kkt., bt., közös vállalat, illetőleg egyesülésben meglévő tagsági részesedés, illetve az üzletrész, a részvény?
Válasz: A Ptk. 641. §-ának (1) bekezdése értelmében dologi hagyomány a hagyatékban meglévő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére való juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek, vagyis a részesítettnek az örökhagyó szándéka szerint nem kell osztoznia a hagyatéki terhek viselésében. A részvény mint értékpapír dolognak minősül, tehát nyilvánvalóan dologi hagyomány tárgya is lehet. Bár a Ptk. "vagyontárgy"-ról beszél, a gyakorlat azonban ezt a jogokra is kiterjesztette, tehát elvileg mind az üzletrész, mind pedig az egyéb társasági formákban meglévő tagsági részesedés lehet dologi hagyomány tárgya. Véleményem szerint nincs akadálya olyan tartalmú végintézkedésnek, amely szerint: "örökösöm legyen X, a közkereseti társaságban fennállt tagságomból folyó jogaim és kötelességeim örököse pedig legyen Y".
37. Kérdés: Hogyan kapcsolódnak a Gt. szabályai a Csjt.-nek a házastársi vagyonközösségre vonatkozó szabályaihoz? A társaságban tagsági részesedéssel, üzletrész-tulajdonnal, részvénnyel a Gt. szabályai szerint nem rendelkező házastárs a házastársi vagyonközösségre vonatkozó családjogi szabályok szerint tulajdonosnak tekintendő-e? A tag (részvényes) házastársa felléphet-e magával a társasággal szemben?
Válasz: A házastársi vagyonközösségen alapuló tulajdon ún. "társasági jogon kívüli tulajdon". A nem tag (részvényes) házastárs társasági jogi értelemben nem tulajdonosa a társasági részesedésnek, üzletrésznek, részvénynek, nincs jogviszonyban a társasággal, a társasággal szemben közvetlenül igényt nem érvényesíthet.
A Csjt. vagyonközösségi szabályai alapján a nem tag házastársat megillető tulajdonjog csak a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában jelentkezik. E belső viszonyban a társasági részesedés a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezi. Kifelé a társaság felé azonban a nem tag házastárs helyzete a tag hitelezőjének helyzetéhez hasonlítható (így pl. kkt., bt. esetében a Gt. 91. § szerinti felmondási joggal élhet). A nem tag házastársnak a tag házastársat megillető érték ráeső részére van várományi joga, elszámolási igénye, amelyet azonban csak a tag házastárssal szemben érvényesíthet. Kft.-nél egyébként úgy is meg lehet szüntetni a házastársak közötti közös tulajdont, hogy az addig nem tag házastárshoz kerüljön az üzletrész. Ez nem más, mint a tagsági jogviszony adásvételi szerződésen kívüli átruházása [137. § (2) bekezdés]. Részvénynél is van arra lehetőség, hogy a házastársi vagyonközösség alapján fennálló közös tulajdont bírói ítélet úgy szüntesse meg, hogy a részvény ahhoz a házastárshoz kerüljön, aki addig nem volt részvényes. Ilyenkor a 180. § (4) bekezdés analóg alkalmazása a megoldás.
38. Kérdés: Aláírási címpéldány készítésénél gyakran szerepel az aláíró tisztségének megjelöléseként a vezérigazgató megjelölés. A gyakorlatban itt nem a Gt. 244. §-ában meghatározott vezérigazgatóról van szó. Maradhat-e ezek után a címpéldányban a vezérigazgató szó?
Válasz: A kérdés egy egész problémakört érint, amely a Gt.
244. § új rendelkezése folytán keletkezett. E rendelkezés arra ad lehetőséget, hogy zártkörűen működő részvénytársaságnál igazgatóság választására ne kerüljön sor, hanem az alapító okirat rendelkezése alapján vezérigazgató gyakorolja az igazgatóságnak a törvényben meghatározott jogait. A jogalkotó ezzel a rugalmas megoldással a kisebb, kevesebb részvényessel zártkörűen - sok szempontból a kft.-hez hasonlóan - működő részvénytársaságok számára kívánt egy egyszerűbb (és olcsóbb) lehetőséget biztosítani. Kérdés azonban, hogy ez az új szabályozás mennyiben érinti az igazgatóság mellett már működő vezérigazgatók jogi helyzetét. Ezzel kapcsolatban a jogirodalomban eltérő álláspontok ismertek (lásd. pl. a Céghírnök 1998/9., 1999/3., 1999/8. számaiban megjelent írásokat). Az biztos, hogy a jogalkotó nem kívánta érinteni a régi Gt. alapján már működő vezérigazgatók jogi helyzetét. Ebből az következik, hogy az igazgatóság mellett működő vezérigazgató továbbra is megtarthatják ezt a címet, ami azonban nem jelenti azt, hogy annak jogi tartalma (vagyis a címmel járó jogkör) azonos lenne az új Gt. 244. § szerinti vezérigazgatóéval. Véleményem szerint tehát a "vezérigazgatói" cím mögött a jövőben három féle jogi tartalom is meghúzódhat. Az egyik az új Gt. 244. §-a szerinti "igazi" vezérigazgató, aki igazgatóság helyett annak teljes jogkörében funkcionál. A másik az igazgatóság mellett annak tagjaként (esetleg elnökeként) eljáró vezérigazgató aki - mint igazgatósági tag - vezető tisztségviselő ugyan, de jogköre az előbbinél szűkebb. Az ő megnevezése "vezérigazgatói cím használatára jogosult igazgatósági tag" lehet. Végül a harmadik az olyan vezérigazgatói címmel felruházott alkalmazott, aki nem tagja az igazgatóságnak és így vezető tisztségviselőnek sem minősül. Neki csak a címe vezérigazgató, jogilag "cégvezetőnek" minősül és e minősége alapján jogosult a cég képviseletére. A Cégtörvény 12. § (1) bekezdés i) pontja alapján a cégjegyzéknek tartalmaznia kell a cégjegyzésre jogosultak tisztségét. A Cégtörvény 18. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a közjegyzői aláírás hitelesítéssel ellátott címpéldánynak egyebek között tartalmaznia kell a cégjegyzésre jogosult tisztségét. A tisztség és a cím nem azonos fogalmak. A tisztség jogi fogalom, címet viszont - jogi relevancia nélkül - bárki, bármilyet felvehet. A Gt. 244. § esetében a vezérigazgató megjelölés egyben tisztség és cím is, minden más esetben azonban csak cím. A kérdésre válaszolva tehát az aláírási címpéldányon szerepelhet a vezérigazgató cím megjelölés, azonban az is szükséges, hogy a cégjegyzési jogot megalapozó tisztség is fel legyen tüntetve. Ez pedig az igazgatósági tagi illetve cégvezetői minőség. ■
JEGYZETEK
A Budapesti Közjegyzői Kamara részére 1999. szeptember 11-én Pilisszentkereszten megtartott társasági jogi konzultáció - Gt. §-ok szerinti sorrendbe szerkesztett - írásos anyaga
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Wellmann György Legfelsőbb Bírósági bíró
Visszaugrás
