Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszéke 2010. október 8-án tudományos konferenciát rendezett a 90. születésnapját nemrégiben ünneplő Király Tibor tiszteletére, aki immár 60 éve tevékenykedik változatlan alkotókedvvel a tudományos pályán. Egykori hallgatói és munkatársai az eddigi hagyományokat folytatandó kívántak megemlékezni e kétszeresen is jelentős évfordulóról.
A tudományos előadások előtt köszöntők hangzottak el. Elsőként Mezey Barna gratulált az ünnepeltnek. Méltatta Király Tibornak az Egyetem vezetésében betöltött szerepét, majd felidézte néhány hozzá fűződő személyes élményét. Őt követte Király Miklós dékán, aki Király Tibor 1961-től 1967-ig, majd 1976-tól 1980-ig tartó tízéves dékáni működéséről beszélt, utalva e két időszaknak a Kar életét érintő legfontosabb eseményeire. Gönczöl Katalin egyetemi tanár egy korábbi interjú kapcsán szólt az ünnepelt tudományról vallott nézeteiről. Köszöntője végén a Kriminológiai Társaság nevében emléklapot adott át Király Tibornak, megköszönve a kriminológia önálló tantárggyá válásához, valamint a Társaság 1983-as megalakulásához nyújtott segítségét.
A laudációkat követően került sor a tudományos előadásokra. A terjedelmi korlátok miatt az egyenként rövid, de összességükben közel négy órát kitevő előadások közül - talán szubjektív válogatás alapján - csupán néhányat ismertetek részletesebben.
Kabódi Csaba Király Tibor 1962-ben megjelent A védő és a védelem a büntetőügyekben című munkája kapcsán fogalmazta meg gondolatait. Beszélt a monográfia korszakos jelentőségéről és arról a szokatlan jelenségről, amikor egy adott korban forradalminak számító gondolatok mit sem veszítenek időtállóságukból. Szerinte Király Tibor műve mind a tudományra, mind a gyakorlatban tevékenykedő ügyvédekre az azóta eltelt negyven év ellenére továbbra is elvitathatatlanul hatást gyakorol.
Király Tibor szakmai tevékenységéből kiemelte az 1973-as és az 1998-as Be. kodifikációs munkálataiban betöltött szerepét. Hozzátette azonban, hogy az ő társelnökségével vezetett, a III. Be.-t előkészítő bizottság által méltóképpen lezárt ún. professzori tervezetet a politikai érdekek által vezérelt későbbi módosítások némileg átalakították. Úgy vélte, mindez nem feltétlenül a legkedvezőbbre formálta büntetőeljárásunk jelenlegi képét.
Bárd Károly előadásában a magánszférához való jog devalválódásának jelenségére hívta fel a figyelmet. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a büntetőeljárásban hogyan s mennyiben járul ez hozzá a terhelti jogok szűkítéséhez, és vajon megfelelő védelmet nyújt-e ez ellen az Európai Emberi Jogi Egyezmény és az Európai Emberi Jogi Bíróság esetjoga.
Ahogyan megállapította, a magánszféra érinthetetlensége mára a múlté, s ezt olyan ideológiákkal próbálják alátámasztani, amelyek az állandó megfigyelés világjobbító hatásáról, valamint az egyéni felelősségtudattal egyenes arányban növekvő társadalmi toleranciáról szólnak.
Rámutatott, hogy az európai jogharmonizáció a büntetőjogi beavatkozás visszaszorulása helyett a represszió erősödését eredményezte, s a Konvencióra és a Bíróságra hárul az a feladat, hogy megvonja a büntetőhatalom korlátait. Az Egyezmény a magánélethez való jog garantálásával együtt annak igazolható korlátozását is lehetővé tette. Ennek kritériumait a strasbourgi joggyakorlat kristályosította ki, s megálljt parancsolt az olyan túlzó korlátozásoknak, amelyek már a magánszférához való jog csorbítását eredményezték volna.
A magánszféra terjedelmének határait a Bíróság szélesen húzta meg: a magánlakás tiszteletéhez való jogot az ügyvédi irodában tartott házkutatás kapcsán a hivatali helyiségekre is kiterjesztette; az ujjlenyomatok (fényképek és DNS minták) megőrzését a magánéletbe való beavatkozásnak minősítette. A korlátozás jogalapját illetően szigorú mércét állított: elutasította a homályos és túlzottan szélesen értelmezhető jogszabályi rendelkezéseket. Kimondta továbbá, hogy mivel a korlátozás kizárólag az Egyezmény által legitimként elismert okból történhet, önmagában az a körülmény, hogy valakit bűnösnek nyilvánítottak és a szabadságától megfosztottak, nem ad alapot a magánszférához való, Egyezményben biztosított jogától való megfosztásra. Végül a büntetőeljárásbeli beavatkozás arányosságának kérdését a bűncselekmény súlyától tette függővé.
A Bíróság - bár a túlzó korlátozásnak gátat szabott - Bárd Károly megítélése szerint azonban megkerülte bizonyos nehezebben eldönthető kérdések megválaszolását, s egyebek közt elmulasztott útmutatást adni arra nézve, milyen körülmények között kell kizárni az Egyezmény, illetve a hazai jog megsértésével szerzett bizonyítékot az értékelésből. Reménykeltőnek látta viszont az e tárgykörben készülő uniós irányelvet, amely minden bizonnyal elősegíti majd a bizonyítékok szabad mozgását, s hozzájárul a határokon átnyúló bűnözés elleni fellépés hatékonyabbá tételéhez.
Farkas Ákos először Király Tibor érdemeiről szólva többek között a fiatal oktatók számára létrehozott tudományos műhelyét, az 1998-as Be.-kodifikáció során az előkészítő bizottságban betöltött szerepét, valamint Vuchetich Mátyás XIX. század eleji latin nyelvű két kötetes tankönyvének magyarra fordítását sorolta. Tudományos munkásságát úgy értékelte, hogy azzal Király Tibor beírta nevét a nagy elődök közé. A munkáiban számtalanszor megjelenő gondolat kapcsán, amely a büntetőeljárási garanciák fontosságát hangsúlyozta, német, ma-
-184/185-
gyar, angol és amerikai kutatásokat hozott fel példának annak szemléltetésére, hogy a garanciális szabályok megtartása sem zárja ki a bírói tévedéseket. Ezek forrása többnyire az eljárás nyomozási szakaszában gyökerezik, s arra figyelmeztetett, hogy vizsgálatukkal a hazai tudomány és gyakorlat egyelőre még adós maradt.
Nagy Ferenc a különböző országok fogvatartotti rátájáról nyújtott nemzetközi összehasonlító elemzést, ismertette a megfigyelhető tendenciákat, s az ezzel összefüggésbe hozható tényezőket. A százezer lakosra jutó fogvatartotti arányszámot gyakran alkalmazzák a büntetési klíma mutatójaként, s emelkedő tendenciája a büntetési szigort jelzi. A tömeges bebörtönzés politikájának elrettentő példájaként emlegetett USA-ban a fogvatartotti ráta az 1970-es évek óta sokszorosára, 2008 végére 753-ra emelkedett (ehhez képest az EU átlagos fogvatartotti rátája 2005-2007-ben 123 volt). A felismerés, hogy mindez a ráköltött dollár milliárdok ellenére nem járult hozzá a bűnözés felszámolásához, de még csak számottevő visszaszorításához sem, a fogvatartotti népesség csökkentését sürgető vélemények erősödéséhez vezetett, s egyre többen büntetőpolitikai szemléletváltást szorgalmaznak.
A fogvatartotti ráták alapján Nagy Ferenc csoportosította az európai országokat. Így alacsony (80-ig, pl. a skandináv országok), átlagos (80-100, pl. Németország vagy Franciaország), magas (100-150, pl. Olaszország vagy Románia), kiemelkedően magas (150-200, pl. Anglia vagy Spanyolország) és extrém rátájú (kelet-közép-európai országok, valamint Oroszország a maga 598-as rátájával) államokat különböztetett meg. Az 1995-2010 közötti adatok alapján a fogvatartotti ráta emelkedését állapította meg a legtöbb európai országban. Az ennek okát kutató nemzetközi vizsgálatokra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a fogvatartotti ráták egyetlen faktorral (a bűnözési ráták változásával) nem magyarázhatóak, sokkal inkább "különböző okok komplex interakciójának eredményei". Ezek között találunk külső (pl. társadalmi, gazdasági, demográfiai változások), belső (pl. bűnüldözés, ítélkezés, kriminálpolitika változásai) és köztes (pl. tömegmédia, közvélemény) tényezőket. Az európai viszonylatban kiemelkedő Anglia/Wales esetében a ráta megduplázódását az ún. "amerikanizálódás" jelenségére vezette vissza. A legalacsonyabb rátával rendelkező skandináv országokban - ahol a büntetőjogi modell a konszenzuskeresésben, társadalmi és politikai bizalomban, valamint az erős jóléti államban gyökeredzik - azt láthatjuk, hogy az "azonosak" társadalma kevésbé kész tagjait szigorú büntetéssel sújtani. Ezzel szemben ott, ahol a különböző társadalmi részcsoportok között - akár gazdasági, akár etnikai vagy egyéb szempontból - szakadék tátong, a mások megbüntetésére törekvő szemlélet dominál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
