4:45. § [Az átruházás]
(1) Az ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a dolog birtokának átruházása szükséges.
(2) Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak bejegyzési engedély alapján a telekkönyvbe való bejegyzése szükséges.
1-2. A tulajdonjog átruházással való megszerzésének két történetileg kialakult rendszere határozható meg. Az egyik a kon-szenzuális, a másik a tradíciós rendszer. A konszenzuális rendszerben (mint amilyen például - ingó dolgok átruházásánál - a francia és az angolszász) a jogcím és a tulajdonszerzés nem válik szét egymástól, a jogcímet keletkeztető szerződés egyúttal a tulajdonszerzés joghatását is kiváltja. A tradíciós rendszerben a jogcím még önmagában nem váltja ki a tulajdon átszállásának joghatását, a tulajdon átszállásához további aktus, az átadás (ingatlanok esetében a telekkönyvi bejegyzés) szükséges. Ez utóbbi tipikus példája a német és az osztrák rendszer, valamint a magyar magánjog megoldása.
A Ptk. fenntartotta a tradíciós rendszeren alapuló II. világháború előtti megoldást, amely a tulajdonjog megszerzéséhez a szerződésen felül a dolog átadását, ingatlan esetében pedig az átruházás telekkönyvi bejegyzését is megköveteli. Ezzel nemcsak a konszenzuális rendszert nem fogadta el a Ptk., de nem adaptált olyan megoldást sem, amely szerint bizonyos dolgok tulajdonjogának megszerzéséhez szükséges az átadás, míg más dolgok tulajdonjogának átszállásához a megállapodás elegendő. A konszenzuális rendszer elvetése és a tradíciós rendszer fenntartása mellett elsősorban az szólt, hogy a konszenzuális rendszer elfogadása esetén a megállapodás és az átadás közötti időszakban a dolog az átruházó birtokában, de már a másik fél tulajdonában volna, ami pedig azt vonná maga után, hogy a birtokosnak a dolog épségben tartásához fűződő érdeke csökkenne, a tulajdonosnak pedig - aki a tulajdon átszállása folytán a kárveszélyt viseli -a birtoklás ellenőrzésére szűk körben lenne lehetősége. A kárveszély átszállását ugyanakkor a Ptk. javaslata nem kívánta a tulajdon átszállásától elválasztani, különösen arra tekintettel, hogy ha a kárveszély átszállása nem a tulajdon, hanem a birtok megszerzéséhez kapcsolódna, akkor a tulajdonszerzéshez nem fűződne olyan számottevő joghatás, ami a szerződésen alapuló kötelmi keresettel is megvalósítható ne volna, ami a konszenzuális megoldást tenné tartalmatlanná. A tradíciós rendszer mellett szólt továbbá a telekkönyvi bejegyzés konstitutív hatálya. Olyan megoldás lehetősége, amely diszpozitív szabállyal a felekre bízná a tulajdon átszállásának módját, a Ptk. javaslatának miniszteri indokolásában fel sem merül, és gyakorlati igényként sem jelentkezik.
Az átadás jogi természete a II. világháború előtti magánjogi törvénytervezeteinkben ügyleti természetű volt. Ennek következtében szétvált a tulajdonátruházás jogcímét keletkeztető kötelmi szerződés és a tulajdon átszállását eredményező dologi jogi ügylet, az átadás. A Ptk. szabályaiból ez a különbségtétel nem olvasható ki, és ez komoly érveket szolgáltat azoknak, akik az átadás dologi ügyleti természetét tagadják. Az átadás természete körül kialakult bizonytalanságra és az ebből eredő problémákra élesen világított rá a névre szóló részvény átruházás kapcsán a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntése nyomán kialakult vita, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 1/2000. sz. jogegységi határozata zárt le.
A Javaslat a Ptk.-val összhangban a tulajdon átszállásánál jog-címes tradíciós rendszeren alapszik, amely a tulajdon átszállásához a jogcímen felül a dolog átadását, ingatlan esetén pedig a telekkönyvi bejegyzést is megköveteli. Mivel a Ptk. szabályainak megfogalmazása jelenleg nem teszi egyértelművé az átadás jogi természetét, feltétlenül szükséges, hogy a Javaslat egyértelműen foglaljon állást ebben a kérdésben, éspedig a dologi jogi szabályok körében, az átruházás kapcsán. A jogirodalomban az ügyletegység, és ezzel szemben az átadás jogügyleti természete mellett elhangzott érvek alapján, valamint a tulajdon átszállásához kapcsolódó gyakorlati problémák (kárveszély átszállása, tulajdonosi jogosítványok gyakorlásának időpontja stb.) tisztább és könnyebb megoldhatósága érdekében a Javaslat az átadás jogügyleti jellege mellett foglal állást, az átadást a birtokátruházásra vonatkozó dologi jogi szabályok körében jogcímes dologi ügyletként szabályozva. A birtokátruházás jogügyleti természete mellett kezelhetők csak megfelelően az olyan esetek, amelyek a dolog tényleges fizikai átadása nélkül történnek, valamint az ingatlanok tulajdonának átruházásához szükséges telekkönyvi bejegyzés (illetve az ehhez megkövetelt bejegyzési engedély).
Az ingók átruházása körében mind a konszenzuális, mind a tradíciós rendszer mellett nyomós érvek szólnak. A konszenzuá-lis rendszer mellett szól az egyszerűsége, bizonyos ügyletek körében a köznapi felfogáshoz való közelebb állása; az, hogy számtalan helyzetben ésszerűtlen megkövetelni az átadást, mert az csak a tulajdon átszállását nehezítő többletfeltétel, amelyre a felek nem gondolnak és nem is tartják szükségesnek; az, hogy az átadáson alapuló rendszer sem alkalmas forgalomvédelmi funkciót betölteni (a kívülállók számára az átadás megtörténte sem követhetőbb és ellenőrizhetőbb mint a jogügylet), hogy a birtok maga sem tölt be ilyen szerepet (számtalan helyzet van, amelyben a dolog nem a tulajdonos birtokában van), és hogy a tradí-ciós rendszer is kénytelen elismerni olyan átadási formákat, amelyekben a tényleges birtokba adás nem történik meg (constitutum possessorium, brevi manu traditio, szimbolikus átadás, ezek nem jelentenek átadást, csupán azzal egyenértékűnek tekinthetők). A jóhiszemű szerzés védelme ugyanakkor - amely a tulajdonátruházás szabályozásának egyre hangsúlyosabb szempontja -megvalósítható konszenzuális rendszerben is. Az átadás megkövetelése tehát tekinthető tartalmatlan formalitásnak, amely a forgalmat nem könnyíti, hanem nehezíti. A konszenzuális rendszer hátránya ugyanakkor, hogy a modern kereskedelmi igényekhez mégsem tud igazodni, a birtok nélkül a szerződéses láncolat nehezen követhető; hatása csak korlátozott lehet, mert a konszenzuális rendszer maga után vonja a szükségszerű különbségtételt a felek közötti intern és a harmadik személyek felé irányuló extern hatás között, ilyen értelemben pedig a felek közötti viszonylatban a tulajdon átszállását relativizálja; ellentétes a dologi jogok mindenkire kiterjedő abszolút hatályával, és a felek közötti valamint a külső joghatások szétválasztása dogmatikai szempontból is bonyolult.
A tradíciós rendszer ezzel szemben összességében - kompromisszumai ellenére - tisztább helyzetet teremt, ahol kevesebb kivételt kell alkotni, mint a konszenzuális rendszerben, és további előnye, hogy egységesen alkalmazható (nem kell a felek közötti és a külső hatásokat elválasztani). A tradíciós rendszer mellett szóló érv lehet a tradíció által nyújtott - bár kétségkívül nem döntő mértékű - forgalombiztonság, a kárveszély és a tulajdon összekapcsolása, valamint az, hogy nemcsak szerződéses, hanem más alapon is keletkezhet kötelezettség tulajdon átruházására, így például jogalap nélküli gazdagodás vagy természetben való kártérítés címén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
