A mezőgazdaságban a kedvezőtlen adottság, a lényeget tekintve a föld és a rajta, belőle (részben vagy egészen) megélni kényszerülők közötti optimálistól eltérő, a föld eltartó képességét meghaladó arányt jelenti.
A föld és a belőle megélni kényszerülők kedvezőtlen arányát okozhatta (okozhatja) a föld kedvezőtlen fekvése, minősége, belvízre hajlamossága, illetve közgazdasági viszonyai (piactól való távolsága, infrastruktúra hiánya stb.).
Történelmileg általában a mezőgazdaságba beszoruló, elvándorolni valamilyen okból képtelen, az adott technikai szint mellett, a föld eltartóképessége által indokoltnál nagyobb népesség (amelynek egészségtelen területi összetételére döntő hatással volt hazánkban az, hogy a mezőgazdasági munkaerő csökkenése az utóbbi 50 esztendőben nem szerves fejlődés hatására ment végbe, ehhez járult továbbá a 90-es években a korábbi mezőgazdasági nagyüzemek, az ipari és a szolgáltató ágazatok nagyarányú munkahely megszüntetése), azután a mezőgazdaság hátrányos helyzete folytán egyéb hátrányok kialakulását is generálta. (Ezért nem véletlen, hogy a kedvezőtlen adottságú területek mezőgazdasága társadalmilag tipikusan az európai és a nagy népsűrűségű ázsiai területek problémája, általában nem okoz komolyabb gondokat azokon a területeken, ahol a nagy szabad földterületek lehetővé tették a bevándorlóknak a föld eltartóképességével arányos eloszlását. Kanada, USA, Ausztrália.) Pl. az alacsony életnívó alacsony fogyasztáshoz, elmaradott iskolázottsági, képzettségi színvonalhoz, az ipar és a szolgáltatások hiányához, a fejletlen kereskedelmi viszonyokhoz, mindez a közlekedési és infrastrukturális fejlesztések háttérbe szorulásához vezetett. (A hátrányos helyzetű területek egy részén ezekhez társult az országhatárok megváltoztatása, ami egyes térségeket elszakított korábbi felvevő piacaitól, központjaitól.) Az eredmény az ilyen területek halmozottan hátrányos helyzete.
A kedvezőtlen mezőgazdasági adottság nem csupán a múltban, de napjainkban is az előzőekben vázolt negatív hatások állandó kiváltó oka. Megszüntetése (mérséklése) ezért nem csak a mezőgazdaság és az ott élő nép érdeke, hanem az egész nemzetgazdaság egészséges fejlődésének elengedhetetlen feltétele is.
A kedvezőtlen adottságú területeken folyó mezőgazdasági termelés az egész mezőgazdasági tevékenység hatékonyságát lerontja. Mivel a föld adottságaihoz képest szuboptimális munkaerő és egyéb termelőeszköz felhasználás az átlagos mezőgazdasági ráfordítások hatékonyságánál alacsonyabb. Az itt folyó termelés megszüntetése önmagában véve az egész mezőgazdasági termelés hatékonyságát emelné, az itt felhasznált munka és termelőeszköz átcsoportosítása pedig a jobb adottságú területekre, további jelentékeny hatékonyság javulással járhatna.
Miközben az egész mezőgazdasági termelés hatékonyságát a kedvezőtlen adottságú területeken folyó termelés csökkenti, egyáltalán nem biztos, hogy a szuboptimális munka és termelőeszköz felhasználás a mezőgazdasági árakban elismert termelési költségeket is megközelítően azonos arányban emeli. Ezt nem csupán a piac ármeghatározó szerepe gátolhatja, hanem az is, hogy az említett területeken a ráfordított munka és termelőeszköz felhasználástól elvárt eredmény is eltérhet a jobb adottságú területeken elvárttól. A történelmileg kialakult alacsonyabb életnívó, az önellátását szolgáló termelés nagy aránya, a munkaerő felhasználás alternatív lehetőségeinek hiánya, a föld, mint egyetlen megélhetési forrás, alacsonyabb (igen gyakran a szakképzetlen bérmunkában fizetett béreknél is alacsonyabb) jövedelem igénnyel jár együtt. (A regionális válságkörzetekben az egy főre jutó bruttó jövedelem negatív érték, vagy 20%-kal alacsonyabb az országos átlagnál. Fehér A. - Dorgai L.: A vidék eltartó képességének stabilizálása, regionális összefüggései. MTA Agrártudományok Osztálya. Budapest, 1998. 34. oldal) Ezen kívül még az eszközfelhasználástól elvárt megtérülés is alárendelődhet a foglalkoztatási (megélhetési) kényszernek. A földjáradékigény a termelés jövedelmi kritériumaként fel sem merül. (A kisterületű, rossz minőségű és fekvésű földeket gyakran bérbeadni sem sikerül.)
Egy kisparaszti mezőgazdaság, kedvezőtlen adottságok között tehát mindenképpen rontja a hatékonyságot, de egyáltalán nem biztos, hogy ezzel arányosan emeli a mezőgazdasági árakban feltétlen elismerést követelő költségeket. A marginális ráfordítás egyben nem válik marginális költséggé.
Amennyiben ez így van, annak kettős hatása lehet:
a) tartósítja az alacsony életnívót és elmaradottságot a kedvezőtlen területeken,
b) mivel nem jár egy az egyben ármeghatározó költségemelkedéssel, rontja a jobb adottságú területeken folyó termelés jövedelemesélyeit.
Ez legközvetlenebbül úgy is megjelenik, hogy a kedvezőtlen területeken - kevés földön gazdálkodók - termelők több okból rákényszerülnek az átlagosnál alacsonyabb ár melletti értékesítésre is.
Következmény: a jobb területeken is lelassul a hatékonyság növelést szolgáló fejlesztés. A szakosodás hiánya, az önellátási célú termelés a jó adottságok között gazdálkodók számára a termelés ésszerű szakosodása, a gazdaságosan üzemelő termelési struktúra alakulása.
A kedvezőtlen adottságú területeken a lakosság elöregedése figyelhető meg, ami önmagában is visszafogja az agrártermelés szerkezeti változását. A mezőgazdaság mint kiegészítő jövedelemforrás, együtt jár a kis földparcellákhoz való ragaszkodással, ezért fékezi az ésszerű gazdasági méretek kialakulását is.
A kedvezőtlen adottságú területeken a szakosodás hiánya, az önellátási célú termelés, a jó adottságok között gazdálkodók számára egyébként lehetséges piac leszűkülését is jelenti. Akadályozott a termelés ésszerű szakosodása, a gazdaságosan üzemelő termelési struktúra alakulása.
Nem szorul tehát bővebb indokolásra az, hogy a kedvezőtlen adottságú területek gondjainak megoldása az egész mezőgazdaság hatékony fejlődésének egyik kulcskérdése.
A kedvezőtlen adottságú területeken folyó mezőgazdasági termelés az egész nemzetgazdaság hatékonyságát lerontja.
Első megközelítésre úgy tűnhet, hogy az előzőekben vázolt mezőgazdaságon belüli gondokból a nemzetgazdaság egyéb területein bizonyos előnyök származhatnak. Az alacsonyabb mezőgazdasági árakból következően alacsonyabb lehet a munkabérköltség, ami kedvezően érinti az ipar versenyképességét. Az alacsonyan tartott mezőgazdasági árszínvonal előnyös az exportnál és az élelmiszeriparnál.
Az önellátást szolgáló mezőgazdasági termelés széles köre úgy tűnhet, enyhíti a munkanélküliség, a szociálpolitika állami terheit és javítja a termőföld kihasználás mutatóit. A kedvezőtlen mezőgazdasági területeken is megtart egy bizonyos népességi szintet, az átlagosnál alacsonyabb munkabérek mellett is biztosít munkaerőt stb.
Azonban az említett "előnyök" csak látszólagosak. Egy adott nemzetgazdaságon (országon) belül az egyes területek és az egyes gazdasági ágazatok közötti jelentős jövedelmi (életszínvonalbeli, kereseti) eltérések tartós megléte súlyos gazdasági és társadalmi feszültségekhez vezet, amelyek szétzilálhatják a társadalmat és az egész gazdasági rendet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
