A Horváth M. Tamás szerkesztésében múlt évben publikált Külön utak című tanulmánykötet egy hosszú kutatómunka harmadik állomása, amelyben azt vizsgálja meg a 15 fős kutatógárda 14 tanulmánya, hogy miként és milyen rendszerekben szervezik meg a közszolgáltatásokat a különböző - elsősorban Európai Uniós és OECD országokban, valamint hogy milyen uniós politikák kapcsolódnak ezekhez és végül, hogy a hazai viszonyok között milyen empirikus lecsapódásai vannak e modelleknek.[1] A közszolgáltatások megszervezésének rendszere ugyan külön utakon fut az egyes államokban és különböző az egyes főbb ágazatokban, azonban mégis vannak jellemző modellek, amelyeket érdemesnek tartott számba venni az illusztris szerzőgárda. A témák sokszínűségét tükrözi a szerzők által alkalmazott módszerek sokszínűsége is, illetve a megírás formai és tartalmi színvonala - az ilyen tanulmánykötetekre általában jellemzőktől eltérően - viszonylag egységes, kevésbé szóródik, igen kitűnő.
1. A három fő egységre tagolódó kötet első része a hálózatos szolgáltatások egyes nagyrendszereit (víz-, energiaellátás), az alapvető humán ellátásokat (szociális, köz- és felsőoktatási szolgáltatások) tekinti át.
Elmondható, hogy a 80-as évek elejéig az adóbevételekből az államnak kellet biztosítani ezeket. Ekkor egy eredményességi és hasznossági paradigmaváltást követően az állam szerepvállalása két területen is jelentősen szűkült: - a közszolgáltatások ellátásába bevonták a magánszektort is, - illetve a finanszírozás terén növelték a szolgáltatásokat közvetlenül igénybevevők kontribúcióját. Az ezredforduló táján azonban újabb váltás következett be, mivel a privatizáció és a szolgáltatások kiszervezése/kiszerződése nem hozott egyértelműen pozitív eredményeket, sőt komoly vita bontakozott ki ezekről. 2005 után a szolgáltatások tekintetében a szakemberek a legfontosabbnak már azt tartották, hogy érvényesüljön a méltányosság elve és biztosítsák a szolgáltatások és a szolgáltatók technikai és pénzügyi fenntarthatóságát. Ehhez pedig szükség volt egy adekvát ösztönzési rendszerre, valamint egy elszámoltathatósági rendszer kialakítására. Ugyan a közszolgáltatások fent említett szegmensei működésének különböző modelljei alakultak ki a vizsgált országokban, ám a szektorok hatékonyságát alapvetően nem ezek határozzák meg, hanem a modelleken belüli szabályozási és intézményi megoldások: az ösztönzési mechanizmusok, a szereplők ellenőrizhetősége, elszámoltathatósága és a kiszámítható jogi háttér.
A kötet első részében öt tanulmány mutatja be a hálózatos szolgáltatásokat. A víz- és csatornaszolgáltatás kapcsán a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a víz nemcsak gazdasági jószág, hanem az egészséges élet egyik legfontosabb feltétele, amelynek biztosítása alapvető emberi jog. Az Unión belül több országban is megfigyelhető egyfajta koncentrációs folyamat a szolgáltatások területi megszervezésében: ez vagy a regionalizáció formáját ölti, vagy a szolgáltatók együttműködésének ösztönzésében nyilvánul meg, vagy egy erős központi regulációs ügynökség felállítása jellemzi azt. Az energiaszektorban az EU fogyasztóvédő versenypiaci modellt alakított ki az egységes energiapiac megteremtése érdekében, de a kívánt egységes rendszer még nem alakult ki. Az ellátási terület a szolgáltatást szervező szervezettől függ. Ha az a kormányzat, akkor a közigazgatási egységekhez igazodik az ellátási terület. Ha a közszolgáltató szabadon szervezheti meg a fogyasztói közösséget, akkor még akár több tagállamot is összekapcsolhatnak. Az EU ezt a szervezési formát preferálja.
A közoktatás-szervezés terén két modell működik Európában: amíg az országok többsége a skandináv országokra jellemző decentralizált feladattelepítési gyakorlatot követi - ám még ezekben az államokban is az igazgatási rendszer és a szakmai irányítás meglehetősen sokszínű -, addig a dél-európai, mediterrán országok a francia központosított rendszert vették át. A különböző modellek azonban hasonló problémákkal szembesülnek - a csökkenő tanulólétszám, a költségvetési megszorítás, a gazdasági válság által támasztott új kihívások mindenütt új megoldásokat igényelnek. Ezért a központosított rendszerek a helyi szintet erősítő megoldások felé, míg a decentralizált modellek a központi szint befolyását erősítő megoldások irányába mozdultak el.
- 449/450 -
Az EU egyes országaiban a szociális szolgáltatások működési rendszerei több jóléti modellbe sorolhatók, bár az Európai Szociális Charta sokat egységesített az eltérő szabályozásokon. Alapvetően két fő modell működik mégis: a centralizált és a decentralizált. A szolgáltatások nagyjából minden országban azonos kört ölelnek fel, ám a jogosultság és a finanszírozás meghatározása, illetve az ellátás súlya országonként eltérő. A helyi-területi önkormányzatok csupán mint a szolgáltatások nyújtására közjogilag kötelezett aktorok jelennek meg, ám nem vesznek részt sem a finanszírozási, sem az irányítási folyamatokban. A humán szolgáltatásokban (közoktatás, egészségügy, szociális ellátás) alkalmazottak foglalkoztatási viszonyainak modelljei terén két fő kategória különböztethető meg: a köztisztviselői/közjogi alkalmazás, illetve a közalkalmazotti (a közjogi mellett munkajogi jellegű) szabályozás. Az egészségügyi és a szociális szektorban kiemelt probléma a mobilitás, a keletről nyugatra tartó munkaerő vándorlás Európán belül.
2. Külön tanulmányok foglalkoznak a kötet második részében az Európai Unió kapcsolódó politikáiban bekövetkezett változásokkal, az ezredfordulóig szárnyaló liberalizáció korszakához képest. Rendkívül érdekes az egyetemek szerepének változását bemutató tanulmány, amelyből kiderül az olvasó számára, hogy a klasszikus oktatási és kutatási feladatok mellett manapság már "vállalkozói" és "szolgáltató" szerepeket is be kell töltenie a felsőoktatási intézményeknek. Mindezeket természetesen a "tudás alapú gazdaság", vagy "tudás alapú társadalom" viszonyai között. A "munka alapú társadalom és gazdaság" koncepciója viszont az ún. duális képzés bevezetését sürgeti - tehetjük hozzá az utóbbi három év hazai tapasztalatai alapján. Megtudhatjuk azt is a tanulmányból, hogy a kisebb egyetemi autonómiát biztosító országokban az állam határozza meg az egyetemek innovációs szerepét és közpolitikai misszióját, míg az "alulról jövő" innovációs átalakulás sokkal inkább a perifériális helyzetű egyetemekre jellemző, s az ebből a helyzetből való kitörés eszközéül szolgálhat ez a szerepváltás. Szintén ebből a részből derül ki az olvasó számára, hogy az uniós jog nem favorizálja ugyan kizárólagos jelleggel a közszolgáltatások versenypiaci ellátásának modelljét, ám ugyanakkor csak komoly megszorítások mellett és nyomós közérdek fennállása esetén engedi meg az állami beavatkozást.
A közszolgáltatásokkal kapcsolatos uniós politikában az Altmark Trans-ügy kapcsán következett be fordulat. Az Európai Unió Bírósága precedens erejű döntést hozott 2003-ban ebben az ügyben, ami később egy az egyben beépült az uniós joganyagba, így a közbeszerzési szabályok jelentősen megváltoztak. Míg korábban, a 90-es évek folyamán kötelező volt a versenyeztetés, addig 2004-et követően az új irányelv a 100%-ban az állam és az önkormányzat tulajdonában álló társaságok esetén kivételt ad a versenyeztetés alól. Ez a magyar jogrendszerbe is implementálásra került, ám oly módon, hogy az utóbbi négy évben a közbeszerzések során a magyar gyakorlat immár az állami felhatalmazást tekinti főszabályszerűnek, míg a versenyeztetést kivételnek. A nagyvárosi térségeken belüli területi együttműködés Magyarországon soha nem kapott kiemelt figyelmet, ám a kötetet olvasó itt néhány európai város példáján keresztül árnyalt képet kaphat a funkcionális városi térség működésének és szerveződésének problémáiról és lehetőségeiről, elsősorban a kormányzás térbeli-területi szintjeire és eszközrendszerére koncentrálva. A továbbiakban pedig szó esik még ebben a részben az energiaszektorban alkalmazott adópolitikai szabályozás eszközeiről is, illetve arról, hogy ez az adópolitikai szabályozás miként befolyásolja a területi közszolgáltatások ellátását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
