A cikk a jóhírnév-sérelem tényállás fontosabb elemei köré csoportosítva ismertet elutasító ítéleteket, szemléltetve ezzel a bírói gyakorlat alakulását.
[1] Ennek az írásnak a fókuszában a jóhírnévsértésre alapított, jogerősen elutasított sérelemdíj-követelések állnak, főleg mert ez a "sláger"-tényállás. No, nem a megítélt összegek nagysága, hanem az esetek száma miatt. A sérelemdíj-komplexumon belül a keresetek túlnyomó részének alapja a jóhírnév sérelme, talán mert a perindítást nem elsősorban az anyagi kompenzáció, sokkal inkább a sértett ego motiválja.
[2] A köznapi gondolkodásban és szóhasználatban, de gyakran keresetekben is a jóhírnév, a becsület és az emberi méltóság sérelme egymás szinonimájaként jelenik meg, noha eltérő jogkövetkezményekkel járó, eltérő tartalmú fogalmakról van szó. A legfőbb különbség az, hogy míg a jóhírnévsérelem mindig valamilyen sértő tényállításon alapul, addig a becsület és az emberi méltóság sérelmének lényege valamilyen bántó vélemény, értékítélet, ami azonban e fejtegetéseknek nem tárgya.
Ha tehát valaki bántó véleménynyilvánítás miatt jóhírnévsérelem jogcímén perel, a bíróság rossz perlés miatt jó eséllyel el fogja utasítani a keresetet (Győri Ítélőtábla Pf.I.20.016/2019).
[3] A jóhírnévsérelem miatti sérelemdíj-követelés esetén az első megválaszolandó kérdés tehát az, hogy tényállításról vagy véleményről van-e szó. Fontos hangsúlyozni, hogy a kérdést nem egyedül, sőt nem is elsősorban az inkriminált kijelentésben használt kifejezések általánosan elfogadott jelentése dönti el, még csak nem is azok nyelvi formája. A bíróságnak a kifejezés teljes szövegkörnyezetét és megtételének körülményeit is vizsgálnia kell (PK12).
[4] A lehetséges állítások, vélemények és a konkrét körülmények oly sokfélék, hogy a tájékozódást megkönnyítő kategóriákba foglalásuk aligha lehetséges. A gyakorló jogászok dolgát legfeljebb annyiban könnyíthetjük meg, hogy ismertetünk néhány jellemző ítéletet, amelyek alapján megkísérelhetik feltárni a hasonlóságokat és különbözőségeket a saját ügyükhöz képest, és így következtetéseket levonni a várható ítélet tartalmára.
[5] A 32.Pf.20.230/2018. sz. ügyben a Fővárosi Ítélőtábla azt fejtette ki, hogy a cikksorozat, amely a magyar igazságszolgáltatás gyenge pontjait kívánta megvilágítani, és példaképpen egy gazdasági társaság német tagok általi alapításának gyanús körülményeit mutatta be, nem tényállításnak, hanem véleménynek minősül, amely már csak a közügyjellegre és a sajtószabadság elvére tekintettel sem minősülhet jóhírnévsértőnek.
[6] Miután az egyetem kancellárja az egyetem zártláncú hálózatán közvetített interjújában dehonesztáló megjegyzéseket tett diáklányokra, őt az alperes szexista tahónak nevezte. A Fővárosi Ítélőtábla szerint itt nem tényállításról, hanem véleményről van szó, amelynek igazságtartalma közömbös (Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.806/2020).
[7] A felperes és az alperesi alapítvány között jogvita alakult ki egy, az alapítvány kiadásában megjelent könyvben szereplő vers szerzői joga tekintetében. A vitában az alperes alantas szándékokkal vádolta meg felperest, de a bíróság ezt nem sértő véleménynyilvánításnak tekintette és a keresetet elutasította (Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.806/2020).
[8] A Fővárosi Ítélőtábla azt a kijelentést, hogy a felperes a községben személyesen irányíthatta a választási csalást, a szóhasználatból következően véleménynek tekintette, amelynek - közügyről és közszereplőről lévén szó - nem volt jóhírnévsértő jellege (Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.331/2021).
[8] A bíróság az alperes által közzétett a felperes polgármester és az alpolgármester közötti intim kapcsolatra félreérthetetlenül utaló grafikát, amely hátrányosan befolyásolhatta a közügyek intézését, nem tényállításnak, hanem közügyben nyilvánított véleménynek tekintette és a jóhírnévsérelem miatti keresetet elutasította (Győri Ítélőtábla Pfv.IV.20.090/2021).
[9] A felperes országgyűlési képviselő az alperes polgármestert tette felelőssé azért, hogy késedelme miatt a városnak jelentős összegű állami támogatást kellett visszafizetnie. Válaszában az alperes élősködő pojácának nevezte a felperest, aki a COVID kapcsán többszáz millió forint kárt okozott a városnak. A bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a sérelmezett kijelentések közügyre és közszereplőre vonatkoztak, a szövegösszefüggésből is kitűnően megengedett véleménynyilvánításnak tekintendők (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.378/2020).
[10] Az az alperesi állítás, amely szerint felperes "hamis tanúkat állított", a szövegösszefüggés alapján (PK.12.) nem tényállításnak, hanem véleménynek minősítendő, különös tekintettel arra, hogy a kijelentés szűk körben és nyilvánvalóan nem a nyilvánosságnak szántan hangzott el (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.301/2020).
[11] A bíróság véleménynyilvánításnak tekintette az alperes önkormányzati testületi ülésen tett kijelentését, amely szerint a választást követően előkerült iratok a Kubatov-listák működését és a választási csalást igazolják, mert ez nem tényállításnak, hanem a tényekből levont, közügyet érintő következtetésnek minősül, tehát nem jóhírnévsértő (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.124/2021).
[12] A munkavállalók érdekképviseletét ellátó két rivális szakszervezet közötti vitában, amelyben az egyik szakszervezet a másikról azt állította, hogy az nem képviseli a munkavállalók érdekeit, a kijelentés közügyet érintő véleménynyilvánításnak minősült (Debreceni Ítélőtábla Gf.I.30.057/2021).
[13] A választási kampányban az egyik jelöltre tett dehonesztáló megjegyzések - tekintettel az ügy közügy jellegére és az érintett személy közszereplői minőségére - nem tényállításként, hanem véleményként értékelendőek (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.350/2020).
[14] Az a kijelentés, hogy bizonyos támogatások visszavonása a felperes bosszúja volt, nem tényállítás, hanem a tényekből levont véleménynek minősülő következtetés (Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.133/2022).
[15] A felsorolt ítéletek azt mutatják, hogy a bíróság elsősorban a közügyet vagy közszereplőt érintő ügyekben hajlamos a közönség számára tényállításnak tűnő kijelentések esetén is azokat véleménynyilvánításnak tekinteni, mert a véleményszabadság, különösen ha közügyet vagy közszereplőt érint, kiemelt alkotmányos védelemben részesülő alapjog, amelynek érvényesülését nem lenne helyes sérelemdíjjal szankcionálni.
[16] A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja, azonban e nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. Nem minősül közügynek a közéleti szereplő magán vagy családi életével kapcsolatos tevékenység, illetve adat.
[17] E joggyakorlat szempontjából eminens jelentősége van a közügy és a közszereplő fogalmak tartalmának. A közügynek nincs normatív definíciója, de a bíróság igyekszik e fogalmat minél szélesebben értelmezni. Lényegében ide tartozik minden, a nagyobb vagy akár kisebb közönség érdeklődésére számot tartó ügy, ideértve a közéleti vita tárgyát képező bármely ügyet (3145/2018. (V. 7.) AB határozat).
[18] Közügynek minősítette a Pécsi Ítélőtábla határozata azt, hogy az alperesi lap a felperes polgármestert nem demokratának minősítette (Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.020/2021), mint ahogy az "Igazi magyar kamuegyetem" c. internetes közlést sem tekintette a bíróság jóhírnév-sértőnek az egyetemi ügyek közügy jellegére tekintettel (Kúria Pfv.IV.21.288/2019). Hasonló az elutasító ítélet indokolása abban az ügyben is, amelyben a felperes a közbeszerzési eljárás gyanúsnak minősítését sérelmezte (Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.003/2021).
[19] Közügynek minősítette a Fővárosi Ítélőtába a pornóiparral kapcsolatos véleménynyilvánításokat is (Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.243/2022).
[20] A közszereplő fogalmát is tágan értelmezi a bírói gyakorlat. Eszerint nemcsak a politikusok és "celebek" tekinthetők közszereplőnek, de ilyen pl. a társasházi közös képviselő is (Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.016/2018), és általában mindenki, aki közfigyelemre tart igényt. A Ptk. egyébként megelégszik annak rögzítésével, hogy nem minősül közügynek a közéleti szereplő magán vagy családi életével kapcsolatos tevékenység, illetve adat. (Ptk. 2:44. § (3) bek.)
E szabály helyessége vitatható. Nem biztos, hogy nem közügy például a vezető politikus egészségi állapota vagy összeférhetetlennek nem minősülő üzleti tevékenysége, vagyoni helyzete.
[21] A Debreceni Ítélőtábla azt állapította meg, hogy az alperesi közlés, amely szerint "ma ..........-nek továbbra is olyan elvbarátai vannak, akik migránsokat telepítenének az a..........-i üres lakásokba", nem jogsértő, mert "a közszereplő politikus politikai ...................., egy-egy kardinális közügyben elfoglalt valós vagy feltételezett véleményére vonatkozó közvetlen vagy közvetett közlés az érintett politikus jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát nem sérti, az a Ptk. 2:44. § alapján a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok fokozott védelme érdekében a közéleti szereplő politikus tűrési határai közé esik.
[22] Valójában a közügyek kiemelten kezelésének elvét erősíti a hatósági vagy bírósági eljárásban tett nyilatkozat (feljelentés, tanúvallomás, perindítás) jogi értékelése is. A szemlélet lényege az, hogy az ilyen kijelentések még valótlanságuk esetén sem tekinthetők jóhírnévsértőnek, kivéve, ha az inkriminált szóhasználat nem magával az üggyel függ össze vagy egyébként indokolatlan mértékben lealacsonyító, bántó, megalázó (Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.875/2017, Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.288/2018, Fővárosi Ítélőtábla Pfv.IV.20.910/2016, Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.663/2018).
[23] Hasonlóan nem jóhírnévsértő a hatóság, bíróság utóbb jogsértőnek minősülő aktusa, határozata, ítélete sem (Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.232/2018).
[24] A Debreceni Ítélőtábla ítéletében kifejtette, hogy a tárgyszerűen és nem sértően megfogalmazott feljelentés nem sért személyiségi jogot (még valótlansága esetén sem - BP) (Debreceni Ítélőtábla 17.Pf.20.875/2017).
[25] Nem valósít meg jóhírnév-sértést a valós tényeken alapuló hibás következtetés.
[26] A valós tények hamis színben való feltüntetése akkor állapítható meg, ha a közlő személy arra törekszik, hogy közleménye formailag véleménynyilvánítást kíván megjelentetni, azonban a sejtetéseknek, a vélt összefüggésre utalásnak az az eredménye, hogy a közlemény egészéből tényállításokra lehet következtetni.
[27] A hamis tényállítással azonos jogi megítélés alá esik a valós tények hamis színben való feltüntetése (a köznapi szóhasználatban: csúsztatás). A Fővárosi Ítélőtábla definíciója szerint a valós tény hamis színben való feltüntetése akkor állapítható meg, ha pl. az alperes valamilyen tény elhallgatásával, valós tények önkényes csoportosításával közvetít a valóságnak nem megfelelő képet. Gyakrabban előforduló formája ennek pl. az, ha a felperesről azt közlik, hogy ellene büntetőeljárás indult, de nem teszik hozzá, hogy az eljárás a bűnösszeg megállapítása nélkül fejeződött be (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.964/2017).
[28] Egy másik ítéletben adott definíció szerint a valós tények hamis színben való feltüntetése akkor állapítható meg, ha a közlemény formailag véleménynyilvánítást kíván megjelentetni, azonban a sejtetéseknek, a vélt összefüggésre utalásnak az az eredménye, hogy a közlemény egészéből tényállításra lehet következtetni (Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.876/2021).
[29] A Győri Ítélőtábla elutasította a felperes jóhírnév sérelmére alapított keresetét, mert álláspontja szerint azzal, hogy az alperes a gyermek elvitele alkalmával hangosan segítségért kiáltott, hamisan azt a látszatot keltve, mintha a felperes törvénysértő módon szeretne a gyermekkel távozni, a kialakult konfliktushelyzetre, a felek közötti vitára figyelemmel nem értékelhető a jóhírnév sérelmeként. A sértő jelleg akkor állapítható meg, ha a kereset tárgyává tett magatartás objektív sértő tartalommal bír vagy igazolható, hogy hátránnyal járt a sérelmet szenvedett személy számára. (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.157/2020)
[30] A hamis állításnak, illetve a valóság eltorzításának sértőnek kell lennie ahhoz, hogy sérelemdíjat alapozzon meg. Az állítás sértő jellegének megállapítása a bíróság dolga (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.291/2018). A felperes sértettségérzete nem alapozza meg a személyiségi jogi jogsértés megállapítását - szögezte le a Fővárosi Ítélőtábla (Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.260/2022) utalva a PK.14. sz. kollégiumi állásfoglalásra. Ugyanezt az elvet szögezi le a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.064/2021. sz. ítélete.
[31] Nem tulajdonított a Fővárosi Ítélőtábla pl. sértő jelleget annak, hogy az alperes a felperes off-shore tevékenységére utalt (Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.173/2018), mint ahogy annak sem, hogy a felperes szerepel a WADA ellenőrzési listáján (Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.21.368/2017), vagy hogy a felperesnek vagyona van (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.424/2017).
[32] Általános jelleggel szögezi le a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a mindennapi élettel, életkockázatokkal együtt járó, kisebb kellemetlenségek, bagatell károk, az egyén önmegvalósítása elé gördülő kisebb akadályok az egyén személyiségének lényeges tartalmába való beavatkozásként nem értékelhetők (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.855/2020).
[33] Az elutasítások külön csoportját képezik azok az esetek, amikor a bíróság nem találja bizonyítottnak a tényleges hátrányt vagy megállapítja ugyan a sértő jelleget, de azt nem létezőnek vagy olyan csekélynek értékeli, ami nem indokolja sérelemdíj megítélését. Az első esetre példa a Fővárosi Ítélőtábla ítélete, amelyben azt szögezte le, hogy hírnévrontást csak az olyan valótlan közlés eredményez, amely az érintett társadalmi megítélését, közmegbecsülését hátrányosan befolyásolja. A felperes a személyiségi jogsértés eredményeként bekövetkezett olyan konkrét, tényleges nemvagyoni hátrányt, immateriális sérelmet nem jelölt meg, amely nemvagyoni kompenzációt igényelne (Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.214/2022).
[34] A jóhírnévsérelem megállapításának feltétele, hogy a tényállítás valótlan legyen. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a közlő jóhiszeműsége esetén még a valótlan tényállítások sem feltétlenül jóhírnévsértőek (7/2014. (III.7.), 13/2014. (IV. 18.), 3145/2018. (V. 7.) AB határozat)
[35] Annak - akár valótlan - állítása, hogy valamely szervezet jogszabályba nem ütköző tevékenységként jogszolgáltatást nyújt egy, a magyar társadalmat megosztó társadalmi csoport - az illegális bevándorlók - részére, a bíróság megítélése szerint sértő tartalommal, jelentéssel nem bír. A jogszolgálat nyújtásához mint szervezeti cselekvéshez a közbeszédben nem tapad negatív tartalom. Az illegális bevándorlóknak való jogszolgálat nyújtása mint speciális tevékenység a társadalom bizonyos tagjaiból válthat ki ellenérzést, ugyanakkor jelentős értékteremtő és támogatott cselekvésként is megjelenik a társadalom előtt (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.242/2022).
[36] A Fővárosi Ítélőtábla ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes azzal, hogy a felperes ellen indult végrehajtási eljárásról szóló értesítést a mások számára is hozzáférhető társasházi postaládába helyezte el, és emiatt az ügyről két személy tudomást szerzett, a felperesre nézve olyan csekély mértékű hátrányt jelent, hogy amellett a sérelemdíj intézményének sem kompenzáló, sem preventív céllal történő alkalmazása nem szükséges (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.425/2016).
[37] A felperes és az edzőtermet üzemeltető alperes között kialakult konfliktus miatt az alperes a felperest az edzőteremből kitiltotta, amit a felperes személyiségi jogsérelemként élt meg. A Fővárosi Ítélőtábla azonban elutasította a sérelemdíjigényt arra hivatkozással, hogy a mindennapi élettel, életkockázatokkal együtt járó kisebb kellemetlenségek, bagatell károk, az egyén önmegvalósítása elé gördülő kisebb akadályok az egyén személyiségének lényeges tartalmába való beavatkozásként nem értékelhetőek, így személyiségi jogvédelmet nem igényelnek (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.855/2020).
[38] Aki pert indít, - többnyire - meg is akarja azt nyerni. Ezért ha valaki jóhírnév sérelem miatt kíván sérelemdíj követelést támasztani, jól teszi, ha a pernyerés esélyének megbecsülése végett elvégez egy tesztet, amelynek fázisai a következők: ha beigazolódik, hogy tényállításról van szó, vizsgálni kell, hogy az nem igaz -e. Az igaz tényállítás esetén jóhírnévsértés miatt sérelemdíj nem jár. Ha a tényállítás hamis, választ kell adni arra a kérdésre, hogy sértő -e. Ebben a körben vizsgálni kell, hogy a hamis tényállítás közügyet, illetve közszereplőt érint-e, azaz fokozott tűrési kötelezettséggel jár-e. Végül vizsgálni kell, hogy a sérelmes közlés egyáltalán okozott-e joghátrányt, illetve hogy a joghátrány nem minősül-e olyan csekélynek, ami indokolatlanná teszi a sérelemdíj-szankció alkalmazását. ■
Visszaugrás
