Immáron harmadik kiadását éli meg a Regensburgi Egyetem neves eljárásjogi professzorának Strafprozessrecht című könyve, amely 2001-ben a müncheni C. H. Beck kiadó gondozásában a "Grundrisse des Rechts" sorozatban jelent meg.
A könyv első kiadásáról még 1995-ben olvashatott az érdeklődő közönség magyar nyelvű bemutatást, az azóta elhunyt Pusztai László tollából. A mű második kiadása 1997-ben látott napvilágot.
Azért is figyelemre méltó, hogy e kiadványnak sikerült gyökeret vernie a német büntető eljárásjogi tankönyvek piacán, mert közismert, sok kiadást megélt, szinte alapmunkának minősülő tankönyvekből nagy választék áll a német joghallgatók rendelkezésére.
1. Schroeder professzor más utat választott, mint a német büntető perjogot tárgyaló tankönyvek többsége. A könyv élén található bevezetésben csak a legszükségesebb alapfogalmakat tárgyalja, majd rövid történeti áttekintést ad. Ezt követően a büntetőeljárás folyamatának megfelelően dolgozza fel az anyagot és az eljárás alapfogalmait, alapintézményeit ott tárgyalja, ahol azok a büntetőeljárás folyamán először ténylegesen szerephez jutnak.
Jól észrevehető, hogy a tankönyv a legfontosabb eljárásjogi ismeretek közlésére, illetve könnyen érthetővé tételére koncentrál, magába foglalva a joggyakorlat által kimunkált legfontosabb ítéleteket és irodalmi álláspontokat is. A német büntetőeljárás kiváló professzorának inkább célja az eljárásjogi összefüggések megvilágítása, mint az ismeretek nagy tömegének strukturálatlan felsorolása. Ennek érdekében a könyv nagyobb hangsúlyt fektet a büntetőeljárásnak, mint folyamatnak a bemutatására, szemben a német büntetőeljárásban is kedvelt jogviszonyelmélettel, amely a büntetőeljárást inkább csak statikus mozzanataiban ragadja meg.
E célokat szem előtt tartva a tankönyv szerkezetén és struktúráján alapvető változások nem történtek, ugyanakkor a büntető eljárásjog fejlődése által kimunkált új jogintézmények e harmadik kiadásban egyértelműen megjelennek.
A 250 oldalt meghaladó mű három részre osztva taglalja a büntetőeljárás kérdéseit. Az első rész a "bevezetés" címet viselve a büntetőeljárás szerepét és jelentőségét mutatja be, a korábban már említett, a német büntető eljárásjogi tankönyvek kapcsán szokatlan "visszafogottsággal".
E bevezető rész újdonsága a büntető eljárásjog, valamint a "rendőrségi jog" viszonyának rövid tárgyalása. E két jogterület viszonyánál kiindulópontnak tekinti, hogy a büntető eljárásjog feladata a már elkövetett bűncselekmények üldözése, valamint emiatt "büntetés" kiszabása, ugyanakkor a rendőrségi jogszabályok feladata a még el nem követett bűncselekmények megelőzése, illetve megakadályozása. A feladatok világos elhatárolása ellenére is kérdés azonban a két jogterület közötti átfedés, hiszen egyrészt a büntetőeljárás alatt is alkalmazható olyan intézkedés, amelynek célja a további bűncselekmények elkövetésének megakadályozása (pl. előzetes letartóztatás, illetve a német büntetőeljárási kódex 132a. §-a szerinti előzetes foglalkozástól eltiltás), valamint a "rendőrségi jog" központi szerve, a rendőrség nyilvánvalóan a büntetőeljárás részét képező nyomozás fő szerve is.
Schroeder professzor szerint a büntető eljárásjog, valamint a "rendőrségi jog" kapcsolatának egyik legfőbb - ám rendszerint a jogirodalom által mellőzött -területe a rendőrség által a bűnmegelőzés során - a kizárólag a rendőrség tevékenységére vonatkozó jogszabályok alapján - megszerzett információk büntetőeljárás során történő értékelése.
2. A könyv második része a büntetőeljárás egyes szakaszait tekinti át, a korábbi kiadásokhoz képest koncepcionális változás nélkül (hiszen alapvető változások a büntetőeljárási kódexben sem következtek be). Ami újdonságnak tekinthető, az elsősorban az előző kiadások óta eltelt időben született felsőbírósági döntések bemutatása, illetőleg egyes - elsősorban a bizonyítási eljárás hatékonysága érdekében - újonnan kialakulni, meggyökeresedni látszó eljárási technikák felvázolása.
Ezek közül a recenzens - a teljesség igénye nélkül -a következőket találta érdeklődésre számot tartó gondolatoknak.
A bizonyítás sikere érdekében alkalmazható "kényszerintézkedések" tárában figyelemre méltó az ún. DNA analízis, vagy genetikai ujjlenyomat, amelynek alkalmazást a német eljárásjogi kódex 81e., illetve 81f. §-ainak rendelkezései teszik lehetővé. A mű írója ezzel kapcsolatban tényszerűen jegyzi meg, hogy bár a DNA analízis 99,986%-os valószínűséggel állapítja meg a személyazonosságot, a jelenlegi joggyakorlat nem fogadja el ezt kizárólagos bizonyítéknak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
