A bírói szerződésmódosítás története egészen a római korig nyúlik vissza, hiszen a Polgári Törvénykönyv 241. §-ban meghatározottak a clausula rebus sic stantibus modern változataként értelmezhetőek. Hazánkban az I. világháború utáni időkben a lehetetlenülés egyik fajtájában, a gazdasági vagy érdekbeli lehetetlenülésben "testesült meg", mely napjainkban a bírói szerződésmódosításban véglegesült. Kutatásom során nemcsak a gazdasági, munkajogi és közigazgatási perekben megjelenő kereseti követeléseket tekintettem át, hanem főként a polgári jogi keresetekre koncentráltam. Ennek során feltűnt a bérleti szerződésekre vonatkozó keresetekben mind elsődleges, mind másodlagos követelésként megjelenő hivatkozási túlsúly a Polgári Törvénykönyvnek erre a jogintézményére. Érdekesség, hogy régen "elődintézményét" a gazdasági lehetetlenülést főként a fuvarozási és áruszállítási szerződések körében alkalmazták. Ez természetesen rendkívül szigorú szabályok között valósult meg, mely ma is fennáll. Tanulmányomban a bírói szerződésmódosítás pontosan körülhatárolt és fokozott bíróság általi mérlegelés után megvalósuló alkalmazási körét mutatom be a közelmúlt bírói joggyakorlatán keresztül.
A Bács-Kiskun Megyei Bíróság Kecskeméten 2008. január 17-én hozott ítéletet a 7. G. 40. 021/2006/43. számú ügyben. A bíróság szerződés megtámadása perben elutasította a felperes keresetét.
Az ügyben alperes mint eladó, a felperes mint vevő 2005. április 4. napján egy 1600 ha nagyságú és egy 3300 ha nagyságú vadászkerület egész területére vonatkozó teljes vadászati lehetőségre kötöttek bérvadászati szerződést. A szerződés a 2005-2006. évi vadászati idényre meghatározott időpontig 2006. február 28. szólt.
A szerződés azonban az előrelátható vadkár összegét nem tartalmazta. A szerződés megkötése előtt a felperes tájékoztatást kért az alperestől a korábbi években felmerült károk összegéről, aki őt úgy tájékoztatta, hogy ezek körülbelül 3-3,5 millió forintot tettek ki. Ilyen tájékoztatás alapján a felperes álláspontom szerint joggal olyan gazdasági döntést hozott, hogy a bérvadászok felé nem fogja a vadkár összegét továbbhárítani.
A szerződés hatályba lépésétől kezdődően a felperes a bérvadászokkal megkezdte a vadászatot. 2005 szeptemberétől megkezdődött a területen a vadkárbecslés, amelyet az alperes a felperessel kötött szerződésre figyelemmel a felperes felé továbbszámlázott. A 2005. évben keletkezett vadkár összege azonban a vártnál jóval magasabb, 11 271 236 forint volt. A felperes a számlák beérkezése után részben teljesítette ugyan a fizetési kötelezettségeit, majd az alperes által 2005. szeptember 30. napján kibocsátott 7 187 100 forint végösszegű vadkár számla kézhezvételét követően számlaegyeztetést kezdeményezett alperessel. A felperes képviseletében eljárt ügyvezető 2005. október 10. napján tartott számlaegyeztetésen hivatkozott arra, hogy a vadkár mértékében az alperes megtévesztette őt. Az alperes a fizetési kötelezettség megszegésére tekintettel a bérvadászati szerződést azonnali hatállyal felmondta 2005. december 12. napján. A felperes keresetében elsősorban annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felperest a szerződés lényeges körülményeire vonatkozóan megtévesztette, ezért érvénytelen az a felperesi jognyilatkozat, hogy a 2005. évben keletkezett teljes vadkárt megfizeti.
Másodlagos kereseti kérelme a Ptk. 241. §-a szerint a szerződés bíróság által történő módosítására irányult, melyben kérte, hogy a bíróság mentesítse a 3,5 millió forint vadkáron felüli további vadkár megfizetése alól. A bíróság végül úgy találta, hogy a felperes kereseti kérelme alaptalan, míg az alperesi viszontkereset alapos. Indokolásában visszautalva a BH 1998. év 274. számú jogesetre kifejtette, hogy a Ptk. 241. §-a értelmében a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés bármelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Az állandó bírói gyakorlat szerint azonban, ahogy ezt az ítéleti indokolás is kimondja, megszűnt szerződés utólagos módosítására nincs lehetőség, ez a szerződés pedig ilyennek minősül. A bérvadászati szerződést ugyanis a peres felek 2005. évi vadászidényre kötötték, amely 2006. február 28. napjával annak felmondása nélkül is megszűnt. A határozott időre, egy évre kötött szerződés pedig nem minősül a Ptk. 241. §-a szerinti tartós jogviszonynak, így a szerződés bírósági módosításának törvényben meghatározott feltételei hiányoznak. A fentiek szerint a felperes szerződés módosítására irányuló kereseti kérelme két okból is alaptalan, egyrészt jogszabályi feltételek hiányában, másrészt a szerződés megszűnése okán. A Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.191/2008/5.számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Jól látható tehát, hogy az időközben átalakult gazdasági lehetetlenülésnek, azaz mai formájában a Ptk. 241. szakaszában megjelenő bírói szerződésmódosításnak nemcsak a törvényi szigorú feltételek, hanem a bírói gyakorlat is "gátat szab".
Egy másik esetben szintén elutasításra került a felperes, akinek fő kereseti követelése a bírói szerződésmódosítás volt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2006. október 24. napján 28.G. 302.509/2005/16. számon hozott ítéletében egy vitás helyiségbérleti szerződés körében kifejtette:
"A Ptk. 241. § csak rendkívül szűk körben ad lehetőség a szerződés bíróság általi módosítására, figyelemmel arra, hogy a már hivatkozott 205. § (1) bekezdés értelmében a szerződés a felek közös megállapodása és ugyan ez vonatkozik a szerződés módosítására is."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
