Franciaországban hamarosan megkezdi működését az új internet-felügyeleti hatóság, a HADOPI ("Haute Autorité pour la diffusion des œuvres et la protection des droits sur Internet"), amely a világsajtóban "három csapásként" elhíresült eszköz alkalmazására hivatott. Az internetes portálokon komoly kommunikációs küzdelem zajlott a rendszer ellenzői és támogatói között. Hogy az ellenzők nagyobb térhez jutottak, mint a támogatók, mi sem tükrözi jobban, mint hogy a köztudatba inkább az általuk használt "három csapás" (three strikes) elnevezés került be, és nem a támogatók "fokozatos válasz" (graduated response) fogalma.
Miről is van szó? A francia törvényhozás által elfogadott jogszabály szerint azok a magánszemélyek, akik fájlcserélő hálózatok útján szerzői jogsértést követnek el (mert mások műveit a nyilvánossághoz közvetítik), a HADOPI és az internetszolgáltatójuk útján figyelmeztetést kapnak. Aki ennek ellenére tovább folytatja a jogsértő tevékenységét, második alkalommal is felszólítást kap a jogsértő tevékenység abbahagyására. A harmadik alkalommal is jogsértésben talált felhasználó pedig internetkapcsolatának ideiglenes megszüntetésével vagy korlátozásával néz szembe, olyan feketelistára kerülve, amely más internetszolgáltatók felé is szerződéskötési tilalmat jelent.
A törvény nyilvánosan zajló vitája szinte kizárólag a kétszeresen is visszatérő jogsértő ellen alkalmazott szankció milyenségére és az előzetes bírói jogorvoslat lehetőségére vonatkozott. Félreértés ne essék: ezek fontos kérdések, amelyekre megfelelő választ kell találni. Franciaország egyébként - a törvény első változatának az Alkotmánytanács (Conseil Constitutionnel) általi elutasítása után - végül alkotmányjogilag elfogadható megoldást alkalmazott. Ennél azonban sokkal fontosabb az a tény, hogy a rendszer ellenzői által sugalltakkal szemben a "fokozatos válasz" megoldás egyáltalán nem a szerzői jogi szankciók szigorodását, hanem azok nagyon jelentős enyhítését jelenti.
Néhány évvel ezelőtt volt alkalmam az akkor még csírában lévő gondolatokat a francia zeneipar egy képviselőjétől meghallgatnom. Az elképzelésük kiindulópontja az volt, hogy
- egyrészt a meglévő polgári jogi eszközök (a beazonosíthatatlanság és hosszadalmasság miatt) alkalmatlanok az interneten elkövetett jogsértések elleni fellépésre,
- másrészt a meglévő büntetőjogi eszközök aránytalanul szigorúak a magánszemélyek által elkövetett jogsértések elején.
Mint akkor elmondták, ha analógiát kell keresni, az illegális fájlcsere nem a lopásra, hanem inkább a közlekedési szabálysértésekre emlékeztet. Ha valaki átlépi a sebességhatárt, nem kerül rögtön börtönbe - és a börtönnel való fenyegetés nem is a legjobb eszköz a sebességhatár betartatására. Ugyanígy, a magánszemélyek által, a magánszféra határán elkövetett szerzői jogsértésekre is arányos szankciókat kell találni, amelyek inkább tájékoztató, mint büntető jellegűek. Az is természetes, hogy a többszörösen visszatérő jogsértők esetében visszatartó erejű szankciót kell alkalmazni, különben értelmetlenné válik az első két, tájékoztató jellegű fázis.
Hogy a legmegfelelőbb szankciót sikerült-e megtalálni az internet-hozzáférés megszüntetésével, vagy inkább a sávszélesség korlátozására - esetleg pénzbírságra - lenne szükség, az persze vitatható. De a törvény szándéka világos: a meglévő büntetőjogi fenyegetettséget enyhíteni szükséges - és éppen ezzel válik érvényesíthetővé az amúgy teljesen kiüresedett szerzői jog.
De valóban elég ennyit tenni?
A kérdés másként így is feltehető: mi értelme ennek az egésznek? Hiába próbálnánk ugyanis visszaszorítani az illegális internetes forrásokat, ha nincs olyan legális alternatíva, amely valóban képes lenne haladéktalanul a fájlcserélő hálózatok kínálatának helyébe lépni. Ha most csak a legnagyobb fogyasztói igényt jelentő zenei területet nézzük: az elmúlt 10-15 év digitális kulturális forradalma nagyon világosan megmutatta, hogy a fogyasztók nagy tömege másként szeretne zenét fogyasztani, mint ahogyan korábban, az audiokazetták vagy CD-k korszakában kínálták számára.
Az illegális online források egyáltalán nem csak (látszólagos) ingyenességük miatt vonzóak. A "tulajdonlom" típusú fogyasztói hozzáállás átadta a helyét a "meghallgatom" típusúnak. A közönség ma többféle zenét hallgat - fajlagosan kevesebbszer. Eközben a hallgatók számára fontossá vált az azonnali hozzáférhetőség, és az eddiginél szélesebb repertoár.
Ezeket az igényeket a romjaiban még működő CD-ipar nem képes kielégíteni. A "zeneiparnak" (bármit is jelentsen ez a fogalom az új évezredben) az online világ által kínált valamennyi fenti előnyt a fogyasztók javára kell fordítania, mégpedig a legalitás talaján. Amíg nincsenek a fogyasztói igényeket jobban és ésszerűbb áron kielégítő szolgáltatások, addig nincs esélye annak, hogy a fogyasztóktól az illegális források mellőzését kérjük.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
