"Feladata-e a versenyhatóságnak, hogy jogszerű magatartások tanúsításától rettentsen el piaci szereplőket?" - kérdezte szerzőtől egy cégvezető azt követően, hogy kiadósan elbeszélgettek a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Vj8-1750/2012. számú határozatában (továbbiakban röviden: Határozat) foglaltakról. A kérdésben rejlő irónia azt sugallta, hogy megfogalmazója valójában nem várt választ, inkább csak értetlenséggel vegyes kritikus véleményének kívánt ily módon hangot adni. Megesik azonban néha, hogy egy, úgymond komolytalan kérdést is érdemes komolyan vennünk.
A GVH 2016. január 11. napján kelt Határozatának rendelkező része megállapította, hogy "a Magyar Bankszövetség a BankAdat adatbázisra vonatkozó döntéseivel 2000. június 9-től - melynek végrehajtásában a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. 2000 júliusától közreműködött - 2012. december 2-ig a Tpvt.[2] 11. § (1) bekezdésébe és - 2004. május 1-jétől - az EUMSz.[3] 101. cikk (1) bekezdésébe [korábban EKSz. 81. cikk (1) bekezdésébe] ütközően a gazdasági verseny korlátozására alkalmas módon működtette a BankAdat adatbázist, amikor az adatbázis tagjai számára lehetővé tette, hogy egyedileg lekérdezhető, üzleti titoknak minősülő, máshonnan nem vagy csak piaci szempontból jelentős késedelemmel beszerezhető, stratégiai adatokat osszanak meg egymással".
Az eljárt versenytanács a megállapított jogsértés miatt a Magyar Bankszövetséget (röviden: Bankszövetség) négymilliárd forint összegű bírság megfizetésére kötelezte. A Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. (röviden: Bankárképző) terhére kirótt bírság összege tizenötmillió forintban került meghatározásra. A Határozat nevesítette azt a harminchárom pénzügyi intézményt is, amelyek - abban az esetben, ha a Bankszövetség nem tesz eleget a bírság megfizetésére vonatkozó kötelezettségének[4] és az ezzel összefüggő végrehajtási eljárás is sikertelennek bizonyul - egyetemlegesen felelnek a bírságösszeg megfizetéséért. A felsorolt vállalkozások kötelezésére a Tpvt. 78. § (6) bekezdése alapján - szükség szerint - egy későbbi végzésben kerülhet sor. A Határozatnak az előzőekben ismertetett rendelkezései - már csak a nagy összegű bírság kiszabására is figyelemmel - a vállalkozásokat kétségkívül annak a belátására ösztönözhetik, hogy a jövőben különleges kockázatot vállalnak akkor, ha önálló üzleti döntésük kialakítása során olyan múltbéli információkat is figyelembe vesznek, amelyek érdemi ráfordítás nélkül a szektorban tevékenykedő piaci szereplők számára - titkos összebeszélés nélkül is - jellemzően hozzáférhetőek[5].
Ha a jogszerű és jogellenes magatartás közötti választóvonal elmosódottá válik, úgy a cégek a továbbiakban nem hagyatkozhatnak maradéktalanul az állammal kötött társadalmi szerződésben (az Alaptörvényben) garantált bizalomvédelmi elvárásra. A jogbiztonság hatósági döntésekkel történő megkérdőjelezése pedig közvetve a verseny szabadságát is kedvezőtlenül érintheti. A piaci szereplők az előre nem kellően tervezhető kiszolgáltatottságuk okozta kockázatokat ugyanis jellemzően nem fokozott jogkövetéssel vagy üzleti innovációval tudják mérsékelni, hanem az állami bürokráciához való személyes kapcsolatuk erősítésével. Az ún. jogon kívül eszközök alkalmazása azonban a piacgazdaságot sérülékenyebbé teszi: a sikert részben függetleníti a vállalkozói teljesítményektől. Amennyiben a versenyhatósági munka tartósan vagy ismétlődően a jogbiztonságot sértő határozatokban ölt testet, ez a piaci verseny leértékelődéséhez vezethet.
Az üzleti magatartások megítélésének önkényessége különösen szembetűnő akkor, ha arra egy olyan időszakban kerül sor, amikor az alapvető jogok a hazai versenyfelügyeleti munkában is - az Alkotmánybíróság (Ab) döntései nyomán - a korábbiaknál erőteljesebb jogi támaszt kaptak. Az Ab a versenyhatóság eljárásának és döntéseinek büntetőjogi jellegét a 30/2014. (IX. 30.) AB határozatban megerősítette, a jogalkalmazó számára egyértelművé tette. Az Ab határozata szerint "...a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeknek a terhelt terhére való értékelésének tilalma - az ártatlanság vélelmének részeként - a versenyfelügyeleti ügyekben is köti a hatóságot, illetve a felülvizsgálatot végző bíróságokat. Ez összhangban áll az EJEB gyakorlatával, illetve az Európai Unió Bíróságának felfogásával is".[6] Az Ab ítélete azt jelenti, hogy "...a versenyjogi felelősséget megalapozó összes jelentős tényt a GVH-nak kell bizonyítania, azon tények pedig, melyek valósága tekintetében kétség merül fel, az eljárás alá vont javára veendők figyelembe"[7]. Mindebből az következik, hogy "A GVH által megállapított tényállás [...] nem alapulhat pusztán spekuláción és felté-
- 34/35 -
telezéseken, annak ellentmondásmentes bizonyítékokon kell nyugodnia."[8] A büntetőeljárásokban alkalmazott in dubio pro reo elve a versenyfelügyeleti eljárásokban eljáró versenytanácsot is köti: a jogelv akadályát képezi annak, hogy "...az eljárás alá vont személy a felelősség megállapításával járó hátrányos jogkövetkezményeket a felelősségének megállapítása nélkül szenvedje el"[9]. A versenyhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség szigorú szabályai következtében, a "kétséget kizáróan nem bizonyított" tényeket a versenyfelügyeleti eljárás alá vont vállalkozás terhére írni jogszerűen nem lehet.
Az Ab a 2015-ben hozott 3100/2015. (V. 26.) AB határozatban a versenyhatóság döntésével szembeni jogorvoslattal szembeni alkotmányos követelményekre is kiható ítéletet hozott. A határozat - egyebek között - kimondta, hogy "A közigazgatási határozatok törvényességének bírói ellenőrzése tehát alkotmányosan nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. A közigazgatási perben a bíróság nincs a közigazgatási határozatban megállapított tényálláshoz kötve, és a jogszerűség szempontjából felülbírálhatja a közigazgatási szerv mérlegelését is."[10]
A BankAdat ügy kapcsán mindehhez képest vizsgálni kell az eljárt versenytanács által folytatott bizonyítás jogszerűségét, és ennek során azt is, hogy az esetlegesen versenykorlátozó hatással járó körülmények (így a releváns piacra, a kicserélt információkra vonatkozó jellemzők) elszigetelt (önmagukban relevánsnak tételezett) elemzése alkalmas módszer volt-e észszerű következtetések levonására. A BankAdat ügyben eljárt versenytanács - a szerző véleménye szerint - elkövette azt a szakmai hibát, hogy bizonyítani kívánt állításait nem vizsgálta azok egymással való kölcsönhatásukban. Így, még ha egy-egy, a Határozatban rögzített kijelentés helytálló volna is, az abból levont következtetések tévesek, megtévesztőek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy pl. egy stratégiai súlyúnak számító adat cseréje másként befolyásolja a piaci versenyt akkor, ha az adat a jövőre vagy a múltra vonatkozó információ, ha az érintett piac koncentrált vagy szétaprózott, ha a versenyre befolyással lévő körülmények stabilak vagy dinamikusan változók.
A Határozat kritikus elemzése - legyen szó az ún. "információkartell" megvalósulásának vagy a Határozatban kiszabott bírság okszerű, arányos voltának vizsgálatáról - végső soron a vállalkozások alapvető alkotmányos jogait érintő problémákkal szembesíti az olvasót. A tanulmány a BankAdat ügy apropóján a tisztességes, fair eljárás követelményeit és a "vádló" szerepében fellépő versenyhatóság kötelezettségeit számba véve a jogalkalmazás aktuális gondjairól is tudósít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
