2017. március 29-31. között a Miskolci Egyetem adott otthont a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi, illetve Kémiai és Vegyipari Szekciójának.
Az OTDK-t kétévente rendezik meg az egyes szekciókban, a szekcióhoz kapcsolódó karok általában rotáció elve szerint látják el a rendező intézmény feladatait.
Az Állam- és Jogtudományi Szekcióban az országban működő nyolc jogi kar és az NKE közötti rotáció miatt, 18 évente adhat otthont ugyanaz az intézmény a konferenciának, így minden kar életében rendkívüli jelentőséggel bír az esemény megszervezése.
A miskolci jogi kar által megrendezett Állam- és Jogtudományi Szekcióban 290 szerző részvételével 282 előadás hangzott el 32 tagozatban, 10 hazai és 1 határon túli karról. A záróünnepségen 88 helyezést, és 51 különdíjat adtak át a legjobban szereplő hallgatók részére.
A Jegyzők Országos Szövetsége és a Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezetének Szövetsége különdíját adta át Tóth János elnök úr a Munkajogi tagozatban indult Varga Aliz (ME ÁJK hallgató) az "Előre látható-e az előreláthatatlan? - Az előreláthatósági klauzula munkajogi aspektusból" című dolgozatáért, és Kiss Gergely (DE ÁJK hallgató) "Elmarad az óra? - A 2016-os pedagógusmozgalom a sztrájkjog elméleti és gyakorlati hátterének tükrében" című dolgozatáért.
Miért is tartják a felsőoktatásban rendkívül rangos eseménynek ezt a tudományos konferenciát?
A magyar iskolarendszer, a magyar felsőoktatás világszínvonalú eredményeiben mindig jelentős szerepet játszott a tanár-diák bensőséges szakmai és emberi együttműködése, amely az elmúlt hat évtizedben tudományos diákköri tevékenységként vonult be a hazai felsőoktatás történetébe.
A magyar iskolaügyben, a felsőoktatásban mélyen gyökerező önképzőköri tevékenységet, mintegy továbbhagyományozva az ötvenes évek elején, a hallgatók egy részében megnyilvánult önképzési szándék, a minőségi képzés iránti igény, a felsőoktatási tudományos utánpótlás elősegítésének szándéka hívta életre. A hazai felsőoktatásban a tehetséggondozás legfontosabb, legjelentősebb formája a tudományos diákköri tevékenység, a TDK.
A több évtizedes múltra visszatekintő tudományos diákköri mozgalom a felsőoktatás terén zajló tehetséggondozás leghatékonyabb formájaként bontakozott ki hazánkban. Az önképzés, az elitképzés és a tudósképzés színtere, ahol a kiemelkedő tudósok, mesterek körül kialakuló, serkentő és demokratikus légkör iránt fogékony, tehetséges hallgatóknak az első tudományos sikerek élményét adja.
A hallgató-tanár műhelymunka olyan szakmai, emberi kapcsolat, amely hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatókban kialakuljon a kitartó munka iránti belső igény, hogy elsajátítsák az érvelés képességét, amely egyrészt jelenti a saját szellemi tevékenységük melletti érvelés képességét és a másik fél szakmai tevékenységének megismerését, elfogadását, azaz a szellemi hozadék iránti tiszteletet és alázatot, amelyek a legalapvetőbb kutatói tulajdonságok. Az intézmények oktatóinak, kutatóinak pedig lehetőséget ad a diákok szakmai jártasságának megismerésére, a szakmai utánpótlás, a PhD-képzésre jelentkezők érdemi kiválogatására.
Mára már az ország csaknem minden felsőoktatási intézményében folyik tudományos diákköri munka. Az utóbbi időben nőtt az egyházi intézmények, alapítványi iskolák és a határon túli felsőoktatási intézmények diákköreinek száma, valamint a művészeti egyetemek, karok, tanszékek bekapcsolódása már szinte teljesnek mondható. Arra, hogy valóban tehetséges, kiváló képességű szakemberek kerülnek ki ezekből a tudományos diákkörökből, igen meggyőző bizonyíték, ha az MTA doktorainak, valamint a rendes- és levelező tagjainak névsorát, és írásos bemutatkozásukat megnézzük. Ekkor kiderül, hogy szinte mindenki diákkörben kezdte tudományos pályafutását, itt írta első dolgozatát, s köztük szép számmal vannak olyanok, akik ma is TDK-témavezetők, s olyanok is, akik kiemelkedő diáktudományos tevékenységet segítő tanári munkájukért Mestertanár Aranyérem elismerésben részesültek, vagy az OTDT egyéb rangos kitüntetéseinek birtokosai.
A tudományos diákkörökben tevékenykedő tehetségekkel való foglalkozás az oktatásért felelős minisztérium számára is kiemelten fontos feladat. Ezenkívül a tudományos diákköri munkát egyre szélesedő támogatói kör segíti: különböző szakalapítványok, minisztériumok, közéleti személyiségek, illetve cégek, vállalkozások.[1]
Az idei évben a Miskolci Egyetemen megrendezett konferencia apropóján röviden bemutatjuk az Egyetemet és a jogi kart.
- 6/7 -
A Miskolci Egyetem, akkor még Nehézipari Műszaki Egyetem néven, 1951 őszén nyitotta meg kapuit a hallgatók és az oktatók előtt, azonban az Egyetem története két évszázaddal korábbi időre nyúlik vissza. A jogelődje volt a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket. Mária Terézia 1762-ben akadémiai intézménnyé szervezte az iskolát. A selmeci iskola példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. A Párizsi Műszaki Egyetem 1794-ben a selmeci laboroktatás alapján szervezte meg a sajátját. 1848-1850 között szünetelt az oktatás, mivel a magyar szabadságharc alatt a diákok beálltak Kossuth seregébe.
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után az oktatás nyelve az addigi német helyett a magyar lett, s az intézmény neve Magyar Királyi Bányászati- és Erdészeti Akadémiára változott.
1920-ban, a trianoni békeszerződés után Selmecbánya Csehszlovákia része lett, így az Akadémia költözni kényszerült, Sopron adott helyet az iskolának.
A Magyar Országgyűlés 1949. évi XXIII. törvényében elrendelte, hogy "a felsőfokú műszaki szakképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni. Az egyetem bánya- és kohómérnöki karra tagozódik". Így 1949-ben létrejött Miskolcon az az egyetem, amely a Sopronból áttelepült Bánya- és Kohómérnöki Karból, valamint a frissen alapított Gépészmérnöki Karból állt.
1950 februárjában kijelölték az egyetem mai helyét mintegy 85 hektárnyi területen. Megkezdődött az építkezés, és az első tanulmányi épületeket már 1951 őszén használatba is vehették az oktatók és a hallgatók.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
