A közelmúltban jelent meg a miskolci jogászképzés 25. évfordulója alkalmából Szabadfalvi József szerkesztésében készült tanulmánykötet, mely a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán tudományos fokozattal rendelkező oktatók tanulmányait tartalmazza. A gyűjtemény a jubileumi év olyan kiadványainak sorába illeszkedik, mint a Publicationes Universitatis Miskolcinensis[1] ünnepi kötetei, amelyben a nem minősített oktatók esszéi kaptak helyet, valamint a miskolci kar eddigi összes oktatójának publikációs jegyzékét tartalmazó Publicationes Facultatis[2] kötet.
A Facultas Nata tanulmányai különböző jogterületek friss eredményeit szemléltetik, de közös bennük, hogy az 1989/90-es rendszerváltás miatt bekövetkező jogi szemléletváltozást járják körül, és a létrejövő új jogintézmények, jogszabályok értékelését végzik el. Megtalálhatók a kötetben közjogi és magánjogi, anyagi és eljárásjogi, elméleti és praktikus jelentőségű témák egyaránt. A továbbiakban jogterületenként haladva kiemeljük az egyes tanulmányok néhány fontosabb vonását.
1. Az államtudományokon belül négy közigazgatási jogi, egy pénzügyi jogi és egy alkotmányjogi tanulmányt tartalmaz a kötet. Kalas Tibor vizsgálódása az általános és speciális közigazgatási eljárási szabályok viszonyára összpontosít, és a speciális eljárási szabályok számának növekedésével foglalkozik. Tágabb történeti és nemzetközi kontextusba helyezi a problémát, és részletesen elemzi, eddigi eljárási törvényeink hogyan rendezték ezt a kapcsolatot. Esszéjéből megismerhetjük a hatályos szabályozással kapcsolatos eredeti törvényhozói szándékot, amely az általános szabályok elsődlegességének elvét kívánta következetesen alkalmazni a 2004. évi CXL. törvényben (Ket.); valamint a gyakorlati megvalósítás problémáit. A törvénnyel szemben megfogalmazható kritika mellet három megoldási javaslatot is nyújt a jogalkalmazók munkáját megnehezítő szabályozás elkerülése érdekében.
Torma András tanulmánya részletesen foglalkozik a területi államigazgatási szervek átalakulásával a rendszerváltást követő évtizedben, valamint napjaink folyamatait is górcső alá veszi kistérségi, megyei és regionális szinten. Nagy irodalmi hátteret és alapos hivatkozási rendszert felvonultató esszéje megismerteti az olvasót többek között a dekoncentrált szervek problémáival, a köztársasági megbízott, illetve a jelenlegi közigazgatási hivatalok működésének jogi szabályozásával. Különösen figyelemre méltó, ahogyan az alkotmányos követelményeket a közigazgatási szervek tényleges működésére vonatkoztatja, s ezzel kapcsolatban építő kritikát fogalmaz meg. De nemcsak a negatív, a pozitív véleményének is hangot ad, az esetleges problémákra vonatkozóan pedig részletes megoldási javaslatot dolgoz ki és tár az olvasó elé.
Hasonlóképpen jár el Paulovics Anita az új közigazgatási eljárási törvény (Ket.) törvényességi garanciáinak vizsgálata során: az alkotmányos alapelvek tükrében elemzi a szabályozási megoldás változásait, melyek a törvényesség elvét hivatottak biztosítani. Ezek között elsőként az általános és különös eljárási szabályok viszonyának pontos tisztázását emeli ki. Az eljárási kódex saját elsődleges jogforrási jellegének leszögezésével rendezi a kérdést, azonban a speciális ügyfajták és az eltérő szabályozást lehetővé tévő szubszidiárius rendelkezések nagy száma ellehetetleníti a jogalkalmazók munkáját, amely a törvényesség és jogbiztonság rovására megy. Kalas Tiborral ellentétben nem veti fel az eljárási törvény elsődleges jellegének megváltoztatását, mint megoldási lehetőséget. Álláspontja szerint: "csak a valóban szükséges esetekre szabad korlátozni az általános szabályoktól való eltérést. Amennyiben ez utóbbi feladatnak a jogalkotás képes eleget tenni, akkor a törvényesség követelménye nem szenved csorbát."[3] Az egyes
- 188/189 -
törvényességi garanciák felsorolásának struktúrája a Ket. belső szerkezeti felépítését követi, ami jól átláthatóvá teszi az egyes jogintézmények egymáshoz való viszonyát. Az értékelés mellett szintén vázolja saját javaslatait is. Összességében azonban az új eljárási törvény tartalmát a téma szempontjából kielégítőnek találja, bár a jövőbeni finomítás lehetőségét nem zárja ki.
Nyitrai Péter a szabálysértések jogi szabályozásában bekövetkezett változásokat veszi számba a rendszerváltástól napjainkig. A jogszabályi módosítások és az új szabálysértési kódex megalkotásának rövid bemutatását követően három problematikus területet emel ki a hatályos szabályozásból, amelyeknek hiányos szabályozása nem áll összhangban a mai alkotmányos követelményekkel. Az első a bíróságok által lefolytatott bizonyítási eljárás, amelynek során a szerző álláspontja szerint törvénysértő minden olyan nyomozati cselekmény, amelyet a rendőrség jogszabályi felhatalmazás hiányában végez. A második terület a jogorvoslati rendszer, amely érdekeltté tette az eljárás alá vont személyeket abban, hogy teljes mértékben merítsék ki a jogszabály adta lehetőségeket, amely akár ugyanazon ügy négyszeri elbírálását is jelentheti. Végül a végrehajtás problémáit és a szankciórendszer ellentmondásait illeti éles kritikával részben elméleti, részben szakmai-gyakorlati szempontból.
Holló András, az Alkotmánybíróság volt elnöke a testület ítélkezési gyakorlatát vette górcső alá 2003 második felétől 2005 végéig. Amellett, hogy a különböző ügyekben született jelentősebb döntésekről rövid összefoglalót ad, két olyan váddal kiemelten foglalkozik, amelyek a rendszerváltás óta többször felmerültek a testülettel szemben: az aktivizmus, és a bírói függetlenség veszélyeztetésének kérdésével. Emiatt a három nagy szerkezeti elemen belül - államszervezet, alapjogok, közösségi joghoz való viszony - olyan ügyeket vesz sorra, mint például a köztársasági elnöki vétójogról, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata feletti alkotmánybírósági kontrollról született határozatok, a véleményszabadsággal és gyűlöletbeszéddel, az önrendelkezési joggal kapcsolatos döntések, a sokat vitatott ún. droghatározat, vagy a közösségi normán alapuló magyar jogszabályokkal kapcsolatos alkotmánybírósági hatáskörre vonatkozó döntések.
Erdős Éva pénzügyi jogi témájú dolgozatában a közpénzek külső ellenőrzési rendszerének szabályait mutatja be az Európai Unióban. Elsőként az elméleti alapokat tisztázza néhány fontos fogalom-meghatározáson keresztül, majd az Európai Számvevőszék működését vázolja fel, beleértve az ellenőrzési jog tárgyának, a jogi szabályozásnak, a Számvevőszék felépítésének, feladatainak és módszereinek ismertetését. Ezután a tagállami gyakorlatot vizsgálja meg, végül a záró gondolatokban jelzi a felmerült fontosabb problémákat a magyar Állami Számvevőszék függetlenségével kapcsolatban.
2. A büntetőjog tudományok területén öt tanulmány fejtegetéseivel és következtetéseivel találkozhatunk. Lévay Miklós tanulmányának központi témája a kábítószer-problémával kapcsolatos kriminálpolitikában érvényesülő "büntetés helyett kezelés" elve. A dolgozat kiindulópontja a jogellenes kábítószerhasználat, a visszaélés büntetendő cselekménnyé nyilvánítása (ENSZ egyezmények) és a büntetőjog bizonyos alapelvei ("önsértő cselekmények kriminalizálásától való tartózkodás",[4] büntetőjog ultima ratio jellege) közötti ellentmondás és ennek feloldása, valamint az, hogy a különböző drogpolitikai modellek közül melyik az, amelyben a "büntetés helyett kezelés" elve fontos szerepet kap. Az elv jelentősége, hogy a fogyasztói jellegű kábítószer-bűncselekmények és az ezekhez kapcsolódó kisebb súlyú egyéb kábítószer-bűncselekmények elkövetőivel szemben nem alkalmaznak büntetést, hanem más, szükséges kezelésben részesülnek. A szerző mielőtt rátérne az elv magyar büntetőjogban történő érvényesülésének és a szabályozás változásainak tárgyalására, ismerteti, hogy az Európai Unióban milyen tervezetek készültek az elv érvényesítésével kapcsolatban. A magyar büntetőjogi szabályozás és annak rendszerváltást követő változásait részletesen, alaposan áttekintő vizsgálatból derül ki, hogy nálunk a "büntetés helyett kezelés" elve a Büntető Törvénykönyv 1993-ban történő módosítása óta érvényesül. A szerző értékes következtetéseket von le az elv megítélésével kapcsolatban, amelynek eredménye, hogy a "büntetés helyett kezelés" elvének érvényesülése a drog- és kriminálpolitikában pozitív tényként értékelhető, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásával alkalmazzuk, illetve ne alkalmazzuk korlátlanul és indokolatlanul.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
