A jelen tanulmány középpontjában a gyermekvédelmi jelzőrendszer áll.[1] Az elmúlt évek során számos olyan fontos változás történt - gondoljunk itt akár a jogszabályi kontextus változásaira, vagy a gyermekvédelmet érintő illetékességi terület, ezáltal a feladatszervezés módosulásaira -, melyek hatást gyakoroltak a gyermekvédelmi jelzőrendszer mindennapi feladatellátására. Jelen írás arra vállalkozik, hogy azonosítsa a különböző kapcsolódási pontokat az eltérő szintű, ám a gyermekvédelemben egyaránt fontos szerepet játszó hivatalok, intézmények, szervezetek és egyéb szereplők között - ezáltal mintegy rendszerezve a közszolgáltatások, közfeladatok széles körének egy szegmensét.
A jelenleg hatályos, vonatkozó jogszabályok szövegét olvasva és azokat a korábbiakkal összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy több más területhez hasonlóan egyértelmű központosítási tendencia figyelhető meg a gyermekvédelem területén is. Feltehető a kérdés, hogy erre miként reagál a helyi közösség, hogyan biztosítja polgárai számára a közszolgáltatások ezen specifikus területéhez való hozzáférést, hogyan alakít ki új minőségeket a gyermekvédelmi feladatellátásban részt vevő szakemberek interperszonális kapcsolatain keresztül és, hogy hogyan biztosítja az ezzel összefüggő kapcsolati tőke elérhetőségét, valamint felhasználhatóságát, értékesíthetőségét.
Úgy gondoljuk, hogy különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a gyermekvédelem vonatkozásában a feladatellátás jellegéből adódóan igen hangsúlyos szerepet kapnak az interperszonális kapcsolatok és a személyközi nexusokon keresztül történő munkavégzés, hiszen ennek az igen komplex feladatnak számos olyan indikátora azonosítható, amely nem fejezhető ki egyetlen mutatóval, mivel összetett dimenziókról van szó. A gyermekvédelmi jelzőrendszer mindennapi munkájában részt vevő hatóságok, hivatalok, intézmények és szervezetek valamint legfőképpen azok munkatársai közt feltehetően egy mély informális jellegű hálózat húzódik meg - természetesen az objektíven azonosítható, jogszabályokon alapuló formális hálózat mellett -, hiszen a jelzőrendszer valójában nem egymástól független egyének vagy intézmények hálózata, hanem egy dinamikus hálózat, véleményünk szerint komplex közösségi tevékenység.
Ilyen megközelítésben célszerű a kapcsolati erőforrások dimenzióját bevonni az értelmezésbe, mivel ezen konstruktum szoros kapcsolatban áll a napjainkban igen népszerű kapcsolat-háló szempontú megközelítésekkel. Használatával rávilágíthatunk arra, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer munkatársai és maga a rendszer is egy komplex kapcsolati hálóba ágyazva működik. A fenti vizsgálati elrendezés alkalmazásával, az összes kapcsolat feltárása révén tulajdonképpen egy nagyméretű közszolgálati szociometriát is kapunk.
Tudjuk, hogy az elmúlt évek központosítási tendenciáival összhangban a helyi önkormányzatok formális jogi funkciói szűkültek. Ez hipotézisünk szerint azonban nem gyakorol jelentős hatást a gyermekvédelem lokális rendszerére, mivel az egy élő rendszer, egyének, szakemberek kapcsolatain alapuló működéssel, így a vonatkozó jogszabályok, jogszabályhelyek azon túl, hogy mintegy keretbe foglalják e rendszert, nem játszanak túlzottan jelentős szerepet a mindennapi, gyermekvédelemmel összefüggő feladatellátásban.
A közszolgáltatások, közösségi feladatok szervezésében a fejlett országokban gyakorta alkalmaztak alternatív szolgálta-
- 7/8 -
tásszervezési módokat,[2] melyek feltehetően sajátos önszabályozó mechanizmusaik révén mintegy túlnőtték a helyi önkormányzat nyújtotta kereteket. Ez a megállapítás a gyermekvédelem rendszerére is minden bizonnyal érvényesen alkalmazható.
Tanulmányunk célja nem csak az, hogy átfogó képet adjon a gyermekvédelem egészét érintő és annak működését formálisan meghatározó jogszabályokról, valamint hogy egy konkrét példa révén, mintegy esettanulmányként megismerhessük a gyermekvédelem lokális rendszerének működését és az azzal összefüggő mutatókat, hanem az is, hogy egy olyan vizsgálati elrendezést és elemzési, értelmezhetőségi módszert mutasson be, melynek alkalmazása véleményünk szerint újszerűnek tekinthető a közszolgáltatások kutatásában.
Ahhoz, hogy a jelen tanulmány korábbi fejezetében foglaltakra választ adhassunk, továbbá ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk a gyermekvédelem rendszeréről, mint egy igen széles körű közösségi szolgáltatásról, érdemes röviden bemutatnunk, ismertetnünk azon jogszabályokat, melyek mintegy keretet adnak ezen rendszer működésének. Jóllehet jelen tanulmány fókuszában éppen a gyermekvédelmi jelzőrendszer, a gyermekvédelem rendszere mögött meghúzódó informális és a jogszabályoktól feltehetően függetlenül szerveződő hálózat vizsgálata áll, a releváns jogszabályok legalább említés szintjén történő ismertetésétől nem tekinthetünk el. A jelenlegi szabályozási rendszerhez vezető út és az ezzel összefüggő jogszabályi módosítások, önkormányzati szereppel kapcsolatos változások Mitták Tünde korábbi tanulmányában,[3] valamint egy 2014-es írásunkban[4] már részletesen bemutatásra és elemzésre kerültek.
A gyermekvédelmi jelzőrendszer működéséhez több jogszabály is kapcsolódik, melyeket az elmúlt időszakban számos változás érintett. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet, továbbá a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet adják a területhez kapcsolódó legfontosabb jogszabályi hátteret.
Különösen hangsúlyos, hogy 1997-ben került megalkotásra a Gyermekvédelmi törvény, amely tulajdonképpen az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének magyarországi feltételeit rögzíti. Bár a törvényben történtek változtatások, célját, alapelveit tekintve azok nem módosultak. A törvény célja, hogy megállapítsa mindazokat a szabályokat, amelyek segítségével az állam, az önkormányzatok és a meghatározott szervek, szervezetek megjelölt ellátásokkal és intézkedésekkel segítséget nyújtanak a gyermekek jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez, az előírt kötelezettségek teljesítéséhez, gondoskodjanak a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzéséről és megszüntetéséről, valamint nem utolsósorban a fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedéséről. Ennek érdekében a törvény meghatározza a gyermekvédelem rendszerét, szabályait. A feladatszervezés és az illetékességi területek változásokon mentek keresztül annak érdekében, hogy mindinkább a hatékonyabb feladatellátást ösztönözzék.
A gyermekvédelem rendszere több részből áll, komplex rendszerről beszélhe-
- 8/9 -
tünk. Egyrészt a pénzbeli és természetbeni ellátások, gyermekjóléti alapellátások a gyermekek családban történő nevelkedését segítik elő, de preventív, illetve veszélyeztetettséget megszüntető funkcióval is bírnak. Másrészt a gyermekvédelmi szakellátások a családban nem nevelhető gyermekek számára nyújtanak családpótló ellátást, amelyek a gyermek puszta ellátásán túl egy sokkal fontosabb funkcióként is szolgálnak: nagymértékben hozzájárulnak a megfelelő személyiségfejlődéshez, a szocializációhoz és a társadalmi integrációhoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
