A Cseh Köztársaságban még napjainkban is hatályban vannak a hatvanas évekből származó (a szovjet jogrendszeren alapuló) törvények. A magánjog területén ilyen különösen a 40/1964. törvény, a Polgári törvénykönyv (Ptk.), a 94/1963. törvény, a Családjogi törvény (Csjt.), valamint a 99/1963. törvény, a Polgári perrendtartás (Pp.). A rendszerváltást követően a Polgári törvénykönyvet több alkalommal módosították, elsősorban az európai harmonizáció érdekében, mindazonáltal annak a kommunista időkből származó alapjai és elvei lényegében megmaradtak. A törvény a módosítások eredményeként áttekinthetetlenné vált.[2] A Cseh Köztársaságban már 1996 óta napirenden volt egy teljesen új Polgári Törvénykönyv megalkotása. A legnagyobb problémát az előkészületek során az jelentette, hogy miként találhatnak olyan személyt, aki elismertsége révén alkalmas az eltérő vélemények szintetizálására; végül 2000-ben dr. Karel Eliaš, a Pilseni Egyetem Jogi Karának professzora személyében találták meg.
A családjog a Cseh Köztársaságban hagyományosan a Polgári törvénykönyv része volt, így az 1811 és 1950 közötti időszakban is. Ebben a periódusban az osztrák Polgári Törvénykönyv (Optk.) volt Csehszlovákiában hatályban. Miután a Kommunista Párt 1946-ban megnyerte a választásokat, majd 1948-ban a kizárólagos hatalmat puccsal megszerezte, az egész köztársaság és így a jogrendszer is a szovjet propaganda befolyása alá került. Ennek megfelelően a családjogi szabályokat eltávolították a Polgári törvénykönyvből és arra tekintettel alkották meg a Családjogi törvényt (265/1949), hogy a családjognak mindenekelőtt a jogalanyok közötti személyi viszonyokat kell szabályoznia. Ez a törvény a maga idejében igen haladó szellemű volt. Bevezette a férfiak és nők, továbbá a házasságban és házasságon kívül született gyermekek egyenjogúságát. Kötelezővé vált a polgári házasság, új alapokra helyezték a házasság felbontását. Az ágytól és asztaltól való elválás lehetőségét megszüntették és egyetlen bontóokot vezettek be, nevezetesen a házasság megromlását. A vétkességi elvet mindazonáltal kivételes esetekre fenntartották. A házassági vagyonjog abban az időben a vagyonközösség elvén alapult azzal, hogy szerződéssel attól el lehetett térni. A szülő-gyermek kapcsolatban az apai hatalmat megszüntették és bevezették a szülői felügyelet intézményét.
A hatvanas években a magánjog területén új kódexeket alkottak (lásd a fenn említetteket). A családjogi szabályozás önálló törvény keretei között maradt, ugyanakkor a házassági vagyonjogi rendelkezéseket a Polgári törvénykönyvbe illesztették. A rendszerváltás után, 1989-ben megkezdődött a családjogi szabályozás módosításainak és modernizálásának előkészítése. 1998-ban léptek hatályba az első változtatások. Lényeges módosítások történtek a bontóeljárás szabályaiban, megerősítették a gyermek vagyoni jogait, modernizálták a szülők és gyermekek közötti tartási viszonyokat, és részben módosították az örökbefogadás szabályait is.
Attól kezdve, hogy elindultak az új cseh Ptk. előkészítésének munkálatai, viták voltak abban a kérdésben, hogy a családjogi szabályokat vissza kell-e helyezni a Polgári törvénykönyvbe vagy sem. A visszahelyezés elleni érvként a családjogi viszonyok különös jellegzetességeire utaltak, példának hozták fel az érzelmi köteléket, amely mindenekelőtt a szülő-gyermek kapcsolatban rendelkezik hatalmas jogi jelentőséggel. Ezzel szemben álltak a történeti és összehasonlító jogi érvek, amelyek győzedelmeskedtek, s végül döntés született arról, hogy a jövőben a családjog újra a Polgári Törvénykönyv részét fogja képezni.
Az új cseh Ptk.-t 2001 és 2011 között készítették elő. Több bizottságot is létrehoztak, amelyek az előkészítés időszakában intenzív munkát folytattak. A családjogi előkészítő bizottságban lényegében a Prágai Egyetem Jogi Karáról doktor Zuklínová, a Brünni Egyetem Jogi Karáról pedig professzor Hrušáková és doktor Kraličková vett részt. 2011-ben terjesztették a törvényjavaslatot a parlament elé, ahol nagy vita nélkül elfogadták. A törvényt a cseh köztársasági elnök, Vaclav Klaus 2012. február 20-án írta alá. A 2014. január 1-jén hatályba lépő törvény a 89/2012 szám alatt került a hivatalos lapban kihirdetésre.
Jelen tanulmány a lényeges családjogi változásokat tekinti át rövid összefoglalás formájában.
A családjogi rendelkezéseket az új cseh Polgári Törvénykönyv második része tartalmazza. Szerepelnek ebben a házasságra vonatkozó rendelkezések, ideértve a házassági vagyonjog, a házastársi közös lakás, a bontás kérdését, továbbá a bontás jogkövetkezményeit. Hasonlóképpen, a rokonság joga is tartalmazza az apaság megállapításának szabályait, a szülői felügyeletet, az örökbefogadást, a tartási kötelezettséget, a gyámság szabályait és a nevelőszülői jogviszonyt. A Polgári Törvénykönyv a családjogon belüli magánjogi jogviszonyokat szabályozza, ez alól kevés kivétel tehető, ez utóbbira példa az intézeti nevelés, illetve a nevelésbe vétel intézkedése. A közjogi rendelkezéseket a 359/1999 törvény tartalmazza, amely a gyermek szociális jogi védelméről szól; ez tartalmazza továbbá a családi életbe, az örökbefogadás közvetítésébe és a nevelőszülői jogviszonyba történő állami beavatkozás szabályait.
A családjog szabályozásának modernizálása már 1998-ban elkezdődött. Ezeket a rendelkezéseket az új cseh Ptk. is átvette, minthogy lényeges változások történtek a házastársak különélésből eredő jogkövetkezmények vonatkozásában, a házassági vagyonjog, a családi vállalkozás és az örökbefogadás terén.
A házasságkötés továbbra is lehetséges mind polgári házasságként, mind egyházi házasságként. Mindkét esetben szükséges azonban annak az anyakönyvvezető általi vizsgálata, hogy a házasság megfelel-e a törvényi feltételeknek. Jelentős változtatás nélkül fennmaradtak a non matrimonium, illetve a matrimonium nullum szabályai (nem létező, illetve érvénytelen házasság).
A házastársak személyi jellegű jogait és kötelezettségeit illetően az új szabályozás érelmében mindkettejüknek hozzá kell járulniuk a házassági életközösség fennmaradásához. Ide tartozik az egymás iránti tisztelet, az együttélés, a hűség, egymás támogatásának kötelezettsége, az egészséges családi környezet megteremtésének, továbbá a gyermekről való közös gondoskodásnak a kötelezettsége. A házastársaknak joguk van arra, hogy egymástól megkapják az egyik, illetve a másik fél jövedelmére, vagyonára, munkájára, tanulmányaira és egyéb elfoglaltságaira vonatkozó információkat. A különélést mindezidáig a cseh családjog csak abban az értelemben szabályozta, hogy ez volt a bontás feltétele (már fenn nem álló házassági életközösségként). Az új szabályozás azonban a tényleges különélésnek további komoly jogi jelentőséget tulajdonít, méghozzá akkor, ha az egyik házastárs a közös háztartást, amelyben kiskorú gyermek is él, különös ok nélkül elhagyja. Ennek az a jogkövetkezménye, hogy ezt a házastársat terheli a korábbi közös háztartás fenntartásához való hozzájárulás kötelezettsége. Emellett a különélés idejére eltérővé válik a családi élet fenntartásával kapcsolatos szerződéskötés lehetősége, illetve egyik házastárs nem képviselheti a másikat annak ügyeiben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
