A Kúria szerint a közigazgatási bíróság hivatalból köteles ismert érdekeltként a perbelépés lehetőségéről értesíteni, illetve érdekeltként a perbe állítani azt a jogalanyt, akinek a kérelmező ügyfél a hatósági eljárásban való kötelezését kérte.
Ügyszám: Kúria Kfv.III.37.438/2023/5.
Címszavak: közigazgatási per; közigazgatási perjog; hatósági eljárás; érdekelt; perbeállítás; hivatalbóliság; officialitás
A Kúria eseti döntésének releváns tényállása szerint a felperes kérelmet terjesztett elő a vasúti közlekedési hatóságként eljáró alpereshez egy vasútvonalon korábban működő vasúti átjáró helyreállítása érdekében. Kérelmében kifejtette, hogy ugyan az üzemeltető (pályahálózat-működtető) vasúti társaság a vonatkozó vágányhálózatot megszüntetési engedély alapján felszámolta, azonban az engedély a perbeli vasúti átjáróra nem vonatkozott, így az jogilag továbbra is létezik. Ekként a felperes kérelmezte, hogy az alperes kötelezze a pályahálózat-működtető vasúti társaságot a vasúti átjáró felújítására és üzembiztos állapotba hozására.
Az alperes határozatával a kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a vasúti közlekedési hatóság a vasúti pályahálózat működtetőjét vagy akár a közút kezelőjét vasúti átjáró létesítésére kötelezhetné.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, amelyben többek között kifejtette, hogy a vasúti közlekedési hatóság igenis eljárhat a karbantartási kötelezettség nemteljesítése esetén a vasúti pályahálózat működtetőjével szemben, és ennek keretén belül jogosult a vasúti pálya elemeinek karbantartását és javítását elrendelni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalanként elutasította. Ítéletének indokolásában tényként rögzítette, hogy a perbeli vasúti átjáró megszüntetésre került, így az ténybeli és jogi értelemben sem létezik. Egy nem létező átjáró esetében fogalmilag kizárt helyreállításról beszélni, így a felperes kérelme valójában nem helyreállításra, hanem új átjáró létesítésére irányult. Az alperesnek ugyanakkor nincs hatásköre a vasúti átjáró létesítésének engedélyezésére, így a felperes kérelmét érdemben nem vizsgálhatta. Megjegyezte, hogy vasúti átjáró létesítésének engedélyezése iránt csak a pályahálózat üzemeltetője vagy a közútkezelő nyújthat be kérelmet.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben arra hivatkozott, hogy kérelme nem új vasúti átjáró létesítésére irányult, hanem arra, hogy az alperes kötelezze a vasúti társaságot a perbeli vasúti átjáró helyreállítására. A perbeli vasúti átjáró csak fizikai értelemben semmisült meg a vasúti társaság hanyagsága miatt, de jogi értelemben - a bontási tervből és a megszüntetést engedélyező határozatból kitűnően - továbbra is létezik.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította arra hivatkozással, hogy az ítélet érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan. Végzésének indokolásában megállapította, hogy a bíróság az előkészítő tanácsülésről készített feljegyzésében rögzítette, hogy érdekelt perbe léptetése a per tárgya miatt nem indokolt, ezért nem értesítette a perbe lépés lehetőségéről az érintett vasúti társaságot és azt perbe sem állította érdekeltként. A Kúria azonban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (2) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás biztosítása érdekében hivatalból megvizsgálta, hogy sérült-e a Kp. 20. § (1), (4) és (6) bekezdése azáltal, hogy a bíróság a vasúti társaságot nem értesítette a perbelépés lehetőségéről, továbbá hivatalból sem állította perbe.
A Kúria megállapította, hogy a megelőző eljárás a felperes kérelmére indult, amelyben a vasúti társaságot kérte kötelezni egy vasúti átjáró felújítására és üzembiztos állapotba történő hozására. Az alperes ezen eljárás lezárásaként hozta meg a kérelmet elutasító határozatát. Ekként a vasúti társaság jogát az alperes határozata mint vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti, hiszen a felperes az eljárásindító kérelmében a vasúti társaság kötelezését kérte. Az sem szünteti meg a vasúti társaság közvetlen érintettségét, hogy az alperes a kérelmet elutasította. Erre figyelemmel a bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a vasúti társaságot mint ismert érdekeltet a Kp. 20. § (4) bekezdését alkalmazva értesíti a perbe lépés lehetőségéről, továbbá ha a vasúti társaság nem kívánt volna érdekeltként belépni a perbe, akkor azt a Kp. 20. § (6) bekezdése alapján hivatalból érdekeltként perbe állítja. Végül hivatkozott a Kfv.IV.37.270/2021/5. és Kfv.II.37.282/2020/5. számú kúriai határozatokra, amelyekből kitűnően kötelező érdekeltként perben állnia annak a személynek, akire a perben hozandó ítélet szükségszerűen kihatna.
A Kúria e határozata két szempontból is jelentős. Egyfelől a végzés megerősíti az ún. kényszerű érdekelt perbeállítására vonatkozó következetes bírói gyakorlatot. A kényszerű érdekelt a Kp. 20. § (6) bekezdése szerint az a jogalany, akinek jogát vagy jogos érdekét a perben hozandó ítélet érinti, és perben állása a jogvita rendezése
- 34/35 -
érdekében a bíróság megítélése szerint szükséges.[1] A Kúria által is hivatkozott bírói gyakorlat szerint az ilyen érdekeltek perbeállítása nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is,[2] amelyre a bíróság ráadásul nemcsak valamelyik fél kérelme alapján, hanem a Kp. 20. § (6) bekezdésének kifejezett rendelkezése alapján hivatalból is köteles.
Másfelől a végzés utóbbi kérdéskörhöz kapcsolódóan felveti azt a kérdést is, hogy a közigazgatási perbeli perorvoslati eljárások során mennyiben érvényesül a hivatalbóliság (officialitás) elve. A Kp. ugyanis a 2. § (4) bekezdése és a 85. § (1) bekezdése értelmében keresethez kötöttség elvét tekinti főszabálynak, azonban a közigazgatási bíráskodás közérdekvédelmi, objektív jogvédelmi funkcióját szem előtt tartva enged teret a bíróságoknak arra is, hogy a felek nyilatkozataitól és kérelmeitől függetlenül, hivatalból végezzenek el bizonyos eljárási cselekményeket, illetve észleljenek egyes körülményeket.[3] Ezt a viszonyrendszert a Kp. 2. § (4) bekezdése úgy fejezi ki, hogy ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el.
Az e kivételszabály alapján megalkotott, az officialitás elvének érvényre juttatását szolgáló két legfontosabb jogintézmény a hivatalbóli vizsgálat [Kp. 85. § (3) bekezdés] és a hivatalbóli bizonyítás [Kp. 78. § (5) bekezdés]. A törvényben azonban ezen túlmenően is vannak olyan, e kivételszabályra alapított rendelkezések, amelyek feljogosítják a bíróságot bizonyos körülmények hivatalbóli figyelembevételére, illetve eljárási cselekmények hivatalbóli elvégzésére. Ilyen például a közigazgatási cselekmény tartalom szerinti minősítésének követelménye [Kp. 4. § (6) bekezdés], a keresetlevél visszautasításának egyes okai [Kp. 48. § (2) bekezdés], vagy épp a kényszerű érdekelt perbeállítása [Kp. 20. § (6) bekezdés].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
