A szerző az IPR-Insights Kft. vezető tanácsadója, licencelési területének szakmai irányítója; infokommunikációs szakjogász, az ELTE ÁJK PhD hallgatója.
Arra, hogy mit tart a közvélekedés a digitális világban a szerzői jogról, és mely problémák foglalkoztatják közvetlenül az embereket, mi sem adhat szemléletesebb választ, mint az interneten e témakörben elérhető, nagyszámú látogató által olvasott, véleményezett, letöltött tartalom. A felháborodott, de sokszor alulinformált felhasználók és a demagóg anarchisták álláspontjának elkerülése érdekében a Google képkeresőjébe a "copyright comics" szavakat gépelem be, remélve Karinthy után szabadon, hogy "a humor a teljes igazság".
A keresés meglepő eredményt hoz: rögtön az első találatok között egy rendhagyó szerzői mű borítója bukkan fel Bound by Law? Tales from the Public Domain címmel, melyet a Duke University professzorai James Boyle és Jennifer Jenkins Keith Aoki képregény-rajzolóval közösen készítettek annak érdekében, hogy a szerzői jogot emberközelibb módon mutassák be.1
"A szerzői jog tehát nem csak arra jó, hogy bizonyos dolgokat elzárjon előlünk?" - kérdezi a főhős az egyik képkockán. "Nem teljesen - hangzik a válasz. - A szerzői jog védi a felhasználók és a jövőbeli alkotók jogait is, a kreativitás ösztönzése érdekében pedig egy óvatos egyensúlyt kell fenntartania."2 Az egyensúllyal kapcsolatban azonban lehangoló képet látunk: egy tojás összeroppantásával szemléltetik a főhős - és az olvasó - számára, hogy a gazdag közkincset és a szellemi alkotások jogát elválasztó védőréteg összetört, így már nem egyértelmű, hogy mi esik oltalom alá és mi nem, ennélfogva elmosódnak a közkincs és a szellemi tulajdon határai.3
A részlet és a képregény szemléletesen mutatja be az átlagos felhasználó ellenérzéseit és a szerzői jog célkitűzéseit, a kettő között feszülő ellentétben pedig azt, hogy a félreértés elsimítása (ha pedig nem csak félreértés, hanem valós probléma, akkor annak megoldása) igenis feladat.
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa azokat a piaci szereplők által alkalmazott egyes eszközöket, melyek a közkincs és a szellemi tulajdon határainak elmosódását okozzák, továb-bá azt, hogy hogyan használhatóak ugyanezek az eszközök az elmosódott határok korrigálására. Célom továbbá annak megvilágítása is, hogy ezek a megoldások a közelmúlt gyakorlati tapasztalatai szerint milyen alternatívát jelentenek, egyáltalán lehet-e szerepük a szerzői jog digitális világban való megítélésével kapcsolatban kialakuló válsághangulat kezelése során.
Az információs forradalom, a digitalizáció és a hálózatok nyújtotta technikai előnyök a szerzői művek előállításának és felhasználásának új horizontját nyitották meg. Az ebben rejlő innováció és az újfajta kreativitás azonban nem csak a szerzői jogosultak érdekeivel összecsengő, hanem az azokat csorbító joggyakorlás lehetőségét is kiszélesítette. Az ennek hatására keletkező riadalom rendezésére kidolgozott jogi lépések azonban újabb riadalomhoz vezettek: a szellemi tulajdonjog térnyerése a közkincs csökkenését eredményezte, mely újabb megoldandó feladatot generált.
Míg azonban az első riadalomra adott jogalkotói válasz bizonyos tekintetben túlságosan is határozottra sikerült (közben más szempontból hiányosnak mondható), addig a másodikra adandó válasz késik. Ez a jogosultakat iparági összefogásra és saját szabályok kidolgozására sarkallja, amit persze nem hagy szó nélkül a felhasználói találékonyság sem. Ebben a helyzetben a Jessica Litman által vázolt szerzői jogi háború emlegetése közel sem tűnik túlzásnak.4
Míg az Európai Unió az adatbázisok jogi védelmének szabályozásával,5 addig az Egyesült Államok a védelmi idő kiterjesztésével6 "előkelő" helyet vívott ki magának a közkincs csökkenését eredményező jogalkotói lépések idézésének rangsorában. A máig ellentmondásos és új meg új vitákra sarkalló digital rights management (a továbbiakban: DRM)7 alkalmazásának támogatása pedig szinte mindenhol a közkincs védelmezőinek támadását eredményezi.
A digitális tartalmak előállítói és jogosultjai különböző műszaki megoldások alkalmazásától várják a jogsértések számának csökkenését abban bízva, hogy a technikai eszközök megakadályozzák a jogosulatlan hozzáféréseket. Informatikai szakemberek közben arra figyelmeztetnek, hogy az elérhető DRM megoldások nem feltétlenül váltják be a hozzájuk fűzött ilyenfajta reményeket.8
A technika mindenhatósága, így a szerzői művek műszaki védelme a műszaki lehetőség megjelenésekor tökéletes megoldásnak tűnt. Joel Reidenberg az elsők között mutat rá, hogy a jog nem az egyetlen szabályozó az információs társadalom korában: a technológiai követelmények szintén befolyásolják az állampolgárok magatartását. Ezt az újfajta kötöttséget Lex Informaticának nevezi, és kiemeli, hogy mivel a technikai szabályokat nem korlátozzák az államhatárok, könnyen testre szabhatóak a műszaki kihívásoknak megfelelően, továbbá működésük során érvényesítik önmagukat, ezért az információs társadalomban kizárólag ezek figyelembevételével alkothatóak hatékonyan alkalmazható normák.9 Innen lép tovább Lawrence Lessig, aki szerint maga a kód a jog ("code is law"). Véleménye szerint a kibertér szerkezete a szoftverek logikája szerint jött létre, tehát a vezérlőelv a szoftverkód;10 1999-ben írott művében azt vallja, hogy a kód képes a jog helyébe lépni, és a csere be is fog következni. Lessig álláspontja szerint amennyiben a magatartási szabályokat szoftveralgoritmusok rögzítik, az algoritmusban rögzített utasítások végrehajtásával a szoftver a magatartási szabályok érvényesülését eredményezi.11
A valóságban persze - bármennyire is hatékonynak tűnhet elsőre ez az önérvényesítő szerepcsere - a kód nem lép az állami kényszerrel megerősített jogszabály helyébe. Bizonyos műszaki megoldások alkalmazásának viszont a szerzői jogban is van szerepe: a DRM megoldások alkalmazhatóságát, alkalmazását maga a jog is támogatja. Az alapvető szabályokat a WIPO12 1996-ban elfogadott Szerzői Jogi Egyezménye13 rögzíti. Az amerikai megoldást a Digital Millennium Copyright Act (a továbbiakban: DMCA) fejti ki.14 Az EU pedig - a WCT-vel összhangban - az Infosoc irányelvben15 szabályozza a műszaki intézkedésekkel és jogkezelési adatokkal kapcsolatos kötelezettségeket,16 mely a DRM-re vonatkozó magyar szerzői jogi szabályozás alapjául is szolgál.17
Azzal, hogy a DRM szabályok szerint megfelelő jogi védelmet kell biztosítani a hatásos műszaki intézkedések megkerülése és a jogkezelési adatok kijátszása ellen, a szerzői jog megsokszorozza a szerzői művek műszaki intézkedésekkel egyébként is megerősített védelmét. A mű jogi oltalmát ugyanis maga a műszaki megoldás duplázza, majd a műszaki megoldás jogi védelmével a védvonalak száma megháromszorozódik. Szükség van-e erre a sokszoros védelemre? - merül fel a kérdés.
A DRM mellett érvelők kiemelik, hogy a sokszoros védelem biztonságos keretet nyújt a digitális tartalmak terjesztésére, a szerzői jogi szabályok érvényesülésére, és olyan üzleti modellek alkalmazhatóságát teszi lehetővé, amely a digitális technológia nélkül elképzelhetetlen volna.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
