"Mily nagy dolog, mily tökéletes önzetlenség, az életben a halál utániakkal törődni! Arról gondoskodni aki helyünkre áll, visszavonult egyszerűségben szerényen és szótlanul készítni a jövőt, melyet már látni sem fogunk, örök utat csinálni az Élet árkai és göröngyei között, hogy e barbár században is nyugodtan indulhasson el az isteni utas: a Szellem utasa!"
(Babits M.: Baumgarten Ferenc és alapítványa, in uö: Esszék és tanulmányok, II, Bp 1978, 165)
Polgári törvénykönyvünk következetesnek tekinthető abból a szempontból, hogy általában nem határozza meg az egyes jogintézmények, így az alapítvány fogalmát sem. Ezt helyesnek is tartjuk, hiszen a meghatározás inkább a jogtudomány feladata semmint a jogalkotóé. Az alapítvány újabb szabályai az 1987. évi 11. számú törvényerejű rendelettel kerültek beiktatásra a Ptk.-ba, majd az 1990. évi I. törvény révén, azt követően pedig az 1993. évi XCII. törvénnyel módosította a jogalkotó a kódex alapítványra vonatkozó szabályait a gyakorlatban felmerült kérdések egyértelműbb szabályozása végett.
A jelen dolgozat részben egy korábbi munkánkra támaszkodik, amelyben összefoglaltuk az alapítvány intézményének történeti fejlődését.[1] Az alapítvány fogalmának meghatározásánál jogtudósi definíciókat és törvényi meghatározá-
- 75/76 -
sokat veszünk alapul. Önmagában ez a megközelítés külön módszertani kérdésként is vizsgálható, hogy az alapítvány fogalmát milyen elemekből és milyen rendszerben építsük fel. A történeti tradíciót a törvényi és jogtudósi meghatározásokkal aktualizáljuk. Az elemzés nem korlátozódik a magyar jogra és jogtudományra, hanem figyelembe veszi a kontinentális európai jogtudománybeli nézeteket is.
A magyar jogirodalom számos alapítványi definíciója közül két meghatározást emelnénk ki. Az egyik klasszikusnak számító definíció Szladits Károlytól ered: "Az alapítvány olyan jogi személyiséggel felruházott célszervezet, amelyben valamely önállósított vagyontömeg meghatározott (többnyire tartós) cél szolgálatára van rendelve."[2] Szladits alapítvány-meghatározásában a későbbi szemlélő számára előremutató, hogy az alapítványt célszervezetként definiálja. A célszervezet tartalmát viszont Szladits sem fejti ki. Napjainkban már vitatott, és talán nem is egészen szabatos az a megközelítése, amelyik az alapítványra az "önállósított vagyontömeg" kifejezést alkalmazza. Nem arról van szó ugyanis, hogy az alapítványi cél megvalósításához rendelt vagyon önálló lenne, vagyis hogy önálló lenne magától a vagyon tulajdonosától - hiszen egyéb önállóságot a jog evidenciaként adja - hanem inkább arról, hogy a vagyon, az alapítványként létrejövő önálló jogi személy tulajdonába megy át, és azt konkrét, meghatározott célra lehet csak felhasználni. Az önálló jogi személyiség, a tartós cél és a cél eléréséhez szükséges vagyon képezik azokat az elemeket, amelyek a mai napig érvényesek Szladits idézett meghatározásában.
Az egyik legújabb magyar bírói meghatározás szerint az "alapítvány egyoldalú jognyilatkozattal [történő] vagyonrendelés tartós közérdekű célra az alapítótól független, önálló jogi személy létrehozásával."[3] Ennek a definíciónak is vannak vitatható elemei, így pl. az, hogy az egyoldalú jognyilatkozat nem fejezi ki az alapító ügylet lényegét, és nem különbözteti azt meg a többi egyoldalú jognyilatkozattól. Továbbá az alapítványnak véleményünk szerint nem lényegi eleme, hogy az alapítótól független legyen, hiszen önálló jogalanyisága - jogi személy mivolta - ezt már magában hozza.[4] Ezen túlmenően a fent idézett megfogalmazás azért sem szabatos, mert az alapítvány nem a vagyonrendelés maga, ez ugyanis az alapítványnak csak egyik sajátossága, mégpedig az alapítói ügyletnek az egyik komponense. Megítélésünk szerint az alapítvány önálló jog-
- 76/77 -
alanyisággal rendelkező szervezet (nem pedig vagyon[5]), amely az alapítói ügyletben meghatározott tartós közérdekű célt a cél megvalósításához rendelt vagyon felhasználásával valósítja meg.
A német BGB szintén nem tartalmaz törvényi definíciót az alapítványra vonatkozóan. Ezért csak némely jogtudósi megfogalmazást tudunk ehelyütt felidézni. Helmut Coing felfogásában a [BGB] "80. és skk. §§-ok értelmében az alapítvány egy jogképes szervezet (kezelő), amely az alapító ügyletben meghatározott célt a célhoz tartósan rendelt vagyon segítségével valósítja meg (alapítványi vagyon)."[6] Coing szervezetként határozza meg az alapítványt, ill. a zárójelben jelzi, tulajdonképpen "Verwaltung"-ról, (vagyon) kezelésről van szó. E helyütt a szervezet és a tevékenység - vagyonkezelés - már keveredik, mintha egymással szinonim fogalmak lennének, jóllehet ez a két fogalom eltérő jogi jelentéssel bír. Egy másik felfogás az alapítványt a személyegyesítő jogalanyoktól elhatárolva írja körül. Az alapítványok - Larenz felfogásában - nem személyegyesítő [alakzatok], hanem szervezetek, amelyeket abból a célból hoznak létre, hogy egy meghatározott célt egy arra rendelt vagyon segítségével tartósan megvalósítsanak.[7] Larenz ezzel a definícióval az alapítányt a személyegyesítő alakzatokkal állítja szembe de szintén szervezetnek nevezi. Annyi igazság kétségtelenül rejlik ez utóbbi megközelítésben is, hogy az
- 77/78 -
alapítvány a többi jogi személyhez képest - mint nem személyegyesítő forma - negatív megközelítésben is körülírható.
Karsten Schmidt meghatározása szerint "az alapítvány jogi személy, amelyet meghatározott cél megvalósítása érdekében hoznak létre és nem személyegyesülés"[8] - azaz nem tér ki arra, miért, milyen alapon is tartja jogi személynek az alapítványt.
Ebben a körben említendő a holland ptk. meghatározása is, amely szintén utal arra, hogy az alapítványnak nincs tagsága. E rendelkezés szerint "az alapítvány jogügylettel életre hívott jogi személy, amelynek nincsenek tagjai és az alapító okiratban meghatározott célt az ennek érdekében meghatározott vagyon segítségével valósítja meg" (BW 2:285. cikkely).[9]
Némiképp eltér a német jogirodalom többségi felfogásától Dieter Medicus álláspontja, aki szerint az alapítvány "jogilag önállósított, meghatározott célra rendelt vagyon".[10]
Az alapítvány - elméletileg - vagyon nélkül is létezhet, legalábbis átmeneti időre, jogi személyiségét ugyanis az (újabb) német szakirodalomban nem maga a vagyon, hanem inkább szervezeti jellege alapján szokás elismerni.[11]
A magyar és a német kódexhez hasonlóan a svájci ZGB, és az olasz Codice civile sem ad törvényi definíciót az alapítványra. Az újabb európai törvények közül viszont a magánjogi alapítványra vonatkozó 1993-as osztrák szövetségi törvény legelső rendelkezése a következőt tartalmazza: "A jelen szövetségi törvény értelmében a magánjogi alapítvány egy joghordozó, amely részére az alapító vagyont rendel és amelynek használatával, kezelésével, értékesítésével az alapító által meghatározott, megengedett cél megvalósítását szolgálja; [az alapítvány] jogi személy és belföldön kell székhellyel rendelkeznie."
- 78/79 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
