https://doi.org/10.59851/mjny.9.1.6
A Semmelweis Egyetem Szaknyelvi Intézete volt a házigazdája a MANYE Terminológiai Szakosztálya és az intézet által közösen szervezett workshopnak, amelyre 2025. március 7-én Budapesten került sor. Az esemény hibrid formában zajlott, amelyet az érdeklődőknek lehetőségük nyílt a távolból is figyelemmel kísérni. Sermann Eszter szakosztályi elnök köszöntőjét követően Fogarasi Katalin, az intézet igazgatója tartott előadást az igazságügyi orvostani terminológia harmonizációjának terén végzett, Bolyai János Ösztöndíjjal támogatott kutatásainak legfontosabb eredményeiről. Az előadást kerekasztal-beszélgetés követte a harmonizációs tevékenység fontosságának kérdésköréről, amelyet Mány Dániel, a Szaknyelvi Intézet tudományos igazgatóhelyettese moderált, résztvevőként pedig - Fogarasi Katalin mellett - prof. dr. Kovács Gábor (Széchenyi Egyetem, Bűnügyi Tudományok Tanszéke), dr. Patonai Zoltán (Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika) és dr. Lantos Zoltán (SE ETK Egészségtámogatási Módszertani Tanszék) működött közre.
Fogarasi Katalin Traumatológiai és igazságügyi orvostani terminológia harmonizációja: a klinikai sérülésdokumentáció büntetőjogi felhasználásának elősegítése című előadása felvezette annak a témakörnek néhány fontos aspektusát, amelyet a résztvevők az Emberölési kísérlet vagy testi sértés? A terminológia szerepe sérülések bizonyíthatóságában a büntetőbíróságon című kerekasztal-beszélgetés során részletesebben kifejtettek. Az előadásban elhangzott, hogy a terminológiai harmonizáció alapjául a balesetek és bántalmazások miatt keletkezett sérülésekről készült, a büntetőeljárás során akár bizonyítékként is felhasználható látleleti dokumentáció terminológiája szolgált. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az esetek körülbelül 14 százalékában ez a dokumentáció hiányos, vagy terminológiai hibákat tartalmaz, ami főként a lágyrészsérülések (pl. sebek) korlátozott igazságügyi orvos szakértői megítéléséhez vezethet (Fogarasi 2014). A terminológiai problémák a sebészet-traumatológia és az igazságügyi orvostan eltérő fókuszú, sok esetben különböző megnevezéseket is használó klasszifikációjából erednek (Fogarasi 2010). A sérülteket ellátó orvosok többnyire előre elkészített sablonokban végzik a dokumentációt, amelyben a klinikai gyakorlat megnevezéseit alkalmazzák, és a sérülésekről elsősorban az ellátás szempontjából releváns információt rögzítik. Számos esetben ezért nem állapítható meg egyértelműen a lágyrészsérülések keletkezési mechanizmusa (Schneider et al. 2018), vagy ellentmondásokat tartalmaz a lelet, aminek következtében a látlelet felhasználhatósága a büntetőeljárásban korlátozott, esetenként kizárt. Erre a problémára megoldást a terminológia szakterületek közötti harmonizációja jelenthet, amelyet a jövőben az előadó és munkatársai egy számítógépes alkalmazás formájában igyekeznek klinikusok számára elérhetővé tenni.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői hangsúlyozták, hogy a pontos terminológiahasználat meghatározhatja az ellátás eredményességét, ezért erre megfelelő hangsúlyt kell helyezni. Kiemelten fontos, hogy a dokumentáció tükrözze az ellátás menetét, a folyamat során azonban problémákat okozhat, hogy a traumatológus, az igazságügyi orvos szakértő, a rendőrség és esetenként a büntetőeljárás résztvevői is ugyanazon terminusok alatt eltérő fogalmakat értenek. A látleleteket korábban egy orvos szakértői módszertani levél alapján készítették el, később ezt hatályon kívül helyezték, majd húsz év eltelte után most új módszertani levél készül. A gyakorlatban napjainkban a sérülésről rögzített adatok elsőd-
- 38/39 -
legesen az ambuláns lapon jelennek meg, és büntetőeljárás elindítása esetén ezt követően kerülnek át a látleletbe. A jogász feladata a tényállásnak való megfeleltetés, abban az esetben viszont, ha az ambuláns lap és a látlelet nem megfelelő terminusokat tartalmaz vagy nem elég részletes, akkor az orvos szakértőnek kell a dokumentációt a büntetőeljárás résztvevői számára érthetővé tennie. Az orvosi dokumentáció különböző célokat szolgál, ezek közé tartozik például az orvos munkájának dokumentálása, vagy a statisztikai adatok gyűjtése (BNO-kódok segítségével), ami az egészségügyi finanszírozás alapját is képezi. A résztvevők példaként megemlítették, hogy a hazai bíróságokon előforduló, orvos szakértő közreműködésével zajló büntetőjogi ügyek jelentős része testi sértés. Az egyes sebtípusok keletkezési mechanizmusai között jelentős különbségek mutatkoznak, noha ellátásuk nem tér el, ami fontos lehet a bírósági tényállás meghatározása és az ítélethozatal szempontjából. Az elsődleges dokumentációnak azért is rendkívül fontos szerepe van, mert az ellátás pillanatában még nem tudható, hogy a későbbiekben jogesetté válik-e egy-egy sérülés. Az ellátáskor készített dokumentáció ráadásul az ellátott sérült számára is készül, ezért itt a közérthetőségre is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni.
A felvázolt kutatás célja a terminológiai harmonizáció elősegítése, valamint a fentiekben részletezett nyelvhasználati különbségek feloldása szakember és szakember, valamint szakember és laikus között. A szaknyelvek - köztük az orvosi szaknyelv - rétegződésének többdimenziójú dinamikus szemlélete fokozatosan alakult ki a szakszövegek vizsgálata alapján, ahogyan azt több példa is szemlélteti (Kurtán 2003). A szaknyelv belső rétegződésének modelljében például Möhn és Pelka (1984) "a szakmán belüli, a szakmák közötti és a szakmák kifelé irányuló kommunikációja szerinti rétegződések hálózatszerű szerveződését állapították meg" (Kurtán 2003: 48). Időnként az is megtörténik, hogy egy szakterület képviselői az általánostól eltérő kódrendszert használnak (például a patológusok a latin kórisméket részesítik előnyben, más klinikai területek képviselői pedig sokszor angol nyelvű terminusokból kiindulva, gyakran ad hoc rövidítéseket alkalmaznak), ami szintén akadálya lehet a kommunikáció gördülékenységének.
Ezen a téren még sok a teendő, de az interprofesszionális munkacsoportban végzett kutatás, valamint a nyelvészet, az orvostudomány, az igazságügyi orvos szakértők és a büntetőjog képviselőivel való hatékony együttműködés eredményeként megvalósulhat a terminológia szakterületek közötti harmonizációja. Hosszabb távon pedig lehetővé válhat a nemzetközi klasszifikációs rendszerekhez való hozzáillesztés is. A legfőbb cél az elsődleges dokumentáció minőségének javítása, amely elősegíti a sérülések egyértelmű büntetőjogi megítélhetőségét.
A témáról ebben a lapszámban olvasható Fogarasi Katalin, Patonai Zoltán, Gyenes Gábor, Lantos Zoltán és Simon Gábor tanulmánya.
Fogarasi K. (2010) Sebtípusok, sebleírások terminológiai problémái traumatológiai látleleteken. PORTA LINGUA. Tudományterületek és nyelvhasználat. Debrecen: Szaknyelvoktatók és Kutatók Országos Egyesülete. 121-138.
Fogarasi K. (2014) Limited Forensic Assessability of Soft Tissue Injuries: Contrasive Terminological Analyses of Hungarian, Austrian and German Medical Diagnostic Reports. Doktori értekezés. Pécs: PTE.
Kurtán Zs. (2003) Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Möhn, D. - Pelka, R. (1984) Fachsprachen. Eine Einführung. Germanistische Arbeitshefte. V. 30. Tübingen: Niemeyer.
Schneider P. - Patonai Z. - Gergely P. - Fogarasi K. (2018) Testi sértés vagy emberölési kísérlet?: Pontatlan orvosi szakkifejezések használatának hatása a büntetőeljárás kimenetelére. BELÜGYI SZEMLE / ACADEMIC JOURNAL OF INTERNAL AFFAIRS: A BELÜGYMINISZTÉRIUM SZAKMAI TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA 66: 9. 147-163., https://doi.org/10.38146/BSZ.2018.9.8. ■
Lábjegyzetek:
[1] Semmelweis Egyetem, Szaknyelvi Intézet
[2] Szegedi Tudományegyetem, Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék
[3] HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont
Visszaugrás
