A bíróság a kérelem beérkezését követően 60 napon belül egyezségi tárgyalást tart.
A tárgyalásra az adóst, a felszámolót és az egyezség megkötésére jogosult hitelezőket idézi.
Az idéző végzéssel együtt kézbesíti
- a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot,
- az egyezségi javaslatot, valamint
- a hitelezők felsorolását.
A gyakorlatban problémát jelent, hogy meg lehet-e tartani az egyezségi tárgyalást, ha a szabályszerűen idézett hitelezők nem vagy nem mind jelentek meg?
A következő megoldások ismertek:
• nem szükséges jelen lennie minden hitelezőnek az egyezségkötésnél (sőt elvileg egyetlen hitelező jelenléte nélkül is létrejöhet egyezség). Ha az adós igazolja, hogy a hitelező egyébként megismerte az egyezségi javaslatot, valamint a fizetőképesség helyreállítására készített programot, és azt cégszerű aláírásával elfogadta, akkor úgy kell tekinteni a szavazati arányok számításánál, mintha jelen lenne a tárgyaláson.
• Ha a szabályszerűen idézett hitelező nem vesz részt a tárgyaláson, figyelmen kívül kell hagyni az egyezség megkötésénél még akkor is, ha korábban írásban elfogadta az egyezségi javaslatot. Annak azonban nincs akadálya, hogy más hitelezőt (az adóst vagy a felszámolót nem!) meghatalmazzon a képviseletére.
Az előbbi "szükségmegoldás" még a "hőskorban" született és az igazolta, hogy valószínűsíthetően nem történt érdeksérelem, ha az előzetesen elfogadottak szerint köttetett meg az egyezség. Alkalmazását pedig az indokolta, hogy sokszor többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült a megfelelő számú és követeléssel rendelkező hitelezőket egybegyűjteni az egyezség megkötéséhez.
A csapda valójában abban rejlett, hogy az egyezségi tárgyaláson megjelent hitelezők és az adós gyakran finomítottak, változtattak az eredeti javaslaton, így már nem sokat ért a meg nem jelent hitelezők előzetes, a korábbi javaslat alapján tett elfogadó nyilatkozata.
A helyes megoldásnak az látszik, ha a bíróság megköveteli minden (arra jogosult) hitelezőtől, hogy az egyezségi tárgyaláson legyen jelen. Amelyik hitelezőnek érdeke, hogy az eredetileg vártnál korábban és esetleg nagyobb mértékű kielégítésben részesüljön, az tegyen is valamit ennek érdekében. Az egyezségkötés nem kötelező: mindkét félnek erőfeszítéseket és kompromisszumokat kell tennie, hogy létrejöjjön.
A Szegedi Ítélőtábla a gyakorlatban elfogadja a fentiekben jelzett megoldást is, azaz a hitelezők távollétében is érvényesnek tekinti a bíróság előtt kötött egyezséget, ha az adós igazolja, hogy ahhoz előzetesen megfelelő arányú hitelező hozzájárult. Akkor is így jár el, ha a jelenlevő hitelezők által elért egyezségi javaslat módosítás eredményeként a megkötött egyezség eltér ugyan a távollevők által megismert javaslattól, de érdemben nem érinti azok kielégítését.
Megjegyzendő, más álláspontra helyezkedett a Fővárosi Ítélőtábla az ÍH 2005/4/175. szám alatt közzétett eseti döntésében (12. Fpkf. 43.331/2005/5. sz.).
Korábban az is gyakran problémát okozott, amikor a túlbuzgó adós az egyezségkötést meg sem várva, "zsebből" elégítette ki a hitelezőket, s mire eljött a tárgyalás időpontja, zavartan forgolódott a tárgyaló teremben a felszámolóval, hogy kivel is kössön egyezséget. Erre az esetre végre megszületett a megoldás a Cstv. 45/A. § beiktatásával, ami (egyéb feltételek mellett) lehetővé teszi ilyen esetben az eljárás megszüntetését, és az adós továbbműködését.
Az egyezségi tárgyalást a következő részekre lehet felosztani:
• az egyezség körébe vonható vagyon mértékének megállapítása;
• az egyezség megkötése;
• az egyezség jóváhagyása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
