" Társadalmi kérdésekben nem sok hasznos tanácsot tudna adni a tudomány, ha nem fedezték volna fel, és fejlesztették volna ki éppen időben a számítógépet" (Gábor Dénes)
A számítógép tömeges elterjedésével az emberi tevékenységek szinte valamennyi szférájában tért hódított. A számítástechnikai alkalmazások megjelenése és fejlődése pozitív hatást gyakorolt az információ-áramlásra, az adatrögzítésre és -feldolgozásra, a munkafolyamatok kivitelezésének gyorsaságára. A számítógépek felhasználási lehetősége határtalanul széles, ezért állandó az igény a korszerűsítésre és fejlesztésre.
Az informatika nyújtotta előnyöket minden szakma képviselői - így a bűnüldöző és a büntetőjogi döntéshozó szervek is - igyekeznek minél szélesebb körben kihasználni, kamatoztatni, folyamatosan bővítve annak alkalmazási területeit. Csak a legjellemzőbb példákat említve: az iratok elkészítése ma már elképzelhetetlen a szövegszerkesztő és nyomtató nélkül; az országos nyilvántartó rendszerek (elítéltek és büntetéseik, fogva tartottak adatai, lakcímek, tárgy-, gépjármű- és személy körözések stb.) adatai számítógépes hálózaton keresztül érhetők el a hatóságok számára; az iratok iktatását, az ügyészi, bírói intézkedések nyilvántartását számítógépes ügyviteli rendszereken keresztül végzik; a jogszabályok, a bírósági döntvénytár, az iratminták pedig számítógépes jogtárakból hívhatók le.
A számítógépes alkalmazásokban egyre nagyobb szerepet kapnak az ún. számítógépes hálózatok, amelyek egyik típusa a számítógépek egy meghatározott kisebb csoportját köti össze, és az adatbázisukhoz csak ezeknek a gépeknek a vonatkozásában engedéllyel rendelkező felhasználók férhetnek hozzá (lokális hálózatuk), másik típusa pedig bármely felhasználó számára szabad belépést és adatforgalmat biztosít (globális hálózat, Internet). A lokális hálózatok nagy előnye, hogy nem kell az összes adatot és programot minden felhasználói gépre felvinni, hanem a hálózatba kapcsolt számítógépek bármelyikéről elérhető a teljes adatbázis, Ezen kívül lehetőséget nyújt a munkatársak közötti gyors kommunikációra, valamint a közös perifériák (pl. nyomtatók, CD-meghajtók) használatára is.
Az Internet alapjait a '60-as években az Amerikai Egyesült Államokban dolgozták ki a szakemberek a Védelmi Minisztérium támogatásával indított "ARPA" nevű kutatási program keretében.[1] Az Internet mára az információs szabadságjogok megtestesítőjévé vált és általa leomlott minden földrajzi akadály az információk szabad áramlása, a távollevők közti kapcsolattartás, a különböző ügyletek lebonyolítása, szolgáltatások nyújtása és igénybevétele előtt.
A számítógépek elterjedésével azonban felbukkant egy nem kívánatos jelenség is: a számítógépes bűnözés. A számítógép - éppen a sokoldalúsága folytán - egyrészt eszközévé vált egyes már korábban ismert bűncselekményeknek, másrészt újabb, a társadalomra veszélyes cselekmények megjelenését is előidézte. A jelen tanulmány a számítógép és a büntetőjog témakörén belül ezeket a számítógéppel kapcsolatos bűncselekményeket kívánja tüzetesebben górcső alá venni.
Egyes szakmai nézetek[2] szerint a számítógép alapgondolata Charles Babbagge angol matematikustól származik, aki 1820-ban az angol kormány megbízásából kidolgozta az analitikus számítógép elvét, ám az első valódi számítógép megjelenésére egészen 1880-ig várni kellett, amikor is Hermann Hollerith német származású amerikai mérnök megépítette a lyukkártyás számítógépet.
A XX. század '30-as éveiben az elektronika új fejlődési irányzatainak hatására fejlesztette ki Konrad Zuse a digitális programvezérelt számítógépet. E korszakban számítógépeit az '50-es évekig az egyedi építés jellemezte, valamint az, hogy tipikusan kutató laboratóriumokban használták őket és a közönségnek csak igen szűk rétege rendelkezett ismeretekkel a létezésükről.
1946-ban a Pennsylvaniai Egyetem két munkatársa, J. Presper Eckert és John W. Manchly készítette el az első teljesen elektronikusan működő számítógépet, az ENIAC-ot (Electronic Numerical Integrator and Calculator).
A ma ismert modern számítógép alapelvét Neumann János matematikus dolgozta ki. Elméletével megteremtette a számítógépek ipari méretekben történő gyártásának lehetőségét. 1958-ban az eddig alkalmazott viszonylag rövid élettartamú elektroncsövet felváltják a tranzisztorral, amelynek alkalmazásával lényeges mértékben csökkenthető volt a gépek nagysága és energiafogyasztása, ellenben nagyságrendekkel növelhető az üzemeltetés biztonsága. A számítógépek használata a '60-as évek közepéig még mindig csak egy viszonylag szűk területen jellemző. Ennek dacára az első számító-
- 137/138 -
gépes bűncselekményt mégis ebből az időből jegyezték fel, ugyanis az egyesült államokbeli Walston and Co. alelnöke 1959-ben 250 000 USD-t sikkasztott hamis lyukkártyák segítségével.[3]
A számítógépek tömeges elterjedése a '60-as évek végére tehető. A gépekre még mindig a nagy méret volt jellemző, az adatokat eleinte lyukszalagra, lyukkártyára, később mágnesszalagra rögzítették.
A gépek használatának terjedésével és általánossá válásával egyidejűleg jelentek meg, majd szaporodtak el a számítógéppel kapcsolatos bűncselekmények. A '70-es évek első tudósításai számoltak be először az újfajta bűnözésről. Az ekkori riportok a számítógépek jogtalan használatáról, adatbázisainak "megcsapolásáról" adtak számot. A kriminológiai kutatások, vizsgálatok csak az évtized második felében indultak, ekkor jelentek meg az első tanulmányok is.
Érdekes jelenség, hogy bizonyos katonai körök már a '60-as években foglalkozni kezdtek kártékony számítógépes programok (vírusok, trójai programok stb.) megírásával. A fejlesztések arra irányultak, hogy a "kártevőket" rombolási vagy információ szerzési célzattal az ellenséges csapatok gépeibe juttassák el. A "hivatalos" víruskutatások azonban csak a '70-es évek közepétől vették kezdetüket.[4]
A tranzisztorok helyett integrált áramköröket alkalmazó gépek - a mikroelektronika fejlődésének köszönhetően - a '80-as években terjedtek el.
Az egyes államok az illetéktelen hozzáférések kivédésére első menetben megalkották nemzeti adatvédelmi törvényeiket. A kodifíkáció második hulláma a '80-as években bontakozott ki, amikor az országok megfogalmazták az elektronikus adatfeldogozással összefüggő bűncselekmények törvényi tényállásait és ezeket beiktatták büntető törvénykönyveikbe.
Ezek a tényállások aztán a számítógépes bűnözés újabb és újabb megjelenési formáinak megfelelően sorozatos módosításokon mentek keresztül.[5]
A '80-as évek második felében és a '90-es évek elején a számítástechnikai alkalmazások rohamos bővülésével, a bankkártyák használatának általánossá válásával, a szoftverek kínálatának bővülésével és a hálózati megoldások - ezen belül főleg az Internet - alkalmazásának egyre gyakoribbá válásával a számítógéppel kapcsolatos bűncselekmények köre kibővült, az elkövetések száma pedig - mind a mai napig - kitartó növekedést mutat. A bűnözés palettáján megjelentek a számítógépes adatbázis adatainak manipulálásával megvalósított csalások, a számítógépes hamisítások, a számítógépes rendszerek biztonsági-védelmi falának feltörésével és a tárolt adatok jogtalan megszerzésével megvalósított támadások, a szoftverek illegális másolása és terjesztése, a számítógépek adatszállító vezetékeinek és elektromos berendezéseinek lehallgatása, hamis bankkártyák és telefonkártyák készítése és felhasználása, a mobil telefonkészülékek "klónozása" stb.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
