1. A panaszosok afgán állampolgárok, akik házaspárként bemutatkozva léptek be Olaszországból Svájc területére, és kértek menedéket. Állításuk szerint a házasságkötésre Iránban került sor 2010-ben, vallásos szertartás keretén belül. Akkor a "házaspár" hölgytagja 14-éves volt, a férfi pedig 18-éves. A menedékkérelmüket elutasították arra hivatkozással, hogy az uniós jog (Dublin II rendelet) alapján azok elbírálására az olasz hatóságok voltak jogosultak (ott léptek be az Unió területére). A jogorvoslati eljárás keretében is elutasították a menedékkérelmüket azzal, hogy a vallási házasságuk nem ismerhető el Svájcban, mert az afgán jog tiltja a 15 éven aluli nők házasságkötését, és az a svájci joggal is összeegyezhetetlen, mert ez utóbbi bűncselekménynek nyilvánítja a 16 éven aluli gyermekkel való nemi aktust. Ezért az uniós jog alapján a hölgy nem tekinthető a férfi családtagjának, és ők nem is tarthatnak igényt az EJEE 8. §-a szerinti családélethez való jog elismerésére. A férfit kiutasították Olaszországba, de három nap múlva illegálisan visszatért Svájcba, ahonnan közösen adtak be panaszt a strasbourgi Bírósághoz azt állítva, hogy a férfi kiutasítása sérti az EJEE 8. §-a szerinti jogukat. A Bíróság szerint az EJEE 8. §-a nem állapít meg a részes állam számára olyan kötelezettséget, hogy egy 14 éves gyermek által bármilyen módon kötött házasságot elismerjen. Megjegyezte, hogy az EJEE 12. §-a szerint a házasságkötéshez való jog gyakorlását a nemzeti jog szabályozza. Jelen esetben is a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a nemzeti bíróság alkalmasabb a panasz elbírálására, tekintettel a felvetett erkölcsi kérdések szenzitivitására, a gyermekvédelmi szempontokra és a biztonságos családi környezet megteremtésének ösztönzésére. Következésképpen a férfinak Olaszországba való kiutasításakor a svájci hatóságok jogszerűen foglaltak állást akként, hogy a panaszosok nem házasok. Ezért ebben a vonatkozásban a Bíróság nem állapította meg az EJEE 8. §-ának a megsértését. (A férfi Svájcba való illegális visszatérését követően a menedékkérelmét kedvezően elbírálták.) (Z. H. and R. H. v. Switzerland no. 60119/12)
2. Az, hogy a francia Semmítőszék olyan kötelezően előírt jogi feltétel hiánya miatt utasította el a panaszos keresetlevelét, amely feltétel teljesítésének elmulasztása az ügyben eljáró ügyésznek volt betudható, sérti az EJEE 6. § (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot. A Bíróság szerint a Semmítőszék túlzott formalizmust tanúsított a vitatott eljárási követelmény alkalmazásában, amellyel - az ügyész gondatlansága miatt - megfosztotta a panaszost a Fellebbviteli Bírósághoz való fordulás jogától. (Henrioud v. France no. 21444/11)
3. A panaszos francia komikus, aki az egyik előadása során a színpadra szólított - holokausztot tagadó véleményeivel elhíresült és emiatt többször elítélt - közismert személyiséget. Ezt követően az előadás célja nem a szórakoztatás volt, hanem politikai fórumnak adott helyet erősen antiszemita nézetek propagálására. A francia bíróság a politikai tevékenységet folytató komikust bűnösnek találta abban, hogy a származásuk vagy meghatározott etnikai közösséghez vagy valláshoz való tartozásuk miatt személyek (jelen esetben zsidó származásúak vagy vallásúak) csoportját inzultálta a nyilvánosság előtt, és pénzbírság megfizetésére kötelezte. A komikus (a panaszos) azért fordult a Bírósághoz, mert véleménye szerint az ítélet sérti az EJEE 10. §-át. A Bíróság is a gyűlölet, az antiszemitizmus, és a holokauszt-tagadás támogatása megnyilvánulásának minősítette a politikai gyűlésen történteket, amelyekre az EJEE 10. §-ában biztosított védelem semmiképpen sem terjedhet ki. Jelen esetben művészi produkcióban rejtve mindez frontális és hirtelen támadással felérő veszélyt hordoz, és teret biztosít egy olyan ideológia megnyilvánulásának, amely éppen az EJEE értékeivel - az igazsággal és a békével - ellentétes. Mivel a vizsgált cselekedetek egyértelműen antiszemita jellegűek és holokauszt-tagadóak, a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos eltéríteni próbálta a valódi céljától az EJEE 10. §-át, kihasználva a véleménynyilvánítási jogát olyan célokra, amelyek összeegyeztethetetlenek az EJEE betűjével és szellemével, és amelyek térnyerése hozzájárulna egyezményi jogok és szabadságjogok érvénytelenítéséhez. Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy az EJEE 17. cikke (a joggal való visszaélés tilalma) alapján a panaszos nem jogosult az EJEE 10. cikkében biztosított védelemre és az EJEE 35. §-a (3) bekezdésének a) pontjára és (4) bekezdésére hivatkozva befogadhatatlannak minősítette a panaszt.
4. Egy angol napilapban 2005-ben közölt cikkben egy hölgy azt állította, hogy a fiának az apja Albert Grimaldi, Monaco uralkodó hercege. A cikkben utalás történt arra, hogy a tartalmát a francia Paris Match hetilap is közli majd. Erről értesülve, a monacói herceg azonnal felszólította a panaszosokat (a Paris Match kiadási igazgatóját és a kiadó társaságot), hogy tartózkodjanak a cikk megjelentetésétől. A következő napon a német Bunte hetilap megjelentette a hölggyel való interjút, és rá egy nappal a Paris Match
- 36/37 -
is közölte azt, olyan fényképekkel illusztrálva, amelyeken Albert herceg karjaiban tartja a gyereket. Albert herceg keresetet nyújtott be a panaszosok ellen, azt állítva, hogy a cikk megsértette a magánéletéhez és imázsa védelméhez való jogát. A francia bíróság azzal az indokolással, hogy a cikk tartalma és a fényképek Albert herceg szerelmi és családi életének legbizalmasabb szféráját érintik, és - tekintettel arra, hogy a gyerek ki van zárva a trónutódlás lehetőségétől - semmilyen közérdekű jellegű vitás elemet nem tartalmaznak, 50 ezer euró nem vagyoni kártérítéssel, valamint az ítélet egyes részeinek a Paris Match címoldalán való közlésével büntette meg a panaszosokat, és elrendelte az ítélet azonnali végrehajtását. Egy héttel később Albert herceg nyilvánosan elismerte, hogy ő a gyerek apja. A fellebbviteli bíróság azzal az érveléssel, hogy a közlés visszafordíthatatlan kárt okozott Albert hercegnek azzal, hogy hirtelen és az akarata ellenére hozta nyilvánosságra az apasága tényét, megerősítette a pénzbírságot. A panaszosok az EJEE 10. §-ára hivatkozással fordultak a strasbourgi bírósághoz. 2014-ben a Strasbourgi bíróság tanácsa megállapította az EJEE 10. §-ának sérelmét. A francia kormánynak az EJEE 43. §-ára alapított kérelmére a Bíróság nagykamarai szinten újból tárgyalta a panaszt. A Bíróság megerősítette, hogy az EJEE 10. §-a (2) bekezdése szűk teret biztosít a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására közérdekű kérdés esetében. Ez utóbbit vizsgálva a cikk vonatkozásában, a Bíróság arra az álláspontra jutott, hogy annak egésze és kontextusában, elemezve az eddigi esetjoga jegyében, a publikáció kétségtelenül érint közérdekű kérdést is. Kiemelte, hogy a születés nemcsak az érintettek intim szférájához, hanem a közszférához tartozó eseménynek is minősül, hiszen az egy nyilvánosan tett nyilatkozattal, és szülő-gyermek jogi kapcsolat létesítésével jár. A Monacói Hercegség sajátosságaira tekintettel, valamint arra a tényre, hogy a születés idejében a herceg nőtlen és gyermektelen volt, a Bíróság szerint a közérdekű jelleg tagadhatatlanul fennáll, továbbá nem talált okot kételkedni abban, hogy a cikk megjelentetésével a panaszosok hozzájárultak egy közérdekű tény felfedéséhez. A Bíróság szerint az eljáró bíróságok nem differenciáltak és kellően nem mérlegelték, hogy a hölgy interjú-nyilatkozatában vannak-e a közérdeklődésre számot tartó elemek, vagyis nem vették kellően figyelembe azokat az elveket és kritériumokat, amelyeket a Bíróság esetjoga lefektetett a magánélethez való jog és véleménynyilvánításhoz való jog közötti egyensúly megteremtésére. A Bíróság megerősítette az EJEE 10. §-ának sérelmét. (Nagykamarai ítélet, Couderc and Hachette Filipacchi Associés v. France no. 40454/07)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
