2001-ben az igazságügyminiszter bizottságot hozott lére a hatályos büntető kódex felülvizsgálatára és az új kódex előkészítésére. A kodifikációs előkészítő munkák eddig főleg az általános rész problémáival foglalkoztak.[1]
A különös rész kodifikálásakor többszintű strukturális változást kellene elvégezni. Először új fejezetrendet kell kialakítani, amely pontosabban követi a védett érdekeket, a jogi tárgyakat. Alapvető változás lenne, hogy a fejezetek a személyeket és a javakat sértő bűncselekmények kodifikálásával kezdődjön.
A különös rész második felébe kerülnének a közélet működésével összefüggő bűncselekmények. Ebben a szabályozási rendben is problémát jelent Az emberiség elleni bűncselekmények elhelyezése, amelyet a nemzetközi jog szabályoz.[2] Ezeket mint legsúlyosabb bűncselekményeket lehet a különös rész elejére tenni, és mint a legnagyobb közösséget sértő bűncselekményeket lehet a fejezetek végén elhelyezni. Az államelleni bűncselekmények vezetnék be a köz működésével kapcsolatos jogi tárgyakat sértő bűncselekményeket.
- 511/512 -
Nemcsak a különös rész felépítése szorul változtatásra, hanem az egyes törvényi tényállások szerkesztése is. A rendszerváltás utáni kodifikáció felborította az addig nagyjából egységes tényállás-szerkezetet. Korábban is ismerték a minősített eseteket, de azokkal a jogalkotó mérsékelten élt és az egyes tényállások néhány bekezdésből vagy pontból álltak. A rendszerváltás utáni törvényekben elburjánzott a minősített esetek sokszor egymást is fokozó rendszere. Ez a kodifikációs technika alapvetően ellentétes azzal a modern nyugat-európai kodifikációval, amely széles kereteket biztosít a bíróság számára. Például a francia kódexben nem egy bűncselekménnyel kapcsolatban 10, 20, 30 éves keret áll a bíróság rendelkezésére.
Tanulmányomban I. A különös rész felépítésével, II. Az egyes törvényi tényállások szerkezetével, III. A büntetési tételek néhány problémájával foglalkozom. Az írásomat gondolatébresztőnek és megvitatást igénylőnek tartom.
Több külföldi kódex a különös részt az emberek nemzetközileg védett érdekeit sértő bűncselekményekkel kezdi. Ennek indokát elsősorban abban látom, hogy a védett érdekek (jogtárgyak) csoportosítása során alapvetően két, egymástól jól elhatárolható érdekkört lehet kialakítani. Az egyik csoportba az emberhez kapcsolódó védett érdekeket, jogokat (élet, testi épség, tulajdon és más jogokat) sértő bűncselekmények kerüljenek. Ezt követheti a másik csoport, amely a közérdeket sértő bűncselekményeket tartalmazza.
Szerintem az első csoportba kerülnének azok a bűncselekmények - mint a legsúlyosabbak -, amelyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma tartalmaz.[3] A Statútum a népirtást, az emberiesség elleni bűncselekményeket, a háborús bűncselekményeket, valamint az agressziót szabályozza. Meg kell jegyezni azonban, hogy amíg az ENSZ-ben nem sikerül az agresszió fogalmát kialakítani, ez utóbbival kapcsolatos joghatóság nem működhet.
- 512/513 -
A Statútum 11. Cikke a joghatóságot csak a hatályba lépése után elkövetett bűncselekményekre írja elő.[4] Erre a rendelkezésre tekintettel a Statútum hatályba lépése előtt elkövetett bűncselekményeket a korábban hatályos joganyag figyelembe vételével kell elbírálni.
Az új különös rész I. fejezetének Az emberiség elleni bűncselekmények címet kellene adni. Ez a fejezet csak a Statútumba foglalt bűncselekményeket tartalmazná: Az emberiség elleni bűncselekmények: A népirtás; Az emberiesség elleni bűncselekmények; A háborús bűncselekmények. Az emberiség elleni bűncselekmények című új fejezet kizárólag a Statútumra épülne.
Ezt kellene hogy kövesse Az élet és testi épség elleni bűncselekmények című fejezet. Ebben és a továbbiakban felsorolt törvényi tényállások nem szövegszerűen kerülnének át az új Btk-ba. A hatályos törvény szakaszaira történő utalás csak a jogi tárgy minőségét fejezi ki.
Az élet és testi épség elleni bűncselekmények: Emberölés (166. §); Erős felindulásban elkövetett emberölés (167. §); Öngyilkosságban közreműködés (168. §); Magzatelhajtás (169. §); Testi sértés (170. §); Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (171. §); Segítségnyújtás elmulasztása (172. §); Cserbenhagyás (190. §); Gondozás elmulasztása (173. §).
A jogi tárgyak szempontjából a Segítségnyújtás elmulasztása után a Cserbenhagyást kellene elhelyezni, mert így az ember élete vagy testi épségének konkrét és absztrakt veszélyeztetése egymás mellé kerülne.
A szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmények a következők lennének, azzal, hogy a jelenlegi kényszerítést a személyi szabadság megsértése elnevezésű bűncselekmény részeként kellene kodifikálni. Személyi szabadság megsértése (175. §); Emberrablás (175/A. §); Emberkereskedelem (175/B. §); Magánlaksértés (176. §); Magántitok megsértése (177. §, 177/A. §); Levéltitok megsértése (178. §); Rágalmazás (179. §); Becsületsértés (180. §); Kegyeletsértés (181. §).
A család és az ifjúság elleni bűncselekmények című fejezet a következőket tartalmazná: Kettős házasság (192. §); Családi állás megváltoztatása (193. §); Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (194. §); Kiskorú veszélyeztetése (195. §); Tiltott pornográf felvétellel visszaélés (195/A. §); Tartás elmulasztása (196. §).
E tényállások közül a 195/A. § szorul feltétlen átalakításra, amiről a 2. pontban lesz szó.
- 513/514 -
A nemi erkölcs elleni bűncselekmények fejezetének címét ki kellene egészíteni "a közszemérem elleni" fordulattal, mert az üzletszerű kéjelgéshez kapcsolódó bűncselekmények jogi tárgya nem a nemi erkölcs. A nemi erkölcs szólhat a nemi szabadságról és a rokonok közötti nemi kapcsolat szabályairól, de a prostitúció és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények a közszemérmet, mint jogi tárgyat sértik. Az is megoldás lehetne, hogy az utóbbi bűncselekményeket külön fejezetben szabályozzák.
A nemi erkölcs és a közszemérem elleni bűncselekmények: Erőszakos közösülés (197. §); Megrontás (201., 202. §); Vérfertőzés (203. §); Üzletszerű kéjelgés elősegítése (205. §); Kitartottság (206. §); Kerítés (207. §); Szeméremsértés (208. §).
A közlekedési bűncselekmények című fejezet a következő tényállásokat tartalmazná: A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény (184. §); Vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése (185. §); Közúti veszélyeztetés (186. §); Közúti baleset okozása (187. §); Járművezetés ittas vagy bódult állapotban (188. §); Járművezetés tiltott átengedése (189. §).
A vagyon elleni bűncselekményeket alapvetően két részre kellene osztani. A Rablás, Kifosztás, Zsarolás, Rongálás az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények, amelyeket ki kellene egészíteni az Önbíráskodás tényállásával, mert ez utóbbi szintén vagyoni érdekeket sért és a célzatot kivéve a Zsaroláshoz hasonlít. Az erőszak olyan jellemző, amelyet a különös rész szerkesztésekor értékelni kellene.
Erőszakos vagyonelleni bűncselekmények: Rablás (321. §); Kifosztás (322. §); Zsarolás (323. §); Rongálás (324. §); Önbíráskodás (273. §).
A vagyonelleni bűncselekmények: Lopás (316. §); Sikkasztás (317. §); Csalás (318. §); Hűtlen kezelés (319. §); Hanyag kezelés (320. §). Jogtalan elsajátítás (325. §); Orgazdaság (326. §); Jármű önkényes elvétele (327. §).
Szerzői és iparjogvédelmi jogok elleni bűncselekmények: Bitorlás (329. §); Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (329/A. §); Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása (329/B. §); Jogkezelési adat meghamisítása (329/C. §); Iparjogvédelmi jogok megsértése (329/D. §).
A Hitelsértést (330. §) a Csődbűntetthez (290. §) közel kellene elhelyezni.
A polgárok személyét és javait sértő bűncselekmények után a különös rész a köz érdekeit sértő bűncselekmények szabályozásával folytatódna. Az állam elleni bűncselekmények fejezetében a következő bűncselekmények kerülnének elhelyezésre.
- 514/515 -
Az állam elleni bűncselekmények: Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása (139. §); Az alkotmányos rend elleni szervezkedés (139/A. §); Lázadás (140. §); Rombolás (142. §); Hazaárulás (144. §); Hűtlenség (145. §); Az ellenség támogatása (146. §); Kémkedés (147. §).
Az alkotmányos rend és jogok gyakorlása elleni bűncselekmények: Nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak (174/B. §); Közösség elleni izgatás (269. §); A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (174/A. §); Egyesülési joggal visszaélés (212/A. §); Az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértése (228/A. §, 228/B. §).
A közbiztonság elleni bűncselekmények fejezetében kellene elhelyezni az alábbiakat: Közveszélyokozás (259. §); Közérdekű üzem működésének megzavarása (260. §); Légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése (262. §); Visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §); Visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel (263/A. §); Fegyvercsempészet (263/B. §); Visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (264/C. §).
A köznyugalom elleni bűncselekmények cím alá a következő bűncselekmények kerülnének: Törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás (268. §); Nemzeti jelkép megsértése (269/A. §); Önkényuralmi jelképek használata (269/B. §); Rémhírterjesztés (270. §); Közveszéllyel fenyegetés (270/A. §); Garázdaság (271. §); Rendbontás (271/A. §); Veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése (266. §); Tiltott állatviadal szervezése (266/A. §); Állatkínzás (266/B. §).
Okirat- és más hamisítási bűncselekmények: Közokirat-hamisítás (274. §, 275. §); Magánokirat-hamisítás (276. §); Visszaélés okirattal (277. §); Egyedi azonosító jel meghamisítása (277/A. §); Hamis statisztikai adatszolgáltatás (278. §).
A kábítószerrel visszaélés törvényi tényállásait a közegészség elleni bűncselekmények közé kellene lehelyezni, mert a kábítószer fogalmának jogszabályi meghatározása az elkövetési tárgyat úgy definiálja, hogy szerepe hasonló, mint a közlekedési bűncselekményeknél az elkövetési magatartás jogszabályi körülírásának. Mind a kábítószerrel visszaélésnél az elkövetési tárgyat, mind a közlekedési bűncselekményeknél az elkövetési magatartást - mind lényeges tényállási elemet - nem a büntetőjog alkotója határozza meg. A büntetőjogi gyakorlat ezért kénytelen az igazgatási jogszabályokat alkalmazni és értelmezni.
A közegészség elleni bűncselekmények cím alá a következőket kellene elhelyezni: Visszaélés radioaktív anyaggal (264. §); Visszaélés nukleáris létesítmény üzemeltetésével (264/A. §); Visszaélés atomenergia alkalmazásával
- 515/516 -
(264/B. §); Visszaélés méreggel (265. §); Visszaélés kábítószerrel (282. §, 282/A. §, 282/B. §, 282/C. §, 283. §); Visszaélés kábítószer előállításához használt anyaggal (283/A. §); Járványügyi szabályszegés (284. §); Kuruzslás (285. §).
Természet- és környezetkárosító bűncselekmények: Visszaélés ártalmas közfogyasztási cikkel (279. §); Környezetkárosítás (280. §); Természetkárosítás (281. §); A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése (281/A. §).
A titoksértési bűncselekmények között - megfontolandó - pönalizálni kell-e azt a magatartást, amely az eljárások anyagának nyilvánossá tételével a személyiségi jogokat az információ szabadságára hivatkozva sértik meg.
A titok és az adatok védelmét sértő bűncselekmények című fejezet a következőket tartalmazná: Magántitok megsértése (177. §); Visszaélés személyes adattal (177/A. §); Visszaélés közérdekű adattal (177/B. §); Magántitok jogosulatlan megismerése (178/A. §); Visszaélés közérdekű adattal (177/B. §); Igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés (242/B. §).
Az államigazgatás elleni bűncselekmények című fejezet a következőket tartalmazná: A választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény (211. §); Sajtórendészeti vétség (213. §); Beutazási és tartózkodási tilalom megsértése (214. §); Jogellenes belföldi tartózkodás elősegítése (214/A. §); Földmérési jel megrongálása (215. §); Műemlék megrongálása (216. §); Kulturális javak megrongálása (216/A. §); Visszaélés kulturális javakkal (216/B. §); Embercsempészés (218. §); Határjelrongálás (220. §).
A hivatali bűncselekmények című fejezet a következőket tartalmazná: Hivatali visszaélés (225. §); Bántalmazás hivatalos eljárásban (226. §); Kényszervallatás (227. §); Jogosulatlan titkos információgyűjtés (227/A. §); Jogellenes fogva tartás (228. §).
A hivatalos személy elleni bűncselekmények című fejezetbe a következőket kellene besorolni: Hivatalos személy elleni erőszak (229. §); Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (230. §); Hivatalos személy támogatója elleni erőszak (231. §); Nemzetközileg védett személy elleni erőszak (232. §).
Külön fejezetbe kellene sorolni azokat a bűncselekményeket, amelyek nem általában az igazságszolgáltatást, hanem kifejezetten a büntető igazságszolgáltatás ellen irányulnak. Ezt követnék azok az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, amelyek nem csak a büntető, hanem általában az igazságszolgáltatás érdekeit sértik.
A büntető igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közé kellene sorolni: Hamis vád (233. §, 234. §, 235. §, 236. §); Hatóság félrevezetése (237. §);
- 516/517 -
Mentő körülmény elhallgatása (243. §); Bűnpártolás (244. §); Fogolyszökés (245. §); Fogolyzendülés (246. §).
Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények című fejezetbe a következők kerülnének: Hamis tanúzás (238. §, 239. §, 240. §, 241. §); Hamis tanúzásra felhívás (242. §); Hatósági eljárás akadályozása (242/A. §); Ügyvédi visszaélés (247. §); Zugírászat (248. §); Zártörés (249. §); A bírósági végrehajtás akadályozása (249/A. §); Nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény (249/B. §).
A korrupciós bűncselekményeknél az elnevezéseket kellene megváltoztatni aszerint, hogy a vesztegetés tettese a passzív vesztegető, a megvesztegetés tettese pedig az aktív vesztegető. A passzív vesztegetést két csoportba kellene sorolni, az egyik lenne a hivatali eljárásban elkövetett vesztegetés című bűncselekmény, a másikba, a közéleti vesztegetésbe pedig mindazok a passzív vesztegetési formák tartoznának, ahol az anyagi előny elfogadása bűncselekményt képez. A vesztegetés feljelentésének elmulasztását szükségtelennek tartom pönalizálni.
A korrupciós bűncselekményeket a következőképpen kellene kialakítani: A hivatali vesztegetés (250. §); Hivatali megvesztegetés (253. §); Közéleti vesztegetés (251. §, 252. §); Közéleti megvesztegetés (254. §); Vesztegetés hatósági eljárásban (255. §); Befolyással üzérkedés (256. §).
A honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények: Bevonulási kötelezettség megszegése (334. §); Kibúvás a katonai szolgálat alól (335. §); Katonai szolgálat megtagadása (336. §); Kibúvás a polgári szolgálat alól (336/A. §); A polgári szolgálat megtagadása (336/B. §); Jelentkezési kötelezettség elmulasztása (337. §); Hadkötelezettség teljesítésének akadályozása (338. §); Polgári védelmi kötelezettség megszegése (339. §); Honvédelmi munkakötelezettség megsértése (340. §); Szolgáltatási kötelezettség megszegése (341. §).
A háborús bűncselekményeket attól függően kell a Btk-ba elhelyezni, hogy létrejön-e az önálló Katonai Btk. A hatályos törvényben szereplő jogtárgyak védelmét valamilyen módon a jövőben is biztosítani kellene. Polgári lakosság elleni erőszak (158. §); Háborús fosztogatás (159. §); Bűnös hadviselés (160. §); Nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása (160/A. §); Kulturális javak nemzetközi védelmének megsértése (160/B. §); Harctéri fosztogatás (161. §); Fegyverszünet megszegése (162. §); Hadikövet elleni erőszak (163. §); Visszaélés a vöröskereszttel (164. §); Háborús uszítás (153. §); Tiltott toborzás (154. §); Egyéb háborús bűntettek (165. §).
Az Unió büntetőpolitikáját egyre inkább úgy érvényesíti, hogy a tagállamokat büntető tényállások alkotására készteti. Ez a technika szolgálja a büntető jogharmonizációt is, amely önálló fejezetalkotó tényezőként sze-
- 517/518 -
repelhetne a Kódexben. Annál is inkább külön fejezetet igényelnek, mert ezek gyarapodni látszanak.
Az unió büntetőpolitikáját sértő bűncselekmények cím alatt a következőket kellene elhelyezni: Nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (261/A. §); Terrorcselekmény (261. §); Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése (314. §); Bűnszervezet létrehozása és az abban részvétel (264/C. §).
A hatályos törvény XII. fejezetének II. Címében foglalt tényállások szövegéből kiderül, hogy azok csak az egészségügyi törvényhez kapcsolva értelmezhetők. Ezért azt a kodifikációs technikát kellene választani, hogy a büntető rendelkezéseket az alaptörvényhez kapcsolják. Ez a technika érvényesült a magyar jogrendszerben az 1961. évi Btk. hatályba lépéséig és érvényesül ma is számos európai ország büntetőjogában. A gazdasági bűncselekmények című fejezetben írt tényállásokat hasonló szempontok szerint kellene kodifikálni.
1) 2003 júniusában az igazságügyminiszter T/4491. számon törvényjavaslatot nyújtott be a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának kihirdetésével összefüggésében szükséges egyes közjogi tárgyú törvények módosításáról. A törvényjavaslat általános indokolása szerint a "Nemzetközi Bíróság már hatályba lépett Statútumából egyenesen következik több közjogi tárgyú törvény módosítása". Ebből a szövegből az következik, hogy a Statútum már hatályba lépett. A törvényjavaslat 7. §-ához fűzött indokolás szerint "a Nemzetközi Büntetőbíróság statútuma - nemzetközi jogi értelemben - a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2002. július 1-jén lépett hatályba". Eszerint tehát a Statútum csak nemzetközi jogi értelemben van hatályban Magyarországon. Ez az indokolási rész azt mutatja, hogy a nemzetközi bűnügyi együttműködés szempontjából a Statútum hatályos, tehát a megkeresésekre a kikért személyt át kell adni a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. A magyar bíróságok viszont egyes vádlottak elítélésére a Statútumot nem alkalmazhatják. El kell tehát dönteni, hogy a Statútumba foglalt bűncselekmények miként kerüljenek a belső büntetőjogba.
A Statútumba foglalt bűncselekményeknek a magyar büntetőjogba történő megjelenítéséhez az utaló kodifikáció technikáját kellene választani. Az egyik lehetőség az utalásra, hogy a Statútum lefordításra kerül és az egész szöveget közzé teszik a Magyar Közlönyben. Ez meglehetősen terjedelmes anyag, ezért a magyar alkalmazáshoz csak az elengedhetetlen minimumot
- 518/519 -
célszerű lenne közzétenni. Minimum a Statútum 6., 7. és 8. Cikkét kell lefordítani és ezeket közölni a Magyar Közlönyben. Ezek a Cikkek tartalmazzák ugyanis a Statútumba foglalt három bűncselekmény tényállásszerű leírását. A tényállás szerkezete ugyan eltér a magyar Btk. kodifikációs technikájától, de legalább megteremti a jogalapját az említett három bűncselekmény hazai alkalmazásának. Véleményem szerint a hazai alkalmazásra egyébként nem mutatkozik nagy szükség, mert a helyes eljárás az lenne, ha ilyen bűncselekmény elbírálásának szükségessége Magyarországon felmerül, akkor az ügyet át kellene adni a Nemzetközi Büntetőbíróságnak.
A hatályos 157. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéshez hasonló értelmezési szabályként szükséges lenne az a törvényi előírás, amely szerint az emberiség elleni bűncselekményekkel kapcsolatban a Nemzetközi Büntetőbíróság által kialakított jogértelmezési gyakorlatot feltétlenül követni kell. Ez a rendelkezés különösen a bűnügyi együttműködési ügyekben lenne fontos.
A Statútumban említett bűncselekményeket azért sem kellene a belső jogban másként újra szabályozni, mert az eltérő törvényi szövegezés megteremti az ellentétes értelmezés lehetőségét.
2) Az élet és testi épség elleni bűncselekmények című fejezeten belül két alapvető változást át kellene vezetni. Az életveszélyt okozó testi sértés helyett életveszélyes eszközzel okozott testi sértést kellene minősített esetként szabályozni. Ezzel ki lehetne küszöbölni a téves jogértelmezési gyakorlat törvényi alapját. A gyakorlat a halált okozó testi sértést helyesen csak gondatlan eredményokozással tekinti megvalósíthatónak, viszont az életveszélyt, mint eredményt szándékosan is elkövethetőnek tartja. Ennek következetes alkalmazásával eljutott az életveszélyt okozó testi sértés kísérletéig is. Amennyiben a törvényi tényállás az életveszélyes eszköz alkalmazását szabályozná, megszűnne az eredmény szerinti bűnösség problémája.
A Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnél először a szándékos veszélyeztetésről kellene szólni (az általános elvnek megfelelően) és ezt követően kerülne sor a gondatlan forma szabályozására.
3) A 195/A. § kodifikációs technikája kifejezetten ellentétes a többi bűncselekmény leírásától. Az általánosan alkalmazott kodifikációs technika szerint az (1) bekezdés tartalmazza a bűncselekmény alapesetét, és a továbbiakban kerül szabályozásra a minősített vagy privilegizált eset. Ez a kodifikációs technika amellett, hogy a dogmatikai követelményeknek felel meg a 15. §-ban foglalt törvényi rendelkezésen is alapul. Az alapesetre épülő minősített eset pedig az értelmezésben szükségszerűen azt jelenti,
- 519/520 -
hogy az alapesetnek is meg kell valósulnia. Jó példája ennek a 247. § (2) bekezdése. Ezt a (2) bekezdést csak akkor lehet megállapítani, hogyha jogtalan károkozás célzata mellett kerül sor a haszonszerzés végetti elkövetésre. Önmagában a haszonszerzés céljából elkövetett kötelességszegés nem vonható e tényállás alá.
Ha a törvényalkotó több önálló elkövetési magatartást kíván egy tényállásban pönalizálni, akkor a), b), c) stb. pontokban írja le ezeket. A több pontban felsorolt elkövetési magatartáshoz lehet egy vagy több büntetési tételt kapcsolni.
A 195/A. § kodifikációs technikáját feltétlenül meg kellene változtatni és a büntetőjogi dogmatikának megfelelő módon kellene szabályozni.
4) A bűnszervezetben részvétel helyett - a nemzetközi elvárásokra tekintettel - a bűnszervezet létrehozását és az abban való közreműködést kellene pönalizálni. Ennek elkövetési magatartásai megegyeznének a hatályos szöveggel, legfeljebb azzal a kiegészítéssel, hogy a szervezet létrehozását is elkövetési magatartásként kellene szabályozni.
5) A terrorcselekményről szóló jelenlegi 261. § szövegét egyszerűsíteni kellene. Az (1) bekezdés a)-c) pontjáig terjedő szöveg azzal folytatódna, hogy bármilyen szándékos bűntettet követ el 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés változatlanul maradhatna. Az új (3) bekezdés tartalmazna egy 5 évtől 15 évig vagy életfogytig terjedő büntetéssel fenyegetett minősített esetet, ha a terrorcselekményt személy elleni erőszak alkalmazásával követik el. A jelenlegi (9) bekezdést feltétlenül el kellene hagyni. Az előkészületet egységesen kellene pönalizálni és az (5) bekezdésben írtakat nem kellene kiemelni. A (7) bekezdésben foglaltakat pedig előkészületnek vagy kísérletnek kellene minősíteni. A teljesen alaptalan fenyegetés, amely még az előkészületi stádiumot sem éri el, a bűncselekmény általános fogalmára tekintettel nem kodifikálható.
6) A hatályos törvény több módosítását követően az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak tényállásai azonossá váltak, tehát ezt a kettőt egy törvényi tényállásba kellene foglalni.
A különös rész kodifikációja során a minősített eseteket az utóbbi 15 évben alkalmazottnál jóval szűkebb terjedelemre kellene szorítani, mert a jogállamnak nem jellemzője az, hogy a bíróság kezét sokféle minősített esettel kötik meg.
- 520/521 -
A hatályos törvény néhány (tíz alatti) bűncselekménynél csak a pénzbüntetés a büntetési tétel. A kiszabott pénzbüntetések megkívánt arányát tehát csak az enyhítő szakasz alkalmazásával lehet biztosítani.
Több bűncselekménynél a szabadságvesztés vagylagosan szerepel más büntetések mellett és a legtöbb bűncselekmény a különös rész szerint különböző mértékű szabadságvesztéssel büntetendő. A szabadságvesztés mértékét tekintve a törvény 10 variációt különböztet meg. Ebben a 10 variációban találjuk az 1 évig terjedő szabadságvesztéstől a 15 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztést. Ez a sokféle büntetési tétel a bíró kezét köti, amit a szocializmusban a büntetés differenciálásának hívtak. Ehelyett a büntetési keretek szélesítésével a bíróságnak kellene nagyobb szabadságot biztosítani a büntetés kiszabása során.
A büntetési keretet először a vétségi kategóriára nézve kellene meghatározni. Ez valószínűleg a 3 éves maximum lesz. Ezzel a szabályozással a vétségek kiesnének az Európai Unió által alkalmazott 4 éves felső határ keretéből. Az Unió súlyos büntetési tételnek a minimum 4 évig terjedő szabadságvesztést tekinti.
Az európai országokban az 5 vagy a 10 éves büntetési felső határt gyakran alsó határ nélkül használják. Az 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett alapesetnek minősített esetei lehetnének a 10 évig terjedő szabadságvesztés és az 1-15 évig terjedő szabadságvesztés. A 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett alapesetnek a minősített esete a 15 évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztés lenne. Ilyen kodifikáció mellett a további minősített esetekre csak akkor kerülhetne sor, ha a szabályozni kívánt körülmény az alapesetbe vagy az első minősített esetbe nem férne be. A jelenleginél jóval nagyobb szabadságot kellene biztosítani a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatának.
A fentiekhez kapcsolódik az a nézetem, amely a középmértékű büntetés kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezéseket feleslegesnek tartja. Ezt a nézetet több mint 30 éve vallom.[5]
* * *
- 521/522 -
by Imre A. Wiener
The study deals with three fundamental questions of the pending codification of the new Hungarian Criminal Code. In the first part the author outlines the structure of the new special part, enumerates the titles of the chapters and specifies which offence descriptions are involved therein. In the second part of the study the drafting methods of certain offence descriptions of the present Hungarian Criminal Code are examined, the author argues that some provisions should be modified in the new Hungarian Criminal Code to be in line with the requirements of legal dogmatics. In the third part the author suggests that the new Hungarian Criminal Code should leave the judges with more discretion in sentencing, and, therefore, the interval between the maximum and minimum terms of imprisonment should be widened.■
- 522 -
JEGYZETEK
[1] A kodifikációs munkálatokról rövid összefoglalást ad LIGETI K.: Az új Büntető Törvénykönyv Általános Részének koncepciója. Büntetőjogi Kodifikáció. 2006/1. sz.
[2] The Statute of the International Criminal Court (ed by M. Cherif Bassiouni). Transnational Publishers Inc., Ardsley (N. Y.), 1998.
[3] 72/2001. (XI. 7.) OGY határozat a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának megerősítéséről.
[4] WIENER A. I.: A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága. Magyar Jog, 2001/8. sz. 449-512.
[5] A tipikus eset szankciója a büntetési keretben. Magyar Jog, 1971. 592-595.
Lábjegyzetek:
[1] Wiener A. Imre, Tudományos tanácsadó, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30., E-mail: wiener@jog.mta.hu
Visszaugrás
