2006 őszén jelent meg Kovács Péternek, alkotmánybírónak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Miskolci Egyetem professzorának nemzetközi jogi kézi- és tankönyve.
A rendszerváltozás óta az egykor a valamennyi jogi karon használt tankönyv helyett - a fordítások mellett - egymás után jelennek meg a nemzetközi jog hazai művelőinek önálló tankönyvei. Így Bokorné Szegő Hanna, Bruhács János és Nagy Károly után most Kovács Péter vállalkozott erre a feladatra. Az önállóan írt tankönyv
- 244/245 -
nagy előnye, hogy a szerző egységes szemléletben tárgyalja a nemzetközi jog anyagát, és minden egyes részkérdésben kifejti álláspontját. Kutatóként a legnagyobb erőfeszítés és a legszélesebb érdeklődés mellett is csupán néhány kérdéssel foglalkozhat és szólalhat meg a szerző, míg az önállóan írt tankönyv esetében minden fontos kérdésben elkerülhetetlenül állást kell foglalnia, mutatott rá annak idején Nagy Károly.
Az önálló tankönyvírás esetén azonban a szerzőnek több nehézséggel is szembe kell néznie. A nemzetközi jog ugyanis hatalmas óceán, amelynek önálló bejárása heroikus erőfeszítést igényel. Ráadásul, egymástól igen távol fekvő területekből áll, amelyeket csupán a nemzetközi jog elméleti kategóriái fognak össze. Emellett óhatatlanul felmerül a kísértés, hogy a szerző az általa kutatott és szívéhez közel fekvő területeket részletesebben tárgyalja, míg egyes kevésbé kedvelt területek súlytalanok maradnak a tankönyvben. Kovács Péter, aki az alapvető jogok, illetve a kisebbségi jogok nemzetközi védelmének, továbbá a humanitárius nemzetközi jognak elismert kutatója, tankönyvének megírása során gondosan vigyázott az arányosság követelményére.
Amint azt Roger Fisher, a Harvard Egyetem professzora megjegyezte: "A nemzetközi jog bizonytalan szabályok alkotta test a politikatudósok figyelmére, és a jog iránt egyébként nem nagyon érdeklődő joghallgatók szórakoztatására." Nos, ebből az ironikus megállapításból is világos, hogy egy nemzetközi jogi tankönyv szerzőjének - különösen, mivel egyedül végzi el ezt a feladatot - szórakoztatónak (is) kell lennie. Kovács Péter, anélkül, hogy engedne a tudományos színvonalból, ennek a követelménynek is sikeresen megfelel. Ezért bővíti szövegét számos érdekes történeti részlettel és példával, felhasználva - személyes és egykori külügyminisztériumi kollégái -diplomáciai szolgálatban szerzett tapasztalatait.
Emellett tankönyve szemléletes és könnyen kezelhető is. Szemléletességét igen jó minőségű ábrák és a térképek segítik, amelyek révén egy-egy szükségképpen bonyolult tényállás érthetővé válik. Könnyen kezelhetősége összefügg a számozott bekezdésekre támaszkodó utalások és a tipográfiai eszközök használatával.
Kovács Péter tudományos munkássága a nemzetközi jog művelésének szegedi iskolájához tartozik, és tankönyvében is folytatja ezt, a Buza László és Nagy Károly fémjelezte tradíciót. Olyan pozitivizmusról van szó, amely a magas színtű normatív elemezés mellett fontos elméleti kategóriák - mint például a programnormák, vagy a soft law - kimunkálására is vállalkozik, és nem takarja el a szemét, amikor az államok gyakorlata eltér a nemzetközi jog alapstruktúrájában foglaltaktól. Jól mutatja ezt, hogy Kovács Péter tankönyvében nem mulasztja el bemutatni, hogy - szuverenitás és akarat ellenére való kötelezés tilalma, ide vagy oda - bizonyos esetekben hogyan kényszeríti rá akaratát egyes államokra a nemzetközi közösség.
A másik fontos hatás - amint erre bevezetőjében maga is utal - a francia nemzetközi jog tudománya részéről érte Kovács Péter tankönyv írói munkáját. Ezzel áll összefüggésben az általa követett, és csak helyeselhető gyakorlat, amely bőven támaszkodik a Nemzetközi Bíróság határozataiban foglalt értelmezésekre.
Kovács Péter kiindulópontja, hogy egy kis állam, amely érdekeinek nemzetközi érvényesítésében csupán igen korlátozottan támaszkodhat egyéb eszközökre,
- 245/246 -
fokozottan tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy milyen érveket biztosít számára a nemzetközi jog. Kovács Péter tankönyve - amely egyúttal kézikönyv is, mivel a nemzetközi jog széles spektrumában lehet a tájékozódás eszköze - eléri és sikeresen teljesíti a két évtizede Nagy Boldizsár által kitűzött célt. Tudniillik, "az olvasó e kötet hatására elveti a mindenható jogba vetett illúzióját, éppúgy, mint a nemzetközi jog tehetetlenségét és értéktelenségét hirdető szkepszisét." Emellett nyilvánvaló a kötet haszna abban a tekintetben is, hogy a nemzetközi jog egészének átgondolása - amelyre a szerző készteti az olvasót - új szempontok felmerüléséhez vezethet a részterületek kutatásával kapcsolatban is.
Kovács Péter a nemzetközi jog tanáraként e kötet közreadásával sajátos metamorfózison ment át. Kovács Péterből "a Kovács" lett, amelyben utána nézhetünk egyes felvetődő kérdéseknek. Mivel - amint azt Szerb Antaltól tudjuk - a tudósok egyetlen jutalma a kartársak irigysége, fogadja ezt is a megérdemelt gratulációhoz.■
Lábjegyzetek:
[1] *(magyar nyelvű szakirodalomjegyzékkel, név- és tárgymutatóval) Budapest, Osiris, 2006, 626. ISBN 978 963 389 875 4
Visszaugrás
