Mi előzi meg és hogyan indul egy családjogi bírói karrier, mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó családjogi bíró legyen, kellenek-e hozzá sajátos képességek vagy érzék? Mitől lesz valaki a kollégák részéről elfogadott vezető? Miért fontos a bírák szakmai oktatása, háttérismeretek biztosítása? Hogyan élték meg a jogalkalmazók az elmúlt évtizedek nemzetközi szabályainak új elvárásait és a hazai jog változásait? Ezekre és sok más kérdésre kapunk hiteles választ interjúalanyunktól, akivel szerkesztőbizottságunk ügyvéd tagja - egykor maga is családjogi bíró - beszélgetett.
- Bevezetésként kezdhetjük azzal, hogy mit mondanál a saját családodról?
- Persze! Egy családjogi bírótól talán nem meglepő módon magam soha nem váltam el, 1978-ban mentem férjhez, immár 43 éve élek boldog házasságban a férjemmel. Ő is jogász, miként egy szem fiunk is, mindketten ügyvédek. A férjemet ugyan csábították a pálya kezdetén, hogy csapjon fel ő is bírónak, de a szabadabb ügyvédi pályán maradt szerencsére, mert így tudott támogatni a későbbiekben vezetői munkám mellett.
- Mesélnél kicsit arról, hogyan indult a pályád?
- Az egyetem első két évét esti tagozaton végeztem, de már ez idő alatt is bíróságon dolgoztam. A Fővárosi Törvényszéken (akkori nevén Fővárosi Bíróságon) kezdtem a munkát hivatalosan irodatisztként, ma úgy mondanánk, jegyzőkönyvvezetőként. Innen felkerültem a Kúriára (régi nevén Legfelsőbb Bíróságra). A harmadik évfolyamot már az ELTE nappali tagozatán kezdtem. Befejeztem a jegyzőkönyvvezetői munkát a Legfelsőbb Bíróságon, ahol az akkori elnök, Szakács Ödön megígértette velem, hogy ha végzek, oda fogok menni fogalmazónak. Az egyetem hátralévő éveit már nappali tagozaton végeztem, csakhogy mire diplomát kaptam, addigra bevezették a pályázati rendszert, felsőbíróságra pedig eleve nem lehetett pályázni, így kerültem 1978-ban a Pesti Központi kerületi Bíróságra (PKKB) fogalmazóként, akkor még nem sejtve, hogy jó negyven évet fogok ott tölteni, egészen 2020-ig.
- A fiatalokat bizonyára érdekelné, milyen volt a fogalmazói lét akkoriban.
- Lehetséges, hogy akkor sem mindenki volt így ezzel, de én nagyon szerettem fogalmazónak lenni. Rengeteget lehetett tanulni méltán nagy hírű oktatási vezetőinktől, akkoriban Szabó Sándor és Erőss Pál vezette a fogalmazóképzést. Sokat számítottak az egyes bírák adta minták is, én például személy szerint példaképnek tekintettem Király Évát, rengeteget tanultam tőle, ő nagyon szépen tárgyalt. Akkoriban is létezett már a fogalmazók körfogásban történő foglalkoztatása, pár havonta új peres csoport ügyeivel, bíráival ismerkedtünk meg. Közben időnként panasznapoztunk is, azt a szokást alakítva ki, hogy akinek a problémáját nem tudtuk fiatal pályakezdőként megoldani, azt elküldtük a "Kádár-titkárságra". (A fiatalabbak kedvéért: az egyszerű emberek akkoriban gyakran fordultak a panaszaikkal, sokszor a másként általuk megoldhatatlan jogi problémáikkal is az MSZMP első titkára, Kádár János "mindenható" titkárságához, és esetenként még elő is fordult, hogy egy-egy másként nem orvosolható visszásságot így tényleg sikerült felszámolni.) Emellett a kezelőirodán is el kellett töltenünk egy hónapot, ami utólag sokszorosan megtérült bírói munkánkban. Engem nem zavart, hogy a fogalmazók az informális hierarchiában még a leíróknál is lejjebb álltak a képzeletbeli "ranglétrán". Mivel a gimnáziumban gyors- és gépírást tanultam a gyakorlati foglalkozás keretében, tudtam tíz ujjal gépelni, ráadásul, mint mondtam, már az esti egyetem évei alatt is jegyzőkönyvvezető voltam, nem volt új ez a feladat. Valószínű ez is közrejátszhatott abban, hogy két ízben is fél évet töltöttem el egy-egy helyen.
- Ha már itt tartunk, adódik a kérdés, hogy ez a korábbi leírói státusz jól jött-e a későbbiekben az adminisztratív személyzettel való kapcsolat kialakításában?
- De még mennyire! Nem véletlenül tartja a mondás, hogy hajósinasból lesz a legjobb kapitány. Mivel magam is dolgoztam ilyen munkakörben, sokkal jobban értettem a problémáikat és a motivációikat, pontosan tudtam, mit hol kell megnézni ahhoz, hogy egy-egy hiba vagy mulasztás rögtön kiderüljön. A fentieknek köszönhetően hiteles voltam számukra, de ezzel párhuzamosan elfogadták, amit mondtam, és amit kértem, annak mindig igyekeztek eleget tenni (helyettesítés, többletfeladatok ellátása). Máig jó viszonyban vagyok a volt kollégáimmal.
- 43/44 -
- Miként alakult a fogalmazóságod a továbbiakban?
- Úgy másfél éve fogalmazóként dolgoztam már a PKKB-n, amikor egy nap a büféből jövet láttam, hogy a főlépcsőn le van terítve a vörös szőnyeg. Nem tudtam, miért, úgyhogy zavartalanul elindultam rajta felfelé, kezemben a kefiremmel. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy jön velem szemben az egész akkori bírósági vezetés, az élen Szakács Ödönnel. Amikor észrevett, nyomban kérdőre vont, miért nem jelentkeztem nála az egyetem befejezése után. Nem bonyolítom, a következő hétfőn már az akkori Legfelsőbb Bíróságra mentem dolgozni, ahol tanácsjegyzői feladatot láttam el a P.II. családjogi tanács mellett, az Jaszovszky László volt. Ott tettem le a szakvizsgát is, és 1980. október 1. napjával kaptam meg a bírói kinevezést. Oda beosztott járásbíróként panaszügyeket intéztem továbbra is a Legfelsőbb Bíróságon.
- Hogyan kezdődött a bírói pályád?
- Kérésemre 1981 februárjában kineveztek az akkori újpesti bíróságra [Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság (a szerk.)], ahol vegyes polgári referádát kezdtem tárgyalni. Egy, a bírósági szervezetből távozó kolléga ügyeit vettem át, ami frontszolgálatnak tekinthető így negyven év távlatából is. Érdekességképpen megemlítem, hogy a mellettem lévő szobában dolgozó kollégámat úgy hívták, hogy Kőrös András - úgy hiszem, őt, mint későbbi kúriai tanácselnököt és a Családi Jog című lap főszerkesztőjét nem szükséges bemutatnom az olvasóknak. Aztán 1983-ban átkerültem a PKKB-ra. Akkoriban ott Olasz Nándor volt a polgári elnökhelyettes, és megkérdezte tőlem, hogy a Vagyonjogi vagy a Családjogi Csoportban szeretnék-e inkább dolgozni. Rögtön rávágtam, hogy a Családjogi Csoportban, mire megjegyezte, erre máig emlékszem: "Miért nem a Vagyonjogi Csoportot választja, hiszen egészen jókat írtak magáról?" Akkoriban elterjedt hiedelem volt, hogy a családjoggal mennyivel könnyebb dolgozni, pedig aki már csinálta, az pontosan tudja, hogy ez mekkora tévedés. A Családjogi Csoportot akkor Zentainé Darabos Ágnes vezette, aki egyebek mellett a hihetetlen munkabírásáról volt híres. Sok fiatal anyuka dolgozott a csoportban, ha valaki kiesett a munkából, képes volt a két tárgyalási jegyzéket összeragasztani, és az éppen jelen lévő felek ügyeit is letárgyalni a távollévő bírák helyett, csak hogy kitűzött tárgyalás ne maradjon el. Jó hangulatú hely volt, itt szerettem meg végképp a családjogot. Aki szereti és lelkileg, idegileg bírja is ezt a munkát, annak nagyon sok sikerélményt tud nyújtani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
