Napjainkban a számítógépes eszközök és programok az élet minden területén jelen vannak, és jelentős szerepet töltenek be. Ez alól a munka világa sem kivétel, és különösen a vállalkozások tekintetében kijelenthető, hogy a nemzeti és nemzetközi, globális szintű eredményes működéshez az információs és kommunikációs technológiába (IKT) történő befektetés és azok hagyományos eszközökön túli használata elkerülhetetlen. Ennek oka elsősorban abban gyökerezik, hogy az IKT által előmozdítható a termelékenység növekedése és javítható a versenyképesség. Ennek ellenére sok esetben az emberek számottevő nehézséggel és kétségekkel kezelik a digitális eszközöket.
Minderre tekintettel tanulmányomban olyan alapvető fogalmak, mint az információs társadalom és a digitális írástudás bemutatása után, kifejezetten a munka világa szempontjából törekszem a digitális műveltség szükségességét alátámasztani. Végül olyan hazai kezdeményezésekkel kívánom megismertetni az olvasót, amelyek a munkavállalók képességeinek fejlesztését tűzték célul, bízva azok széles körű elterjedésében a munkavállalók és a munkaadók, végső soron a magyar gazdaság érdekében.
Az információs társadalom olyan társadalmi és gazdasági környezet, amelyben az új informatikai és telekommunikációs technológiák alapvető szerepet töltenek be a humán tevékenységek fejlesztésében. Mindezen eszközöknek köszönhetően ma már digitális formában juthatunk üzenetekhez, képekhez, szövegekhez, zenéhez és filmekhez. Az általános emberi ismeretek és információk jelentős része megalkotható és reprodukálható digitális formában, csökkentve a felmerülő költségeket.[2] Az információs társadalomban, ahogy neve is utal rá, az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység, amely miatt az információ-technológia központi szereppel bír a termelésben, a gazdaságban és általában a társadalomban. Azaz "az információs társadalom messze több, mint az informatika vagy az elektronikus szolgáltatások: a társadalom, a gazdaság és a hétköznapi élet olyan átalakulása, amely a foglalkoztatásban, a termelésben és a fogyasztásban az információs- és tudástermékeket, a kulturális javakat, az oktatás és a tudomány teljesítményét értékeli fel, és teszi ezeket a versenyképesség zálogává."[3]
Az információs társadalom eredménye az információs és kommunikációs technológia, röviden infokommunikációs technológia megjelenése: Internet, elektronikus levelezés és egyéb eszközök, csatornák és alkalmazások, amelyek az információk gyorsabb, rugalmasabb terjesztését és megismerését teszik lehetővé. A kifejezés azon eszközökre utal, amelyekkel információt továbbítunk és kezelünk, leggyakrabban számítógépek segítségével.[4] Tágabban a fogalom magában foglalja a szövegből, számokból, képekből, hangokból és egyéb jelekből álló információ tárolását, kezelését, elérését és prezentációját. Továbbá kiterjed az információközlés számos formájára, az emberek közötti kommunikáción túl az ember-gép, de akár a gépek közötti kommunikációra is.[5] Ezen eszközök elsősorban egy magas szintű technikai tudást igényelnek. E tudás funkcionális lényege a digitális eszközök megfelelő kiválasztása, használata egyrészt a digitális előállításhoz, másrészt a már kész tartalom olvasásához, igénybevételéhez. A tudás kulturális és kritikai vetülete annak megértésére való képesség, hogy a fogyasztó a digitális eszközökön keresztül milyen információval találkozik.[6] Azaz az infokommunikációs technológiákban való jártasság képessé teszi az embereket hatékonyan használni az IKT eszközöket és az információs forrásokat az információk elemzéséhez, feldolgozásához és bemutatásához, továbbá a külső események alakításához, méréséhez és ellenőrzéséhez.
A fentiek alapján a digitális műveltséget, írástudást (digital literacy) a következőképp definiálhatjuk: megfelelő digitális eszközök használatával a tartalomhoz való hozzáférésre, a digitális eszközökön megjelenő tartalom megértésére és az abban való részvételre vagy annak megalkotására való képesség. Ugyanakkor a digitális írástudás nem szűkíthető le a szoftverek és eszközök használatára, hanem magában foglalja a digitális környezet használatához szükséges kognitív, motorikus, társadalmi és érzelmi képességeket is.[7]
Valójában a digitális írástudás elnevezés egyesíti az információs műveltséget, valamint az információs és kommunikációs technológiák hatékony használatát.[8] Sajnos hazánkban a digitális írástudás elnevezés gyakran azt a leszűkítő értelmezést takarja, amely csak az IKT használatáról kíván tudomást venni, ezért, ahogy Koltay Tibor is felhívja a figyelmet a Médiaműveltség, média-írástudás, digitális írástudás című írásában[9], érdemes alaposabban áttekinteni a gilsteri értelemben vett digitális írástudást. Koltay rögzíti, hogy a digitális írástudás több írástudás átfogásával jelenti egyrészt az írás, az olvasás és a számolás készségeit a funkcionális írástudás keretébe illesztve, másrészt magában foglalja az értő olvasást és a megszerzett információk kritikus kezelését is. Továbbá része a könyvtárak használatának és a keresési stratégiák alkalmazásának készsége, az információforrások és a talált információ értékelése, kritikus kezelése, a tömegkommunikációs eszközök által nyert információk kritikus kezelése, de fontos alkotóeleme a számítógépes írástudás, mint a számítógépekhez köthető összes tudás és képesség. Koltay az idézett tanulmányában ismerteti Allan Martin megfogalmazását is, amely alapján a következőt mondja: ,,a digitális írástudás tudatosság, beállítódások és képességek olyan együttese, amely lehetővé teszi, hogy megfelelően használjuk a digitális eszközöket és intézményeket a digitális források azonosítására, elérésére, kezelésére, integrálására, értékelésére és szintetizálására, továbbá új tudás és médiamegnyilvánulások létrehozására, valamint arra, hogy másokkal kommunikáljunk és reflektáljunk erre a folyamatra. Mindezt specifikus élethelyzetek kontextusában tesszük, annak érdekében, hogy konstruktív társadalmi tevékenységek váljanak lehetővé."
Tehát a digitális írástudást jelentő készségek képessé tesznek az információszükséglet felismerésére, az adott probléma megoldásához szükséges információ azonosítására, a szükséges információ megtalálására, a megtalált információ értékelésére, az információ szervezésére és az információ hatékony felhasználására az adott probléma megoldása érdekében.[10]
Ma már életünk csaknem minden része megkívánja, hogy a digitális írástudás fent említett készségeit elsajátítsuk, mert ezek teszik képessé az embert arra, ,,hogy értsük és tudjuk használni a többféle digitális forrásból származó információkat"[11]. A digitális írástudás definíciójának és annak a munka világában kiaknázható előnyeinek szintézisével megalkotható a digitális írástudással rendelkező emberi erőforrás fogalma, amely magában foglalja a célokként is aposztrofálható elérendő eredményeket. Egyrészt a fogalom ,,emberi" oldala olyan, a fejlett technikai körülményekhez igazodni képes egyéneket jelent, akik az új technológiák között is "mozogni tudnak" és aktívan részt vállalnak a termelésben, ezáltal pedig nem hátráltatják a csoportos érdekeket. Másrészt az ,,erőforrás" oldal azt jelenti, hogy a munka világának szereplői képesek az IKT által eleget tenni a gazdasági hatékonysági követelményeknek. Az IKT ma már szükségszerű alkalmazása az emberi erőforrás változásával párhuzamosan a munkahelyek, a munkáltatók szervezeti céljaiban is változást eredményez. A gyors és hatékony, a digitális és online eszközöket és szolgáltatásokat nem nélkülözhető munka világában a korábban említett jellemzőkkel bíró emberi erőforrást, munkaerőt kell alkalmazni, hiszen annak hiánya általában súlyos, megoldás halasztását nem tűrő problémákat generál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
