A postingnak többféle formája létezik, azonban az mindegyikben közös, hogy egy olyan munkáltatói gazdasági tevékenységről beszélünk, amely az EUMSZ 56. cikkének hatálya alá tartozik, azokat az Európai Unió irányelvi szinten szabályoz. Napjainkban a posting irányelv felülvizsgálata és reformja napirenden van arra tekintettel, hogy az elmúlt két évtized jogalkotási és jogalkalmazási tapasztalatai alapján néhány kulcsterület fejlesztésre, tisztázásra szorul. Jelen tanulmányban feltárjuk e reformfolyamatok hátterét, központi kérdéseit, illetőleg az Európai Unió Bíróságának releváns ítéletei alapján megfogalmazunk olyan konklúziókat, amelyek figyelemmel vannak mind a posting munkajogi fogalmi és tartalmi sajátosságaira, mind pedig az irányelv revíziójának sarokköveire.
Napjainkban nem vitás, hogy az Európai Unió szociálpolitikája átgondolásra, modernizálásra, de akár átfogó, koncepcionális reformra is szorul. Ez abból is látszik, hogy az elmúlt 20 év jogi megoldásai nem mind vezettek a várt eredményre[1], de ha egyes területeken előrelépést is tapasztalunk a szociális értékek és érdekek védelme, fejlesztése tekintetében, úgy összességében a munkaerőpiaci és foglalkoztatáspolitikai változók jogi változásokat (is) generálnak, egyre távolabb kerülve az amszterdami szociálpolitikai reformoktól. Természetesen új problémákra új megoldások alkothatók, illetőleg szükséges az EU munka- és szociális jogának lépést tartani a munkajog fejlődésével, modernkori evolúciójával is[2], de a végkövetkeztetés sokszor ugyanaz marad: a klasszikus munkajogi szempontok, az akár már több évtizede EU-jogilag szabályozott jogintézmények vizsgálata is szükséges még akkor is, ha inter alia éppen az EU-jog strukturális változásai is hoznak magukkal szükségképpen új nézőpontokat.[3]
Ezek a változások - kiegészülve tehát a már érintett társadalmi és gazdasági folyamatokkal[4] - nem hagyják érintetlenül a munkajogi és szociális védelmi alaptételek alkalmazhatóságát, naprakészségét sem, és e változó jogi környezetben úgy tűnik, hogy az EU jogalkotása átfogó, érdemi megoldást próbál találni.[5] Az érdemi megoldások köre persze behatárolt az uniós munkajogi jogalkotás régóta meglévő korlátait szem előtt tartva[6], de a munkavállalók szabad mozgásának és - a jelen tanulmány szempontjából hasonlóan releváns - szolgáltatásnyújtás szabadságának garantálása olyan központi, közös érdekeknek tekinthetők, amelyek ad absurdum kikényszerítik akár a munkavállalók magasabb szintű jogvédelmét, akár a határon átnyúló munkavégezés lehetőségnek prioritását hirdető tanokat egyaránt.[7] Ugyanakkor látnunk kell, hogy az említett átfogó megoldásjavaslat[8] sem hoz valódi innovációt
- 9/10 -
abban az értelemben, hogy gyakorlatilag évtizedek óta létező és mélyülő szociális és munkaerőpiaci problémákat kíván kezelni a tradicionálistól akár eltérő jogi eszközökkel. Véleményünk szerint a tradicionális jogi eszközök tárháza egyébként is kifogyóban van[9], amiből az is következik, hogy a jelen elemzés alapját képező klasszikus (munka)jogi jogintézmény is más megvilágításba kerülhet a következő évek EU-jogi diskurzusában.
Tanulmányunk tárgya tehát egy olyan jogintézmény, ami nézetünk szerint tökéletesen illeszkedik a fenti folyamatokba, ugyanis a munkaerőpiaci és gazdasági "kényszerűség" ugyanúgy jellemzi, mint a hagyományos jogi megoldások legalább részleges kudarca, és a modernizáció, vagyis a hatékonyabbá tétel igénye. Még ha a posting[10] nem is tekinthető olyan alapvető szociális motivációjú témakörnek, amely helyet kaphatna a "szociális pillér" kulcsterületei között[11], működési elvei, fogalmi készlete, szociális és foglalkoztatáspolitikai jelentősége, illetve összességében a munkavállalók igényeinek fokozott védelmét felvető jogi konstrukciója[12] egyaránt arra engednek következtetni, hogy az elmúlt évtizedek EU-munkajogi fejleményei nem hagyják érintetlenül ezt a kérdéskört sem.
Minderre tekintettel a következő néhány oldalon felvázoljuk a 96/71/EK irányelv (posting irányelv)[13] reformjának szükségességét és alapkérdéseit, kitérünk az irányelv máig kérdéses, vitatható elemeire - segítségül híva az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) releváns esetjogának néhány elemét -, és dogmatikailag értékeljük a munkajogi szempontból leginkább figyelemre méltó kérdéseket. Az irányelv reformja ugyan már 2011-ben megindult, de az újabb gyakorlati tapasztalatok és az átfogó kérdések bonyolultsága miatt e folyamat jelenleg is tart, illetőleg a 2011-2012-es eredményekhez képest újabb eredmények és megfontolandó gondolati csomópontok is napvilágot láttak.
Talán megelőlegezhető a válasz a fejezet címében feltett korántsem költői kérdésre, hiszen álláspontunk szerint mindkét irányból meg lehet közelíteni a jelenleg is tárgyalás alatt álló reformkísérletet.[14] Egyik oldalról ugyanis 20 év után egy ilyen fajsúlyú témakörben átfogó reformot kitűzni célul arra enged következtetni, hogy a felmerült hibák, hiányosságok, kiegyensúlyozatlanságok vezérlik az újító szándékot. Másik oldalról azonban a Bíróság esetjoga, vagyis a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy az irányelv által lefektetett minimumelvárások nélkül - maradva szigorúan a munkajogi kérdéseknél - nem működhetne hatékonyan ez a jogintézmény, miközben éppen a már említett két alapszabadság érvényesüléséhhez elengedhetetlen a posting kiemelkedő munkaerőpiaci szerepének biztosítása.[15] Vagyis úgy tűnik, hogy mind a negatív, mind a pozitív tapasztalatok egy irányba mutatnak, hiszen a reformelképzelések tisztáznák a gyakorlatban legtöbbször vitás helyzeteket[16], ezzel párhuzamosan pedig nagyobb hangsúlyt fektetnének a munkavállalók jogvédelmére. Utóbbi kapcsán emlékeztetünk az I. fejezetben felvázolt általános szociálpolitikai kontextusra, hiszen korántsem egyértelmű, hogy a munkavállalói alapjogvédelem kiemelt szerephez jut az EU-jog aktuális tendenciái között.[17]
A módosítási elképzelések különös figyelmet fordítanak az ellenőrizhetőségre, szankcionálhatóságra, számonkérhetőségre egyaránt[18], ami a munkáltatók visszaélési lehetőségeit szorítanák vissza még akkor is, ha nézetünk szerint a posting tevékenységbe gyakorlatilag kódolva van a munkáltatói visszaélés veszélye.[19] Ráadásul ebbe az irányba mutat a viszonylagos fogalmi tisztázatlanság is, ami ismét egy olyan általános munkajogi kérdésre mutat rá, amely a Bíróság ítélkezési gyakorlatát és a jogirodalmat is áthatja.[20] Ilyen ér-
- 10/11 -
telemben persze lehetetlen elvárás lenne a munkavállaló fogalmának tisztázása[21], de mivel maga az irányelv kíván stabil fogalmi kereteket teremteni[22], ezért ezen a területen jelentős lépéseket lehetne tenni a reform keretei között. Megjegyzendő továbbá, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának munkavállalói alapjogokkal való kollíziója - éppen jelen témakört is közvetlenül érintően - csak a mai napig vitatott módon kerülhetett tisztázásra a híres "Laval-kvarett" ügyekben.[23] Megjegyezzük, hogy a reform ebben a tekintetben is elmozdulást jelenthetne a munkavállalói jogokat kevésbé védő status quótól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
