A kérdés átgondolásához először azt kell tisztázni, hogy mit értünk a visszamenőleges hatály fogalmán.
1. A visszamenőleges hatályra vonatkozóan a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) is több rendelkezést tartalmaz. Így a Ptk. 215. § (1) bekezdése szerint, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a hatóság jóváhagyása felől nem nyilatkozik. A (2) bekezdés kimondja, hogy a beleegyezés, illetőleg a jóváhagyás megtörténtével a szerződés - ha jogszabály kivételt nem tesz - megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. (Tehát a szerződés létrejöttének időpontja nem a beleegyezés vagy a hatósági jóváhagyás megadásának időpontja, hanem a szerződéskötés eredeti időpontja.)
A Ptk. más rendelkezése is megállapít visszamenőleges hatályt. Például a Ptk. 235. § (1) bekezdése szerint a megtámadható szerződés a megtámadás következtében a megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. (Tehát a megtámadás és az érvénytelenség megállapításának későbbi időpontja ellenére a szerződés a megkötése eredeti időpontjától érvénytelen.)
Mindezek ellenére a visszamenőleges hatály fogalmát valójában a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) hozta be a köztudatba. A régi Gt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel - a társasági szerződés megkötésének, részvénytársaságnál az alapszabály elfogadásának időpontjára visszamenőleg - jön létre. A bejegyzés csak jogszabálysértés esetén tagadható meg. Ha az adat jog vagy tény hatályosságához annak cégbejegyzése szükséges - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett adat, jog vagy tény változásának bejegyzése is visszamenőleges hatályú.
Miután a gazdasági társaság cégbejegyzése a régi Gt. 23. § (1) bekezdése alapján kötelező volt, a társaság visszamenőleges hatályú létrejöttének előírása azt jelentette, hogy a megyei bíróság, mint cégbíróságnak (a továbbiakban: cégbíróság) a szerződéskötés időpontjához képest későbbi időpontban hozott döntése tette jogszerűvé, hatályossá a társaság tagjai (részvényesei) által megkötött polgári jogi megállapodást, a társasági szerződést vagy alapszabályt. Ha a társaság cégbejegyzése nem történt meg, a szerződés a korábbi létrejötte ellenére nem hatályosulhatott.
A vázolt konstrukció alapján az állapítható meg, hogy a régi Gt. e rendelkezése valójában a Ptk. 215. §-ában foglalt szabályozás analógiájaként hatósági jóváhagyáshoz kötötte a társaság tagjai által kötött szerződés létrejöttét. Abban az esetben, ha a hatósági jóváhagyást megadták, vagyis a szerződés alapján a céget a cégjegyzékbe bejegyezték, a cég a társasági szerződése megkötésének időpontjától kezdődő, tehát visszamenőleges hatállyal jött létre. A régi Gt. e rendelkezése tehát a Ptk. 215. §-ában foglalt általános érvényű szabályának a társasági szerződésre való konkretizálása volt.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) hatályos szabályozása a társaságalapítás körében eltérő rendelkezéseket állapít meg, az alapító szerződés visszamenőleges hatályát nem ismeri el. A Gt. és ennek alapján a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) a visszamenőleges hatályt még a szerződés módosítása körében is jobban korlátozza, mint a régi Gt., de azért a hatályos szabályozás szerint is sor kerülhet a cégjegyzékbe történő visszamenőleges hatályú bejegyzésre. Így például a gazdasági társaság székhelyváltozásra irányuló szerződésmódosítása - amelyet a Gt. 20. § (2) bekezdése értelmében a társaság legfőbb szervének ülésén felvett jegyzőkönyvbe kell foglalni - a Ctv. 330. § (2) bekezdése szerint a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá.
A Ptk. és a Gt. konstrukciója között természetesen mutatkoznak különbségek. Amíg a Ptk. szerint a beleegyezés vagy a hatósági jóváhagyás megadásáig függő jogi helyzet áll fenn, addig a régi Gt. megengedte, hogy a társaság megkezdje a tevékenységét a cégbejegyzés megtörténte előtt azzal, hogy a cégbejegyzés hiányára harmadik személyekkel szemben nem hivatkozhat. A régi Gt. 25. §-a a hitelezők védelme érdekében kimondta, hogy akik a cégbejegyzés megtörténte előtt a társaság nevében eljártak, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért. A Gt. alapján sincs akadálya annak, hogy a társasági szerződés módosítása után, a társaság életében bekövetkezett változásokat végrehajtsák, annak ellenére, hogy a cégbíróság csak később fogja a változást a cégjegyzékbe bejegyezni.
A hatóság a jóváhagyását mindig csak az aktuálisan elé terjesztett szerződésekre vonatkozóan adja meg mind a Ptk. szabályozása alapján, mind pedig a cégjegyzékadatra vonatkozó változásbejegyzés esetében. Szerződésmódosítás esetében a hatósági jóváhagyással keletkező visszamenőleges hatály nem az eredeti szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatályosságot jelent, hanem azt jelenti, hogy a cégbíróság vagy más hatóság későbbi időpontban hozott döntése ellenére, nem e döntés időpontját, hanem a szerződésmódosítást tartalmazó okirat keletkezési időpontját tekinti a jog a szerződésmódosítás létrejötte időpontjának.
Vegyünk egy példát. A 2004. november 8-án megkötött társasági szerződést a cég bejegyzése után a tagok 2005. január 10-én módosítják, és pl. székhelyáthelyezést határoznak el. Ha ezt a cégbíróság 2005. február 25-én hozott végzésével bejegyzi a cégjegyzékbe, ez az aktus 2005. január 10. napjára lesz visz-szamenőleges hatályú, de nem "írja felül" a társasági szerződés eredeti megkötésének időpontjában meghatározott székhelyet. Ugyanez az elv érvényesül abban az esetben is, ha a felek szerződésmódosításához a Ptk. 215. §-a alapján harmadik személy beleegyezése szükséges, vagy a szerződésmódosítás hatósági jóváhagyást igényel.
Ezzel szemben a gyakorlatban a szerződésmódosítás visszamenőleges hatályát úgy értik, hogy ez által a módosítás tartalma az eredeti szerződéskötési időponttól érvényesül. Valójában a visszamenőleges hatály egy fikció, amely alapján egy későbbi aktussal hatályosuló szerződést úgy kell tekinteni, mintha a hatályosulásához előírt törvényi feltételek már a szerződéskötés időpontjában fennálltak volna.
2. A kifejtettekből az is kitűnt, hogy a visszamenőleges hatályt létrehozó jogi aktus a Ptk. szabályozása, vagy a Gt., illetve a Ctv. alapján nem a szerződést kötő felek, vagy a társasági tagok jogcselekménye, hanem tőlük független, kívülálló által tett jognyilatkozat. Maguk a szerződést kötő felek vagy a társaság tagjai - törvényi felhatalmazás hiányában - nem jogosultak arra, hogy az ismertetett fikcióval élve a szerződésmódosítás létrejöttének időpontját, annak hatályossági időpontját maguk határozzák meg, különösen nem visszamenőlegesen, a szerződést módosító okirat tényleges keletkezését megelőző időpontot megjelölve. A társaság tagjai tehát nem állapodhatnak meg abban, hogy a 2005. január 10-én létrejött szerződésmódosító okirat visszamenőleges hatállyal, 2004. november 8-án jött létre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
