Tőkey Balázs, az ELTE ÁJK habilitált egyetemi docensének könyve, amely A szerződések hatásai harmadik személyekre címet viseli, a szerző 2020-ben publikált habilitációs értekezése. Doktori disszertációját a biztosítási jog körében írta,[1] azonban az utóbbi időben több, a kötelmi jog általános részéhez, illetve egyes szerződéstípusokhoz kapcsolódó tanulmánya jelent meg.[2] A szerző az ismertetett könyv megírása során egyértelműen korábbi kutatási és szakmai tapasztalataira épített, azokat szintetizálta és fejlesztette tovább.
A kötet a polgári jog egészét érintő kérdést vizsgál, sajátosságát az adja, hogy nem az életviszonyok rendes lefolyására koncentrál: nem a szerződő felek szempontjából absztrahálja és mutatja be a jogviszonyokat, jóllehet a Ptk. e személyek gazdasági érdekeit helyezi a középpontba. A téma újszerűségét a szerző maga is kiemeli: "a hazai jogirodalomban - mint általános problémakört - eddig még annyira sem vizsgálták a harmadik személyek érdekeinek megfelelő szerződéseket."[3] A könyv a Ptk.[4] szerződési jogának harmadik személyeket érintő rendelkezéseinek rendszertani értelmezéséből fakadó jogalkotási hiányosságokat és ellentmondásokat tárja fel azzal, hogy a jogalkotó számára javaslatokat is tesz a problémák orvoslására. A szerző bevezetésében két példát elemez (osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatos megállapodás, illetve ráépítés megállapodás alapján), amelyekkel a hatályos jogban rejlő problémákat mutat be, és ily módon ténylegesen be is vezeti az olvasót a témába.
A szerződések harmadik személyekre vonatkozó lehetséges hatásairól szóló fejezet a szerző által kialakított rendszerezést tartalmaz, amely a későbbi vizsgálat alapját és rendszerét is képezi. A szerződések harmadik személyekre gyakorolt hatásai szempontjából három fontosabb szempontot határol el: (1) azt, hogy milyen a szerződés kihatásának jellege: kedvező vagy kedvezőtlen a harmadik személyekre nézve; (2) a harmadik személyek lehetséges körét, e kört le is határolja, és nem sorolja ide pl. a képviselőt, illetve a jogutódot; (3) a felek és a harmadik személyek közötti egyéb jogviszonyokat. A könyv további egységei a harmadik személyek érdekeinek megfelelő szerződések és az érdeküket sértő szerződések szabályait tárgyalják. Az összegzés általános dogmatikai-rendszertani és jogalkotási javaslatokat, valamint megállapításokat tartalmaz, amelyek az egyes szerződések, jogintézmények következtetéseit egészítik ki és szintetizálják.
A mű elsősorban a szerződési jog, illetve általában a magánjog területén kutatásokat folytató kutatók számára ajánlható, ugyanakkor magának a jogalkotónak is, amely a jogtudományi műveknek sokszor címzettje - jelen kötetre ez azonban a normatív szabályozást érintő számos javaslata miatt különösen igaz. Ajánlható továbbá ügyvédeknek, hiszen a szerződési jog logikai inkonzisztenciájából fakadó következtetések perekben is hasznosíthatók, de bíróknak is, hiszen a Ptk. rendszerének uniformizálásában nagy segítséget nyújthatnak a kötet megállapításai.
A szerző összehasonlító jogi módszert alkalmaz, az angol, német és spanyol magánjogot veti össze a magyar szabályozással. Ez az összehasonlítás nem leíró jellegű, hanem a végkövetkeztetések szempontjából is fontos adalék. Így egy helyütt kiemeli, hogy "a Ptk. - szemben mondjuk a BGB-vel[5] [...] - általános szerződési rendelkezései alig foglalkoznak a szerződések harmadik személyekre vonatkozó hatásaival".[6]
A szerző a Ptk. más országok magánjogi törvénykönyveitől való több eltérést felvázol, így például: "A Ptk. 6:316. § (2) bekezdésének első mondata alapján a kedvezményes a jogosultságot akkor szerzi meg, ha erről őt valamelyik fél értesíti, tehát a jogosultság megszerzése nem automatikus, mint a BGB-ben, de nem is vár el a Ptk. semmilyen tényleges magatartást, elfogadást a kedvezményes részéről, mint a CC."[7]
Az angol jog kutatásba való bevonása nem tűnik szerencsésnek annak eltérő dogmatikája miatt, ez meg is mutatkozik az összehasonlítás során, ahol a német és a spanyol jog a domináns. Érdekesebb lett volna az osztrák jog kötelmi szabályozását vizsgálni, hiszen az osztrák jogban (a magyarhoz hasonlatosan) nem érvényesül a német absztrakt jogügylet tana, az ún. Trennungsprinzip.
- 209/210 -
A szerző jogtörténeti összehasonlítást is végez: az 1959-es Ptk.[8] és a jelenleg hatályos Ptk. különbözőségeiből von le következtetéseket. Így például kiemeli, hogy az 1959-es Ptk. szabályozásához képest "a Ptk. egy rugalmasabb megoldást választott. Egyrészt a Ptk. 5:32. § (1) bekezdése a tilalomba ütköző rendelkezés hatályosságát a tilalom jogosultjának a hozzájárulásához köti, azonban a Ptk. 5:31. § (2) bekezdése szerint lényegében erre sincs szükség akkor, ha a rendelkezés visszterhes és a szerző fél jóhiszemű volt".[9]
Ami a könyv megállapításait és javaslatait illeti, a harmadik személyek érdekeinek megfelelő szerződések (fuvarozási szerződés, bizalmi vagyonkezelés, tartási, életjáradéki és öröklési szerződés, biztosítási szerződés, bizomány és szállítmányozás) szabályozásának sarokköve Tőkey szerint az, hogy a kedvezményes - akit a fuvarozási szerződés esetén szerinte következetlenül címzettnek nevez a Ptk.[10] - mikor és hogyan szerzi meg a jogosultságát. A szabályozást azzal egészítené ki, hogy a kedvezményes a közvetlen igényérvényesítés lehetőségével attól kezdődően élhet, amikor bármilyen forrásból tudomást szerez a szerződés megkötéséről.[11] A bizalmi vagyonkezelésnél ugyanakkor az egyes jogviszonyok sincsenek álláspontja szerint egymástól megfelelően elkülönítve,[12] és e szerződést annyiban is speciálisnak tartja, hogy itt "két vonatkozásban is beszélhetünk harmadik személyek érdekének megfelelő szerződésről".[13]
A nagyobb hangsúlyt a harmadik személyek érdekét sértő szerződések kapják. Tőkey az érdeksérelem szempontjából a következő hátrányokat határolja el egymástól:
- a felek szerződésének a teljesítése kizárja a harmadik személy számára a szolgáltatás igénybevételét;
- a szerződés negatív hatással van a szolgáltatásra, amelyet az egyik fél nyújt a harmadik személynek;
- a szerződés csökkenti az egyik szerződő féllel szemben fennálló követelésének kielégítésének az esélyét;
- a harmadik személy abszolút (dologi jogi) jogosultsága vagy dologi várománya szenved sérelmet.[14]
A harmadik személyek érdekét sértő szerződések körében a könyv a következő jogintézményeket vizsgálja: elővásárlási, visszavásárlási és vételi jog, fedezetelvonás, öröklési szerződés, nem tulajdonostól való szerzés, tulajdonjog-fenntartás, versenyeztetési eljárás, elidegenítési és terhelési tilalom, bizalmi vagyonkezelés, használati szerződések, különösen a bérleti szerződés, továbbá biztosítási szerződés.
Tőkey általános és különös védőeszközökre osztja azon lehetőségeket, amelyeket a jogrendszer annak érdekében biztosít a harmadik személyeknek, hogy felléphessenek az érdekeiket sértő szerződésekkel szemben. Általános eszköznek minősül a szerződés relatív hatályának lehetősége, a szerződési jog diszpozivitása, illetve a kártérítési igény. A különös eszközök közé tartoznak azok az esetek, amikor a jogszabály egy megállapodás hatálybalépését a harmadik személy beleegyezéséhez köti, a harmadik személy érdekeit nyilvántartásba való be-, illetve feljegyzés biztosítja, a szerződés semmisnek minősül vagy relatíve hatálytalan. A megtámadást - ahogyan a szerző megállapítja - nem alkalmazza a Ptk. kellő mértékben, jóllehet az a szerző szerint sok esetben a semmisségnél kevésbé korlátozó eszköz lehetne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
