Az adóellenállás a világ legtöbb kormányának bevételeit veszélyezteti, csökkenti. Az Egyesült Államok szenátusa az adókijátszás miatt bekövetkező állami jövedelemkiesést az egyesült államokbeli székhelyű vállalatok, illetve magánszemélyek tekintetében 100 milliárd dollárra becsüli évente. Számos más ország tekintetében is ezek a számok több milliárd euróra tehetők.[1] A Költségvetési Ellenőrző Bizottság szerint évente körülbelül 1 billió (1000 milliárd) euró veszik el adókijátszás és adókikerülés miatt az Unióban és e magas számok egyértelműen az adóparadicsomoknak és az offshore cégeknek köszönhetők.[2] Magyarországról 1980 és 2010 között több mint 242 millió dollárnyi tőkét menekítettek ki adóparadicsomokba. Az adóoptimalizáció iránti igény önmagában nem jelent jogellenes célt, az adóparadicsomok létjogosultsága azonban egyre inkább nemkívánatossá válik. Mind nemzetközi szervezetek, mind az Európai Unió, mind pedig az egyes országok küzdenek azért, hogy az adóveszteségeket csökkentsék. Az erőfeszítések hatékonysága azonban erőteljesen vitatható. A Tax Justice Network[3] közelmúltban megjelent tanulmánya rávilágít arra, hogy az EU feketelistáján szereplő országok a globális adóveszteség kevesebb mint 2%-áért felelősek. Ezzel szemben az EU-tagállamok a globális adóveszteség 36%-áért tehetők felelőssé, 154 milliárdnyi adóbevétel-veszteséget okozva évente.[4] Egy 2017-ben készült felmérés szerint az Amerikai Egyesült Államok 500 legnagyobb vállalata közül 366-nak, azaz 73%-ának volt legalább egy leányvállalata valamelyik adóparadicsomban nyilvántartásba véve.[5] Egy hatékonyabb definíció az adóparadicsomok vonatkozásában, egy tartalmasabb feketelista, az átláthatóbb jogszabályi keretek mind-mind az adóparadicsomokkal szembeni sikeresebb fellépést szolgálnák. A tanulmány célja az adóparadicsomok kialakulásának bemutatásán felül az adóparadicsomokra vonatkozó definíciók, feketelisták és szabályok összegyűjtése, elemzése.
Az adóparadicsomokban bejegyzett társaságok a bejegyző ország joga szerint olyan megkülönböztetett adóelőnyökre jogosultak, amelyekre a belföldi ("onshore") társaságok nem. Ennek feltétele, hogy csak külföldön végezhetnek tevékenységet, belföldről nem származhat jövedelmük és a belföldi tulajdonosok ki vannak zárva a cégek valódi tulajdonlásából, ugyanakkor a névleges (nominee) tulajdonlást sokszor engedélyezik, valamint kellő titoktartási szabályozással védik az ilyen cégek valódi irányítóinak, illetve haszonélvezőinek (UBO[6]) adatait.[7]
Az adóparadicsomok vagy ahhoz hasonló helyszínek már több évszázada, sőt talán nem túlzás azt mondani, hogy több évezrede léteznek. Kialakulásuk elsődleges oka az adózás megjelenése volt. Az adózás pedig már az ókori társadalmakban is ismert volt. Egyiptomban aratási adót, a Nílus folyón vámot vetettek ki. Mezopotámiában adózni kellett az állattartás után a gazdáknak, a Perzsa birodalom pedig az általa meghódított népektől beszedett adókból fedezte pénzügyi szükségleteit. Hammurapi törvénykönyvében is találkozhatunk adóbevétel szerzésére vonatkozó előírással.[8] Az ókorban Athén városa 2%-os adót (vámot) vetett ki minden importra és exportra. Ezen adó miatt a kereskedők az Athéntól 20-25 kilométerre fekvő szigetekre szállították az áruikat, és onnan csempészték be Athénba a termékeket, így már adómentesen. Mindezek alapján e szigeteket tekinthetjük az első adóparadicsomoknak vagy legalábbis az adóparadicsomok előfutárainak.
A középkorban London széles körű adómentességet biztosított a Hanza-városok kereskedőinek, ezáltal is elősegítve a város fejlődését. A 15. században a flamand városok oly kevés korlátozást alkalmaztak a nemzetközi kereskedelemmel szemben, hogy a brit kereskedők is inkább a mostani Belgium területén adták el a nyersanyagaikat, mint otthon súlyosabb adókkal és vámokkal terhelten.
A holland kikötők 15-16. századbeli fejlődésüket elsősorban annak köszönhették, hogy csekély mértékben korlátozták a nemzetközi kereskedelmet.
A mai modern adóparadicsomok őshazájának Svájcot tartjuk. A 20. század politikai és gazdasági fordulatai a megbízhatóságáról és politikai stabilitásáról nevezetes országot elsősorban a tőke paradicsomává tették, és csak másodsorban az adó paradicsomává.
A második világháború utáni gazdasági folyamatok jelentősen elősegítették az adóparadicsomok fejlődést. A kialakulóban lévő nagy nemzetközi konszernek működésük során egyre kedvezőbb gazdasági környezetet kerestek nemzetközi beruházásaik, áruforgalmuk, tőkemozgásaik részére, valamint az állami kötelezettségek növekedésével (államilag biztosított nyug-
- 37/38 -
díjak, munkanélküliek támogatása, ingyenes vagy támogatott társadalombiztosítás) az adóterheknek szükségszerűen nőniük kellett, önkéntelenül is elősegítve az adóparadicsomok fejlődését.[9] Az 1950-es évekre az adóparadicsom mint kifejezés használata egyre elterjedtebbé vált.[10]
Annak ellenére, hogy a régi kor adóparadicsomait nem úgy kell elképzelni, mint például a kajmán-szigeteki Ugland House-t,[11] egy valami biztosan közös bennük: az adóterhek csökkentése, elkerülése, meg nem fizetése érdekében keltek életre és léteznek mind a mai napig.
Az offshore szót, mint angol kifejezést először az angol hajózásban használták: part menti, parthoz közeli ("shore"), illetve azon túli ("off") dolgokra vonatkoztatták. Kiindulópontja az a nemzetközi jogi szokás volt, mely szerint az állam területe nagyjából egy ágyúlövésnyire terjedt a parttól, ha pedig nem az állam területén voltak, akkor az állam adót sem vethetett ki rájuk.[12]
Az offshore vállalkozások bizonyos szempontból a vámszabad területekre vonatkozó szabályozások továbbfejlesztéséből nőtték ki magukat. A kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének köszönhető a vámszabad területek kialakítása és a nemzetközi megállapodásoknak megfelelő működtetése. E különleges övezetek az adott állam belterületéből kiszakított és elkülönítetten kezelt területei lettek, amelyek a vám-, a deviza- és az adózási szabályok alkalmazása tekintetében külföldnek minősülnek. A vámszabad területre bevitt áruk mentesülnek a vám- és importtermékekre kirótt terhek alól, és ott korlátlan ideig tárolhatók, illetve feldolgozhatók (ipari vámszabad területen termelhetők is). Ám ezek a különleges jogállású szervezetek mégsem tekinthetők azonosnak a közvélemény által ismert ipari vámszabad területekkel. Az offshore ügyletek kezdetben szorosan kapcsolódtak a tengeri szállításokhoz, valamint az áruk fizikai értelmében vett "különleges jogállású" kereskedelméhez.
Európa több okból kifolyólag is viszonylag hamar célterülete lett a szabad tőkének. A szigorú nemzetállami szabályozásokat kezdetben a "parton kívüli", különleges jogállású övezetek kialakításával, majd két- és többoldalú kereskedelmi megállapodások megkötésével igyekeztek ellensúlyozni. A 2000-es évek elején még úgy gondolták, hogy mind az Európai Uniónak, mind pedig az egyes tagországoknak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy az offshore társaságok fennmaradjanak és folyamatosan működjenek. Vélték ezt annak ellenére, hogy már akkor felismerték, hogy e társaságok jelentős érdekeket sérthetnek, de az érintettség akkortájt még többrétű volt. Egyrészt azért, mert az EU, a kialakulása előtt létrehozott offshore centrumok továbbélését biztosító gazdasági környezet volt (lásd: Nagy-Britannia). Másrészt azért, mert az integráció területén kívüli offshore centrumokból az EU-tagországokba irányuló tőkeáramlás fogadó állomása volt több tagország. Harmadrészt pedig azért, mert az integráción kívüli központtal rendelkező multinacionális vállalkozások európai leányvállalatainak, illetve az EU-központú multinacionális vállalkozások egységeinek "tőkeexportőr" térségének számított. Gyakran elhangzó érv volt, hogy az EU közvetett érdekeltségébe tartozó offshore centrumok nem veszélyeztetik a tagországok érdekeit tekintettel arra, hogy alapvetően EU-n kívüli országokból fogadnak befektetőket, viszont ha ezt nem tennék, akkor ez a tőke továbbmenne és az EU-n kívül találna befektetési lehetőséget.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
