Lapjuk 2000. júniusi számában jelent meg dr. Pataky Csaba: "Műszaki szakértői hiányosságok az ügyvéd nézőpontjából" című cikke, mely az igazságszolgáltatás két közreműködője ti. az ügyvéd (a cikkben elsődlegesen védő), és (a bíróság által "kirendelt") igazságügyi szakértő munkájával kapcsolatos egyes - az ügyvéd nézőpontjából megfogalmazott - kérdéseit elemzi. Engedtessék meg, hogy e kérdésre a másik érintett szereplő észrevételei formájában - nem először1 - kitérjünk.
Előrebocsátjuk, hogy a nyomozati és ítélkezési munkában az igazságügyi szakértő szerepét különös tekintettel a szakértői bizonyítás színvonalára, gyorsaságára, stb., azaz az állampolgárok jogbiztonságára - magunk is régen felismertük, és próbáltuk (a magunk szerény eszközeivel, 1989 után társadalmi egyesületi tevékenységünkkel, majd 1996 óta kamarai eszközökkel) javítani.
Mi a szakértői munka minőségét befolyásoló tényezőket az alábbi két nagy csoportba soroltuk:
• A szakértő jogállása, munkafeltételeinek biztosítása (különös tekintettel a piacgazdasági körülményekre), kiválasztása, képzése stb. Ezt a tárgykört a továbbiakban nem érintjük, reméljük, hogy kifejtésére a közeljövőben kínálkozik még alkalom.
• A szakértői bizonyításnak az eljárási törvényekből származó nehézségei, illetve a szakértő együttműködése az eljárás többi szereplőivel, illetve a szereplők együttműködése a szakértővel. Jelen összeállításunkban - a hivatkozott cikk nyomán - ez utóbbi kérdéssel szeretnénk foglalkozni.
A cikk írója kifejti, hogy "az ügyvéd alapvető kötelessége, hogy a legjobb tudása és lelkiismerete szerint képviselje ügyfele érdekeit". E megfogalmazás - ti. " az ügyfele érdekeit" - már magában rejti, azt a helyzetéből fakadó körülményt, hogy a perbeli tényállás máris mellékesnek tűnik, hiszen a fő szempont az ügyfél érdekeit képviselni. Márpedig az ügyvédekről szóló törvény szerint (fentieken felül) az ügyvéd "közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el." Továbbá tevékenysége keretén belül "jogi tanácsot ad, szerződést, beadványt, más iratot készít,"2 Tehát a képviselethez hozzátartozik a felek érdekében az általa képviselt ügyben annak a megfelelő ismerete és - ha szükséges - az eljárási szabályok szerinti bizonyítási javaslat előterjesztése is. Ennek természetes velejárója, hogy az ügyvéd -, ha kell külső szakmai segítséggel - az általa képviselt ügyben megfelelő tárgyi ismerettel is rendelkezzen. Tehát a cikk írója általi felvetésben említett jogi ismeretek mellett a bizonyítani kívánt tényállás szakmailag jelentősnek minősülő ismerete is indokolt. Az, hogy ezt milyen szakmai mélységig tartják szükségesnek, azt a fél, és a képviselője joga eldönteni, ezt már alapvetően a bizonyítani kívánt tények határoznák meg. "Azt mindenesetre látnunk kell, hogy a vizsgálati anyaggal szemben léteznek általános szakmai és jogi követelmények. A jogirodalom ... az általános szakmai követelményekkel nem sokat foglalkozik".3 A kérdéssel kapcsolatos problémákra a későbbiekben még a szakértő feladata az előbbivel szemben az: "hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, illetve a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése, továbbá megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. "4
Ez utóbbi megfogalmazás alapján látható, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő feladata - ha azt a jogszabályoknak megfelelően látja el - a nyomozó hatóság, vagy a bíróság kérdései alapján az adott ügy tényállásának vizsgálata. Ugyanakkor az adott ügyben -amelyben bírósági szakban, de nem egy esetben a nyomozás során is, a szakértő bevonására, a vizsgált cselekmény után sokszor hónapok, (ha nem évek) múlva kerül sor. Az viszont, hogy az ügyben mi a fél érdeke szempontjából a lényeges, annak "kinyomozása" nem a szakértő feladata. A tényállást a felek, büntető ügy esetében a nyomozó hatóságok szolgáltatják, a szakértő "hozott anyagból" dolgozik. Feladata, a szakterületére vonatkozó szakmai követelmények alapján vizsgálni, a részére biztosított bizonyítási anyagot, és abból - elsősorban a kirendelő hatóság kérdései alapján - a szakértői választ megadni.
Aggály elsősorban akkor merül fel részéről, ha a rendelkezésére álló bizonyítási anyagból a feltett kérdésnek megfelelő szakmai következtetés nem vonható le. Ez a gyakorlatban a leginkább akkor fordul elő, ha az érdekelt fél - polgári ügyben a bizonyító fél ellenfele, büntető ügyben pedig a gyanúsított - olyan észrevételt tesz, mely a korábbi bizonyítékokat erősen megkérdőjelezi. Természetesen a szakértő saját maga is feltárhat olyan - aggályosnak tartható - "bizonyítékokat", melyek alapján akár a nyomozó hatóság, akár a bíróság felé jelzi, hogy a szakma szabályai szerint a részére szolgáltatott bizonyítási anyag ellentmondásos, esetleg teljesen hamisnak tekinthető. Igen ám, de ennek a kimondása - a mai krimi-irodalom remekein felnevelkedett nemzedék vájt fülű - "szakembereiben" mindig felveti a "ha mégis lehetséges, de akkor hogyan" kérdést. Ezt pedig az érintettek szakértői jogászkodásnak, szakértői bíráskodásnak, elfogultságnak, netán "szakértői monopóliumnak?" tekintik.5 Holott a következő percben e (ha, és de) kérdéseket esetleg éppen a fél, illetve képviselője teszi fel a szakértő felé. Tehát minél nagyobb egy ügy jelentősége, annál fontosabb az érintett fél részéről a bizonyítás szabályainak megfelelő ismerete. A vizsgált cikkbeli észrevételek elsősorban büntető ügybeli közlekedési szakértői szakterületre vonatkoznak. Ugyanakkor a bizonyításra vonatkozó szabályok alig térnek el a polgári ügyek (akár más "műszaki", vagy gazdasági, illetve humán szakterületek) szakértői vizsgálata esetében. A szakértő - ha helyesen jár el - nem tesz mást, mint a szakmai ismeretei alapján segíti a " tényállás megállapítását", mely feltárásában a feleknek is alapvető joguk, sőt kötelezettségük közreműködni, a bíróság pedig "a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el."
Mint már jeleztük, a jog avatott mesterei nem veszik jó néven, ha egy szakértő jogászkodni kezd5, ezért ezt a lehetséges mértékig elkerüljük. Ugyanakkor leszögezzük, hogy - miként az ügyvéd esetében is szükséges lehet az általa képviselt ügy jellege szerinti tényállás (és szükség esetében szakkérdés) ismerete, ugyanúgy - az igazságügyi szakértőtől is el kell várnunk, hogy a feladatkörébe tartozó szinten tisztában legyen a szakértői vizsgálat (bizonyítás) körében szükséges alapvető jogi ismeretekkel.
Most nem kívánunk a cikk azon részleteivel foglalkozni, melyben a büntetőeljárás "más szakértő", kirendelésével, illetve az "ellenőrző szakértő" kijelölésének eljárási szabályozási formájával foglalkozik, és ennek nem megfelelő jogi szabályozása (vagy inkább nem megfelelő jogalkalmazói gyakorlata) miatt a "védői jogaik csorbulását érzik". E helyett a meglévő jogaik - saját hatáskörükbe tartozó - alkalmazására szeretnénk a figyelmet felhívni. Ha az ügyvédnek - az ügyfél elmondása, a rendelkezésére álló bizonyítási anyagban lévő szakmai ismeretek korlátai miatt - " súgóra " van szüksége, ezt a jogszabályok nem tiltják. Vitathatatlan, hogy a szakvéleményeknek - egyes különleges szakterületek kivételével (melyekbe a közlekedési balesetek vizsgálata éppen beletartozik) - a részletesebb tartalmi, és formai előírásait rögzítő ún. módszertani szabályai6 hiányoznak, illetve elavultak. Ez sok esetben okoz a szakértőknek is nehézséget. Azonban egy konkrét ügyben - és az ügyfél szempontjából mindegyik ügy egyedinek tekinthető - az érintettnek kell elsősorban tudnia, azt, hogy mit akar bizonyítani úgy, hogy azt a bíróság, (előtte a szakértő, netán az ügyész) a javára figyelembe vegye. Tehát az ügy szempontjából releváns bizonyítékok feltárása - ha szükséges jogi képviselet mellett - felkért szakértő, szaktanácsadó bevonásával a feleknek, illetve jogi képviselőjüknek is joga. A cikkben hivatkozott módszertani levelek alapján, - "...alacsony színvonalú, valóságtól távol eső szemlélettel próbált (szakértői) vizsgálat" - vagy más szakértői módszerrel készített szakvélemény, első kritikusa az érintett fél, akinek a tényállás megfelelő feltárásával akár a kirendelt szakértő, akár a bíróság figyelmét a (korábban) figyelmen kívül hagyott szempontokra saját érdekében fel kell hívnia. Ha a releváns tények feltárásához szakmai ismeret is szükséges, akkor - ahogy a jogi képviselethez ügyvédet, a szakmai jellegű (legyen az műszaki, gazdasági, vagy orvosi) kérdés a megfelelő szakismerettel (és jogosultsággal) rendelkező szakértő felkérése szintén saját, alapvető érdeke.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
