Fázsi László: Actio popularis anno 2022 (MJ, 2023/3., 164-181. o.)

A kondicionalitási eljárással összefüggésben a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosításáról elfogadott 2022. évi XLI. törvénnyel az Országgyűlés a büntetőeljárási törvény CV/A. Fejezeteként bevezette az "Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény esetén" fejezetcímű és már az Európai támogatásokat Auditáló Főigazgatóságról és a kondicionalitási eljárás eredményes lefolytatása érdekében az Európai Bizottság kérésére elfogadott egyes törvények módosításáról szóló 2022. évi XLIV. törvénnyel teljeskörűen újra szabályozott új külön eljárást, amely lényegileg a római jogból ismert és (a jogtörténeti tanulmányainkból tudhatóan) szomorú véget érő "actio popularis", vagyis a népvád, másszóval az általános állampolgári vádjog sajátos felélesztését jelenti, amikor egy magánszemély nem egyéni, hanem közérdekből fordul a bírósághoz. Ennek múltja mellett már csak a jogintézmény megszűnését eredményező diszfunkcionalitása miatt is érdemes némi figyelmet szentelnünk. Ezért a továbbiakban megkísérlem áttekinteni az új külön eljárás koncepcionális kérdéseit és szabályozásának legfontosabb sajátosságait az ezzel hasonlatos pótmagánvádas eljárásra vonatkozó rendelkezésekre is figyelemmel.

I. A bevezetés indoka

A tételes törvényi rendelkezések áttekintése előtt azonban megkerülhetetlen kérdés annak tisztázása, hogy mégis miért kellett Magyarországon feleleveníteni egy olyan jogintézményt, amely tulajdonképpen már a kitalálásának korában sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és a pótmagánvád megengedése után újabb rést üt az ügyészség vádmonopóliumának sokáig támadhatatlannak tűnő pajzsán, hiszen "valójában törés keletkezik az eljárási feladatok rendszerében."[1] A 2022. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Be. novella) végső előterjesztői indokolásának általános része szerint ezt "elsősorban a közhatalom gyakorlásával, illetve a közpénzügyek elköltésével kapcsolatban állított, büntetőjogi értékelést is felvető esetleges visszásságok felderítésének, értékelésének és megnyugtató módon való rendezésének az igénye teszi indokolttá."[2]

Az idézett indokolás természetesen tiszteletre méltó jogalkotói érvelésnek tekinthető, de közismeret tény, hogy az Országgyűlést kevésbé magasztos szempontok motiválták a Be. novella elfogadására, hiszen erre a nemzeti önérzetünk vitathatatlan jelentőségének figyelembevételével is nyilvánvalóan az Európai Bizottság elvárásának következtében került sor, mivel "megfontolásra javasolta egy ilyen jogintézmény megalkotását a korrupció, illetve a közpénzek jogsértő kezelése elleni küzdelem fokozása, illetve az ilyen cselekményekkel kapcsolatos állami büntetőjogi igényérvényesítés ellenőrzöttebb, hatékonyabb megvalósulása érdekében"[3], miután a közhatalommal való visszaélések vagy a közpénzek korrupciógyanús felhasználásának problémája nem 2022-ben merült fel először. A némileg eufemisztikus általános indokolás azonban természetesen semennyire sem befolyásolhatja az új jogintézmény létjogosultságának megítélését, hiszen ez nyilván a tételesjogi szabályozás elemzésének eredményeként dönthető el, elsősorban a tárgyi hatályának, valamint a struktúrájának és a koherenciájának - egyszóval a gyakorlati használhatóságának - tükrében.

II. A CV/A. Fejezet rendelkezési

1. A külön eljárás tárgyi hatálya

A külön eljárás Király Tibor szerint "az olyan eljárás, amely miként az általános eljárás is a büntetőjogi főkérdések (a bűnösség, a jogkövetkezmények) eldöntésére irányul, és az eljárási alapelvek megtartásával, de részben kivételek eltűrésével, a törvényben meghatározott külön (speciális) szabályok és kivételek szerint az általános eljárási szabályok alapján folyik."[4] Ezeket az eljárásokat legrészletesebben Tóth Mihály csoportosította, részint az annak tárgyát képező bűncselekmény jellegére figyelemmel.[5] Ebbe a kategóriába tartozónak tekinthetjük a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) CV/A. Fejezetében szabályozott eljárást is, mivel az ennek hatálya alá tartozó bűncselekmények köre jellemzően nem alanyi (elkövetői) szempontból behatárolható. Ezért talán a törvényi rendelkezések nyilvánvaló ismeretének feltételezése ellenére sem haszontalan (a törvényszövegnél némileg áttekinthetőbb formában) összefoglalni a külön eljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények körét (1. számú táblázat).

Az új külön eljárás tárgyi hatályának szabályozása tehát annyiban mindenképpen rendben levőnek látszik, amennyiben semmiféle kétséget nem hagy afelől, hogy a CV/A. Fejezet rendelkezései milyen bűncselekmények esetében alkalmazandók, amelyek közül egyedül a hivatali visszaélés idesorolása tekinthető érdekesnek, hiszen e bűncselekmény külön eljárás keretében történő elbírálásának előírása semmi esetre sem következik az "Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről" elfogadott 2017/1371/EU parlamenti és tanácsi irányelvből. A Be. novella előterjesztői indokolása szerint "azonban a bűncselekményi kör több tekintetben is ennél szélesebb körben került meg-

- 164/165 -

1. táblázat

A külön eljárás tárgyi hatálya