https://doi.org/10.59851/jk.79.09.3
A csalás az egyik leggyakrabban előforduló vagyon elleni bűncselekmény, amelynek pontos minősítésével, elhatárolásával kapcsolatban gyakran merülnek fel jogértelmezési kérdések, különösen a tévedésben tartás mint passzív magatartás megvalósításával kapcsolatban. Ugyancsak érdekes kérdéseket vet fel az, amikor a passzív alany (megtévesztett személy) és a sértett (akinél a kár keletkezik) személye elválik egymástól. Végezetül, a jogtalan haszonszerzési célzat mint a cselekmény büntetendőségének alapfeltétele gyakran bizonyítási nehézségeket okoz. A szerző e tanulmányban - módszertanát tekintve leíró, valamint a bírói gyakorlat tekintetében összehasonlító jelleggel - e fenti kérdéseket vizsgálja.
Tárgyszavak: tévedésbe ejtés, hitelügyletek, jogtalan haszonszerzési célzat, elhatárolási kérdések, bírói gyakorlat
Fraud is one of the most frequently occurring offences against property, the exact classification and delimitation of which often raises questions of legal interpretation. In legal theory, questions arise mainly in relation to the nature of the conduct, in particular the implementation of misrepresentation as passive conduct. However, in many cases, the passive subject (the person deceived) and the victim (the person who suffers the damage) are separated. Finally, the element of unlawful profit motive as a prerequisite for the criminalisation of an act often causes difficulties of proof. In this study, the author examines, inter alia, the above issues, primarily on the basis of domestic judicial practice.
Keywords: misrepresentation; credit transactions; unjust enrichment; delimitation issues; judicial practice
A csalás hazai szabályozásának történeti gyökerei a Csemegi-kódexig nyúlnak vissza, amely azt már önálló törvényi tényállásként szabályozta (379. §). Eszerint az követte el e bűncselekményt, aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezáltal annak vagyoni kárt okoz. Szintén csalásnak tekintették azt, ha valaki csalási célzat nélkül, ravasz fondorlattal mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart avégett, hogy attól hitelezést vagy hitelhosszabbítást eszközöljön (384. §). Csalást követett el az is, aki kiskorúnak, gondnokság alá helyezettnek tapasztalatlanságát, könnyelműségét, szorultságát saját vagy mások nyerészkedési céljára használta fel oly módon, hogy őt okirat aláírására bírta rá, melyben jelentékeny kárára vagyoni kötelezettséget vállal, valamely jogáról rendelkezik, vagy pedig mást vagyoni kötelezettsége alól egészben vagy részben felment (385. §).[1]
A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény már közelített a jelenlegi szabályozási koncepcióhoz. Eszerint az minősült csalásnak, ha valaki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz (293. §). A csalás minősítési rendszere megegyezett a sikkasztáséval.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a megelőző törvénnyel megegyezően szabályozta a csalást (318. §). A minősítő körülmény az okozott kárhoz igazodott, illetve súlyosabban minősült a bűnszövetségben, közveszély színhelyén, illetőleg üzletszerűen történő elkövetés.
A német büntetőkódex a XXII. fejezetben, a csalás és a hűtlen kezelés címen helyezi el a csalás bűntettét (263. §). Sajátos megoldása, hogy több privilegizált esetet is nevesít, így a számítógépes, a pénzügyi támogatási, a tőkebefektetési, a biztosítási, illetőleg a hitelezési csalást. A minősítő körülmények köre is széles: üzletszerűség; sorozatos elkövetésre alakult csoport tagjaként való elkövetés; jelentős kár okozása; széles körben elkövetett csalással sok ember vagyoni károsodásának veszélyét idézve történő elkövetés; jogaival vagy hivatali beosztásával visszaélve történő elkövetés; biztosítási eseményt létrehozva fondorlatos módon történő elkövetés úgy, hogy értékes dolog felgyújtására és ezáltal annak teljes vagy részbeni megsemmisülésére kerül sor stb.
Az osztrák büntető törvénykönyvben a csalás az idegen vagyon ellen irányuló büntetendő cselekmények körében került elhelyezésre. A csalás alaptényállásában (143. §) az elkövetési magatartás a jogtalan gazdagodás az alany vagy harmadik személy részére, melyet tényekre vonatkozó megtévesztéssel ér el az elkövető úgy, hogy a passzív alany valamit tegyen, eltűrjön vagy ne tegyen. Külön törvényi tényállásban szerepel a csalás súlyosabb esete (147. §), ahol minősítő körülmény a meghatározott értéket meghaladó kár okozása; a hamis, hamisított okirat, bizonyítóeszköz felhasználása, vagy a csalárd módon közhivatalnokként való szereplés. Az üzletszerű csalás (148. §) külön nevesített esetében további minősítő körülmény, ha a csalás 147. §-ban foglalt súlyosabb esetét az elkövető azzal a célzattal követi el, hogy ismétlődő elkövetésével magának folyamatos jövedelmet szerezzen.[2]
- 410/411 -
A csalás törvényi tényállásának elemzése során állandó - és a bírói gyakorlat tükrében folyamatosan változó - aktuális kérdésként merülnek fel az alábbiak: mit lehet egyáltalán e deliktum jogi tárgyának, illetőleg elkövetési tárgyának tekinteni; milyen "mélységben" lehet meghatározni a passzív alanyi kört; mit értünk kár alatt és hogyan történik annak meghatározása; jellemzően milyen életviszonyok tekintetében valósul meg leggyakrabban e bűncselekmény.
Elöljáróban megállapítható, hogy a hazai jogalkotás és jogalkalmazás minél szélesebb körben igyekezett megteremteni a bűncselekmény megállapíthatóságának feltételeit. Egységesen elfogadott álláspont, hogy a bűncselekmény védett jogi tárgya valamilyen vagyoni jog lehet, amely tulajdonjogból és kötelmi jogviszonyból származhat. A bűncselekmény elkövetési tárgya lehet bármilyen vagyontárgy (ingó, ingatlan), vagy aktív, illetőleg passzív formában létező valamely vagyoni jogviszony.[3]
A bűncselekmény passzív alanya rendszerint az, akinek irányába az elkövetési magatartás kifejtésre kerül, tehát a megtévesztett személy. A megtévesztett passzív alany cselekvősége rendszerint akár tárgyi, akár jogi formában a saját fennálló vagyoni viszonyait sérti, vagyonát károsítja. Adott esetben azonban előfordul, hogy a passzív alany cselekvősége más személy vagyonát károsítja, ebben az esetben a passzív alany és a sértett személye elválik egymástól. Megjegyzem, a büntethetőség megállapításának nem lehet akadálya, hogy az elkövető olyan személyt téveszt meg, aki nem tehet önállóan érvényes jognyilatkozatot (14 éven aluli vagy cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy), mert a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése szerint a csalás bűncselekménye a kár beálltával válik befejezetté (BH 1998.10). Így a semmis szerződés esetében nem szükséges a kár megállapításához megvárni a pénz visszakövetelhetetlenségét, mivel a cselekvőképtelen személy vagyonjogi rendelkezése folytán a kár már bekövetkezett és a cselekmény befejezetté vált.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
