A közelmúltban, abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy az Európa Tanács által szervezett "Legal Aid" kérdéskörét tárgyaló konferencia részese lehettem az Igazságügyi Minisztérium három képviselője, továbbá egy polgári és egy büntető ügyekre szakosodott ügyvéd kollega társaságában. Az hamar kiderült, hogy a Meciar sasfészeknek számító Trencsén-Teplice azért vált a rendezvény helyszínévé, mert a szlovák Igazságügy-minisztériumnak itt van üdülője. A rendezvényen, magas szinten képviseltették magukat a visegrádi négyek, (pl. szlovák részről igazságügy-minisztériumi államtitkár, bírósági vezetők, Ügyvédi Kamara Elnöke, Közjegyzői Kamara Elnöke) akik mellett több Európa Tanácsi szakértő irányította a munkát. Egy esti fogadás erejéig a szlovák igazságügy-miniszter (korábbi miniszterelnök) Jan Cârnogursky is megjelent, és 15-20 percet eltársalgott a magyar résztvevőkkel is. (Neki kellett tolmács - bár angolul és talán további nyelveken is kiválóan beszél, de magyarul nem, az Ügyvédi Kamara elnökének viszont nem kellett, mert ő anyanyelvi szinten beszélte a magyart.) A miniszter úr humort sem nélkülöző tájékoztatásában arra is kitért, hogy hozzáértését, pl. börtönügyekben azért sem lehet megkérdőjelezni, mert az önkényuralmi időkben az egyik ma általa irányított börtönt beutaltként is megismerhette. Visszatérve a szlovákiai ügyvédekre, jelenleg a kereskedelmi jogászok külön kamarába szerveződtek, így ők sem a büntető kirendelés, sem a pártfogó ügyvédség örömeit nem ismerhetik.
A konferencia érdemi részén valamennyi ország beszámolt tapasztalatairól, a hatályban lévő szabályozásról, a kirendelt védelemmel kapcsolatos helyzetről éppúgy, mint a nálunk pártfogó ügyvédként ismert intézményről, és a költségmentességről általában. A visegrádi négyek gyakorlata nagyon hasonlónak tűnt, a nyugati példák azonban számos pontban eltérőek. Például megtudhattuk, hogy Hollandiában a lakosság mintegy 45%-a jogosait kedvezményes jogi segítségre, erre külön intézményi rendszer is ki van építve, az ügyvédek is látnak el ilyet, az állam azonban majdnem piaci értéken fizeti őket és az esetek döntő többségében a költségek egy részét (25 vagy 50%-át) áthárítja a segítséget igénylő félre. A keleti kollegák döntő többségének elég sok új momentum volt a rendszerben, én kis előnyben érezhettem magam, mert egy holland kollega már évekkel ezelőtt ecsetelte a rendszer lényegét. A leghasznosíthatóbbnak tűnő holland tapasztalatok tolmácsolása mindig azt sugalmazta, hogy egyensúlyt kell találni az állampolgárok igényei, az állam teherbíró képessége és a jogászok érdekei között ahhoz, hogy a rendszer hatékony legyen. A jogászok érdekeit nem csak egyfajta "irgalmas szamaritánus" szemszögből veszik figyelembe, hanem mert tisztában vannak vele, hogy minőségi munka nem várható el szimbolikus díjazásért. Volt idő, amikor Hollandiában az állampolgárok 70%-a folyamodhatott kedvezményes jogi segítségért, ez azonban nem volt fenntartható, mert túl nagy terhet rótt a költségvetésre, másrészt a valamivel kisebb jövedelmű állampolgárokat kedvezőbb helyzetbe hozta a valamivel jobb jövedelmű állampolgárokkal szemben, mert sokkal könnyedébben pereskedtek, akiknek csak a költség egy részét kellett vállalniuk, azok ellenében, akiknek a teljes költséget is állniuk kellett. Ez minden bizonnyal nálunk is megfontolandó tapasztalat, hiszen egy teljes személyes költségmentességgel rendelkező félnek "semmi sem drága" ugyanakkor a szemben álló fél kicsit jobb jövedelmi helyzete mellett anyagilag "belerokkanhat" az eljárásba, (hogy annak időtartamáról ne is beszéljünk) még akkor is, ha a felek tulajdoni és jövedelmi viszonyai objektív alapon kerülnek megállapításra, amiről a legtöbb esetben nem igazán beszélhetünk. Érdekesség volt egyebek mellett az is, hogy a pártfogó ügyvédség intézménye (mint ingyenes jogsegély) Írországban - ahogy egy "common law" országhoz illik, egy Legfelsőbb Bírósági döntésből nőtte ki magát a Luxemburgi Bíróság aktív közreműködése mellett. A döntés 1979 évi, törvényi szabályozásra csak 1995-ben került sor. Az ingyenes büntető végelem törvényi szabályozása 1962-re nyúlik vissza. Úgy tűnt, bár ez nem volt egyértelmű, hogy szemben a miszabályozásunkkal a büntetés várható nagysága önmagában nem alapozza meg a kirendelt védőhöz való jogot, csak a rászorultság, ez viszont szerényebb büntetési tétellel fenyegetett eljárásban is járhat. Visszatérve a polgári ügyekre az olvasmányosság végett, idéznék a költségmentességre feljogosító feltételekből Írországban egy "Civil Legal Aid and Advice" című írásban kézhez kapott anyag alapján. Szóval csak az tarthat számot majdnem ingyenes pártfogó ügyvédre, akinek éves jövedelme nem haladja meg a 7350 ír fontot. Váltószám 336, azaz évi kb. 2.500.000 Ft a "nyomorszint". A vagyon sem lehet nagyobb 200 000 fontnál azaz 67 millió forintnál. A "drákói" szabályokat kicsit enyhíti, hogy a családi ház 45 000 fontig nem számit bele a fenti összegbe, épp úgy, mint az első 2000 font megtakarítás. Minimális hozzájárulásra mindig köteles a jogosult, kicsit többre, ha megtakarításai túl vannak a 2000 fonton, második házzal is rendelkezik, vagy jövedelme közelít a határhoz. Ennyit a hajdan elmaradott Írország jelen viszonyairól. A francia szakértő kiemelte, hogy az egyesületek, alapítványok is kaphatnak egyfajta teljes személyes költségmentességnek tekinthető kedvezményt. Az ügyvéd kollegák számára megrázó volt hallani, hogy még a visegrádi négyekhez képest is rendkívül alacsony összegekért kell ellátniuk kirendelt védői tevékenységüket.
A közjegyzőségtől kissé távol állónak tűnő téma végül is kifejezetten színesnek és érdekesnek bizonyult, így ha éjfélre rendkívül elcsigázottan is, de számos információval gazdagabban érkeztünk vissza Budapestre. Míg én inkább csak általános ismereteimet bővítettem, (ennek keretében az egyik tolmácstól még azt is megtudtuk, hogy 1945-ben pár hónapig Kárpátalja önálló volt, és még egy bélyegsort is kibocsátott, míg aztán ,önként és dalolva' felvételét nem kérte a nagy SZU-ba), a konferencián az Igazságügyi Minisztérium képviselői ennél többet is profitálhattak, hisz épp most készítik elő a terület újraszabályozását, melyhez minden bizonnyal kaptak használható ötleteket is, ugyanakkor ők is szolgáltak megszívlelendő tapasztalatokkal a többi résztvevő számára. ■
JEGYZETEK
* Állam által biztosított kedvezményes jogsegély.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Mándoki István közjegyző, Kecskemét
Visszaugrás
