Boytha György 75. születésnapjára - és Boytha György tiszteletére - az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszéke és Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszéke, Király Miklós és Gyertyánfy Péter szerkesztésében megjelentetett bordó színű, kemény kötésű kötet a szellemi alkotások rajongói számára igazi csemegéül szolgál. A kötet a Libri Amicorum sorozattá nemesedett külsővel jelent meg, amely sorozatot 1999-ben Vékás Lajos, 2001-ben Mádl Ferenc 2002-ben Weiss Emilia professzor asszony és 2003-ban Harmathy Attila professzor tiszteletére kiadott kötetek jeleznek. A mostani kiadvány a korábbiak méltó folytatása, kiváló szellemi felüdülést kínál, méltón öregbítve a Libri Amicorum sorozat hírnevét.
A kötet huszonnégy írást tartalmaz, ebből műfaját tekintve négy gondolati esszé, illetve esszékísérlet, tizenhét klasszikus jogi tanulmány, illetve évfolyamdolgozat, egy belső vallomás, valójában személyes hangvételű levél, egy tokaji esszenciához hasonlítható tömörségű és mélységű gondolati vázlat, továbbá egy azonosíthatatlan műfajú írás (Mann Judit). Témájukat tekintve az írások többsége a szellemi alkotások és a versenyjog területéből merítik mondanivalójukat.
Az esszéisztikus írások közt olvashatjuk Harmathy Attila gondolatait az emberi jogok közösségi védelme és az alapvető szabadságjogok fontosságát előtérbe helyező közösségi joggyakorlat kiterjesztéséről és mindennek a nemzeti magánjogok fejlődésére várható kihatásáról. Lenkovics Barnabás a szerződési szabadság alkotmányjogi megítéléséről, értelmezéséről, a szerződéses gyakorlat alkotmányosságának vizsgálati lehetőségeiről és korlátairól osztja meg az olvasóval nézeteit. Mádl Ferenc emelkedett hangvételű írásában az Európai Unió jogrendje és a magyar alkotmányosság kapcsolatairól értekezett, míg Martonyi János a kisebbségek Unión belüli helyzetéről, a kisebbségvédelem fejlődéséről és elengedhetetlen kulturális szükségéről írt.
Bobrovszky Jenő átfogó összefoglalója a szellemi tulajdon jelenlegi állásáról mindenkinek ajánlott olvasmány, tömörsége, világossága, nemes egyszerűsége és higgadt bölcsessége folytán. A klasszikus szerzői jog köréből Szinger András színvonalas és szellemdús munkája a fotó és a szerzői jog kapcsolatáról érdemel figyelmet, a sui generis adatbázis témájában Kabay Eszter írása, a műsorszolgáltatók jogáról Sár Csaba ismertetése inkább információs jellegű. Némileg rontja a témák közti arányokat, hogy négy írás is, azaz lényegében a tanulmányok egynegyede, a közös jogkezelés aktualitásaival foglalkozik, még akkor is, ha ezek eltérő nézőpontból mutatják be a vizsgált jogterületet (Faludi Gábor a felhasználási szerződésekről, Gyertyánfy Péter a magyar szabályozás EU-megfelelősségéről, Koltay Krisztina a díjmegállapítás kérdéseiről és Tóth Benjámin a közös jogkezelő által érvényesíthető szankciókról). A védjegy témájában Gödölle István deskriptív, de szabatos írása mellett a védjegyek degenerálódásának problémáját bemutató Vida Sándor tanulmány tarthat érdeklődést a szélesebb jogászi és társadalomtudósi körben. A versenyjog területéről két kitűnő írás kapott helyt, Berke Barna a versenyjog tisztességtelenül megállapított ár versenyjogi és jogon kívüli értelmezéséről egy erősen vitatható magyar legfelsőbb bírói döntés kapcsán fogalmazta meg gondolatait, míg Boytha Györgyné az európai és a magyar versenyjog kapcsolatáról értekezett. A klasszikus magánjog területéről választotta témáját Vékás Lajos a fájdalomdíj, Kisfaludi András a felelősség és a társasági jog viszonyáról. Ez utóbbi témakörbe sorolandó továbbá Burián László írása a nemzetközi magánjog deliktuális felelősségére vonatkozó új európai kollíziós szabályainak ismertetése és Bánrévy Gábor gondolatai az EU és a nemzetközi kereskedelem kapcsolatáról. Király Miklós írása az EU jogának a nemzeti nyelvekkel való kapcsolatáról, és ennek a hatásnak jogon túlmutató problémáira mutat rá, a nyelv kultúrahordozó funkciójának veszélyeztetésére figyelmeztet; a nemzeti nyelvek és az EU-egyenlősítő törekvései közti antagonizmust mesterien mutatja be.
Szerzők szerint is közelíthetünk a kötethez, jelenkori és egykori közjogi méltóságok éppen úgy tiszteletüket tették Boytha György emberi és tudósi nagysága előtt, mint a fiatalabb nemzedék. De a tudomány nem ismerhet el olyan értékelést, amely korábbi érdemekre épülne és pusztán a tisztelt érdeklődő közönség figyelmének felkeltése céljából utalunk a reprezentatív szerzőlistára, az előzőekben már említett Harmathy Attila alkotmánybíró, Lenkovics Barnabás ombudsman, vagy a tudomány Olymposáról Vékás Lajos akadémikus, a hazai nemzetközi magánjog éllovasai Bánrévy Gábor és Burián László, míg a szellemi alkotások joga gyakorlati művelőinek egy jól meghatározott, magas igényességgel művelt pozitivista iskolája Gyertyánfy Péter és Faludi Gábor nevével fémjelezve. Természetesen pusztán neve miatt egy szerzőt sem kívánunk kiemelni, illetve mellőzni, ezért inkább az írások mélysége és szellemi íve szolgáljon iránymutatójául további ismertetéseinknek.
Aki nem elégszik meg egy-egy téma jogszabályi, történeti leírásával, akkor kezdje a kötet olvasását Bobrovszky Jenő írásával, amelyet igazából minden valamit is magára adó magánjogásznak illik megismerni. Bobrovszky témája a szellemi alkotások védelmét jelentő szféra és a jogvédelem jelenlegi állása, saját megfogalmazásában: (i) a "találmányi gondolat (idea) alkalmazása" (a szabadalom); (ii) az egyéni-eredeti kifejezési (megjelenítési) forma (azaz a szerzői jog); és (iii) a meghatározott árukon, szolgáltatásokon megkülönböztetésre szolgáló megjelölés (védjegy), amely a fogyasztó részére információval szolgál. Mind a három védett érték a klasszikus magánjog évezredes fejlődése során kialakult tárgyaitól eltérő jószág (tulajdon, személyt érintő jogok), a magánjog történeti idődimenzióján nézve még csak alig kialakult, de máris alapvető kihívások előtt álló jogvédelem, amelynél a védendő értékek absztrakciós szintje lényegesen magasabb a magánjogban átlagosnak nevezhető szintnél. Bobrovszky rövid és tömör írásában mesterien mutatja be napjaink nagy kérdését a szellemi alkotások monopolisztikus védelme (egyéni kizáró jogok) és köz érdeke, illetve a versenyjog monopóliumokat lebontó törekvései közti dichotómiájában. A nagy dilemma, miként biztosítható a kívánatos egyensúly a "szellemi tulajdon Bábel tornyának tartóoszlopait képező különböző érdektényezők között" (35. o.). A "szellemi tulajdon" utóbbi évtizedben a nemzetközi kereskedelmi politika központi kérdésévé vált, olyan kommercializált árucsoporttá, amely számos ellentmondás hordoz önmagában. Ezeknek az ellentmondásoknak a tömör bemutatását olvashatjuk Bobrovszkynál.
A másik ajánlott írás - természetesen a recenzens szubjektív válogatása alapján - Király Miklósé, amely jóllehet témájában kilóg a jogi, vagy "pusztán" jogi írások közül, mégis egy olyan aspektusára kérdez rá napjaink európai jogalakulásainak, amely a jogot hordozó és kifejező nyelv, illetve a nyelvben élő nemzeti kultúra érintettségét és valamelyest semmibevételét mutatja a gazdasági előnyöket előtérbe állító, a hatékony Európán belüli együttműködés nemzeti nyelveket pusztítóromboló áramlata között. Mi marad a jogot hordozó-kifejező nemzeti (tagállami) nyelvből, ha az európai kereskedelem és gazdasági együttműködés a hatékonyság és versenyképesség jelszavaival, pszeudó-jogalkotás-sal és alkalmazással ennek jelentőségét csökkenti? Kell-e nemzeti jogi nyelv, ha van EU-jog, vagy másként kérdezve, van-e jog amelynek nincs valójában nyelve, szervesen kialakult nyelvi közege? Jogos Király Miklós lynceusi kritikája, az Unió Európában nem áldozhatja föl a pénz és a verseny oltárán a nemzeti jogokat hordozó jogi kultúrát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
