Az elmúlt években a felszámolás alá került gazdálkodó szervezetek között jelentősen nőtt az építőipari vállalkozások száma, amely tendenciát a 2008. év végén kezdődött gazdasági válság még inkább csak felerősített. Gyakran előfordul, hogy a felszámolás alá került megrendelő beruházásának befejezése (általa, mint megrendelőként kötött vállalkozási szerződések teljesítése) áttolódik a felszámolás kezdő időpontja utáni időszakra, amely időszakban felmerül a megrendelő (adós) részére szolgáltatást nyújtó (felszámolás kezdő időpontja előtt vállalkozási szerződést kötő, de azt a kezdő időpont után befejező) vállalkozók (immár hitelezők) követelései besorolásának kérdése. (A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételének a napja, amely időpont több anyagi jogi joghatást von maga után.)
A közelmúltban napvilágot látott egy, a Legfelsőbb Bíróság által felülvizsgálati eljárásban hozott határozat, amely határozott álláspontom szerint a csődtörvény céljával és tételes jogi rendelkezéseivel szöges ellentétben áll, durván sérti a jogbiztonságot és a gazdasági életben nem kívánatos, kifejezetten a vállalkozási szerződések teljesítésének megtagadására késztető, a jogviszonyban érintett minden fél érdekeit sértő gyakorlatot indíthat el. A jogvita tárgyát az képezi, hogy a vállalkozónak (hitelezőnek) a felszámolási eljárás kezdő időpontja előtt kötött vállalkozási szerződés alapján megkezdett és végzett, de csak a felszámolás kezdő időpontját követően befejezett munkájáért járó (adott esetben a korábbi részszámlák kibocsátása után végszámlával érvényesített) vállalkozói díját teljes egészében felszámolási költségként kell-e nyilvántartásba venni, avagy ezt a teljesítést (bár a csődtörvény erről kifejezetten nem rendelkezik) "meg kell osztani" és a külön kell nyilvántartásba venni a felszámolás kezdő időpontja előtti és utáni időre eső munkára "arányosan jutó" vállalkozói díjat. A határozat ismertetését és vizsgálatát azért tartom fontosnak, mert az orientál(hat)ja a felszámolás előtt kötött vállalkozási szerződések teljesítését. A tényállás ismertetése után röviden ismertetem az ügy elbírálására irányadó jogszabályhelyeket.
A tényállás szerint a hitelező (vállalkozó) vállalkozási szerződést kötött az adóssal (generálkivitelezővel) egy szennyvízelvezető rendszer kiépítésére. A három oldalas vállalkozási szerződés a legfontosabb sarokpontokat rögzítette, a többit a megrendelő általános szerződési feltételeire tartozott. A hitelező a szerződés teljesítését megkezdte, miközben a bíróság elrendelte az adós felszámolását 2007. február 22-ei kezdő időponttal. A vállalkozási szerződés értelmében a hitelező jogosult volt részszámlát is kibocsátani. A hitelező még a felszámolás előtt kibocsátott egy részszámlát, amelyet az adós nem egyenlített ki, így a hitelező a követelést bejelentette, a felszámoló pedig nyilvántartásba vette, mint 40 napon belül bejelentett, "d" kategóriába sorolt követelést. (Eddig az eljárás jogszerű volt.) A hitelező (vállalkozó) a vállalkozási szerződést 2007. március 6-án készre jelentette, a felszámoló által képviselt adós (megrendelő) 2007. március 19-én kelt teljesítésigazolása szerint a hitelező a szerződésben vállaltakat teljesítette. A teljesítésigazolás alapján a hitelező 17 247 722 Ft összegű követelést jelentett be a felszámolónak és kérte, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerint vegye nyilvántartásba, mint felszámolási költségnek minősülő követelést. A felszámoló arra hívta fel a hitelezőt, hogy a követelését "megbontva" (?) jelentse be azon oknál fogva, "hogy csupán az a teljesítés ellenértéke számíthat felszámolási költségnek, ami az adós felszámolási eljárásának kezdő időpontja, azaz 2007. február 22-e után elvégzett tevékenység díja." A felszámoló saját maga felbecsülte a hitelező felszámolás kezdő időpontja előtti és utáni teljesítését és az álláspontját tükrözve két teljesítésigazolást adott ki a hitelezőnek, amelyben elismerte 6 492 960 Ft összegű követelés felszámolás alatti teljesítését, azonban az ezen felüli 10 754 762 Ft összegű követelést csak felszámolás előtti teljesítésként. A hitelező az álláspontját fenntartotta és két számlát bocsátott ki az adósnak azonos teljesítési idővel, de ennek az oka pusztán technikai volt, mégpedig az, hogy az adós kiegyenlíthesse a 6 492 960 Ft-ot, hiszen ezen összeg erejéig a felszámoló sem vitatta a felszámolás alatti teljesítést és semmi akadálya nem lett volt annak, hogy a felszámoló az ezen összegre vonatkozó számlát nyilvántartásba vegye és kifizesse. Vita csak a felszámolás kezdő időpontjára eső vállalkozói díj (10 754 762 Ft) besorolása tekintetében állt fenn. A felszámoló a korábbi álláspontját azonban teljesen megváltoztatta (mivel nem tudott a hitelezővel "megállapodni") és a hitelező teljes követelését felszámolás előtt keletkezett követelésként "d" kategóriába sorolta. (A felszámoló érdekes módon megtagadta a két számla visszaadását is, elzárva így a hitelezőt a számla stornírozása elől.) Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította, végzésének indokolásában azt állapította meg, hogy a hitelező a munkát a felszámolás kezdő időpontja előtt teljesítette, ezt pedig kizárólag és egyben érthetetlenül azzal indokolta, hogy a "készre jelentés néhány nappal a felszámolás kezdő időpontja utánra tolódott el." (A bíróság ténymegállapítása a felek által előadottakkal, de kifejezetten a felszámoló teljesítésigazolásával is teljesen ellentétes volt, e körben bíróság bizonyítást sem folytatott le.) Az elsőfokú bíróság tehát a hitelező teljes követelését a felszámolás előtt keletkezett követelésként kezelte és "d" kategóriába sorolta be. Az elsőfokú bíróság határozata az adósnak (illetve a felszámolónak) kedvezett, mert a hitelező munkáját a felszámolási vagyont gazdagító produktumként elismerte, viszont a hitelező felszámolás előtt végzett munkáját minden konzekvens érv vagy ok nélkül egyszerűen felszámolás előtti követelésnek tekintette.
A hitelező fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Ítélőtáblához [az Itv. 47. § (3) bekezdése szerint a végzés elleni fellebbezés illetéke 7000 Ft], reménykedve a ténybelileg megalapozott, indokolását tekintve kellően meggyőző erejű döntésben és bízva abban, hogy legalább a 6 492 960 Ft-ot megkapja felszámolási költségként, ha azt egyszer már maga a felszámoló is elismerte. A másodfokú tanács a végzésében - mindenféle indokolás és következetesség nélkül - már azt állapította meg, hogy a hitelező követelése a Cstv. 37. § (2) bekezdése értelmében olyan követelésnek minősül, amely nem az adós tevékenységének befejezésével kapcsolatos költség (felszámolási költség), hanem olyan egyéb, a felszámolás alatt keletkezett követelés, amit a hitelezőnek külön be kell jelentenie. Az Ítélőtábla tehát a tényállás megállapítása körében nem is foglalkozott azzal, hogy a hitelező mikor teljesítette a vállalkozási szerződést, mikor jelentette azt készre, mekkora arányú teljesítést végzett a felszámolás kezdő időpontja előtt és azután, a felszámolási költségkénti besorolás tekintetében kialakult jogvitát teljesen félretette azzal a megállapításával, hogy a hitelező által végzett munka nem is minősül az adós gazdasági tevékenységének befejezésével kapcsolatos költségnek - megjegyzendő, hogy az eljárásban semmiféle ténybeli adat nem merült fel és a végzés indokolásában sem szerepel, hogy ezt mi alapján állapította meg az Ítélőtábla. A nem vizsgált tényálláshoz tartozik azonban, hogy az adós generálkivitelezőnek minősült, a hitelezővel kötött vállalkozási szerződés teljesítése is egy több száz millió forintos beruházáshoz kapcsolódott, az adós éves forgalma milliárdos nagyságrendű volt, a felszámolási eljárásban pedig 100 hitelező jelentett be igényt. A hitelező teljesítése pontosan, hogy az adós tevékenységének (a vége felé járó beruházásának) a befejezéséhez kellett. (Amennyiben pl. a hitelező nem adta volna át a speciális elektromos kapcsolóberendezést, akkor a létesítmény nem is tudna üzemelni.) Az Ítélőtábla érdemi bizonyíték vagy adat hiányában foglalt állást abban, hogy az adós tevékenységének befejezésével kapcsolatos költségnek a hitelező követelése nem minősül, erre a felszámoló sem hivatkozott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
