Vékás Lajos 80. születésnapja alkalmából két kötet is megjelent. Az egyikben[1] a kollégák, pályatársak köszöntik tanulmányaikkal az ünnepeltet, a másikat[2] - rendhagyó módon - az ünnepelt készítette a pályatársaknak. A két kötet együtt a magyar magánjogtudomány közel 200 éves fejlődését mutatja be és kiválóan igazolja az abban mérföldköveknek számító egyes elméletek és művek továbbélését a jelen magánjogász generációjának gondolkodásában. A mai szerzők tanulmányait olvasva beigazolódni látszik a Vékás-kötet - Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok című operájából választott - mottója: "Becsüld meg biz' a mestereket; és tiszteld művészetüket!".
1. Vékás a magyar magánjogtudomány meghatározó alakjainak bemutatását Frank Ignáccal kezdi. Utal arra, ha az 1848 előtti korszakot egyetlen szerzővel és egyetlen művel kell képviseltetni, akkor arra mindenképpen a pesti jogi karra 1827-ben professzori kinevezést kapott jogtudóst és az ő magnum opusát, az 1828-1829-ben latinul, majd 1845-47-ben magyarul megjelent A közigazság törvénye Magyarhonban című művet kell megemlíteni. A fontolva haladó tudóstól távol álltak a világmegváltó forradalmi eszmék. Helyettük sokkal inkább a problémák józan és szakszerű elemzését tartotta célravezetőnek. Művében elvi jelleggel különbséget tesz a közjog és a magánjog, illetve a közjogtudomány és magánjogtudomány között. Könyve a gaiusi-iustiniánusi Institúciók rendszerét követi: de personis, de rebus, de actionibus. Vékás egyebek mellett kiemeli a műből a jogforrásokat áttekintő fejezetet. Frank Ignác a szokásjogi források között említi a Királyi Curia ítéleteit. Ennek a résznek különös aktualitást ad a 2019. év végén elfogadott törvénymódosítás, amely egyfajta korlátozott precedensrendszer bevezetésével kísérletezik a mai Magyarországon. Frank meggyőzően adja elő, hogy a "Curia bírói hatalommal van felruházva, és csak bírói hatalommal, csak törvényszék, nem törvényt adó testület. Ítélete önnön valósága és célja szerint csak a perben lévő ügyet illeti, más ügyekre, más felekre nem terjedhet, mert ezekről a perben szó sem volt. Azonban a feleken kívül is ismertté váló ítélet, ha meggyőzően oldja meg a felmerült vitakérdést, az ítéleti álláspontot előbb-utóbb mindenki elfogadja, az szokássá válik, melynek szinte annyi ereje van, mint a törvénynek. Ha pedig kétséges a szokás, azt leginkább ítéletekkel lehet bebizonyítani."[3]
2. Grosschmid Béni Frank Ignác halála után két évvel született. A feudális kötöttségektől fokozatosan megszabadított polgári magánjog korszaka Magyarországon 1848 után, teljes lendülettel csak 1861 után kezdődött. E korszak első professzori generációjának jogfelfogását az ekkor már egyértelműen visszahúzó történeti jogi iskola nézetrendszere tartotta befolyása alatt. Hasonló szemlélet tükröződik Grosschmid Béni első műveiben, de a legfontosabb magyar magánjogtudományi mű, a kétkötetes Fejezetek kötelmi jogunk köréből megírásánál, már szinte teljesen függetlenítette magát a történeti jogi iskola tanításaitól. Szuverén szellemére jellemző, hogy arra nem igazán hatottak az addigra teret nyerő érdekkutató jogtudomány nézetei sem. A modern kötelmi jogi stílusát alapvetően sok kérdésben máig hatóan formáló és a jogterület dogmatikai vértezetét kidolgozó művében maga alkotott egy új világot. Vékás - Grosschmid pályatársaihoz hasonlóan - maga is elismeri, hogy a Fejezetek nem adja meg könnyen magát az olvasónak, a gondolatok szinte egymásra tolulnak benne. A gyakran emeletes lábjegyzetekben megjelenő váratlan asszociációk próbára teszik azt, aki a Grosschmid által feltárt összefüggéseket magáévá akarja tenni. Vékás az egész művet James Joyce Ulysseséhez hasonlítja, ahol az olvasó első kísérletre sokszor inkább csak megérzi, semmint megérti a szerző szándékát, de minden esetben megéri az ismételt fáradozás. Grosschmid gondolatainak érvényét jelzi, hogy Vékás az új Ptk. monista szemléletében, a tulajdonátruházás szabályaiban és az öröklési jogban az özvegyi jog, az ági öröklés és a kötelesrész vonatkozásában is az ő egyértelmű hatását ismeri el.
Grosschmid Béni és Vékás Lajos élete, tudományos tevékenysége között von párhuzamot Kecskés László "Elöl
- 419/420 -
lenni..." című tanulmányában. Mindketten Kolozsváron születtek, sokat hadakoztak a korukbeli törvényhozással, az azt befolyásoló belső jogforrási tényezőkkel. Mindketten kiemelt szakmai érdeklődést mutatnak a kötelmi jog és az öröklési jog alapkérdései iránt. Nagy sikerű professzori munkájukhoz kapcsolódóan mindketten voltak egyetemi rektorok is - az is elgondolkodtató hasonlóság közöttük, hogy mindketten időben meg is tudtak szabadulni ettől a szép, ám terhes megbízástól. Ezek mellett mindkettejüknél meghatározó a sport és a sportos életmód szeretete: Grosschmid naponta úszott, Vékás pedig naponta teniszezik. Kecskés felidézi azt a talán kevésbé ismert történetet, hogy Grosschmid részt vett az 1881. június 10-én megrendezett Vác és Margitsziget közötti távúszó versenyen. A 31,5 km-es megméretésen heten indultak, hárman verseny közben feladták, Grosschmid harmadikként ért célba. A győztest egy óra múlva kísérték fel a célállomás fedélzetére, Grosschmid körülbelül 12 perc múlva már ott ült és mintha semmi sem történt volna, egy korsó sört rendelt.
3. Grosschmid pályatársa, Szászy-Schwarz Gusztáv szemléletét Rudolf von Jhering határozta meg. Tudományos munkásságából kiemelkedik A jogi személy magyarázata című munkája, amiben a már meglévő elmélettípusok közül Brinz célvagyonelméletét fogadta el. Vékás szerint ez az elmélet nem hozott áttörést, a tudománytörténet lapjaira került. Szászy-Schwarz álláspontja ugyanis a magánjog egyes hagyományos intézményeinek (jogalany, alanyi jog) teljes fogalmi átértékelését kívánta volna meg. Ilyen lényegi változtatásra az alapvetően konzervatív hajlamú magánjogi gondolkodás nagyon ritkán hajlandó. Vékás azonban elismeri, hogy Szászy-Schwarz ezzel a művével kora egyik legintenzívebb nemzetközi jogelméleti vitájába kapcsolódott be, új és eredeti, logikai szempontból kifogástalan jogi személy magyarázatot dolgozott ki. Kevés magyar jogtudományi munka ágyazódott be olyan szervesen a nemzetközi diskurzusba, mint ez a mű. A társasági jog mai kérdéseiről három tanulmány gazdagítja a Studiát. Veress Emőd a részvényforgalom szerződéssel alapított korlátait, Nochta Tibor a polgári jogi felelősség társasági jogi útjait elemzi. Kisfaludi András a tanulmánya címében feltett kérdést, Kell-e női kvóta a társasági jogban? utánozhatatlan eleganciával elemezve jut el a nemleges válaszig.
Vékás felidézi Szászy-Schwarz Gusztáv Rudolf von Jheringről írt nagyszabású tanulmányát is. Annak minden sorából sugárzik a tanítvány tisztelete, sőt rajongása hajdani göttingeni mestere iránt, aki képes volt hallgatóit egyénenként is elragadni hajlamuk és képességük szerint. Ez a mélységes csodálat és pozitív értékítélet nem zárta el azonban a tanítványt a mester életművének kritikus megfigyelésétől sem. Hasonló tiszteletet és rajongást fedezhetünk fel Vékás három fiatal tanítványa Csizmazia Norbert (Az ingó jelzálogtól mentes szerzés), Fuglinszky Ádám (A non-cumul mint legal irritant?) és Tőkey Balázs (A károkozás általános tilalmára vonatkozó szabály jelentéséről) tanulmányaiban. Mindhárman a polgári jog alapkérdéseit feszegetik, felidézik az új Ptk. kodifikációja során vizsgált jogkérdéssel kapcsolatban felmerült vitákat és bátran fogalmazzák meg a hatályba lépett törvényhez képest részben eltérő álláspontjukat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
