1. Horváth Zoltán és Odor Bálint 2005 tavaszán megjelent kötete[1] elsőként a hazai irodalomban az Európai Unió alkotmányos szerződését (ASz) átfogó jelleggel, a jelenleg hatályos alapszerződési szabályokra is figyelemmel mutatja be. Magyar nyelven az alkotmányos szerződésről ilyen átfogó, kommentár jellegű munka ez idáig nem jelent meg.[2]
A könyv ismertetése során természetesen nem kerülhető meg az a tény, hogy a szerzők vállalkozása eleve rejtett magában veszélyeket. Látható volt: amennyiben az ASz ratifikációja megakad, minimálisra csökken az esélye, hogy az alkotmányos szerződés változatlan formában valaha is hatályba lépjen. Ez utóbbi kijelentés - különösen a francia és holland elutasító népszavazás, illetve a júniusi európai tanácsi ülés tükrében - részben beigazolódni látszik. Ezzel szemben az is teljesen nyilvánvaló, hogy az Európa jövőjéről mintegy fél évtizeddel ezelőtt intenzívvé vált vita eredményeként, az integráció történetének eleddig leginkább legitimnek tekinthető előkészítő mechanizmusát is igénybe véve (Európai Konvent), több éves munka után született meg az Európai Unió egységes alapszerződése. Az ilyenformán kialakult - már nem csak a tagállamok kormányainak kompromisszumát tükröző - "közös nevező" feladása és egyszerűen kortörténeti (vagy ironikusan: kórtörténeti) dokumentummá minősítése egykönnyen nem mehet végbe. Feltételezhető tehát: az ASz, ha módosított tartalommal, és ha nem is a tervezett időpontban, de hatályba fog lépni. Ennélfogva szükséges hangsúlyozni, hogy a szerzők által elkészített kézikönyv a megjelenését követően bekövetkezett események ellenére sem veszített aktualitásából. Az alábbiakban néhány általános megállapítást követően a kézikönyv rövid tartalmi ismertetése következik majd.
2. Ha a kötet profilját kellene meghatároznunk, akkor talán a "kommentár-jellegű gyakorlati kézikönyv" elnevezés lenne a legmegfelelőbb. Nem klasszikusnak tekinthető kommentárról van szó, azonban a szerzők jórészt az ASz szerkezeti felosztását követve az egyes szakaszait tartalmilag foglalják össze és fűznek hozzá értelmező kommentárokat. Ezzel párhuzamosan a szerzők az egyes jogintézmények alkotmányos keretei mellett minden esetben a hatályos alapszerződési rendelkezéseket is röviden ismertetik. Kézikönyv jellege ez utóbbival magyarázható, a "gyakorlati" jelző pedig arra utal: a könyvben az alkotmányt érintő teoretikus jellegű, nagy ívű eszmefuttatásokat a szerzők mellőzik. Ehelyett - ahol szükséges - az adott jogintézménnyel kapcsolatos vitákat, eltérő elvi álláspontokat tárgyilagosan mutatják be. Ezáltal érhető el, hogy a kézikönyv a szélesebb közönség számára is közérthető formában foglalja össze tartalmilag az alkotmányos szerződést.
3. Az általános megjegyzéseket folytatva megemlíthető a kézikönyv alkotmányos szerződésre vonatkozó fogalomhasználata. Az ASz elnevezéséről folytatott diskurzus teljes mértékben leképezi és egyben jól illusztrálja azokat a nézetkülönbségeket, amelyek az Európa jövőjével kapcsolatos vitában a különböző értékszemléletű megközelítések között volt kitapintható (pl. föderalista, francia típusú etatista, a kormányközi együttműködést szorgalmazó stb.). Az ASz jelenlegi hivatalos elnevezése ("Treaty Establishing a Constitution for Europe") a konvent, majd utóbb a kormányközi konferencia keretében kialkudott egyetértés eredménye. Az elnevezés körüli viták azonban mit sem változtatnak a dokumentum jogi természetén. Az ASz ugyanis - miként erre a szerzők is utalnak - "olyan klasszikus államközi nemzetközi szerződésnek tekinthető, amely a szerződő felek közös akaratával jött létre" (52.). Ennek megfelelően az ASz megerősítésére, hatálybalépésére a nemzetközi szerződések esetén bevett technikák alkalmazandók annyi különbséggel, hogy a felülvizsgálat rugalmasabb, "azonban továbbra is a felek egyhangú akaratával lehet csak módosítani (...)" (uo.).
A fentiekből következően nem tulajdonítható különösebb jelentő-
- 77/78 -
ség annak, hogy a korábban már itthon is meghonosodott és elsődlegesen az angol irodalomból átemelt "alkotmányos szerződés" rövid megjelöléssel szemben az Igazságügyi Minisztérium a hivatalos dokumentumaiban áttért az "alkotmányszerződés" elnevezésre. E váltás mögött a jelen sorokat író recenzens elvi szempontokat nem lát, inkább egyszerűen megfogalmazva arról lehet szó, hogy a más tagállamokban használt rövid kifejezések egyikéről az IM átállt egy másikra (pl. a "constitutional treaty" helyett a "Verfassungsvertrag" kifejezést alkalmazza). Nincs lehetőség ehelyütt részletes indokolásra, de szükséges jelezni: már csak azért sem fedezhető fel lényegi különbség, mert ha bármelyik elnevezést hagyományos államelméleti vagy alkotmányjogi szemszögből vizsgáljuk, egyaránt ellentmondásos (ha nem egyenesen abszurd) kép tárul elénk.[3]
4. A nyolc fejezetre tagolt kézikönyv első három szakasza általános kérdéseket vizsgál. A szerzők bemutatják az ASz megszületésének előzményeit ("1. Az alkotmányozás folyamata"), majd a kötet második fejezetében ("2. A folyamat eredménye: az Alkotmányszerződés") az alkotmányos szerződést megelőző - tehát a jelenleg hatályos - alapszerződési rendszert vázolják fel, és kifejtik, hogy az ASz hatálybalépését követően e szerződések jogi sorsa és a jogutódlás miként alakul majd. Ez vezet át a jogforrási rendszer ismertetéséhez. Az elsődleges források rendszere lényegesen egyszerűbbé válik: az ASz a jelenleg hatályos alapszerződéseket, azok módosításait, a csatlakozási szerződéseket, vagyis a jelenleg hatályos primer források szerződéses elemeit hatályon kívül helyezi (ez alól egyedül az Euratom-szerződés képez kivételt). Megemlíthető, hogy amikor a szerzők az "elsődleges jogról" beszélnek, a források szűkebb körét - kizárólag a szerződési jellegű elemeket - értik e fogalom alatt (58.o.). Az Európai Bíróság gyakorlata alapján a szakirodalom egy részében elfogadott, hogy az elsődleges jog forrásait képezik az általános jogelvek is. Tekintettel arra, hogy az EK jogutódja az ASz szerinti - immáron jogi személyiséggel felruházott - Európai Unió, így annak szervei között is fennáll majd a jogfolytonosság. Mindez érvényes az Európai Bíróság gyakorlatára is, a korábban kikristályosodott - pontosabban: az Európai Bíróság által "kimutatott" - általános jogelvek rendszere, mutatis mutandis rá fog épülni az alkotmányos szerződésre is.[4]
Ezt követően mutatják be a szerzők a másodlagos jogforrások új rendszerét. Ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet arra, egyelőre még nem tisztázott az új források és a korábbiak viszonya: a korábbi források hatályban maradnak, de az ASz nem rendelkezik arról, hogy meg kell-e változtatni a korábbi másodlagos források elnevezését.
Az általános jellegű kérdések taglalását a szerzők a kötet harmadik fejezetében zárják ("3. Az Európai Unió meghatározása"). Felvázolják az Unió értékeinek és céljainak rendszerét az ASz alapján, külön utalva arra, hogy Magyarország fellépésének köszönhetően az értékek köre kibővült a kisebbségekhez tartozó személyek jogaival. Ennek jelentősége még akkor sem lebecsülendő, ha az eredeti magyar javaslattal ellentétben az alkotmányos szerződésbe került változat a kisebbségi jogok kollektív interpretációját kizárja, továbbá a "nemzeti és etnikai" jelző elhagyásával csak a kisebbségi jogok általános formulájára utal (75.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
