A közszereplők védelme sokkal erőteljesebb valótlan tényállítások, híresztelések és torzítások esetén, mint véleménynyilvánítások vonatkozásában. És itt mindenképpen az szükséges, hogy a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseiből induljunk ki.
Egyrészt a Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére.1
Másrészt a Ptk. 78. § (2) bekezdése előírja, hogy a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
Másrészről a közszereplőket is védi a sajtó-helyreigazítás intézménye, mely szerint a médiumok valótlan tény közlése, híresztelése, valós tények valótlan színben való feltüntetése esetén a sértettet a helyreigazítás igénye megilleti.2
A jó hírnév védelmét a Sajtótörvény, azaz az 1986. évi II. törvény garantálja azzal a megszorítással, hogy
- a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével,3 és hogy
- a Sajtótörvény rendelkezéseinek megtartásáért a sokszorosító, a kiadó a nyilvános közlést végző illetőleg az ilyen szerv vezetője, valamint a szerkesztő felelősséggel tartozik.4
Ugyanúgy védi a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Médiatörvény) a személyhez fűződő jogokat és a jó hírnevet.
A Médiatörvény 3. § (2) bekezdése általános elvként kimondja, hogy a műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat és nem lehet alkalmas személyek ellen gyűlölet keltésére.5
A jó hírnevet sértő valótlan tényközlések esetén a jó hírnévhez fűződő alkotmányos jog megelőzi mind a véleménynyilvánításhoz, mind pedig a sajtószabadsághoz való jogot.
A valótlan állítások vonatkozásában az Alkotmánybíróság sokat hivatkozott 36/1994. (VI. 24.) AB határozata különböztet értékítélet, véleménynyilvánítás és tényközlés között.
A véleménynyilvánítási szabadság - legalábbis a büntetőjogban - az értékítéletre, az egyén személyes véleményére minden esetben kiterjed függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul.
A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására.6
Tehát az alkotmányos védelem a szólásszabadságra vagy a sajtószabadságra hivatkozva nem illeti meg azt, aki szándékosan vagy gondatlanul
- valótlant állít, vagy
- valótlanságokat híresztel, illetve
- valós tényt valótlan színben tüntet fel.
Annak ellenére, hogy a véleménynyilvánítással kapcsolatos alkotmánybírósági döntések, büntetőjogszabályok7 hatályon kívül helyezése kapcsán keletkeztek, a "ne hazudj" tilalom egyaránt vonatkozik a büntetőjogra és a magánjogra is.
Azonban számos olyan véleménynek, értékítéletnek tűnő megállapítást minősítettek a bíróságok tényállításnak, amelyek különösen az utóbbi időben alkalmasak voltak bizonytalanság keltésére:
- A Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla egyaránt ténymegállapításnak tekintette a "Menekülnek a Külügyminisztériumból" megállapítást.8
- Ingatlan eladásával kapcsolatban átjátszás umbulda emlegetését.9
- Felperesi szál emlegetését sikkasztási botrányban.10
- "A felperes azok közé tartozik, akik felelősek az olajügyekért"11 állítás, továbbá azt is, hogy
- A színház felperes pénzügyi felelőssége fennállása alatt fuccsolt be".12
- Felperes antiszemitának nyilvánítása.13
- Felperes veszélyesnek minősítése "Vigyázzunk a hivatásos felháborodókkal" főcímmel,14 valamint a
- A felperesként pert indító politikus a saját botrányai miatt kerülte a nyilvánosságot.15
Bár kétségkívüli az, hogy gyakran nem lehet különbséget tenni a bírósági gyakorlatban vélemény-nyilvánítás és tényállítás között, a polgári peres gyakorlat azt mutatja, hogy közszereplőkkel kapcsolatos valótlan tények vagy híresztelés esetében indított helyreigazítási perekben a bíróságok elrendelik a sajtó-helyreigazítást vagy a bíróságok polgári kollégiumai nem vagyoni kártérítést szabnak ki.
Az értékítélet és véleménynyilvánítás időnként nehezen határolható el egymástól. Az Alkotmánybíróság említett döntésének az indokolása e vonatkozásban az alábbiakat tartalmazza.
"Önmagában valamely tény közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt, azaz a vélemény-nyilvánítás alapjoga nem korlátozódik csupán értékítéletekre".16
Számos olyan szó, elsősorban jelző van, amelyet a bíróságok egyértelműen a szitokszó kategóriájába és a véleménynyilvánítás körébe sorolnak.
E szavak valóságos tartalmuktól elszakadva önálló életet élnek, s azokat politikai ellenfelek használták és használják egymás lejáratására: "szekus, pufajkás, ávós kommunista, liberális, kozmopolita, népidegen, gyökértelen, nemzetvesztő".17
Általában az egyszavas jelzők, mint "korrupt", "hazárdőr", "liberálbolsi", "tutyimutyi", "szerencsétlen", "tehetségtelen", "veszélyes" és "krakéler", ténytartalma minimális.
A sajtóban a véleménynyilvánítás mindig értékítéletet is jelent:
- egyrészt abban a vonatkozásban, hogy egy hírt, információt egyáltalán megjelentetnek-e, és arra azonnal sor kerül-e?
- milyen terjedelemmel foglalkozik vele az adott sajtótermék?
- vezércikk lesz, szerkesztőségi cikk vagy rövid közlemény lesz az információból?
- milyen lesz a szalagcím?
- az újságíró jelentős érzelmi töltéssel közömbösen vagy gúnyolódva viszonyul a tematikához?
Másrészt pedig ugyanaz a megállapítás egyaránt lehet véleménynyilvánítás és ténymegállapítás.
Egy adott gazdasági bűncselekmény, korrupció miatt negatív gazdasági tendencia kapcsán elhangzott megjegyzések vonatkozásában a "hunyó", a "nyakig benne van", "sáros", "érintett", vagy "vétkes", illetve "hozzá vezetnek a szálak" első pillanatra vélemény-nyilvánításra utalnak, azonban lényegében tényállításról van szó.
Célszerű a fentiekben elmondottak alapján néhány olyan ügy bemutatása, amelyeknél a közszereplőkről közölt valótlan tényállítások esetén nem vagyoni kártérítést szabtak ki.
M. J. még 2003. szeptember 8-án a Cs.-i Önkormányzat képviselőtestület ülésén Á. J.-t, országgyűlési képviselő, parlamenti elnököt a cs.-i határőrlaktanya értékesítése tekintetében ingatlanspekulációval, átjátszással és umbuldával hozta összefüggésbe.
Az alperesek nem nevezték meg név szerint Á. J.-t, azonban az elhangzottakból és szövegkörnyezetből beazonosítható volt, ugyanis az alperesi felszólalás utalt felperes országgyűlési képviselői, illetve akkori házelnöki mivoltára, több helyen név szerint is megemlítve őt.
Á. J. személyiségi jogai sérelmére tekintettel beperelte M. J.-t.
Az elsőfokú bíróság kötelezte alperest a jogsértő magatartás abbahagyására és eltiltotta a további jogsértő magatartástól, valamint 300 000 Ft nem vagyoni kártérítést ítélt meg felperes javára.18
Az elsőfokú bíróság a felperes további nem vagyoni kártérítési igényét elutasította, továbbá elutasította a felperes nyilvános elégtétel adási igényét.
Az ítélet ellen mind felperes, mind pedig alperes fellebbezett. Az alperesi fellebbezést elutasították. A felperesi fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla alaposnak találta, ezért Á. J.-nak járó kártérítést felemelte 700 000 Ft-ra és kötelezte M. J.-t, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését a Cs.-i Önkormányzat képviselőtestületének legközelebbi azon ülésén hozza nyilvánosságra, amelyről helyi körzeti televízió is közvetít.19
A másodfokú ítélet indokolásából az alábbiakat célszerű kiemelni:
A 36/1994. (III. 24.) AB. sz. alkotmánybírósági határozat értelmében a véleménynyilvánítás szabadsága mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, függetlenül a közlés módjától értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is. Fokozott védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak.
Tehát a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelkedő jelentőségű alapjog, amely csak kivételesen indokolt esetben korlátozható.
Ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a tudatosan valótlan tényállításokra, amelyek közlésére a közlő fél gondatlansága miatt kerül sor.
A hírnév a személy társadalomban betöltött szerepének értékelését befolyásoló ismereteket jelenti. A jogvédelem abban az esetben indokolt, ha a sérelem objektív valótlanságot tartalmazó tényállítás útján, vagy valós tények hamis színben való feltüntetésével valósul meg.
A becsület csorbítására alkalmasság nem a bírálattal illetett személy felfogása, hanem az objektív társadalmi értékítélet alapján ítélhető meg.
Nem lehet szó véleménynyilvánítás szabadságáról abban az esetben, ha valótlan tényt állít valaki, ugyanis a valótlan, sértő tények állítása meghaladja szabad véleménynyilvánítás körét.
Vélemény, bírálat, értékítélet csak akkor jó hírnevet sértő, ha közvetve vagy közvetlenül valótlan állásfoglalást tartalmaz.
A személyiségi jogi perekben is alkalmazandó a Legfelsőbb Bíróság Pk. 12. sz. állásfoglalása, amely szerint a közléseket a maguk egészében kell vizsgálni, az egymással összetartozó részeket összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél figyelemmel kel lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra.
Mindezek figyelembevételével az eljáró másodfokú bíróság - együtt az elsőfokú bírósággal azt állapította meg, hogy alperes a felperes személyével tevékenységével kapcsolatban nem véleményt, értékítéletet fogalmazott meg, hanem olyan sértő tényeket állított, amelyek valóságtartalmát nem bizonyította.
A hírnévrontás megállapítására akár nyílt, akár burkolt tényállítás alkalmas. Jogsértő az is, ha valótlan tényállás rejtett utalással, célzással valósul meg.
Jelen esetben az alperes által ingatlanspekulációval és az umbuldával kapcsolatban elmondottak burkolt tényállást fejeznek ki, míg az ingatlan átjátszásáról tett kijelentés kifejezett, egyértelmű tényállítás.
Azzal, hogy az alperes közvetlen arra utalt, hogy a felperes házelnökként és az 5. sz. választókerület országgyűlési képviselőjeként a cs.-i határőrlaktanya értékesítése során 60, 80 vagy 100 millió forintért magánkézbe átjátszotta a nagy értékű ingatlant. Másrészt az ingatlan eladásával valótlant állított, ezzel összefüggésben ingatlanspekulációról, umbuldáról beszélni akként, hogy a politikusok és a befektetők előre tudták, hogy annak mi lesz az eredménye, nem a felperes eljárásának értékelése, véleményezése valósult meg, hanem a felperes közérdekű tevékenységének ellátásával összefüggésben, az ő személyére nézve sértő, valótlan tényállítás hangzott el, amely a személyiségvédelmet megalapozza.
A fentiekben kifejtettek alapján azonban ebben az esetben nem a vélemény megfogalmazásáról volt szó, hanem tényállításról, amelynek valóságtartalmát az alperes nem bizonyította, így az alperes bizonyítottsággal kapcsolatos hivatkozása nem bír jelentőséggel.
A kártérítés mértékéről
Ami a nem vagyoni kártérítés megítélését illeti, a másodfokú bíróság bizonyítás nélkül is elfogadhatónak és köztudomásúnak tekinthetőnek tartotta azt a körülményt, hogy az alperes által közölt, a felperesre vonatkozó súlyos megállapítások egy politikus pályafutásában komoly hátrányt okoznak, aminek bizonyítása szükségtelen.
A felperes tevékenységéről elmondottak az általános közfelfogás szerint elmarasztaló, felperest lényegében visszaélés elkövetésével vádoló tényállításokként hangzottak el. Az ingatlanspekuláció és átjátszás, az umbulda kifejezések egy konkrét ügyben olyan tényállítások, amelyek önmagukban alkalmasak arra, hogy felperes életét, társadalmi életben való részvételét, politikai tevékenységét hátrányosan érintsék, kártérítésre alapot adó módon megnehezítsék.
A perbeli esetben a felperes közéletben betöltött szerepe, országgyűlési képviselői funkciója alapján tehát külön bizonyítás nélkül köztudomású tényként elfogadható, hogy a választókörzetben a helyi televízió által sugárzott önkormányzati képviselőtestületi ülésen az alperes által elmondottak a felperes személyének megítélését hátrányosan érintették, a közlések ugyanis alkalmasak voltak a felperes személyének megítélését hátrányosan befolyásolják a közölt információk, ugyanis alkalmasak voltak a felperes személyébe vetett bizalom megingatására, a választópolgárok előtti tekintélyének, becsületének csorbítására.
A nem vagyoni kár összegének meghatározásánál a bíróság figyelembe vette egyrészt a jogsértés súlyát, a jogsértés időpontjában a közélet szereplőinek jogsérelme tekintetében követett bírói gyakorlatot, másrészt értékelte a közlések nyilvánosságának körét is.
P. L. 2000. június 9-én mint az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság elnöke sajtótájékoztatót tartott.20 Ezen azt állította P. S.-ről, hogy 1992 és 1996 között országos rendőrfőkapitányként dolgozott, hogy tudott arról, hogy Bács-Kiskun megyében olajszőkítés folyik és az olajbűnözők többször is megvesztegették őt. Azt állította P. S.-ről, hogy többször megjelent az alvilág által rendezett eseményeken és ezekről kocsijában hol 20 millió, hol 50 millió forintot tartalmazó táskákkal távozott, többedmagával.
P. L. sajtótájékoztatóját követően P. I. országgyűlési képviselő feljelentése alapján büntetőeljárás indult P. S. ellen. A Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal
866/2000/18-1. sz. utóbb jogerőre emelkedett határozatával a nyomozást megszüntette, megállapítva, hogy a felperes személyét érintő tényállítások nem nyertek bizonyítást, azok valótlannak tekinthetők.
Alperesi védekezés
- P. L. azzal védekezett, hogy országgyűlési képviselőként járt el.
- Másrészt a per alperese arra hivatkozott, hogy képviselői és bizottsági elnöki tevékenységéért az Országgyűlés felel.
- P. L. hivatkozott továbbá arra, hogy az Alkotmány 61. §-ában biztosított véleménynyilvánítási jogával élt.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokon eljáró fellebbezési bizottság a felperesi keresetnek helyt adva
- megállapította a jogsértést,
- eltiltotta a felperest a jogsértéstől,
- kötelezte elégtétel adására felperest, továbbá
- 1 250 000 Ft nem vagyon kártérítést állapított meg felperes terhére.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel támadta meg a másodfokú bíróság jogerős döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság elutasított.21
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében elvi éllel az alábbiakat szögezte le:
1. Híresztelés megállapítása
A Legfelsőbb Bíróság Pk. 14. sz. állásfoglalása22 szerint híresztelésnek számít olyan nyilatkozat megtétele is, amely híven közli más személy tényállítását. Annak közlése, hogy felperes mint országos rendőrfőkapitány a bűnözést támogatva az ún. olajbűnözőkkel kapcsolatban állva tőlük 10 millió forintot vett át, nem felperes rendőr tevékenységének értékelése, illetőleg véleményezése, hanem felperesre nézve sértő tényállás. Miután az alperes sajtótájékoztatón egyértelműen közölte, hogy az értesülés harmadik személytől származik - egy sértő tény híresztelésének minősült a cselekmény, amely a személyiségvédelmet megalapozta.
2. Az Alkotmányban biztosított véleménynyilvánítás szabadsága
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy P. L. az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított vélemény-nyilvánítási szabadság a felperest a polgári jogi felelősségre vonás alól nem mentesítette. P. L. nem a felperes személyével, közéleti tevékenységével kapcsolatos véleményt, illetve értékítéletet fogalmazott meg, hanem olyan sértő tényeket híreszelt P. S. egykori országos rendőrfőkapitány tevékenységére vonatkozóan, amely tények valóságát nem bizonyította.
3. A közvélemény tájékoztatásának kötelezettsége
A Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta P. L. azon érvelését is, miszerint az Országgyűlés bizottsága előtt elhangzottakról, a nyilvánosságot tájékoztatni nemcsak joga, hanem kötelezettsége is volt. Olyan kötelezettsége ugyanis az országgyűlési képviselőnek bizottsági tagként, vagy bizottság elnökeként sincsen, hogy a bizottság által zárt ülésen meghallgatott személynek másokat rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetésével vádoló előadását - azt megelőzően, hogy e tényállításokat az arra hivatott szervek, jelen esetben a bűnüldöző hatóság kivizsgálna, és azok valóságáról meggyőződne - nyilvánosságra hozza. Erre az országgyűlési képviselőt jogszabály nem jogosítja fel, és nem is kötelezi. A perbeli esetben az ún. olajbizottság sem kötelezte olyan tartalmú nyilatkozat megtételére P. L.-t, sőt az alperes - amint a jogerős ítélet megállapította - a bizottság által elfogadott és az alperest is kötelező ügyrendje ellenében tette meg a kifogásolt nyilatkozatot.
Abból a tényből, hogy az alperesnek joga volt sajtótájékoztatót tartani, még nem következik, hogy jogosult volta felperes személyhez fűződő jogot sértő tényeket is híresztelni.
4. Az Országgyűlés felelőssége
Tévesnek bizonyult alperes azon védekezése, hogy a jogsértésért az Országgyűlés felel. Az alperes által hivatkozott bírósági döntés meghozatalakor hatályos jogszabályoknak megfelelően23 csak azt állapította meg, hogy a perbeli jogképességgel nem rendelkező Országgyűlési Bizottság által elkövetett jogsértés miatt kivel szemben lehet jogvédelmet igényelni. Olyan megállapítást azonban a Legfelsőbb Bíróság e döntése során nem tett, hogy az országgyűlési képviselő az általa elkövetett jogsértésért saját személyében polgári jogi felelősséggel nem tartozik.24
5. A véleménynyilvánítás értelmezése
A Ptk. 75. § (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak. E jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.
Az Alkotmány 61. §-ában biztosított vélemény- nyilvánítási szabadság valótlan tényállításokra nem terjed ki.
6. A képviselők jogállása
A képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény eltérő rendelkezés hiányában más személyhez fűződő jogait az országgyűlési képviselő a képviselői tevékenysége során is köteles tiszteletben tartani, és ha tevékenységével jogsértést követ el, ezért közvetlen felelősséggel tartozik. Ezen rendelkezése összhangban áll az 1976. évi 8. tvr.-rel kihirdetett, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya 2. cikk 3/b. pontjában foglalt azon rendelkezéssel, miszerint minden olyan személy, akinek jogai vagy szabadsága sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhet akkor is, ha e jogok megsértését hivatalos minőségükben eljáró személyek követték el. Azonosan rendelkezik az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az Emberi Jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény25 13. cikke is.
A fentiekből következően a polgári jogi felelősség alól az alperes nem mentesülhet arra hivatkozással sem, hogy országgyűlési képviselőként, tehát hivatalos minőségében tette meg a sérelmezett nyilatkozatot.
7. A nem vagyoni kártérítés mértéke
Az ügyben megállapítható, hogy P. S.-t a jogsértéssel kapcsolatban jelentős hátrány érte, mivel mind Magyarországon, mind nemzetközi kapcsolatai vonatkozásában magyarázkodásokra kényszerült. Alperes a felelősség alól nem mentette ki magát, vétlenségét nem bizonyította, sőt súlyosan gondatlanul járt el. A jogsértés jellege miatt és a felperesnek közéletben betöltött szerepe, belügyminiszteri funkciója alapján, külön bizonyítás nélkül, köztudomású tényként elfogadható volt, hogy a felperes megítélését rendkívül hátrányosan érintette az alperes nyilatkozata. A bűnözőkkel való együttműködés megalapozatlan híresztelése a felperes iránti bizalmat megingatta és tekintélyét csorbította.26
A Stop internetes újságban 2001. augusztus 8-án megjelent egy közlemény "Korrupció a vadászgép-beszerzés ügyben" címmel, amellyel azt híresztelték, hogy egy országgyűlési képviselő, a HM politikai államtitkára korrupciós cselekmény haszonélvezője.
A sajtóközlemény nem nevezte meg ugyan H. J.-t, de személye egyértelműen beazonosítható volt, mivel nevezett mint a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára a svéd Grippen vadászgépek beszerzésében vett részt.
H. J. pert indított jó hírneve megsértése miatt az internetes újságot megjelentető TELNET Magyarország Rt. ellen.
Az elsőfokú Bíróság elvetette az alperes bizonyítási indítványát a közreműködő újságírók tanúként történő meghallgatásáról. Ebben a vonatkozásban a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint szükségtelen az alperes által indítványozott személyek - újságírók - tanúként kihallgatása, részben azért, mert maga az alperes főszerkesztő elzárkózott az elől, hogy a megjelent állítások valóságtartalmának alátámasztására megnevezze informátorait és őket tanúként kérje meghallgatni, másrészt pedig semmilyen konkrétumot nem jelölt meg, mely indokolttá tenné egy másik újságban ezzel a témával foglalkozó újságírók megidézését.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a TELNET Magyarország Rt. megsértette felperes jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.27 Eltiltotta alperest a további jogsértéstől. Ezen felül 1 700 000 Ft nem vagyoni kártérítést is megítélt felperes javára. Az ítéletet alperes megfellebbezte, de miután a jogorvoslati kérelmet elutasították, az ítélet jogerőre emelkedett.28
A K. újság 1993-ban rendszeresen támadta a közszereplést is vállaló, világhírű szívsebészt, P. L.-t, akinek a munkaviszonyát megszüntették.29
1993. szeptember 8-án "Meg kell a szívnek szakadni"
1993. október 1-jén "Kibillentett igazgató"
1993. október 5-én "Tüntető hálálkodók" című cikkekben az alábbiakat állította:
A "Meg kell a szívnek szakadni" c. cikkben azt írták, hogy a klinika igazgatói posztjának megüresedése után kívülről egyetlen pályázó indult, P. L., aki nem felel meg mindenben a pályázati leírásnak. Nem volt többévi vezetői gyakorlata, sem szakvizsgája, sem jártassága az érsebészetben. P. L. szabotázst emleget és azzal támadja az egyetem vezetését, hogy lehetetlenné akarják tenni a munkáját. Az eset kivizsgálására háromtagú bizottságot hoztak létre, amely elkészíti csaknem százoldalas jelentését, amelyet senkivel sem ismertetnek, de a pletykák alapján mindenki tudni véli, hogy annak megállapításai nem válnak P. professzor javára.
A K. újság "Kibillentett igazgató" c. írásában azt állította, hogy P. L. betegeivel tüntetést szervezett. A "Tüntető hálálkodók" c. cikkben ismételten azt írták, hogy P. L. valamilyen formában részes lehetett a személye mellett szervezett demonstráció megszervezésében.
A fenti cikkekben közöltek valótlannak bizonyultak és ezért P. L. az általa indított sajtó-helyreigazítási pert megnyerte. Négy vonatkozásban is elrendelték a sajtó-helyreigazítást.
Ezt követően P. L. K., a lapot kiadó részvénytársaság elsőrendű alperes, K. V. másodrendű és Sz. G. harmadrendű alperes a K. szerkesztőségének tagjai ellen nem vagyoni kártérítési pert indított 10 millió forint megítélése iránt. Követeléséből a PKKB csak 600 000 Ft-ot ítélt meg.30
P. L. fellebbezése folytán az ügy a Fővárosi Bírósághoz, mint másodfokú bírósághoz került, amelyet az elutasított.
A Fővárosi bíróság, mint másodfokú bíróság különösen három megállapítást tartott jogsértőnek, és személyiségsértőnek:
- egyrészt azt, hogy felperes pályázata, szakmai gyakorlata nem felel meg a pályázati követelményeknek;
- másrészt azt, hogy a felperes maga mellett szimpátiatüntetést szervezett, sőt azt is személyiségsértőnek tartotta annak állítását, hogy ilyen szimpátiatüntetés szervezésében P. L. egyáltalán közreműködött volna;
- jogsértő továbbá a valótlan tényen alapuló állítás, miszerint P. L. támadta az egyetemet, szabotázst emlegetett, és az is, hogy az ügy vizsgálására alakult 3 tagú bizottság P. L.-t elmarasztalta volna 100 oldalas jelentésében.
A másodfokon eljáró bíróság nem látta célszerűnek a nem vagyoni kártérítés 2 millió forintra való felemelését a másodfokú eljárásában.
A Fővárosi Bíróság a felperes vonatkozásban megállapította, hogy munkaviszonyának megszüntetését és pályafutását nem befolyásolták a sérelmezett cikkek, hiszen P. L.-t már 1993. április 28-án felmentették a munkavégzés alól és munkaviszonya 1993. november 5-én megszűnt.
Azt viszont mind az elsőfokú, mind a másodfokú ítélet is megállapította, hogy a K. írásai szóbeszédre, pletykákra és bizalmatlanságra adtak alapot a felperes kollégái és alkalmazása vonatkozásában.
A per érdekessége, hogy P. L. ügyvéd közreműködése nélkül, személyesen járt el és talán éppen ennek köszönhetően 651 000 Ft első- és másodfokú illetéket kellett megfizetnie.31
Sz. J. 1998. december 4-én munkahelyéről különböző, bolti forgalomban árult CD lemezeket kölcsönzött és akart kivinni az épületből. A M. N. című újság 1998. december 20-i számában kisebb terjedelmű sajtóközlemény jelent meg "Hanganyagot lopott Sz."
címmel.32 Az újságcikk azt állapította felperesről, hogy a CD lemezeket el akarta tulajdonítani. Ezt valószínűsítette az a körülmény, hogy a Magyar Rádió portáján a biztonsági őrök feltartóztatták "Sz."-t és nem engedték a kérdéses CD lemezek kivitelét.
Az alperes mint országgyűlési képviselő, egyben az Országgyűlés Kulturális Bizottságának tagja, az Országgyűlés 1998. december 15-én tartott ülésén az azonnali kérdések és válaszok időszakában kérdéseket intézett a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszterhez. Felszólalásában az előző sajtóközleményre utalva azt állította felperesről, hogy a CD lemezeket el akarta lopni. A megjelent sajtóközleményre tekintettel az országgyűlési képviselő nem gondolhatott arra, hogy a közleményre hivatkozással személyiségsértést követ el. E cselekményt megélhetési bűnözésnek nevezte, közölte, hogy elvégre lophat egy művészeti igazgató is - nem a szegények privilégiuma a tolvajkodás. Ennek a tolvajnak ugyanis havi egymillió forint után kellene adózni. A felperes életpályájának ismertetését követően közölte, "így lett aztán a mostani tolvajból a korábbi elnök".
Az alperes a felperesre vonatkozó állításait megismételte a M. F. napilap 1999. június 27-én megjelent számában, majd az Országgyűlés 1999. február 9-én tartott ülésén is.
Sz. J. figyelmeztetést kapott a Magyar Rádiótól a CD lemezek szabálytalan kivitelének megkísérlésére. Sz. J. személyiségi jogai védelmében pert indított, mert sérelmezte a lopásra és tolvaj mivoltára vonatkozó állításokat. Bizonyította, hogy nem a lopás bűncselekményét kívánta elkövetni, csupán szabálytalanul járt el. A keresetindítás eredményeként alperest 300 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére és elégtételt adó közlemény megjelentetésére kötelezték, mégpedig 1998. december 15-én az Országgyűlés azonnali kérdések és válaszok időszakában.
A jogerős ítélet ellen alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság elutasított.33
A Legfelsőbb Bíróság elkövetettnek tekintette a jogsértést és megállapította, hogy felperes parlamenti felszólalása során felperest nagy nyilvánosság előtt lopással vádolta, amely sértette Sz. J. jó hírnevét.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása szerint alperes felperesről a társadalomban kialakult érintkezési mód követelményei szerint sem megengedhető kifejezések használatával nyilatkozott, amely a valótlan és sértő tény állításán túlmenően önmagában is durván sértette felperes emberi méltóságát. (Ptk. 76. §.)
Az ítélet indokolása megállapította, hogy alperes a személyhez fűződő jog objektív és szubjektív szankciói alól arra hivatkozással nem mentesülhetett, hogy országgyűlési képviselőként tárta a kifogásolt tényeket az Országgyűlés nyilvánossága elé. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében 2001/2/514. számon közzétett elvi határozatában már rámutatott, hogy az országgyűlési képviselő saját személyében felel az általa e minőségében elkövetett személyhez fűződő jogot sértő cselekedetéért. A képviselő mentelmi joga ugyanis nem vonatkozik a polgárjogi felelősségre és a jogsértést az a körülmény sem menti, hogy a képviselő e minőségében járt el.
A felelősség szempontjából közömbös, hogy az alperes országgyűlési képviselőként az Országgyűlés ügyrendjének megfelelően, képviselőcsoportjának határozata alapján terjesztette elő kérdését és nyilatkozott a felperes személyét sértő módon.34
A B. című napilap több cikkben is erőteljesen támadta R. A.-t H. város polgármesterét. Több cikket is írtak R. A. ellen.
1998. április 9.: "A S. Kft. furcsa üzlete az önkormányzattal"; 1998. április 21.: "Sündisznó állást vett fel R. A.?";
R. A. személyiségi jogai sérelmére tekintettel megállapítást, elégtételadást és 1 500 000 Ft nem vagyoni kártérítést követelt a Ringien Kiadó Kft. elsőrendű és P. F. másodrendű alperestől.
Az elsőfokú bíróság részben adott helyt a felperesi keresetnek. Egyrészt megállapította a jogsértést, másrészt az alábbiak vonatkozásában kiigazítást rendelt el:
- Az 1998. április 9-i számban valótlanul állították, hogy R. A. - H. polgármestere 1998. tavaszán botrányok miatt kerülte a nyilvánosságot.
- Az 1998. április 21-i számban valótlanul állították továbbá, hogy R. A. polgármestert testőrök, biztonsági őrök és beosztásukat titkoló munkatársak hada védte volna az újságíróktól.
Kötelezték továbbá a B. napilapot, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező részét tegye közzé: "4 millióért megvették, 17 millióért eladták a M. óvodáját" szalagcímmel, mégpedig a lap ugyanazon helyén és ugyanolyan betűszedéssel, mint ahogyan "A S. Kft. furcsa üzlete az önkormányzattal" c. írás.
A bíróság továbbá 100 000 Ft nem vagyoni kártérítést is megítélt felperes javára.35
A másodfokú bíróság jóváhagyta az elsőfokú bíróság döntését.36 Az indokolásból az alábbiak érdemelnek említést.
Az 1998. április 9-i cikk valótlanul állította, hogy felperes kifejezetten kerüli a nyilvánosságot és erre az óvoda ügyét hozta fel példaként. Felperes többszöri megkeresés ellenére még ezt az egyetlen példát sem bizonyította. A sérelmezett cikk alkalmas volt arra, hogy azt a látszatot keltse, miszerint a felperes botrányok miatt tartózkodik a nyilvánosságtól.
Az alperesek azt sem bizonyították, hogy a cikkben felsorolt "személyek hada" akadályozta volna őket újságírói információ-kereső munkájukban. A közöltek ebben az esetben is alkalmasak voltak olyan látszat keltésére, hogy a felperes tudatosan elszigetelte volna magát a sajtó képviselőitől azért, hogy ne kelljen kellemetlen kérdésekre felelnie.
A megállapított jogsértések nem kiemelkedő tárgyi súlyúak, figyelembe véve azt, hogy egy politikai közszereplő közéleti tevékenységéhez kapcsolódtak. Természetesen ilyen esetben sem szabad valótlan kitételeket közölni. A jelen esetben nem volt szó gyalázkodásról, emberi méltóság sérelméről, inkább a kedvezőtlenebb személyes megítélés tükröződik, figyelemmel az akkor éppen zajló választási kampányra is.
A tényleges következményeket illetően nem merült fel érdemi bizonyíték abban a tekintetben, hogy a sajtóközleményben foglaltak igazak lennének. A valótlan közlések objektíve alkalmasak kedvezőtlen kép kialakítására a felperesről.
A felperes fölényes választási győzelme cáfolja a jelentősebb negatív hatást, és arra sem történt bizonyítás felajánlása, hogy a cikkek hatásának ellensúlyozása többlet-erőfeszítést igényelt volna, vagy a felperes számára lelki megrázkódtatást okoztak volna. Ez indokolta, hogy a bíróság a kártérítés összegét 100 000 Ft-ban határozta meg, amely összeg közszereplők esetén minimál-kártérítésként határozható meg.
A H. című lap 1995. február 15-i számában T. T.-ről azt írta le a "Hét nap" c. rovatban, hogy "K. nem kis izgalmat okozott, hogy T. T. a múlt hét végén azzal fenyegetőzött, hogy főbe lövi magát, ha nem nyer a választáson".
T. T. beperelte elsőrendű alperesként P. A. újságírót és másodrendű alperesként a H. című lapot, amely a PPKB-a folyó eljárásban nem tudta bizonyítani felperesi kijelentés elhangzását és a meghallgatott tanúk is azt mondták, hogy ez a hír kizárólag mint pletyka terjedt el a faluban.
A PKKB álláspontja szerint a megfogalmazott állítás valótlan volt és sértő, hiszen azt a hamis látszatot keltette, hogy felperes idegileg nem bírja a választási kampány küzdelmeit, sőt a választókat zsarolja.37
A PKKB kötelezte a H.-t, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül a H. című lap-ban sérelmezett közléssel azonos helyen és módon az ítélet rendelkező részét tegye közzé, fizessen meg T. T.-nek 100 000 Ft nem vagyoni kártérítést, és a Fővárosi Önkormányzat elszámolási számlájára 50 000 Ft közérdekű bírságot.38
Az ítélet ellen alperesek fellebbeztek, azonban az a Fővárosi Bíróságon elutasítást nyert. ■
JEGYZÉKEK:
3 Sajtótörvény, az 1986. évi II. törvény 3. § (1) bek.
5 Médiatörvény, azaz a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény.
6 Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata. Indokolás III/2. pont.
7 A 30/1992. (V. 26.) AB határozat a Btk. 269. § (1) bekezdésében szabályozott közösség elleni izgatás, a 36/1994. (VI. 14.) AB határozat pedig a Btk. 232. §-ában szabályozott "Hatóság vagy hivatalos személy megsértése" tényállását semmisítette meg.
8 Fővárosi Ítélőtábla 2Pf. 21.766/2003. sz. ítélete.
9 Fővárosi Ítélőtábla 2Pf. 20.360/2004. sz. ítélete.
10 Fővárosi Ítélőtábla 2Pf. 21.692/2003. sz. ítélete.
11 Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 48 Pf. 20.120/1997. sz. ítélete.
12 Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 48 Pf. 28.487/2002. sz. ítélete.
13 Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 47. Pf. 22.421/1997. sz. ítélete.
14 Fővárosi Bíróság Pf. 26.989/1995/4. sz. ítélete. Fővárosi Bíróság 48. Pf. 28.856/2000. sz. ítélete.
15 Fővárosi Bíróság 48. Pf. 28.856/2000. sz. ítélete.
16 Halmai Gábor: Közszereplők személyiségvédelme kontra közügyek vitathatósága. Fundamentum 2000/2.
17 Halmai Gábor: L. 16. jegyzet.
18 A Győr-Sopron Megyei Bíróság P. 21.018/2003. sz. ítélete.
19 A Fővárosi Ítélőtábla 2Pf. 20.360/2004. sz. ítélete.
20 Még 1999-ben az olajügyekben való visszaélések vizsgálatára a 94/1999. (XII. 7.) OGY határozattal parlamenti bizottságot hoztak létre, melynek vezetője alperes volt.
21 Legfelsőbb Bíróság Ptv. IV. 21.087/2001.
22 Legfelsőbb Bíróság Pk. 14. sz. állásfoglalása részletesen foglalkozik a híresztelés fogalmával és annak ismérveivel.
23 BH 1997/276. sz. eseti döntés.
24 Az 1990. évi LV. törvény 4. §-a alapján a képviselőket mentelmi jog illeti meg, amely a magánjogi jogsértésekre nem terjed ki.
25 Az ún. Európai Emberi Jogi Egyezmény.
26 Az esetet részletesen ismerteti a Bírósági Határozatok folyóirat 2000/5. sz. 178. sz. jogeset "Az Országgyűlés vizsgálóbizottságának zárt ülésén meghallgatott személy tényállításának valótlanságáért helytállni tartozik a bizottság tagja, ha az elhangzottakat - anélkül, hogy ez joga vagy kötelezettsége volna - a sajtó útján nyilvánosságra hozza" címmel.
27 Pesti Központi Kerületi Bíróság 2002. február 18-án kelt 29. P. 90.403/2001/15. sz. ítélete.
28 A Fővárosi Bíróság mint másodfokú Bíróság 2002. október 22-én kelt 48. Pf. 23.969/2002/3. sz. ítélete.
29 Az ismert orvos szakembert P. J.-t 1993. november 5-ével eltávolították munkahelyéről, ahol 1993. április 28-án felmentették a további munkavégzés alól. P. J. új munkahely betöltésére is pályázott. Betegei tüntetést szerveztek mellette.
30 A PKKB 29. P. 88.975/1994. sz. ítélete.
31 A Fővárosi Bíróság 47. Pf. 26. 345/1995. sz. ítélete. Az illetéket nem a megítélt 600 000 Ft, hanem az eredetileg követelt 10 000 000 Ft összeg figyelembevételével állapították meg.
32 A rövid sajtóközlemény alapján úgy tűnt, mintha valós tényről lett volna szó.
33 Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 21.761/2001.
34 Az esetet részletesen ismerteti a Bt. Bírósági Határozatok 2004/2. számában megjelent 55. sz. jogeset: "Személyiségi jognak az országgyűlési képviselő által elkövetett megsértése miatt az Országgyűléssel szemben polgári per nem indítható" címmel.
35 PKKB 29. P. 90.009/1998. sz. ítélete.
36 Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 48. Pf. 28.856/2000. sz. ítélete.
37 A PKKB 1996. január 18-án kelt 29. P. 86.768/1995/8. sz. ítélete.
38 A Fővárosi Bíróság 1996. november 12-én kelt 48. Pf. 21.982/1996/2. sz. ítélete.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tattay Levente egyetemi docens, PPKE-JÁK, Polgári Jogi Tanszék
Visszaugrás
