A munkacsoport ülésén dr. Kőrös András: A házasássági vagyonjog korszerűsítésének elvi kérdései és Tóthné dr. Fábián Eszter: Javaslat a házassági vagyonjog újraszabályozására; a házastársak és az élettársak vagyonjogi szerződései című tanulmányainak megvitatására került sor.
A munkacsoport a két tanulmánynak a házassági vagyonjog általános kérdéseit tárgyaló részeit - tekintettel arra, hogy a szerzők a korszerűsítés tekintetében számos azonos javaslatot tettek együttesen tárgyalta meg.
A munkacsoport tagjai egyetértettek abban, hogy a házassági vagyonjog a családjognak az a része, amelynek szabályozásában alapvető változások szükségesek. A vagyonjogi szabályok ugyanis mind terjedelmükben mind tartalmukban - a kisebb kiegészítések és módosítások ellenére - az 1950-es évek elején, a Csjt. megalkotásakor fennállott társadalmi és gazdasági viszonyok igényeit tükrözik. Az 1986-os törvénymódosítás szűkszavúsága miatt ezen nem változtatott a házassági vagyonjogi szerződés intézményének felélesztése sem, ami elvileg lehetőséget nyújt a törvény vagyonjogi szabályaitól való eltérésre.
Ma Magyarországon a családok anyagi helyzete, jövedelemforrásaik igen különbözőek, számos család vesz részt vállalkozásban, emiatt eltérő igények merülnek fel a házassági vagyonjogi szabályozással szemben. A külföldi jogrendszerekben alkalmazott megoldások, a magyar jog történeti fejlődése és a hatályos magyarjogi szabályozásnak - a bírói gyakorlat által részben pótolt - hiányai azt mutatják, hogy modern életviszonyok között célszerű, ha a családjogi törvény egymás mellett több vagyon jogi rendszert szabályoz, amelyek közül a házasulók (házastársak) maguk jelölik ki szerződéssel, hogy melyik legyen irányadó együttélésük alatt. A törvényben szabályozott vagyonjogi rend-szet a vagyonközösség és az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösség lehet, de felmerülhet egy teljes vagyonelkülönítésen alapuló rendszer törvényi szabályozásának lehetősége is. Ez utóbbi esetben a másik házastársnak és a kiskorú gyermeknek a - bármelyik házastárs tulajdonában lévő - közös lakás és berendezési tárgyai használatához fűződő jogát ki kell mondani. Az egyes vagyonjogi rendszerek legfontosabb szabályait magának a törvénynek kell tartalmaznia a jelenleginél lényegesen kimunkáltabban, de kerülve a túlzott kazuiszrikát. A szabályoknak diszpozitíveknek kell lenniük, amelyektől szerződéssel lehetséges az eltérés, bizonyos garanciális szabályok kivételével. A szerződő felek különböző rendeltetésű vagyonaikra (üzleti vagyon, használati vagyon) eltérő rendszert is választhatnak. Szerződés hiányában az ún. törvényes vagyonjogi rendszer érvényesül, amely - a bizottság egyhangú véleménye szerint - a jelenlegi vagyonközösségi rendszer lenne.
A legégetőbb kérdés az üzleti célú (legtöbbször valamilyen gazdasági társaságba "bevitt") házastársi vagyonrész családjogi szabályainak kidolgozása. A bizottsági tagok osztották dr. Kisfaludi Andrásnak, a társasági jog elméleti szakemberének az ülésen kifejtett álláspontját, miszerint a társasági törvény nem lehet tekintettel arra, hogy a társaságban lévő vagyon honnan származik; a nem tag házastársnak a társasággal szemben vagyoni igénye nem lehet, csupán házastárásával szemben érvényesíthet igényt házastársi közös vagyon címén annak a részesedésnek az arányos részére, ami a tag házastársat a tagsági viszonya alapján megilletné. Ez pedig társasági formától és az adott társaság létszakától függően többnyire kötelmi (elszámolási) igény lehet, még kft. üzletrész esetében is, csak a nyilvánosan működő részvénytársaságbeli részesedésre (a részvényre) lehet a nem tag házastársnak tulajdoni igénye, ha azt a részvényre vonatkozó szabályok (pl. dolgozói részvény) egyébként nem zárják ki. Házassági vagyonjogi oldalról a kérdést elsősorban szerződéssel lehet rendezni, de a jelenleginél jobban alkalmazhatók lennének ilyen vagyon esetén az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösség szabályai is. Felvetődött, hogy az ún. házaspári betéti társaságnál is a Gt.-nek és nem a Csjt. 30. § (2) bekezdésén alapuló felelősségnek kellene elsőbbséget adni, ez esetben a betéti társaságot alapító szerződés kvázi házassági vagyonjogi szerződésként is funkcionálna.
A bizottság tagjai helyesléssel fogadták a tanulmányokban kifejtett részlet-javaslatokat is. Így azt, hogy a törvénynek kifejezésre kell juttatnia: a házastársi vagyonközösség szélesebb fogalom, mint a puszta tulajdonközösség. Ennek megfelelően a törvényben rendelkezni kell arról, hogy melyek a közös- illetve a különadósságok (e tekintetben a jelenlegi bírói gyakorlatban kialakult elveket is felül kell vizsgálni, pl. a tartásdíj különadósság jellegét illetően). Rendezni kell az ún. deliktuális felelősségnek a másik házastársra való kihatását is. A tanulmányokban részletezett javaslatoknak megfelelően újra kell gondolni a közös vagyon és a különvagyon határait, különös tekintettel a különvagyon hasznára, a szellemi alkotásból befolyt jövedelemre, a kizárólag az egyik házastárs javára szóló ajándékozás, öröklési szerződés, tartási- és életjáradéki szerződés megítélésére (az utóbbiakkal kapcsolatban a jelenleginél nagyobb súlyt helyezve az ajándékozó, örökhagyó stb. szándékára). Megfontolást igényel a vagyonjogban az egyik házastárs foglalkozásához (pl. fogorvosi rendelő berendezése) vagy költséges hobbijához (pl. vadászat) szükséges vagyontárgyak "védettségének" biztosítása; a bizottság többségi véleménye szerint e vagyontárgyakat nem lehet különvagyonnak tekinteni, ám indokolt, hogy a vagyonmegosztásnál e vagyontárgyakra az érintett házastársnak bizonyos "előjogai" legyenek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
