A mezőgazdaságból élő földhasználati joggal rendelkező állampolgárok, vállalkozások számára súlyos gondot jelent a földtulajdonra, földhasználatra vonatkozó szabályok gyakori változtatása, még inkább a földtulajdonosok, földhasználók jogainak korlátozására vonatkozó politikai nyilatkozatok és viták. A rendszerváltozást követő időszakban leggyakrabban a föltulajdoni, földhasználati és a szövetkezeti jogterületet változott. A társadalmat megosztó, a mezőgazdasági üzemformákat szembeállító politika sajnos a rendszerváltozást követő időszakot mindvégig jellemezte és jellemzi a mai napig. Itt került sor a legtöbb alkotmánybírósági beadvány előterjesztésére, és itt okozta a legtöbb kárt az elhibázott jogi szabályozás. A vállalkozási formák kényszerű változtatása, a szövetkezetek menekülése a társasági formába a jogbizonytalanságot stabilizálta. Ebben az ágazatban ment végbe a legnagyobb mértékű munkaerő-csökkenés, mintegy hatszázezer ember került ki a foglalkoztatottak köréből. A nagyüzemi, közte a szövetkezeti rendszer gyengítése a kormányzati politika rangjára emelkedett. A nagyüzemi és kisüzemi formák szembeállításának az agrárpolitika szintjére emelése súlyos következménnyel járhat a jogegyenlőségre, továbbá az állampolgárok és a vállalkozások jogbiztonságára. Az elhibázott agrárpolitikára épülő jogi szabályozás helyrehozhatatlan károkat okozott. A mezőgazdaság teljesítménye a legtöbb ágazatban nem éri el az 1989-es szintet. Az agrárpolitika számára tisztázatlan a nagyüzem fogalma. Nemzetközi összehasonlításban a magyar mezőgazdasági társas vállalkozások a kis- és közepes vállalkozások kategóriájába tartoznak, sem a foglalkoztatottak száma, sem az elért jövedelem, sem a termelés volumene tekintetében nem tekinthetők nagyüzemnek. A régi feudális nagybirtokhoz való hasonlítgatás is demagóg állítás. Megfeledkeznek arról hogy a legszegényebb, legkisebb méretű tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosi réteg (általában a nyugdíjas szövetkezeti vagy volt szövetkezeti tagok) földjét használja (bérli) az úgynevezett mezőgazdasági nagyüzem. A valóságban az őstermelők, családi gazdaságok, betéti társaságok földhasználata is elérheti, illetve meghaladhatja egy kisebb társas vállalkozás földhasználatának méretét. Károsak azok a törekvések, amelyek a társas vállalkozások földhasználatát kívánják korlátozni, szankcionálni, és ezzel az eredményesen működő szövetkezeteket, társaságokat ellehetetleníteni.
Az állami beavatkozások nem titkolt célja az új termőföldforgalmi törvény tervezetével, valamint a hatályba lépett földtörvény-módosítással, hogy a kistulajdonosokat, akik eddig a földjüket nagyüzemi használatba adták, elbizonytalanítsa, a hatékony nagyüzemi földhasználatot gyengítse.
A nemzeti konszenzusra, érdemi egyeztetésre nem nyitott, kapkodó, szűklátókörű, partikuláris érdekkört kiszolgáló szabályozásra jellemző a legutóbbi termőföld törvény módosítása is, amely az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXIII. törvényben látott napvilágot.
Az úgynevezett "agrár-salátatörvénynek" a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítására vonatkozó rendelkezései közül nyilvánvalóan több ellentétes az Alaptörvénnyel, amelyek közül az alábbiakban csak néhányat ragadunk ki.
A törvénymódosítás lehetővé teszi az osztatlan közös tulajdonban lévő termőföld tulajdonosának, hogy a haszonbérleti szerződést felmondja, ha az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény szabályai szerint került sor.
Ez a rendelkezés súlyosan sérti a szerződéses kötelezettségek teljesítésére vonatkozó polgári jogi alapelvet és ezzel a jogbiztonságot.
A földbérleti szerződés alapja számos agrártámogatásnak, amelyek közül több olyan van, amely előírja a bérlőnek, hogy bizonyos ideig, általában öt évig, művelnie kell az adott földterületet.
A legtöbb esetben a haszonbérlők a szerződéssel lekötött terület megművelése érdekében, bízva abban, hogy a haszonbérleti jogviszony a szerződés időtartama alatt fennmarad, bizonyos beruházásokat hajtottak végre. Az ennek kapcsán megvásárolt eszközök jelentős részéhez kötelezettségvállalások kapcsolódnak (hitel, működtetési kötelezettség stb.), amit termelés nélkül a földbérlő nem tud teljesíteni.
A jogalkotó ugyanakkor nem adott lehetőséget a bérlőnek arra, hogy felmondhassa a bérleti szerződést, ha a megváltozott helyzet miatt esetleg már nem áll érdekében a többi tulajdonostárssal a szerződést fenntartani, mivel gazdaságtalan lesz a művelés a megmaradó földterületen.
A haszonbérleti szerződések tulajdonosok által történő egyoldalú felmondási joga miatt nemcsak az adott termelő kerül kiszolgáltatott helyzetbe, hanem az igénybe vett uniós támogatások széles köre is veszélybe kerülhet, azokat vissza kell fizetni, amely az országnak is jelentős kárt okoz.
A törvény előírja a közös tulajdonban álló termőföldre vonatkozó használati megállapodás megkötését, ha földhasználat nincs a teljes táblára bejegyezve. A megállapodás megkötéséhez a törvény a tulajdonostársaktól egyhangú határozatot kíván meg. Amennyiben a tulajdonostársak között nem jött létre megállapodás, úgy a földtörvény a helyben lakó és földrészletet használni kívánó, illetve ilyen tulajdonostárs hiányában bármely más tulajdonostárs - a többi tulajdonostárs jóváhagyásától független - egyoldalúan jogává teszi, hogy döntsön a használat kérdéséről.
Ez a szabály súlyosan sérti a tulajdonostársak birtokláshoz, használathoz, továbbá a tulajdonnal való rendelkezéshez fűződő jogát. Szemben áll a jelenleg hatályos, és az Országgyűlés által a napokban elfogadott új Ptk.-val is.
Ha a tulajdonostársak között a használati megosztásra vonatkozó döntés meghozatalának megkísérlésétől
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
