Nagy örömmel olvastam a Közjegyzők Közlönyében Farkas Tamás cikkét a kivonatos hagyatékátadó végzésről: A közjegyzői törvény korszerűsítéséhez a törvénytervezethez elég sok módosító javaslat érkezett vagy egy-egy megoldással kapcsolatban különféle észrevételek hangzottak el, csak éppen ehhez a szakaszhoz nem érkezett semmi. Ezt azért találom különösnek, mert csak látszólag egyszerű az új szabályozás, a Ktv. 172/A. §-a. Jobban elgondolkozva e §-ban írtakon a gyakorlati alkalmazás során merülhetnek fel problémák és e szabályozás a hagyatéki eljárásra vonatkozó szabályozással sincs teljesen összhangban.
Még elöljáróban annyit, hogy nem teljesen ismeretlen a közjegyzők előtt ez a téma. Ugyanis kb. 3 évvel ezelőtt az adatvédelmi biztos észrevételezése után az igazságügy-miniszter felkérte a kamarát pontosan ebben a témakörben egy módosító javaslat megtételére. Akkor a módosítás közvetlenül a He.-t érintette volna. El is készült a módosító javaslat - nem kis vita után -, de ebből aztán jogszabály nem lett. Így végeredményben örülni kell, hogy ismét felszínre került a hagyatékátadó végzés kivonatos megküldése.
Farkas Tamás nagyon jól megindokolta ennek szükségességét, aktuális voltát. Valóban élő probléma ez. Ha azonban egy kicsit jobban elmélyedünk a fogalmazásban és megvizsgáljuk a hagyatéki eljárásnak a hagyatékátadó végzésre vonatkozó szabályait, észrevehetjük, hogy vannak nem teljesen tiszta részek.
Az első probléma: A He. 65. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyatékátadó végzést kézbesíteni kell az örökösöknek, a hagyományosoknak, a végrendeleti végrehajtónak és egyéb érdekelteknek, továbbá ha kiskorú, gondnokság alatt álló, ismeretlen helyen távollevő személy, vagy méhmagzat van érdekelve, a jegyzőnek (pontosabban: a gyámhivatalnak), ha pedig az érdekelt devizakülföldi személy, a Magyar Nemzeti Banknak is.
A (2) bekezdés szerint pedig a hagyatékátadó végzést kézbesíteni kell azoknak a törvényes örökösöknek is, akiknek a hagyatéki tárgyalásra való megidézését a közjegyző a He. 40. § (1) bekezdésének c) pontja és a (2) bekezdése alapján mellőzte.
A jogerős végzést pedig a jogszabály-szöveg szerint (He. 67. §) ingatlan vonatkozásában az illetékes földhivatalnak, cégek vonatkozásában a cégbíróságnak, és illetékkiszabás céljából az illetékhivatalnak. Egyéb hatóságnak, vagy szervek történő megküldést nem teszi kötelezővé a He. (Így pl.: szövetkezeti üzletrész vagy betétkönyv esetén nem kötelező a megküldés a szövetkezetnek vagy a pénzintézetnek. Természetesen ha az örökösök valamennyien megjelentek a hagyatéki tárgyaláson és jogerőre is emelkedett a végzés, akkor a további ügyintézéshez kapnak egy-egy példányt. De a jogszabály a kötelező megküldést nem írja elő!) A 65. §-ban írt személyeknek tehát a teljes tartalmú hagyatékátadó végzés jár, úgyszintén a jogerőre emelkedése után az illetékhivatalnak.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény új. 172/A. §-a szerint, ha a közjegyzőnek a nemperes eljárás során hozott határozata több személyt vagy vagyontárgyat, illetve ügyet érint, és a határozatban foglalt egyes rendelkezések alapján történő intézkedésekhez a határozat rendelkező részét az abban foglaltak teljesítése céljából bármely hatóságnak, intézménynek (pl. földhivatal, pénzintézet), illetve egyéb érdekeltnek meg kell küldeni, a közjegyző a határozatnak lehetőleg csak az adott személyre, illetve vagyontárgyra vonatkozó azon rendelkezését küldi meg, amely az intézkedés foganatosításához szükséges.
A He. 89. §-a szerint mennyiben a jelen rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a hagyatéki eljárásban a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Pp. pedig nem ismer rész-végzést, vagy kivonatos végzést. Minek nevezzük tehát pl. az egyes földhivataloknak küldött kivonatos végzést: "Hagyatékátadó végzés kivonat"-nak vagy "Rész-hagyatékátadó végzés"-nek? Mindenképpen ugyanis utalni kell az elnevezésben arra, hogy a megküldött okirat nem a teljes okirat, hanem annak csak egy része. Ez azért is lényeges szerintem, mert - mint a cikk írja -, ha valaki, pl. később jelentkező hagyatéki hitelező, a földhivatalnál a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot megtekinti, tudnia kell azt, hogy az okirat nem a teljes hagyatékátadó végzés, tehát az örökös felelőssége nem e végzésben írtak szerint állhat fenn. Másrészt pedig mit szól a földhivatal egy ilyen végzéshez? Lehetséges, hogy a közjegyzői törvény ilyen irányú módosítását nem ismerte még.
Szerintem szerencsésebb dolog lett volna ezt a módosítást a hagyatéki eljárásról szóló rendeletben elhelyezni, ahogyan ez először felmerült. Itt meg is lehetett volna nevezni pontosan, hogy milyen elnevezése lett volna a kivonatos végzésnek. Kevesebb jogalkalmazási probléma merülne fel. Ugyanis félő, hogy - legalább is a kezdeti időkben - lesznek gondok ennek az új szabálynak az alkalmazásával:
A másik probléma: a jogszabály szövege a "...lehetőleg csak ..." fordulatot használja. Azonnal felmerül a kérdés: kötelező-e, ha nem, hogyan dönti el a közjegyző, mikor küldjön kivonatot? A hagyaték értéke, vagy a hagyatékban lévő különféle vagyontárgyak jellege, illetve ezek értéke határozza-e meg a kivonatos küldést?
A közjegyzői törvény szerint a közjegyzői tevékenység egyik sarkalatos pontja, hogy a feleket a jogaikról és kötelezettségeikről mindenféle közjegyző előtt lefolyó eljárásban tájékoztatni kell. Természetesen ezen jogszabályi kötelezettség szerint a hagyatéki eljárásban a közjegyző a jelen lévő feleket tájékoztatja a kivonatos hagyatékátadó végzés lehetőségéről. Mindjárt jelentkezik az első kérdés: mi van akkor, ha a felek - tegyük fel, valamennyi megidézett örökös megjelent - között nincs egyezség ebben a kérdésben. Vagy nem jelent meg valamennyi megidézett örökös. Az örökösök egy részének ellenkezése dacára is alkalmazni kell a kivonatos közlést?
Mi az eljárás akkor, ha nem kell az ügyben tárgyalást tartani, pl. csak egy örökös van, vagy az örökösök már előzetesen közös beadványban minden kérdésben megegyeztek és tárgyalás nélkül kérik a hagyatékátadó végzés meghozatalát? Nem tartanám szerencsésnek az ilyen esetekben egy olyan gyakorlat kialakítását, hogy a közjegyző maga dönti el, alkalmazza-e a kivonatos határozat-hozatalt. Természetesen adódna a megoldás, felhívja a közjegyző a feleket nyilatkozatra. De ha különféle tartalmú nyilatkozatok érkeznek, vagy ha nem érkezik nyilatkozat, mit tegyen a közjegyző?
A már fentebb említett korábbi módosító előterjesztésben a kamara ezekre a kérdésekre is megpróbált gyakorlati, könnyen alkalmazandó megoldást adni. Azért mondom, hogy megpróbált, mert mindenre kiterjedően ezt a kérdést nem lehet szabályozni.
Ezzel mindenképpen kellene foglalkozni, mert véleményem szerint félő az, hogy kezdetben meg nem értés, értetlenkedés is fogadhatja ezt az új jogintézményt. Roppant kínos lenne, ha a közjegyző tájékoztatása alapján az örökösök kérnék a kivonatos határozatot, és az egyes hivatalok, intézmények nem kellő ismerete miatt - legalább is az első időkben - akadozna a hagyatékátadó végzések "végrehajtása".
Éppen ezért de lege ferenda azt javasolnám a közjegyzői kamarának, hogy e törvényi szabályozás alapján tegyen lépéseket az irányban, hogy az igazságügyi-miniszter - részletesebben kifejtve a jogszabályt, - módosítsa a hagyatéki eljárásról szóló rendeletet. Álláspontom szerint az új 172/A. § esetében Hagyatékátadó végzés-kivonatot, kellene hozni, és bármely örökös kérésére ennek helye lenne. (Ha esetleg valaki ellenezné ezt, a kivonatos végzés meghozata részére semmiféle joghátránnyal nem jár.) A végzés meghozatalát azonban mindenképpen kérelemhez kötném. Ezzel együtt természetesen a határozat indokolásában feltétlenül utalni kell a Ktv. 172/A. §-ára (vagy ha lesz más módosítás, erre a jogszabályhelyre).
Foglalkozik a cikk még a külön végzések költségkihatásaival is. Álláspontom szerint ez nem lehet probléma. Egyrészt számítógépes okiratszerkesztés esetén ez igen kevés plusz munkával nagyon könnyen megoldható (mindenfajta szövegszerkesztő programmal ezt könnyen meg lehet csinálni). Másrészt a költségviselés egyértelműen - mint kizárólag leírási költség - az ügyfeleket terheli, hiszen az ő érdekükben született a kivonatos határozat.
Remélem hogy ez a néhány gondolat a kollegák érdeklődését felkelteni és közösen tudunk egy jól és könnyen alkalmazható gyakorlatot kialakítani e jogszabály alkalmazásában. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tikász Attila közjegyző, Berettyóújfalu
Visszaugrás
