A címbeli kérdés megválaszolása kettős - tulajdonjogi és kötelmi jogi - megközelítést igényel. Azért van szükség e kettős szempontrendszer alapján való vizsgálatra, mert a tulajdonátszállás (dologi jogi) és a tulajdonátruházási szerződések (kötelmi jogi) szabályai - még a common law-ban is - egymással összefüggenek, hiszen ott is a tulajdonjog átruházása legnagyobb számban az adásvételi szerződésben valósul meg.[1] A származékos tulajdonszerzés érvényesülésének vizsgálatához pedig nélkülözhetetlen annak az eredeti szerzésmódtól való megkülönböztetése. S mindezek a kérdések elkerülhetetlenül felvetik a tulajdonjog hatálya - abszolút, vagy relatív voltának - vizsgálatát. Először a tulajdonjog egyes elveit új megvilágításba helyezzük és tartalmukat igyekszünk az így szerzett ismeretek alapján meghatározni. Azután ezeknek az elveknek angol jogbeli érvényesülését tekintjük át: miként száll át a tulajdonjog az adásvételi szerződés során külön az ingatlanok, külön az ingók körét vizsgálva. Végül az összehasonlításból leszűrhető eredményeket próbáljuk megvonni.
Az angol joggal történő összehasonlítás a módszerében egy tekintetben követi a Magyar Jog 2019. évi 2. számában közölt tanulmányban hasznosított vizsgálati módszert: a tulajdonszerzés egyik szélső esetéből (kényszerárverési vétellel való szerzés) kiindulva feltárultak az eredeti és származékos tulajdonszerzésnek eddig rejtve maradt lényegi jellemzői.
Az angol common law mint esetjog meglehetősen távolesik a főleg XX. század második felétől kezdődő magyar polgári jog kodifikált jogától, amelyik ráadásul korábban az osztrák polgári törvénykönyvön "nőtt fel". Hasonló eltérés figyelhető meg, amikor észleljük egyfelől az angol jogi gondolkodásra oly jellemző gyakorlatiasságot és tényszerűséget, ami egyébként jól összefér az esetjogi rendszerrel, másfelől viszont láthatjuk a (jog)szabályok végtelen tiszteletét, ami talán szintén nem annyira jellemzi a magyar jogszabályok hatályosulását. E kontrasztok éles fénye mégis lehetőséget kínál az árutulajdonjog sajátosságainak megfigyelésére.
1. A tulajdonjog erga omnes hatályú volta a magyar magánjogban régóta elfogadott dogmatikai elv, azonban kiemelése - az összehasonlítani kívánt angol jog szempontjából - feltétlenül indokolt.
2. Az árutulajdonjog alapjogi elismertsége folytán[2] az árutulajdonos jogállásából fakad a dolog állaga fölötti az a rendelkezési joga,[3] amelyik feljogosítja őt, hogy saját maga dönthesse el, áruba kívánja-e bocsátani dolgának állagát; továbbá annak tisztázása, hogy ezek a tulajdonátruházási esetek - az ajándékozással együtt - képezik a származékos szerzésmód eseteit.
3. A származékos szerzés és a tulajdonjog mindenkivel szemben hatályos volta - az előző tulajdonos tulajdonátruházási akaratán felül - megkívánja e tulajdonátruházási akarat nyilvánosságra hozatalát is, ahogyan ezt vélhetően sikerült szerzőnek igazolnia előző tanulmányában.[4]
4. A származékos és az eredeti szerzésmódot nem az a körülmény határolja el egymástól, hogy az eredeti módon szerzett tulajdon tehermentes, vagy hogy általában független a dolog előző tulajdonosának tulajdonától, hanem a különbség abban rejlik, hogy az eredeti szerzésmód törvényi tényállásaiban nem szerepel az előző tulajdonos tulajdonátruházó akarata, vagyis az eredeti szerzés szempontjából közömbös, hogy volt-e a dolognak előző tulajdonosa, s volt-e neki tulajdonátruházási akarata. Tehát e két alapvető kategóriát az különbözteti meg egymástól, hogy ami az egyiknek lényegi eleme, éppen az hiányzik a másikból. Hiszen a két kategória egymást kizáró jellegű: ugyanarra a tulajdonszerzésre egyszerre mindkettő nem állhat fenn.
A jog az alkotmányban rögzített módon védi a tulajdonátruházási akaratot, azaz az árutulajdonosnak azt a döntési szabadságát, másképpen rendelkezési jogát, hogy a tulajdonjoga csak akkor szűnhet meg, ha a tulajdonát saját döntéséből átruházza másra, vagy azt a dologi jog által szabályozott eredeti tulajdonszerzési módok valamely jogi tényének hatására veszti el. Ez utóbbi jogi tények azonban mindig a tulajdonosnak a dologi jog által értékelhető valamely magatartásának következtében (vagy egészen kivételesen természeti esemény következtében, a növedék) valósulnak meg. Ennélfogva a tulajdonostól függ, hogy tulajdonát megtartja-e, vagy sem.
Ezt az akaratot - érthető módon - azért védi jobban az alkotmány, mint a tulajdonjog többi szelvényjogát, mert hiszen a rendelkezési jog e részének elvonása, magának a tulajdonjognak, sőt helyesebben a tulajdonnak az elvonását, megszüntetését okozza.
- 9/10 -
A tulajdonos rendelkezési jogának e vonatkozása alól ezért csak két kivételt ismer a jog, és mindkettőnek elsődleges forrása maga az alkotmány. Ez a két eset pedig az alkotmányos korlátok közé szorított kisajátítás, illetőleg a jogbiztonság alkotmányos követelményének zárókövét jelentő jogerős bírói ítélet kötelező rendelkezésének végrehajtását szolgáló, a kötelezett vagyona terhére elrendelhető kényszerárverési vétellel való tulajdonvesztés.
Az alkotmány azzal védi kiemelkedő módon az árutulajdonos átruházási akaratát, hogy ennek teljes kizárását okozó két esetet maga az alkotmány állapítja meg, így nyújt védelmet az ezeken kívüli esetekkel szemben, mégha azokat a törvénnyel állapítanák meg is. A kisajátítást, pontosabban ennek korlátait külön alkotmányi szabály tartalmazza, míg a jogbiztonság részét képező, jogerős bírói ítélet végrehajtása érdekében alkalmazott kényszerárverési vétel pedig - a jogbiztonság részeként - végső soron az alkotmány jogállamiságot kimondó rendelkezésébe értendő.[5]
5. A származékos tulajdonszerzést eredményező ún. tulajdonátruházási szerződések esetében a tulajdonjog átszállása az előző tulajdonos átruházási akaratnyilatkozatával - mint véghezvivő dologi jogügylettel - valósul meg. Ezzel szemben - ahogyan ezt szerző korábbi tanulmánya vélhetően igazolta[6] - a vállalkozási vagy megbízási szerződés keretében a vállalkozó, illetőleg a megbízott által létrehozott dolog tulajdonának megszerzése nem származékos szerzéssel történik, mert az így létrehozott, új dolog tulajdonát - e két kötelmi szerződés teljesítése esetén - sem a vállalkozó, sem a megbízott nem szerzi meg, tehát azt át sem ruházhatja. Ezért tehát a vállalkozási, illetőleg megbízási szerződés alapján létrehozott új dolog tulajdonának megszerzése eredeti szerzéssel történik, ami meg is felel e szerzésmód azon követelményének, hogy az így létrehozott új dolognak nincsen előző tulajdonosa, és ezért az ilyen szerzésben nem is játszhat szerepet az előző tulajdonos tulajdonátruházási akarata. Ebből következőleg az ilyen dolog tulajdonának megszerzése valójában a vállalkozási, illetőleg megbízási szerződés szerződésszerű teljesítésével, pontosabban e teljesítésnek a másik fél, tehát a megrendelő, illetőleg a megbízó által történt elfogadásával valósul meg. E két utóbbi szerződés alapján létrehozott új dolog tulajdona, szerződő fél általi megszerzésének szabályát azonban a Ptk. dologi jogi könyve nem tartalmazza. A tulajdonjog megszerzése zártkörű meghatározási módjának tulajdonjogi alapelve azonban azt kívánja, hogy ennek az eredeti szerzésnek a szabálya is szerepeljen szerzési jogcímként a Dologi Jogi Könyvben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
