A büntetőjog az életkorhoz számos jogkövetkezményt fűz. Az életkor jelentőséggel bír(hat) elkövetői és sértetti oldalon, függ(het) tőle a büntetőjogi felelősségre vonás, a bűncselekmény helyes minősítése, a büntetéskiszabás, vagy akár a tanú kihallgatásának a mikéntje is. A büntetőjogi felelősség megállapításának egyik feltétele, az elkövető megfelelő életkora. Általános egyetértés van abban, hogy a fiatalkorúakra életkori sajátosságaikra tekintettel enyhébb büntetőjogi szabályok vonatkozzanak. A fiatalkor ugyanis egy sajátos átmeneti társadalmi helyzetnek tekinthető. Ezt a korosztályt olyan közös szociológiai és pszichés sajátosságok jellemzik, melyek indokolják a felnőttekétől eltérő büntető jogszabályok megteremtését.[1] Ezek alapján mi sem tűnik egyszerűbbnek, mint hogy meghúzunk egy életkori határvonalat, amitől kezdve, az elkövető fiatalkorúként ugyan, de már büntetőjogilag felelősségre vonható. Az életkor megállapítása ráadásul ténykérdés, mely a születési anyakönyvi kivonatból, vagy személyi igazolványból, mindenféle bizonyítási nehézség nélkül megállapítható, nem függ a jogalkalmazó szubjektív értékelésétől sem. Azt gondolhatnánk, hogy így szükségképpen egy igazságos, és kellőképpen egyszerű rendszer jön majd létre.
Az első vitás pont azonban már a legelső kérdésnél felmerül, hogy hol húzódjanak a büntetőjogi felelősségre vonás határai? Erre a kérdésre egyáltalán nem könnyű adekvát, és főleg mindenki számára elfogadható választ adni. A jogalkotónak számos szakmai és persze büntetőpolitikai megfontolást, jogi tradíciókat és nemzetközi tendenciákat is egybevetve, de valahol meg kell húznia a határokat. A büntethetőségi korhatár tekintetében ráadásul egy olyan kérdésről van szó, melyről mindenkinek megvan a határozott véleménye. A különböző nézetek néha hangos szakmai vitákat generálnak, gyakran ellentétes érzelmeket korbácsolnak fel, hiszen akadnak olyanok, akik "kis szörnyetegként kezelik"[2] a bűncselekményt gyermekkorban elkövetőket és a minél hamarabbi felelősségre vonás mellett teszik le a voksukat.[3] Természetesen vannak olyanok is, akik a rendszer áldozataiként tekintenek a gyermekekre, és elutasítják a felelősségi korhatár leszállítását és a gyermekvédelmi rendszer fejlesztése mellett érvelnek.[4]
Annyi bizonyos, hogy bármi legyen is a jogalkotó döntése az életkorral kapcsolatban, - egyet értve Tóth Mihállyal - a határok merev meghúzása szükségképpen igazságtalanságokhoz vezet(het).[5] Mindig lesznek ugyanis olyanok, akik a bűncselekmény elkövetésekor a fiatalkort éppen csak elérték és már büntethetők, míg esetleg hasonló korú társaik csak néhány héttel vagy nappal maradnak le a büntetőjogi felelősségre vonásról. Olyanok is szép számmal akadnak, akik a fiatalkor felső határát éppen csak meghaladják a bűncselekmény elkövetésének időpontjában, és rájuk már a felnőtt korúakra vonatkozó szigorúbb szabályokat kell alkalmazni.[6] Vaskuti András szavaival élve a "születésnapok mindent eldöntenek" és ez néha teljesen abszurd élethelyzetekhez vezet.[7]
A büntethetőségi korhatárt éppen csak betöltő vagy a fiatalkort éppen csak meghaladó elkövetővel szembeni igazságtalanságok részbeni kompenzálására, a büntetéskiszabás során van lehetőség. Mennyiben befolyásolja a bírót a büntetéskiszabás egyébként is bonyolult folyamatában az elkövető életkora? Milyen alapvető elveket és prioritásokat kell szem előtt tartani a fiatalkorúakkal szembeni szankció meghatározásakor? A fiatalkorúak büntetőjoga éppen szankció rendszerében és speciális büntetéskiszabási elveiben tér el a felnőttek büntetőjogától. A jogalkotó lefektet tehát bizonyos szabályokat, melyet a bírónak az elkövető életkorára tekintettel figyelembe kell venni és alkalmaznia kell. Vannak azonban a jogalkotó által nem szabályozott, de a bírói gyakorlat alakította életkori határok, melyeket a büntetéskiszabás során szintén szem előtt kell tartani. A törvényhozó által egyenlőre nem szabályozott kérdés, de hosszú kialakult bírói gyakorlata van a fiatal felnőtt és az időskor enyhítő körülményként történő figyelembevételének is. Tanulmányomban elsősorban az elkövető életkorával kapcsolatosan figyelembe veendő kötelező büntetéskiszabási elvek és szabályok mellett, a bírói gyakorlat alakította életkorral kapcsolatos büntetéskiszabási tényezőket is vizsgálom.
- 100/101 -
A fiatalkorúakra életkori sajátosságaikra tekintettel enyhébb szankciók és külön szabályok vonatkoznak a büntetőjogban.[8] Ennek gyökerei a XIX. századra nyúlnak vissza, köszönhetően a klasszikus iskola tanait meghaladó és az elkövetőt a büntetőjogi gondolkodás középpontjába állító pozitivista, majd közvetítő büntetőjogi irányzatoknak.[9] Hazánkban Balogh Jenő munkássága nyomán, az első Büntető novella teremtette meg a prevenció és a nevelés eszméjére alapozva, a fiatalkorú bűnelkövetők felnőttekétől eltérő felelősségi rendszerét.[10]A jogtörténeti hagyományoknak a napi tanulsága, hogy a büntetőjognak ma is kiemelten fontos feladata, hogy különös figyelmet szenteljen a felnövekvő generációnak, hiszen a fiatalok éveken keresztül cipelhetik azokat a súlyokat, amiket ügyészként vagy éppen bíróként az ő vállaikra helyezünk.[11]
A fiatalkorú elkövetők száma folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, még annak ellenére is, hogy a jogalkotó bizonyos bűncselekmények esetén leszállította a büntethetőség alsó korhatárát.[12] 2013-ban még kb. 9,8% volt a fiatalkorú bűnelkövetők aránya, addig 2017-ben ez már csak 7,1%.[13] Természetesen tudjuk azt, hogy önmagában a számadatokkal a bűnözést és annak struktúráját jellemezni hiba volna. A csökkenő bűnözés hátterében nyilván a népességszám csökkenés is jelentős tényezőként közrejátszik.[14] Bármit is jelentsenek azonban a számadatok, a büntetőjog feladata adott, hogy megalkossa a fiatalkorúak esetén az egyénre szabott, hatékony, nevelő jellegű szankció alkalmazásának lehetőségét.
A fiatalkorúak büntetőjogában nagyon fontos szerepe van az elterelésnek, diverziós programoknak és a jóvátételnek. Ez elsősorban azt a követelményt támasztja, hogy amennyiben lehetséges, a fiatalkorúak ügye el se jusson a bírói szakig, hanem már az ügyész diszkrecionális jogkörével élve, terelje el az ügyet a hagyományos büntető útról. A helyreállító igazságszolgáltatás részeként a büntetőeljárásokba bekerülő különféle diverziós megoldások, mint a büntetőjogi mediáció, vagy akár a kezelő programok, tanfolyamok, gyakran először a fiatalkorúak büntetőjogában kerültek bevezetésre.[15] Magyarországon ennek fényében, hagyományosan a vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás is a felnőtt bűnelkövetőkhöz képest, szélesebb körben alkalmazható fiatalkorú elkövetők esetén.[16] A 2018. július 1-jén hatályba lépett Be., a vádemelés elhalasztásának utódjaként szabályozza az eljárás feltételes ügyészi felfüggesztését, mely még inkább azt a tendenciát sugallja, hogy a fiatalok akár nagyobb tárgyi súlyú ügyét is, amennyiben az ügy és az elkövető arra érdemes és alkalmas, akkor el kell terelni a hagyományos büntető útról.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
