Az adóhatósággal szemben indított kártérítési perekben a korábbi időszakra hatályos jogszabály az APEH területi szerveit (megyei igazgatóságait) nem nyilvánította jogi személlyé, ezért jogképességgel csak az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal rendelkezett, polgári perben félként is csak ez a szerv járhatott el.
A Pp. 327. § (4) bekezdésének eltérő szabálya, mely a Pp. XX. fejezetébe tartozó közigazgatási perekre vonatkozik, külön rendelkezéssel tette lehetővé azt, hogy a perbeli jogképességgel nem rendelkező közigazgatási szerv is eljárhasson félként a perben. Ezért a közigazgatási perekben a megyei igazgatóságok félként szerepelhettek, de a polgári bíróság előtti kártérítési perekben nem.
A 2003. január 1. napjától hatályos 2002. évi LXV. törvény 1. § (3) bekezdése jogi személyiséggel rendelkező költségvetési szervnek minősítette az APEH területi szerveit, valamint az Oktatási Igazgatóságát és a Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézetét. A törvény 3. § (2) bekezdése sorolja fel az APEH területi szerveit, melyek a következők.
a) a fővárosban
1. az APEH Észak-budapesti Igazgatósága
2. az APEH Kelet-budapesti Igazgatósága
3. az APEH Dél-budapesti Igazgatósága
b) a megyékben az APEH megyei igazgatóságai
c) az APEH Pest Megyei és Fővárosi Kiemelt Adózóinak Igazgatósága
A felsorolt szervek 2003. január 1. napját követően tehát jogi személyiségükre tekintettel a perben félként járhatnak el.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 19. § (5) bekezdése szerint a helyi bíróság és a munkaügyi bíróság nem jogi személy, ezért a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben fél nem lehet. A törvény 20. § (3) bekezdése alapján a megyei bíróságok, míg a 22. § (4) bekezdése szerint az ítélőtáblák, végül a 24. § (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság jogi személy.
A bíróságok ellen indított kártérítési perekben egyrészt az merült fel problémaként, hogy jogi személyiséggel nem rendelkező helyi vagy kerületi bírósággal szemben indítja meg a pert a felperes, másrészt gyakorinak mondható, hogy alperesként nem a bíróságot, hanem az eljáró bírót jelöli meg.
A jogképességgel nem rendelkező helyi vagy kerületi bírósággal szemben előterjesztett igény esetén a Pp. 48. §-a alapján a 130. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, vagy a per megszüntetetésére kerül sor.
Más a helyzet a bíróval szemben előterjesztett kereset benyújtása esetén. A bíróságok általában tájékoztatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a Ptk. 348. és 349. §-ának rendelkezései szerint a bírósági jogkörben okozott kártérítés iránti igényt nem a bíróval, hanem a bírósággal szemben lehet érvényesíteni. Ez a felhívás hiánypótlási eljárás keretében történik. Eltérő a megítélése annak a kérdésnek, hogy amennyiben a hiánypótlási felhívás eredménytelen marad - mert a fél változatlanul a bíró ellen tartja fenn a keresetet - mi a követendő eljárás.
Egyik vélemény szerint a keresetlevél Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára alapított idézés kibocsátása nélküli elutasítására nem kerülhet sor. Ennek indoka az, hogy a passzív perbeli legitimáció hiánya csak abban az esetben alkalmazható, ha a jogszabály kifejezetten megnevezi, konkrétan nevesíti, hogy mely személy ellen kell a pert megindítani. Nem tekinthető ilyennek a Ptk. 348. §-ában foglalt felelősségi szabály. Ez a rendelkezés nem a perindítás körében ad eligazítást arra nézve, hogy kivel szemben kell a pert megindítani, hanem a munkaviszonnyal összefüggésben harmadik személynek okozott kárért való felelősség kérdését rendezi. Az anyagi jogi tartalmú felelősségi szabály a per érdemére tartozó kérdést dönti el, nem fogható fel perelőfeltételt tartalmazó kérdésként.
Az ettől eltérő másik álláspont szerint a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjának az 1995. évi CX. törvénnyel történt módosítása a miniszteri indokolásból kitűnően azt célozta, hogy a felhívás ellenére helytelenül megjelölt alperes személye esetén elutasítható legyen a keresetlevél, ezzel kiküszöbölve egy felesleges tárgyalást, és megszüntetve azt a visszás helyzetet, hogy egy perelőfeltételt jelentő formai hiba miatt a keresetet ítéletben kell elutasítani.
A Fővárosi Ítélőtábla által folytatott gyakorlat az első álláspontot támogatja. Eszerint annak megítélése, hogy a felperes igényérvényesítési jogosultsága az általa megjelölt alperessel szemben fennáll-e az ügy érdemére vonatkozó olyan anyagi jogi kérdés, amelynek tárgyában a bíróságnak ítélettel kell határozni.
Mind a megyei bírósági végrehajtó, mind pedig az önálló bírósági végrehajtó tevékenységével összefüggésben előterjesztett kártérítési igény megyei bírósági hatáskörbe tartozik, tekintettel arra, hogy a végrehajtó bírósági jogkörben jár el, a Vht. 225. § (2) bekezdése szerint a végrehajtó eljárása, mint polgári nemperes eljárás a bíróság eljárásával azonos. Ezért a végrehajtói jogkörben okozott kár elbírálásánál a Ptk. 349. §-a az irányadó.
A megyei (fővárosi) bírósági végrehajtó szolgálati viszonyban áll a megyei bírósággal, ezért helyette munkáltatóként a megyei bíróság felel, ebből következik, hogy a megyei bírósági végrehajtó tevékenységével összefüggő kártérítési per alperese a megyei bíróság vagy a Fővárosi Bíróság lehet.
Az önálló bírósági végrehajtó a fentiekkel szemben a Vht. 236. § (1) bekezdése értelmében közvetlen kártérítési felelősséggel tartozik a működési körében, illetve eljárása során okozott kár megtérítéséért. Ezért az önálló bírósági végrehajtó saját személyében alperes.
A földügyi szakigazgatási tevékenységről és szervezetéről szóló 68/1990. (IV. 4.) MT számú rendelet 2. §-a szerint első fokon körzeti földhivatalok (fővárosban Fővárosi Kerületek Földhivatala), másodfokon megyei (fővárosi) földhivatalok járnak el. A 3. § (1) bekezdése a megyei földhivatalokat, míg a (2) bekezdése a körzeti földhivatalokat is jogi személynek nyilvánítja. Ezért helytelen az a gyakorlat, amelyen a bíróság a körzeti földhivatal ellen inditott kártérítési perben a megyei földhivatal perbevonására hívja fel a felperest a körzeti földhivatal jogi személyiségének hiányára hivatkozva. A bíróság előtti kártérítési perek előzményét képező földhivatali eljárásban rendszerint mind a körzeti földhivatal, mind a megyei földhivatal határozattal dönt. Ezért a felperesnek az ellen a földhivatal ellen kell megindítani a kártérítési pert, akinek a tevékenységével vagy mulasztásával összefüggőnek tartja a kár bekövetkezését.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény (az Ötv.) 9. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat jogi személy. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati feladatokat a képviselőtestület és szervei, a polgármester, a képviselőtestület bizottságai, a részönkormányzat testülete és a képviselőtestület hivatala látja el. Az Ötv. 38. § (1) bekezdése alapján a képviselőtestület által létrehozott hivatal a polgármesteri hivatal.
A polgármesteri hivatal jogi személyisége nem az Ötv. szabályaiból, hanem az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 66. §-ának és a Ptk. 36. § (1) bekezdésének rendelkezéséből következik: a polgármesteri hivatal jogi személyisége a költségvetési szervi minőségén alapul.
A bírói gyakorlatban esetenként nehézségeket okoz annak eldöntése, hogy az adott tényállás mellett az önkormányzatot vagy a polgármesteri hivatalt kell-e félnek tekinteni.
A közigazgatási jogkörben okozott kártérítési perekben a polgármesteri hivatal szervei által okozott károk, illetve a jegyző jogszabálysértő határozatára alapított igényérvényesítés esetén merült fel problémaként a megfelelő alperes megállapítása. Vitás, hogy ilyen esetben az alperes kizárólag a polgármesteri hivatal lehet, vagy az önkormányzat kártérítési felelősségének megállapítására is sor kerülhet.
A Legfelsőbb Bíróság több határozatában akként foglalt állást, hogy az Ötv. szabályaiból következően a polgármesteri hivatal az önkormányzat része, a jegyző munkáltatója a képviselőtestület. Ezért a polgármesteri hivatal szervezi, azok tagjai és alkalmazottai jogkörének gyakorlásával összefüggő kártérítési igények a felperes választása szerint vagy a polgármesteri hivatallal vagy az önkormányzattal szemben érvényesíthetők.
(BH 2000. évi 280. szám, Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 22.736/1998/2., Pf. V. 20. 756/1998/3. számú döntései.)
A Pf. V. 26. 319/2001/10. számú legfelsőbb bírósági határozat indokolása szerint "jogi személyiség szempontjából és perjogi értelemben a polgármesteri hivatal része az önkormányzatnak. Ez utóbbinak felperesként vagy alperesként való szerepeltetésében - mint többen a kevesebb - benne foglaltatik a polgármesteri hivatal, mégpedig akkor is, ha a polgári jogi igény a hivatal, illetve alkalmazottai magatartásával függ össze. Ha tehát a per az önkormányzattal szemben indult, ez az önkormányzat tartalmából, összetevőiből következően azt jelenti, hogy a polgármesteri hivatallal szemben is megindult".
Ezzel ellentétes álláspont szerint a jegyző és a polgármesteri hivatal szervei által hozott határozat jogellenességére alapított kártérítési perben a polgármesteri hivatal lehet kizárólag az alperes. Ennek indoka az, hogy eljárásuk, mint hatósági eljárás nem az önkormányzat, hanem az önálló jogi személyiséggel rendelkező polgármesteri hivatal működése körében valósul meg. Az önkormányzat és a polgármesteri hivatal egymástól elkülönült, önálló polgári jogi jogalanyisággal rendelkező szervezetek. A polgármesteri hivatal önálló jogi személyisége - még ha az önkormányzat által létrehozott szervezetnek is minősül - kizárttá teszi azt, hogy az önkormányzattal szemben indított pert a polgármesteri hivatallal szemben is megindítottnak lehetne tekinteni. Az eltérő álláspont a jogi személy önálló jogalanyiságának lényegét teszi kétségessé azáltal, hogy "perjogilag és jogi személyiség szempontjából" az egyik jogi személyt másik jogi személy részévé teszi.
A Fővárosi Ítélőtábla 1. Pf. 21. 574/2003/4. számú határozata kifejtette "a felperesek kártérítési követelésüket a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényben biztosított joguk alapján indított hatósági eljárásban hozott határozat jogellenességére, továbbá az eljáró hatóság mulasztására alapították. A hatósági eljárást nem a jelen perben eljáró alperes önkormányzat, hanem annak polgármesteri hivatala folytatta le. Ennek megfelelően államigazgatási jogkörben okozott kárt a ténylegesen vele jogviszonyba kerülő, jogképességgel rendelkező államigazgatási szervvel szemben kell érvényesítenie... Az elsőfokú eljárást a jegyző megbízása alapján a polgármesteri hivatal igazgatási osztály anyakönyvi és népesség-nyilvántartási csoportja folytatta le és hozott elsőfokú határozatot. A polgármesteri hivatal, mint költségvetési szerv a Ptk. 36. § (1) bekezdése szerint jogi személy, így jogképes."
A bírói gyakorlatban az már egyértelművé vált, hogy a Vám- és Pénzügyőrség területi szervei nem rendelkeznek jogi személyiséggel, így az ellenük indított pereket a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja a alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, illetve ezen okból a per későbbi szakaszában a per megszüntetésének van helye.
A vámhatóság területi szervei ellen indított több perben a Legfelsőbb Bíróság a következőket fejtette ki.
A vámjogról és a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 173. §-ának (1) bekezdése szerint a vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli. A törvény 173. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vámigazgatásra háruló végrehajtási feladatokat a Vám- és Pénzügyőrség végzi. A törvény végrehajtásáról rendelkező 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 240. §-a kimondja, a vámszervezet a Pénzügyminisztérium költségvetési fejezetén belül, önálló, központi költségvetési szervként működik. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 87. §-ának (2) bekezdése rögzíti - többek között - költségvetési szerv a központi költségvetési szerv. A fenti jogszabályok alapján ezért a pereket a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága ellen kell megindítani. A bírósági határozatokban is közzétett egyik legfelsőbb bírósági döntés alapján a perek egy része valóban a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága ellen folyik.
A Fővárosi Ítélőtábla a Legfelsőbb Bíróság álláspontjától eltérő álláspontra helyezkedett a következők miatt.
A 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 241. §-ának (1) bekezdése szerint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a Vám- és Pénzügyőrség központi szerve, de az 1992. évi XXXVIII. törvény 87. §-ának (2) bekezdése alapján nem költségvetési szerv. A Ptk. 36. §-ának (1) bekezdéséből következően jogi személyiséggel tehát nem a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, hanem a központi költségvetési szervként működő Vám- és Pénzügyőrség rendelkezik. Jogszabályi rendelkezés, illetve felhatalmazás hiányában a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a Ptk. 30. §-ának (1) bekezdése alapján sem minősíthető jogi személynek. Mivel a Pp. 48. §-a alapján fél csak az lehet, aki jogi személyiséggel rendelkezik, a Vám- és Pénzügyőrség különböző szervezetei által okozott károk megtérítése iránti perekben alperes csak a Vám- és Pénzügyőrség lehet. ■
Visszaugrás
