A bírósági perek egy részében, így elsősorban a házassági bontóperekben és a gyermekelhelyezési perekben visszatérő probléma, hogy a bíróságnak olyan kérdésekben kell döntenie, mint például a gyermek elhelyezése valamelyik szülőnél, amelyek pszichológiai szakkérdések is egyben. Minthogy a bíráktól értelemszerűen nem várható el, hogy egyetemi szintű pszichológiai ismeretekkel rendelkezzenek, a bíróságok ilyen esetekben lényegében minden alkalommal igazságügyi pszichológus szakértőt vonnak be az eljárásba. Ez a gyakorlatban akként fest, hogy az eljáró bíró végzéssel kirendel egy általa a szakértői névjegyzékből kiválasztott szakértőt, és egyidejűleg felteszi neki a megválaszolandó kérdéseket. Ezek elsősorban a szülők és esetleges más érintettek (pl. nagyszülők, élettársak) nevelési alkalmasságával kapcsolatosak, továbbá a gyermek érzelmi kötődését firtatják a felekhez. A szakértő a kirendelés alapján eljárva beidézi a megjelölt személyeket a gyermekkel együtt, megvizsgálja őket, majd elkészíti a szakvéleményt, amelyet megküld a bíróság részére. A bíróság pedig ítéletének meghozatala során felhasználja az ekként beszerzett szakvéleményt. Ez a látszólag igen egyszerű mechanizmus a valóságban azonban számos komoly probléma forrása. Ezekkel foglalkozunk az alábbiakban.
A bíróságok hagyományosan ódzkodnak attól, hogy gyermekelhelyezési kérdésekben pszichológus szakvélemény beszerzése nélkül döntsenek, így lényegében minden olyan perben kirendelnek pszichológus szakértőt, ahol kiskorú gyermek elhelyezése (is) a per tárgya. Ez alól inkább csak azok az esetek kivételek, ahol a gyermek már közel jár a nagykorúsághoz, és elhelyezése inkább csak formális, igazából maga a gyermek dönti el ezekben az esetekben, hogy melyik szülőjével szeretne élni. A bíróságok abban már közel sem ilyen egységesek, hogy a kirendelésre mikor kerüljön sor a per folyamán. A többségi álláspont előbb lefolytatja a bizonyítási eljárást, és csak a felek meghallgatása, tanúk kihallgatása, környezettanulmányok, óvodai, iskolai vélemények stb. beszerzését követően, lényegében a per legvégén rendeli ki a szakértőt. Sokan azonban nem várják meg a teljes bizonyítási eljárás végét, hanem - a per meggyorsítása érdekében - a szakértői vizsgálattal párhuzamosan bizonyítást is lefolytatnak, sőt, találkoztunk már olyan esettel is, ahol a bíróság már a felek személyes meghallgatása előtt (!) kirendelte a szakértőt. A magunk részéről a legelső gyakorlatot tartjuk ésszerűbbnek, minthogy ez a módszer támpontokat és plusz ismereteket kínál a szakértő részére, akinek a bíróság ekként a már teljes iratanyagot tudja megküldeni.
A szakértők munkáját két tényező határozza meg. Egyrészt a kirendelő végzés, amely nagyban meghatározza a szakértő munkáját, mivel kijelöli a vizsgálandó személyeket, továbbá egzakt módon felteszi azokat a kérdéseket, amelyekre a bíróság választ vár. A szakértő munkáját másrészt sokban meghatározza Az igazságügyi pszichológus szakértők működési köréről és tevékenységéről szóló 20. számú módszertani levél (a továbbiakban: Módszertani levél) is, amelyet az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet bocsátott ki, és amelynek alkalmazása a szakértőkre nézve szakmailag egyértelműen javasolt. Ez egyébként bárki számára elérhető az interneten.[1]
Tapasztalataink szerint a Módszertani levelet a bírák legnagyobb része egyáltalán nem ismeri, holott ez igen hasznos lenne számukra, de még az eljáró szakértők jelentős része is vagy nem ismeri, vagy "csak" nem követi, holott a módszertani levél be nem tartása szakmailag megkérdőjelezi a szakvélemény értékét, jogi szempontból pedig a használhatóságát. A gyakorlatban sajnos mindkét meghatározó tényezővel kapcsolatban a fentiektől függetlenül is komoly gondok mutatkoznak.
Elöljáróban nem árt tisztáznunk a pszichológus szakértők kompetencia körét. E téren nyugodtan hagyatkozhatunk a Módszertani levél I.2.4. pontjára, amely ezt a következők szerint határozza meg:
"Az igazságügyi pszichológus tudománya, felkészülése, módszereinek validitása alapján a következő jelenségek megragadására, megfogalmazására, magyarázatára, ill. valószínűsítésére kompetens:
1. Az egészséges és az egészségestől eltérő személyiségvonások feltárására, leírására, tipizálására, kategorizálására.
2. A normán belüli és normáltól eltérő személyiségvonások feltárására, leírására, tipizálására ill. kategorizálására (jogi értelmű-deviancia jelenségek).
3. Speciális feladatok megoldására előnyös, ill. hátrányos személyiségvonások, képességnormák feltárására, minőségileg kategorizált leírására és tipizálására. (Nevelési alkalmasság és kategorizálása, összehasonlító értékelése, gépjármű vezetői alkalmasság, baleseti hajlam, tolerancia szint, agresszivitásra való készség, lőfegyver tartására alkalmasság stb.)
4. Általános és részletes intellektuális, pszichomotoros stb. képességek szintjeinek megállapítása.
5. Élménybeszámolók hátterében működő lélektani folyamatok jellegének, minőségének feltárása, leírása, értékelése, az adott élmények adekvát átélése, az átélésről komponált, illetve instruált közlés, konfabuláció az élménybeszámoló adekvációs fokába ágyazott elhihetőség megállapítása.
6. Magatartás-problémák hátterében rejtőző pszichés struktúrák pszichogenetikai feltárása. (Elhanyagolás, veszélyeztetés, visszaélés, nyomorgatás, felbujtás stb.)
7. Pszichotraumatikus élmények következményes állapotainak feltárása, leírása, a pszichotrauma megállapítása, illetve kizárása.
8. Nevelési hatások megjelenésének valószínűsítése a gyermektől és a gyermekről kapott adatszerzésen túlmutató adatok alapján (a szülő-gyermek kapcsolatának indirekt, kiterjesztett vizsgálata).
9. A gyermekek direkt befolyásolásának, az egyik szülőnek, vagy mindkettőnek a másik szülő fél személyiségét sértő, őt leértékelő vagy a gyermekben ilyen következményekkel járó magatartásmódjainak feltárása, leírása és értékelése.
10. A különböző megismerési forrásokból nyert adatok (kikérdezés, benyomás, megfigyelés, tesztvizsgálat stb.) ellentmondásainak valószínűsített validitás - értékelése."
Ami a kirendelő végzéseket illeti, itt a kérdéseknek elvben a vizsgálat céljához kellene idomulnia. A cél pedig a módszertani levél szerint "a gyermek érdekének pszichológiai meghatározása", amely magában foglalja "a) a nevelési alkalmasság és b) a gyermek érzelmi kötődésének megállapítását, hogy pszichológiailag megalapozzuk optimális elhelyezését" (Módszertani levél III.2.1.1.). A módszertani levél szerint az alábbi kérdések a tipikusak:
"- Alkalmas(ak)-e, alkalmatlan(ok)-e valamelyik vagy mind két szülő(k) a gyermek(ek) nevelésére?
- Melyik szülő alkalmasabb pszichológiai szempontból a gyermek nevelésére?
- Befolyásolják-e a szülők meg nem engedett eszközökkel a gyermeket egymás ellen?
- Melyik szülőhöz kötődik a gyermek erősebb érzelemmel?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
