Az Európai Parlament és a Tanács 2003. május 26-án megjelent 2003/33/EK irányelve a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről (HL L152). Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ismét megkísérelte tehát, hogy a dohánytermékek reklámozásával és szponzorálásával kapcsolatosan közösségi normát alkosson. Az irányelv kibocsátását hosszú egyeztetés előzte meg, a tárgyban 2001-ben született Bizottsági javaslatot 2001-ben, (HL C 270. E, 2001. 9. 25., 97. o) 2002 februárjában az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által kiadott vélemény (HL C 36., 104. o.) követte, majd a Római Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően megszületett az irányelv kibocsátását jóváhagyó Parlamenti vélemény (2002. november 20.) és a Tanács 2003. március 27-i határozata. Az irányelv 10. cikkében foglaltak szerint az illeszkedéshez szükséges intézkedéseket a tagállamoknak 2005. július 5-éig meg kell tenniük.
Az Európai Parlament és a Tanács "a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről" szóló 2003/33/EK irányelvet hosszú közösségen belüli elméleti és legitimációs vitát követően fogadta el.
A dohánytermékekre vonatkozó reklámkorlátozások kérdése a vállalkozási szabadság és az egészségvédelem érdekkonfliktusaként jelent meg, amelynek eredményeként a korábban kifejezetten a dohánytermékek reklámozása tárgyában megalkotott 98/43 EG irányelvet (Az Európai Parlament és Tanács 98/43 EG irányelve dohánytermékek reklámozása és szponzorációja tárgyában született előírások és intézkedések egységesítése tárgyában) végül - hosszan tartó közösségen belüli vita után - a Németország által kezdeményezett Bírósági eljárásban az Európai Bíróság 2000. október 5-ei ítéletével megsemmisítette (EB C-376/98 Németország kontra Európai Parlament ügy, Slg L 2000 pp. 8419). Az akkor kibocsátott irányelvet ugyanezen a vállalkozói oldalon is - alapvetően a reklámszakma részéről tapasztalható - komoly felzúdulást keltett (EB T-172/98; T-175/98; T-176/98 és T-177/98 ügyekben a Salamander AG, Una Film AG, Alma Medi Goup Advertising SA&Co Partnership, Pantel Two and Four Advertising SA, Rythmos Outdoor Advertising SA, media Center Advertising SA kontra Európai Parlament és Tanács). Az irányelv ellen benyújtott német kereset az általános (a nemzeti reklámpiacokat is érintő) közösségi szintű szabályozás jogalapjának hiányára hivatkozott. A dohányreklám tilalom közösségi felállításának szándékát tehát a tagállamok törekvése egy időre megállította.
Egészen 2003-ig tehát lényegében címkézési előírásokat illetve a televíziós műsorszórásban érvényesülő speciális korlátok alkották a dohányreklámmal kapcsolatos közösségi szabályokat.
Az Európai Közösségek Tanácsa és a Parlament a dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatos kérdések egységes szabályozása érdekében 2001. június 5-én elfogadott jelenleg hatályos 2001/37/EGK számú irányelve (A tagállamok dohánytermékekkel kapcsolatos címkézési szabályainak egységesítéséről szóló 89/662 EGK irányelvet 1992-ben a 92/41 EGK irányelv módosította.) alapvetően címkézési tárgyú közösségi jogforrás. A 2001/37/EK irányelv (HL L 194., 26. o.) a dohánytermékek címkézésében szereplő megtévesztő leírások - elismerten határokon átnyúló hatású - használatára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Az irányelv egyébként e tárgyban kifejezetten részletező. így kötelezővé teszi az előírt és a választható egészségvédő figyelmeztetés feltüntetését a cigaretta és más dohánytermék csomagolásán, és meghatározza a feliratok méretét és elhelyezését is. A közösségi szabályozás előírt és választható figyelmeztetést különböztet meg, és az előírt (kötelező) figyelmeztetésnek a termék megjelölését tartalmazó oldalán a felület legalább 30%-át elfoglalva kell megjelennie, addig a választható figyelmeztetésnek a másik oldalon, legalább a felület 40%-ának mértékéig. A cigarettafüst kátrány- és nikotintartalmát a doboz keskenyebbik oldalán kell feltüntetni, úgy, hogy a felirat fedje a felület legalább 10%-át.
A 89/552 EGK irányelv (a határokat átlépő televíziózásról szóló irányelv) 13. cikke értelmében a dohány és az egyéb dohánytermékek televíziós reklámjára általános reklámtilalmat állított, így a televíziós műsorszórásban lényegében 1989 októberétől általános dohány reklámtilalom van életben.
Ezeket a rendelkezéseket egészíti ki a dohánytermékek reklámozása és az ezzel kapcsolatos ágazati szponzoráció általános szabályaival a 2003-ban megalkotott irányelv. Az új dohányreklám irányelv hatálya a határokon átnyúló reklámtevékenységre (sajtó, rádió, internet) és a sportesemények szponzorálására terjed ki, de nem alkalmazható a szponzorálásra (brand - sharing) és a tagállamon belüli reklámra. Az irányelv nem kötelezi a tagállamokat teljes tilalom kimondására, hanem pontosan meghatározza a dohányreklám megengedett s tilalmazott esetköreit, a tagállamok azonban a az irányelvi szabályoknál szigorúbb szabályokat is megállapíthatnak. Az irányelv 1. cikkének 1. pontja kimondja, hogy az irányelv célja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, amelyek a dohánytermékek reklámozására és vásárlásuk ösztönzésére vonatkoznak.
Az irányelv tehát kizárólag a hivatkozott kommunikációs csatornákon keresztül közzétett dohányreklámokat tiltja (sajtó, rádió, internet), ebből következően egyéb területekre (például az outdoor ágazatra) nem vonatkozik a tilalom. A dohánytermékek ingyenes terjesztése számos tagállamban korlátozás alá esik, tekintettel a nagy függőségi kockázat lehetőségére. Az ingyenes terjesztés esetei határokon átnyúló hatású rendezvények szponzorálásának összefüggésében mégis előfordultak, így az irányelv rögzíti, hogy ezeket a reklámmódszereket közösségi szintű tilalom alá kell vetni.
A dohánytermékek reklámozására és a kapcsolódó szponzorálásra vonatkozó, nemzetközi standardok kialakításának kérdését az Unió az Egészségügyi Világszervezet Dohánytermék Ellenőrzési Keretegyezményének hatókörébe tereli, amely 2003. június 16-i aláírása után a 2005. évi III. törvénnyel került beiktatásra a magyar jogrendszerbe. A keretegyezmény létrehozásának célja, hogy kötelező nemzetközi szabályokat hozzanak létre, amelyek a dohányreklám irányelv szabályait szükség szerint kiegészítik. A Keretegyezmény 13. cikk 2. pontja a részes államokat arra kötelezi, hogy alkotmányukkal vagy alkotmányos elveikkel összhangban teljes tilalmat vezessenek be minden dohányreklámozásra, promócióra és szponzorálásra. Ezzel szemben a Keretegyezmény 13. cikkének 3. pontja azon Felek számára, amelyek alkotmányuk, alkotmányos elveik következtében nincsenek abban a helyzetben, hogy teljes tilalmat vezessenek be, a 4. pontban megfogalmazott minimális korlátozásokat, így többek között minden valótlan, félrevezető, megtévesztő dohányreklám megtiltását vagy a nemzetközi eseményeken résztvevő dohánygyárak általi szponzoráció tilalmát vagy korlátozását írja elő.
A dohánytermékek reklámozásának speciális szabályai az általános reklámkorlátozásokkal - így a megtévesztő és összehasonlító reklámmal kapcsolatos másodlagos közösségi joggal az általános - különös viszonyában áll. Ez azt jelenti, hogy azon a területen, ahol - a közösségi irányelvhez igazított nemzeti jogban - a dohányreklám megengedett, az általános tilalmi szabály alapján kerülni kell a reklám megtévesztésre alkalmas megfogalmazását, összehasonlító reklámot a 97/55 EGK irányelvben foglaltak szerinti feltételekkel a legális dohányreklám ágazatban (szakmai, és "idegennyelvű" reklámozás) lehet közzétenni. A klasszikus (kritizáló) és a személyes összehasonlító reklámot tehát az eladáshelyi reklámokban és a szakmai reklámozásban - a megfelelőségi feltételek betartásával - lehet alkalmazni.
Az irányelv megalkotásában az unió jogalkotása abból indult ki, hogy a tagállamok dohánytermékek reklámozásáról és a kapcsolódó szponzorálásról szóló törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései között eltérések vannak. A reklámozás országhatárokon átnyúló jellegét már - az általános uniós reklámjog alapját képező - a megtévesztő reklámra vonatkozó, 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelv (HL L 250; az összehasonlító reklámokkal kapcsolatos 97/55/EK irányelvvel módosított irányelv) is elismerte.
A reklámozással kapcsolatos közösségi szabályozásba a Szerződés 95. cikkének (3) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy a belső piac létrehozásáról és működésére vonatkozó, egészséggel kapcsolatos javaslataiban magas szintű védelem biztosítását vegye alapul, és erre tekintettel az uniós szabadságjogokban az áruk és szolgáltatások, valamint az információ szabad mozgását is érintő közösségi szabályozást készítsen elő. A tagállamok dohányreklámok tekintetében megállapított nemzeti jogi korlátozások hivatkozott legitimációs alapja a közegészség védelmére irányuló közérdekű cél, ami lehetőséget ad az uniós szabadságjogokban biztosított alapjog - diszkriminációmentes, szükség és arányos - korlátozására (RSZ 28., és 30. cikk). Az irányelv előkészítése során végzett szakértői anyagi statisztikai adatai szerint a dohányfüggőség a Közelségen belül évente több mint félmillió halálesetért felelős. A közösségi korlátozás bevezetésének legitimációs hivatkozásában kiemelt szempont annak lehetséges befolyásolása, hogy a fiatalok a reklám hatása korán dohányozni kezdjenek, és függővé váljanak.
A nemzeti jogszabályok közötti különbségekből eredő anomáliák és szabályozási aggályok főként a sajt reklámokkal kapcsolatban merültek fel, a szponzorál; szabályainak kollíziós kérdéseit pedig alapvetően a nagyobb sport- és kulturális rendezvények szervezése v tette fel. Az irányelv deklaráltan ezen akadályok elhárítását célozza azzal, hogy a dohánytermékek reklámozására és a kapcsolódó szponzorálásra vonatkozó szabályok -meghatározott esetekben előírt - közelítését szolgálja. Szükség van különösen annak meghatározásán hogy a dohánytermékek reklámozása milyen mértékbe megengedett a kiadványok bizonyos kategóriáikban.
A belső piacon a nyomtatott kiadványok (a magyar terminológiával sajtóterméknek nevezett folyóiratok, napilapok és magazinok) tekintetében előírt különböző tagállami korlátozások azonban az ilyen áruk szabad mozgásának korlátozását eredményezik. Ezért sajtótermékeknek a belső piac egész területén történ diszkriminációmentes szabad terjesztésének biztosításának érdekében kell a dohánytermékek reklámozása az olyan magazinokra és folyóiratokra korlátozni, amelyeket nem a nagyközönségnek szánnak (a dohányreklám tehát a - kizárólag a dohányiparban dolgozó szakembereknek szánt - szakmai sajtóban, illetve - harmadik országokban nyomtatott és kiadott, elsősorban nem a Közösség piacára szánt - nem a Közösségre irányuk kiadványokban megengedett).
A közösségi szabályozás hiánya az irányelvben rögzítettek szerint egyes dohánytermékek számára (pl. "Formula I. Malboro") előnyös, határokon átnyúló hatást szponzorálási lehetőséget nyújtanak, amely a belső piac versenyfeltételeinek torzulásához vezethet. A belső piacon a verseny tisztaságának biztosítása érdekében az ilyen jellegű szponzoráció tilalmának bevezetésére kizárólag az olyan, országhatárokon átnyúló hatású tevékenységek és rendezvények esetében van szükség, amelyek egyébként a reklámozás közvetlen formáira vonatkozó korlátozások kijátszásának eszközeivé válhatnának (azokat az eseteket értve ide, amelyekben a közvetlen reklámtilalmat a szponzorációra vonatkozó megengedő szabályokkal kívánják megkerülni).
Az irányelv kiemelt figyelmet szentel az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, az információs technikák előretörésének a reklámpiacon. A hálózati kommunikáció, valamint a rádiós műsorszolgáltatás hálózati továbbításának újonnan megnyílt lehetőségei a fiatal fogyasztók körében különösen vonzóak, és megkönnyítik a kommunikációs csatornákhoz, ezen belül a kereskedelmi kommunikációhoz való hozzáférést.
A dohánytermékek reklámozása az utóbb említett két médiumban - természeténél fogva - országhatárokon átlépő természetű, így a közösségi szintű szabályozás szükségességét hangsúlyozottan veti fel. Ez esetben tehát az általános értelemben vett közegészségügyi közérdek közvetlenül kiegészül a gyermek- és fiatalkorú fogyasztók egészségének - az unióban hagyományosan kiemelt - védelmi céljával.
Az irányelv a dohánytermékek reklámjának meghatározott kommunikációs csatornákon való közzétételét szabályozza. így a hatálya alá tartozik a nyomtatott és elektronikus sajtóban és más kiadványokban, a rádiós műsorszórásban és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokban közzétett dohányreklám.
Az irányelv hatálya nem terjed ki tehát az elektronikus televíziós műsorszórásra (arra változatlanul a határokat átlépő televíziózásról szóló 89/552/EGK irányelv vonatkozó rendelkezései az irányadóak, erre később teszek utalást).
Az irányelv tehát a rádióműsorok, valamint a több tagállamot érintő vagy több tagállamban zajló, illetve más módon, határokon átívelő hatású rendezvények vagy tevékenységek dohányipari cégek általi szponzorálását szabályozza közvetlenül, ide értve a dohánytermékek ingyenes vagy kedvezményes terjesztését is. Ebből következően a reklámozás egyéb formái (mint pl. a közvetett reklám), valamint a határokon átnyúló hatással nem rendelkező rendezvények vagy tevékenységek szponzorálása nem tartozik az irányelv alkalmazási körébe. A Szerződésre is figyelemmel, továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, hogy ezeket a kérdéseket az emberi egészség védelmének biztosítása érdekében a saját maguk által szükségesnek ítélt módon szabályozzák.
Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel kapcsolatos reklámozásra az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 311., 67. o.) speciális szabályokat alkalmaz. A dohányfüggőség leküzdéséhez való felhasználásra szánt termékekkel kapcsolatos reklámozás így nem tartozik a dohányreklám irányelv alkalmazási körébe.
Az irányelv nem sértheti a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekben meghatározott, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelvet (HL L 298., módosította a 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv), amely a cigaretta és más dohánytermékek televíziós reklámozásának valamennyi formáját tiltja. A 89/552/ EGK irányelv előírja, hogy televíziós műsorokat nem szponzorálhatnak olyan vállalkozások, amelyek fő tevékenysége a cigaretta és egyéb dohánytermékek gyártása vagy eladása, vagy olyan szolgáltatások nyújtása, amelyek reklámozását az említett irányelv tiltja. A 89/552/EGK irányelv tiltja a dohánytermékek távvásárlását is.
Az irányelv definiálja többek között a "dohánytermék", a "reklám" és a "szponzorálás" fogalmát (irányelv 2. cikk). így - a közéleti dohánytermék fogalmánál tágabb értelmezést adva - dohányterméknek minősül minden olyan termék, amelyet dohányzásra, felszippantásra, szopogatásra vagy rágásra szánnak, amennyiben az - akár csak részben - dohányból készül [2. cikk a) pont]. Az irányelv alkalmazása szempontjából a kereskedelmi tájékoztatások minden olyan formája, amelynek célja, illetve közvetlen vagy közvetett hatása egy dohánytermék promóciója, reklám [2. cikk b) pont]. Szponzorálás alatt az irányelv bármely rendezvényhez, tevékenységhez vagy bármely egyén számára nyújtott minden olyan nyilvános vagy magánjellegű hozzájárulást ért, amelynek célja, illetve közvetlen vagy közvetett hatása egy dohánytermék vásárlásának ösztönzése [2. cikk c) pont].
A sajtóban és más nyomtatott kiadványokban történő dohányreklám - a szakmai és a nem a Közösségre irányuló reklámozás esetét kivéve - általában tilos, és ez az irányadó az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokban közzétett reklámokra is (irányelv 3. cikk).
A dohánytermékek rádióban történő reklámozásának szintén minden formája tilos (irányelv 4. cikk).
Rádióműsorokat nem szponzorálhatnak továbbá olyan vállalkozások, amelyek elsődleges tevékenysége dohánytermékek gyártása vagy értékesítése [4. cikk (2) bek].
A rendezvények szponzorálása körében az irányelv előírja, hogy a több tagállamot érintő vagy több tagállamban zajló, vagy más módon, határokon átnyúló hatású rendezvények és tevékenységek szponzorálása tilos. Tilos továbbá ebben a körben a dohánytermékek ingyenes terjesztése, függetlenül attól, hogy annak kifejezett célja, vagy csupán közvetlen vagy közvetett hatása az ilyen termékek reklámozása (irányelv 5. cikk).
Az irányelv a tagállamok számára előírja, hogy meg kell állapítaniuk az irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésére alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést a végrehajtás biztosítására. Az irányelv ezen túl az alkalmazott előírások tekintetében részletezést nem tartalmaz, csupán azt írja elő, hogy az előírt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük A 10. cikk kötelezi a tagállamokat, hogy a nemzeti jog közelítésére tett intézkedésekről legkésőbb 2005 július 5-éig értesítsék a Bizottságot.
A nemzeti szabályozásnak olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amely biztosítja az érdekelt személyek és szervezetek közvetlen vagy közvetett eljárás indítási lehetőségét (azt legalább biztosítani kell, hogy az érdekelt személyek vagy szervezetek felhívhassák egy eljárási vagy eljárás kezdeményezési jogosultsággal rendelkező közigazgatási szerv figyelmét az irányelv értelmében tilalmazott reklám- vagy szponzor tevékenységre)
Az irányelv megalkotása előtt hatályos magyar szabályozás (1997. évi LVIII. reklámtörvény, továbbiakban: Grtv.) az európai tagállamok többségéhez képest szigorúbb szabályozást tartalmazott. A reklámtörvényt hosszas előkészítést és sokirányú várakozást követően a 2001. évi I. tv. módosította, amelynek rendelkezései
- a nagy port felvert általános dohányreklám tilalmat elrendelő 13. §-t érintő módosítás kivételével - 2001. március 1-jén léptek hatályba.
A dohányreklámokra megállapított szigorú korlátozás
- a szabadtéri reklámhordozókra 2002. január 1-jéig átmeneti időt engedve - 2001. július 1. napjától hatályos.
A magyar szabályozás kizárólag négy esetben, a szakmai célú, az eladáshelyi reklám, illetve a nemzetközi motorsportrendezvény esetében egyedileg mentesített reklámozás, illetve a nem magyar területre szánt reklámok tekintetében tett kivételt az általánosan alkalmazott dohány reklám tilalom alól.
A reklámtörvény sajtótermék definíciója (Grtv. 2. §) 1997 óta kiterjeszthető volt a hálózati kiadványokra, így az irányelv rendelkezései ebben sem eredményeznek változást a korábbiakhoz képest.
Az irányelvi előírások azonban a határokat átívelő hatású reklámok tekintetében a mentesítést a Közösségi dimenzióban állapítják meg, így a reklámtörvény 13. § (4) bekezdése c) pontját szükséges lesz ehhez igazítani.
A jelenleg hatályos magyar szabályozás a nemzetközi motorsport rendezvények (elsősorban pl. a Forma I.) tekintetében a dohányreklámra vonatkozó tilalom alóli felmentés eljárási szabályairól szóló 16/2001. (VI. 25.) GM rendelet részletes szabályai szerint egyedi mentesítést adhat. A mentesítésnek azt az esetét a 2001. évi I. tv. vezette be, technikailag oly módon, hogy az egyedi mentesítést rögzítő szakasz a Grtv. tételes szabályai közé nem került be, erről tehát a reklámtörvény közvetlenül nem rendelkezik. Az irányelv - Keretegyezmény szellemében fogant - rendelkezései szerint (irányelv 5. cikk) a határokon átívelő hatású sportrendezvények szponzorálása tilos, így számítani lehet arra, hogy a Magyarországon 2001 óta érvényesülő általános reklámtilalom alól való mentesítések körét a jogalkotónak tovább kell szűkítenie.
A Keretegyezmény kihirdetéséről szóló 2005. évi III. törvény indokolásában rögzítésre került, hogy a Keretegyezmény megerősítése előtt elvégzett alkotmányossági vizsgálat rámutat arra, hogy Magyarországon nincs lehetőség a 13. cikk (2) bekezdése szerinti teljes reklám tilalom bevezetésére, így a 13. cikk (3) bekezdése tekinthető irányadónak. Amennyiben az Alkotmánybíróság erre vonatkozó álláspontja változna a jövőben, akkor a Keretegyezmény értelmében a Keretegyezmény hatályba lépésétől számítva 5 év áll rendelkezésre az Egyezmény 13. cikk (2) bekezdése szerinti reklám-tilalom bevezetésére."
A dohányáru reklámozása korlátozásának alkotmányjogi megítélésével az Alkotmánybíróság is foglakozott a 37/2000. (X. 31.) AB határozatában. E határozat megvizsgálta az Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jog, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog és a véleménynyilvánítás, valamint a vállalkozás szabadságának összefüggéseit a dohányáruk reklámjának teljes tilalmával összefüggésben. Mérlegelésének eredményeként az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "az Alkotmányból nem vezethető le a dohányáruk reklámjának teljes tilalma." Az idézett AB határozat azonban 2000-ben, tehát a Grtv. 2001. évi módosítását, a 2003/33/EK irányelv elfogadását és a Keretegyezmény 2005. évi ratifikálását megelőzően született, ami ellentmondásos megítéléshez vezethet.
Az általános dohányreklám tilalom alóli mentesítés lehetőségeinek tovább szűkítéséhez kodifikációs technikai szempontból a reklámtörvény tételes rendelkezéseihez szinte hozzá sem kell nyúlni (leszámítva az idegen nyelvű sajtótermékekre vonatkozó rendelkezés minimális pontosítási igényét) hiszen a nemzetközi motorsportrendezvények mentesítési lehetőségének kiiktatása - tekintettel annak rendeleti szintű szabályozására - a rendelet hatályon kívül helyezésével megoldható.
Szakmai szempontból indokolt lenne - széles körű szakmai egyeztetés útján - az eladáshelyi reklám fogalmának pontosítása, tekintettel arra, hogy ennek értelmezési ellentmondásaira a gyakorlatban van példa, és a várható szabályozási fejlemények még indokoltabbá tennék, hogy a tilalom alóli - szűkülő mentesítési feltételrendszer ne okozzon gyakorlati bizonytalanságot.
A Grtv. korábbi szabályozása - amely az Európai Bíróság által megsemmisített, 1998/43/EK irányelv szabályozási terminológiájára épített - nem építette be rendelkezései közé a vevőnek szóló eladáshelyi reklámot, csak a dohányáru bemutatásáról és árfeltüntetéséről szól. Ennek eredményeként zavar keletkezett az áru "reklámozása" és "bemutatása" értelmezése körül, ami a gyakorlatban kivetítődött az eladási hely fogalmának meghatározására is. A reklám "bemutatása" körüli értelmezési probléma kapcsán keletkezett bírósági eljárások eredményeként a bírói gyakorlat többnyire a teljes reklámtilalom gyakorlati alkalmazása irányába mozdult. A bíróságok különbséget tettek a dohányáru gazdasági reklámja és dohányáru bemutatása és árfeltüntetése között úgy, hogy ugyanakkor a "bemutatás" fogalmának értelmezésében nem született jogegységi döntés, így nincs értelmezési biztonság arra nézve, hogy adott eljárásban a két fogalom elválasztására milyen jogalkalmazói álláspont születik. ■
Visszaugrás
